H

a végigtekintünk a Jónás testvérek által tervezett bérházakon, végigkövethetjük a korszak bizonyos problémáit, céljait a bérház-építésekkel kapcsolatban. Az itt bemutatott alaprajzi megoldások nem egyediek, kialakulásukban a fővárosi előírások, gazdasági szükségszerűségek, megrendelői igények és a telek adottságai egyformán szerepet játszottak.

A

19. század végétől a fővárosi bérházak homlokzata nagy változatosságot kezdett mutatni, az építészek és az építtetők választhattak a neo-stílusok sokfélesége, majd a szecessziós áramlatok között, de ezek átmenete, keveréke is jelen volt a színes építészeti palettán. Mit jelentett azonban a változás a házak lakói számára, hogyan változott a házak alaprajza a 20. század első évtizedeiben?

A

századfordulón megjelenő új stílusok nem hoztak magukkal azonnal alaprajzi változásokat, különösen a középosztály számára épült zártsorú beépítésű bérházak esetében. Jónás Dávid és Heidelberg Sándor Hegedűs Gyula utca 17. (1900) szám alatti, Beer Artúr szeszgyáros számára épült bérháza a zártsorú beépítésű bérházak korban szokásos alaprajzát mutatja: (kép: 25165. 3. folio.)

A

főlépcső felől közelíthető meg a két utcai lakás, az egyik 4, a másik 3 szobás, (1-1 szoba azonban mindkét esetben udvari) konyha és cselédszoba mindkettőnél az udvarra néz. A körfolyosóról további négy, kétszobás lakás nyílik, a szobák udvarra néznek, a konyhák és fürdőszobák szellőzését világítóudvarok biztosítják.

A

ulich utcai házuk valamivel magasabb társadalmi réteget célzott meg. A Havas Adolf nőgyógyász-professzor számára épült bérház udvari lakásai négy és ötszobásak, két előszobával, ezek közül az egyik nagyméretű, reprezentatív, a másik a konyha és a két cselédszoba elérését biztosítja. A második emeletre került a tulajdonos rendelőként is szolgáló lakása, (kép: 24731. 3. folio) itt a négy lakószobához szintén két cselédszoba, két előszoba, rendelő, és két váróterem is csatlakozott. Az udvari traktusban a szintenként két kétszobás lakást a gangról lehetett megközelíteni.

A

Paulay Ede utca 37. szám alatti Popper-ház alaprajz a keskeny, hosszúkás terézvárosi telkek sajátosságait mutatja. (29319. hrsz. 2. folio) A négyszobás utcai lakás egyik szobája az udvarra néz, ahogyan a konyha is, a cselédszobának azonban már nem jutott hely az udvari traktusban sem, üvegfal választja el az előtérből, csak ezen keresztül kap fényt. Szintenként három, 2 szobás lakás nézett a keskeny, hosszú udvarra.

A

hosszú kör-, vagy függőfolyosó, és az erről nyíló sötét, kicsi, rosszul szellőztethető lakások, amelyek a századfordulót megelőző években épült bérkaszárnyák legfőbb jellemzői voltak, a századforduló után kezdtek nemkívánatos elemmé válni. Spiegel Frigyes így ír a jelenségről:

       „Nem ismerem eléggé Budapest építészetének történetét, nem tudom, ki alkalmazta először a függő folyosókat, de azt tudom, hogy voltak idők, a mikor ennél kisebb bűnökért is kerékbe törték az embereket. Mert nincsen Budapest építkezéseinél elkövetett nagyobb bűn, mint ez a folyosórendszer. Ez a fő oka annak, hogy lakásainkban úgy lakunk, mint a nyílt vásáron és hogy Budapest a kontinens legegészségtelenebb városa.” (Spiegel Frigyes: A modern építőművészet és a budapesti bérházak, 102. o., Művészet, 1902)

