Merényi György
írása
Köszönettel
tartozunk a Szabadkai Városi Múzeum segítségéért, és személyesen Hevér Miklósnak, a Szabadka Városházában található Nikelszky Géza tervezte eozin medalionokról készített fotókért. Továbbá köszönet a pécsi Zsolnay Kulturális Negyedben található Zsolnay Étterem üzletvezetőjének, hogy hozzájárult a csempekályha fotózásához és a fotók közléséhez.Szerzői jog
Az oldalon található szöveg és fotók szerzői jogvédelem alatt állnak, felhasználásuk engedélyhez kötött.Árkád Bazár, később Illés Áruház. 1. rész
Budapest, VII. ker. Dohány utca 22.
A
Vágó László és József által, az 1908-as évben készült épület a szecesszió puritánabb, „bécsies” változatának egyik első hazai építészeti példája. Az Otto Wagner hatás a homlokzat burkolásában is fellelhető: a burkolólapokat eozinos Zsolnay kerámia gombok díszítik, „tartják”. (Vágóék hasonló megoldást alkalmaztak a megsemmisült debreceni Alföldi Takarékpénztár palotáján, illetve a nagyváradi Darvas-La Roche villa homlokzatán. Ez a felületburkolás jelent meg aztán Lechner Ödön egyik utolsó munkáján is, az 1910 és 1911 között épült budapesti, V. kerületi Vermes-házon.) Lásd a fenti képsorozatban a korabeli fotókat, és a homlokzatburkolás részletét mai fényképen.A
z eozin mázas Zsolnay kerámia feliratok és a karakteres szecessziós figurákból és dekoratív elemekből összeálló, finom színárnyalatokban megjelenő majolika mázas betétek teszik izgalmassá e ház homlokzatát. Ez Nikelszky egyik legkorábbi építészeti kerámia munkája. A kerámia elemek dekoratív formái ismétlődnek a ház homlokzatának valamint lépcsőházi tereinek terrazzo paneljein. (KATT a lenti képsorozatra - 8 részletkép Nikelszky Géza tervrajzaiból és a kerámiák jelenlegi fotói)Árkád Bazár, később Illés Áruház. 2.rész
Budapest, VII. ker. Dohány utca 22.
A
homlokzat dekoratív részleteinek képeiből és az épület belső, Nikelszky inspirálta motívumaiból képgalériát készítettünk. Többek közt érdemes szemügyre venni a cégfeliraton szereplő vidám - gyermekrajzokból stílusából merített - grafikai elemeket. KATT a fenti képre a 42 tagú fotósorozathoz:Művészettel az ipar felé
"A műipar fölemelése"
G
elléri Mór a fenti címmel tekint vissza az 1910 körüli évekre, (Művészet folyóirat, szerkesztő Lyka Károly, 1915, 1.szám, 56. oldal) megállapítván, hogy megvalósult - főleg a német építészet és iparművészet révén - a művészet óhajtott közeledése az ipar felé. A művészi szabadság megőrzése mellett (Henry van de Velde szempontja) a tipizálás és az ismétlődő, többnyire geometrikus formák tervezése lett a jellemző (utóbbit Hermann Muthesius hangsúlyozta az egykori nevezetes vitán). A századforduló szeszélyesebb vonalú szecessziója a Nikelszky Géza inspirálta alakokon is tisztultabb és egyszerűbb síkformákra, bennük geometrikus mintázatra alakul át.A
fenti kis alakok ruhamintázata: a körök, spirálok, négyzetek, az ismétlődő sorminták is ezt a tendenciát - az építőipar, a gyári kivitelezés által megkívánt egyszerűséget - követik. A funkcionális hatást keltő - a homlokzatról már ismert - kerámia gombok megjelenése a ruhán, a ruha(csempe?)minta sarkaiban, ennek a folyamatnak akár a jelképe is lehetne. Láthatóan az optikailag izgalmat okozó felületeket már tudatosan alkalmazták ezekben az években, itt ezzel is hangsúlyozva a ruha dekorációjának ritmusát. Mindez jól mutatja a szecesszió, immár a XX. századi modernitás felé közelítő újabb irányát.H
a a századforduló szecessziója még a historikus stílusból vezetett a szabadabb, hullámzóbb formák felé, akkor a tízes évek fordulóján a mértanias ornamentika már a XX. század modern iparművészetét előlegezi meg. A magyar építészetben és annak dekorációjában ez a folyamat Lajta Béla műveivel már korán - világszinten is az elsők közt - kezdődik el, majd a Vágó testvéreknél sikeresen folytatódik, ahogy például itt az Árkád Bazár esetében is.E
formai változások mögött mélyebb összefüggések is kimutathatóak. Ilyenek munkálkodnak pl: a századforduló buja és szertelen formái - minden kezdeti sikerük ellenére is - ellentmondásban állnak a modern élettel és a technikai fejlődéssel, jelenlétük a formatervezésben megfizethetetlen volt az átlagpolgár számára (a szecesszió első olvasatában luxuskultúra volt). Ez tekinthető tehát leginkább az egyszerűsödés, a változás motorjának...