N

ew York városának legszebb modern építészeti részleteiről 1915, 1930, 1939-ban képes bemutatót adott ki a New York City : American Art Pub. Co. kiadó. Az 1915-ös kiadásban még nincsenek lépcsőzetes magas épületek. Katt. itt a lenti képsorra, 11 illusztrációval. Ezek az épületek ma is állnak, így kiegészítettük a korabeli felvételeket mai, reprezentatív épületfotókkal.

1915

Ekkor a New York-i felhőkarcolók némelyike a gótikus templom egyszerűsített formáját követte, téglalap alakú hosszház, egyik oldalán toronnyal (ilyen itt pl. a Woolworth Building, 1911-12, ami ilyen módon szó szerint is egy modern katedrális lett), dekorációja többnyire gótikus, de a beaux-art stílus is megtalálható.

A

z új magas épületek stílusát illetőleg, ha a historizmus területéről kell választani, akkor logikusan választották a felfelő törekvő gótikus stílust, aminek modern változatai friss szemléletű átiratokat is eredményeztek. A 20-as évek elején már elhagyva a templomalakzatot, az újabb és sokirányú kísérletek, amelyekben Saarinen szerepe is igen fontos, végül a setback stílus sikeres változataihoz vezettek, ami egyúttal az art deco egyik jellegzetessége is lett.

1916

-ban az Egyesült Államokban - akkor még csak New Yorkra vonatkozóan - határozatot hoztak (az u.n. zóna törvényt) a magas épületekkel kapcsolatban. A felhozott negatív példa az 1915-re felépített Equitable Building volt (középső illusztráció), amely 164 méter magasságával, de főleg rendkivüli hosszúságával árnyékba borította a környező épületeket. Több szomszédos épület átlagban a 20-ik emeletig árnyékban maradt. A nevezetes Singer torony egészen a 27-ig emeletig (adatforrás: The Landscape of Modernity: New York City, 1900-1940 szerző: David Ward,Oliver Zunz).

E

gyébként a megelőző - már az is problémás - Equitable épület lebontásakor örvendve tapasztalták a környező épületekben, hogy ragyogó fény öntötte el az irodákat. Nos az új, olasz reneszánsz díszítésű magas épület, ami a világ legnagyobb irodaterületét, 50 felvonót foglalt magába, 16.000 dolgozót foglalkozatott, ismét árnyékba borította a környezetét főleg nagy szélességével és a szoros beépítéssel. A szomszédos ingatlanok értéke csökkent is emiatt, a folytonos árnyékot még betegségek okozójaként is felhozták.

A

Manhattant sötét labirintussá alakító épületeket elkerülendő, az 1916-os zóna törvény setback szabálya a magas épületek homlokzatát lépcsős szerkezetűként határozta meg, nyitottabb köztes tereket biztosítva. Itt balra a Manhattan zóna beosztását látjuk, 1 és 1/2 típusú visszaléptetés példákkal (katt a kis képre). Fontos megjegyezni, hogy a megfelelő visszaléptetés (setback) után miután a keresztmetszet az alap 25%-ra csökkent, az épület magasságát nem korlátozták. (Az Equitable Building környezete viszont ma is ugyanúgy sűrűn beépített, ahogy az fenti képsorozatban azt láthatjuk)

Í

gy történt, hogy a változatos lépcsős formákat, melyeket az art deco építészet egyik jellemzőjeként kell megemlíteni az Egyesült Államok nagyvárosaiban, közvetlen módon nem annyira egy stílustörekvés, vagy az ókori nagy épületek csodálata, hanem egy építési szabály meghozatala váltotta ki.

H

ugh Ferriss végzett építész volt, diplomáját 1911-ben nyerte el, Nagyobb építész irodáknak rajzolt-festett látványterveket. Együtt dolgozik többek közt Cass Gilbert-el, vagy 1920-ban Raymond Hood-dal.

1

922-ben Harvey Wiley Corbett, a felhőkarcoló építésszel együtt készít tanulmányt, ahol megmutatja, hogyan alakul ki a visszalépcsőztetett felhőkarcolók tömegformája, egyben a jövő építészetét is megpróbálták vázolni. Akaratlanul, de lehet, hogy tudatosan is ókori közel-keleti előképeket idézett fel. Nem véletlen, hogy Ferriss „Új Babilon” néven nevezte el városterveit később.