A

telek adottságaitól függően több lehetőség is nyílt arra, hogy az építészek takarékoskodjanak a függőfolyosókkal. Ha a tervező nem is iktatta ki, a függő- vagy körfolyosó és az udvar szerepe sokszor csökkent. Ezt figyelhetjük meg Jónás Dávid Hegedűs Gyula utca 12. alatti házán, melyet Dr. Werkner Mihály ügyvéd számára tervezett. (kép: 25170. hrsz. 5. folio.) A telek beépítése itt nem zártsorban történt, a ház oldaludvarral csatlakozik a szomszéd telekhez, így az északi traktusban végig a keskeny kertre néznek a lakások. Szintenként csak egy kétszobás, udvari lakás van, több lakásnak nincs gangra néző ablaka, ami előtt a szomszédok elhaladnak, és az egy udvari lakáson kívül a többi teljesen átszellőztethető.

J

ónás Dávid és Jónás Zsigmond Pannónia utca 6. (25099. hrsz. 3. folio) alatti háza Beer Artúr szeszgyáros számára épült. Az első, második és harmadik emeleten függőfolyosóval már alig találkozunk. A házba szintenként már csak két lakást terveztek, mindkettő a lépcsőházból nyílik. Az utcafronti, hétszobás lakás az emeletek nagy részét elfoglalja. Rövid kis függőfolyosó-szakaszra csak a melléklépcsőnél van szükség, szerepe mindössze annyi, hogy a cseléd onnan lépjen be a konyhába és a cselédszobába. A személyzet lakáson belüli közlekedését a tűzfal mentén kialakított folyosó biztosítja. Az udvarra néző lakószobák ablaka alatt nincs gang, nincs átmenő forgalom. A negyedik emeleten változik az alaprajz, az északi oldal kivételével függőfolyosó fut az udvar körül, itt már három lakást mutatnak a tervek.

A

Veres Pálné utcai és a Városház utcai bérházak sarokházak, ez a tulajdonsága megkönnyíti a korszerű alaprajz szerkesztését. Szintenként két-két kényelmes, ötszobás, utcai lakást tartalmaznak, alaprajzuk nagyon hasonló. Az udvar alapterülete mindkét házban kicsi, körfolyosóra nincs szükség, hiszen mindkét lakás a lépcsőházból nyílik. Minden szinten vashíd vezet át az udvar terén, ami összeköti a két cselédszobát a hátsó csigalépcsővel. (Lásd fentebb a jobboldali fotót) Ennek a „cselédfolyosónak” valós építészeti szerepe nem volt, az leendő tulajdonos és bérlő nem fogadta volna el, hogy a személyzet is a főbejáratot használja. Az ilyen saroktelkek különösen jó befektetésnek számíthattak, hiszen a kedvező fekvésnek köszönhetően a megvásárolt teleknek csak kis hányada maradt beépítetlen udvar. (Városház utcairól van alaprajz)

A

huszadik század első évtizedében egyre nőtt az igény a hasonló, homogén lakásállományú bérházak iránt, mivel a korábban általános, nagy, utcai és kis udvari lakásokat tartalmazó házakban a kislakások szegény lakói csökkentették a nagy lakások értékét is.¹ A letisztultabb homlokzatok érvényesülni engedik a mögöttük meghúzódó szobákat, előre- vagy visszaléptetett felületeik, zárterkélyeik, lágyan vagy épp élesen forduló sarkaik már nem szorítják a lakásokat szorosan egymás mellé. Jónás Dávid unokája így emlékszik vissza nagyapja építészeti céljaira: „Elmondta, hogy a házaknál hogyan függ össze a homlokzat és a belső térelosztás. S felhívta a figyelmemet, hogy mennyi hazug homlokzat van, ahol kívülről úgy néz ki, mintha valami pompás, nagy, tágas belső volna, de mögötte apróra tervezett, kisléptékű lakások vannak, ahol kiuzsorázták az alapterületet, mert az építtetőknek nem az volt a célja, hogy szép, egészséges lakásokat hozhassanak létre, hanem, hogy minél több pénzt kapjanak egy-egy négyzetméterért.” ² Az ideális ház itt tágas, szép és egészséges belső tereket rejt, a Jónás testvérek tervezte házak ezeknek a céloknak kívántak megfelelni.
  

1	KÖRNER Zsuzsa: Városias beépítési formák, bérház- és lakástípusok, Terc. 2010, 183.
2	RÓNA-TAS András: Nézeteim története, 2017. 38.(kézirat)

E

zeket az igényeket követi Jónás Dávid saját bérháza a Damjanich utca 58. alatt. Szintén sarokház, azonban a Dózsa György út beépítési rendje a miatt a ház keskeny oldalsó udvarral csatlakozik szomszédjához, a szintén „füles” alaprajzú Dózsa György út 70. számúhoz. Az emeletenkénti 5 lakás mindegyike 4-5 szobás, minden szinten csak két lakószoba néz a belső udvarra. (33472. hrsz. 5. folio)

A

bérházak hátsó traktusából kiszoruló kislakásokra a század elején töretlen volt az igény, ezt a Bárczy-féle kislakás-építési program kívánta kielégíteni, amiben a Jónás testvérek is részt vettek. Jászberényi úti kislakásos bérházuk alaprajza homogén lakásállományt mutat. A hatalmas, megközelítőleg háromszögletű telekre tervezett bérháztömb két épületből áll, egy belső udvaros épületből a Harmat utca és a Jászberényi utca sarkánál, valamint egy hosszúkás, íves alaprajzú épületből ennek háta mögött, a kettő között kerttel.

A

telek elhelyezkedése és az épületek választott alaprajza a lehető legtöbb és legvilágosabb lakás kialakítását teszi lehetővé. A fogatolt elrendezésű épületben minden lakás a lépcsőházakból érhető el. (A lépcsőházak köré szervezett lakások egységét nevezzük fogatnak.) A Harmat utca és a mai nevén Kőrösi-Csoma Sándor út sarka felé szintenként két, háromszobás lakás néz, a ház lakásainak többsége azonban kétszobás. Többségükben a szobák nem egymás mellé kerültek, így a lakások benapozása és szellőztethetősége is kedvezőbb.

A

két világháború közötti időszakban már elterjedt a függőfolyosók nélküli építkezés, egyre gyakoribbá váltak a fogatolt épületek. A Magyar Általános Ingatlanbank Bajcsy-Zsilinszky úti bérházán az építészek a franciaudvaros és magánutcás megoldást választották, lépcsőházanként két, 2-4 szobás lakással. (29967. hrsz.)

A

Phőnix-ház telke több telek egyesítésével jött létre, nagy mérete miatt a ráépült ház keretesen fogja körbe a parkszerű udvart. Az udvarba két reprezentatív bejárat vezet a Pannónia és a Tátra utca felől, valamint négy egyszerűbb a Katona- ill. Wallenberg utca. felől. Két főbejáratából két-két lépcsőház indul, négy oldalbejárata egy-egy lépcsőházhoz vezet. A fogatolt szerkesztés magával hozta a cselédlépcső megszűnését is, hiszen a lakásnak már csak egy bejárata volt.

B

ár már 1902-ben kifejeződött az igény arra, hogy a lakások alaprajza tükrözze „modern” élet összetettségét, a szobák jobban kiszolgálhassák valós funkciójukat, a megvalósult épületek ezt az elvet csak erős megszorításokkal követték. A korábban szigorúan egymás mellé helyezett, közel azonos méretű lakószobák az egyeses alaprajzok szerint más-más helyre kerülhettek, arányaik, méreteik azonban jelentősen nem változtak, a reprezentációs célokat nem írta felül a célszerűség. A Jónás testvérek bérházépítő tevékenysége akkor fejeződött be, amikor a két világháború közötti alaprajz-reform ismét lendületet adott az alaprajzból kiinduló építészetnek, a korszerű kislakások és modern tömeglakások tervezésének.³
  

3	Az alaprajzi reform ideája az 1920-1930-as években