A

négy kép lépésről lépésre mutatja be a zóna törvény egy alkalmazását:
1. a maximális tömegek
2. világító udvarok hozzá
3. szerkezeti részletek
4. és egy konkrét forma

U

tóbbin egy sajátos ajánlat: lépcsős kiépítésű nagy pillérek, melyek itt Ferris sajátja és később épületrészként meg is jelentek valós épületeken. Később Hudec László alkalmazza ezeket a Sanghai-i Park Hotel esetében, egyben dekoratív céllal is, a toronyrész tömbformája ezekkel kap art deco jelleget (lásd lentebb 5.07 pont, a Hudec László fejezet).

H

ugh Ferriss írása és rajzai ekkor "The New Architecture" címmel a The New York Times Magazine -ban jelennek meg (1922. március 9.) Harvey Wiley Corbett írása, a "Zoning and the Envelope of the Building" a Pencil Points, 1923-as áprilisi számában, benne Hugh Ferris illusztrációival.

A

fenti négy rajz később Hugh Ferris A jövő metropolisa 1929-es könyvében is megjelenik, több már felépült felhőkarcoló rajza és több fantáziarajz mellett. Már az 1922-ben publikált írásban volt egy fantázia rajz, New York egy lehetséges képe 20 év múlva, tehát 1942-ben.

A

z alábbi két illusztráció mutatja meg a fenti tanulmányok alkotóinak felfogásbeli különbségét. Amíg Corbett setback elképzelésében a historikus elemek még jól láthatók, azokat keveri a modernebb formákkal, addig Ferris erőteljes kompozíciója és tiszta tömbkezelése kerüli a dekorációt. Viszont a tárgyilagosság végett meg kell említenünk, hogy Corbett elképzelése időben korábbi, az 1923-as publikációjának része (ahol szintén Ferriss rajzolta így meg), amíg a Ferriss kompozíció már későbbi.

F

erriss rajzainak nagy hatású látványtervein általában kerülte a XIX században népszerű historikus elemeket. Corbett a szintén haladó formatörekvéseit viszont historizáló részletekkel kombinálta, ezzel az épületdekoráció szükségességét hangsúlyozza (itt mini oszlopsorai és toronycsúcsa a new york-i Municipal Building-ot, annak dekoratív oszlopait idézik. E látványtervén a ma már kissé nevetségesnek ható kis Parthenon dekorációk a klasszikus építészettel tartanák szimbolikusan a kapcsolatot).

A

20-as években egyébként, nem egy építész tartotta meg az ekletikus jelleget, a klasszicizáló elemek, de pl. a halikarnasszoszi mauzóleum motívum előfordulása is jelentős. Érdekes, hogy Ferris 1929-es könyvében - A jövő metropolisa - egy hasonló klasszicizáló kombinációt is közöl, mellette azt írja, hogy még az új setback formák mellett, és az új anyagok ismeretében is, egyes építészek még folytatják a régebbi formákkal az ötvözést, kisebb házakat helyeznek el a modern tornyok tetején, és így ezekről ő is beszámol egy példán keresztül (lásd a képsorban fentebb).

C

orbett tervei alapján 1916 - 1918 közt építik fel a Bush tornyot amiben akkor nemzetközi árubemutató kiállító termek voltak. Lépcsőzetes szerkezete, függőleges kompozíciója jövőbe mutató, amit az építész egy visszafogottabb angol gótikával kapcsol össze. Korában rendkivül karcsú toronyépületnek számított, kis alapterületével és 450 láb magasságával (két kép itt balra a sorozatban).

E

tanulmány szempontjából említjük meg, hogy a Tribune pályázat nyertesének, Raymond Hoodnak, későbbi felhőkarcolója, a Radiator Building adósa a Bush toronynak, amennyiben szintén szimbolikusan párosítja a gótikus jelleget, amit viszont kombinál Eliel Saarinen Tribune pályázattervének modern vonalaival (erről: Manhattan Skyscrapers szerző: Eric Nash,Norman McGrath, Princeton Architectural Press, 1999). A Radiator Buildingról és Saarinen jelentős szerepéről lásd a köv. fejezetet.

A

z 1922-es Chicago Tribune torony pályázatra érkezett tervek a háború utáni építészet stílus- keresését tükrözik. Az art deco épületek csak az évtized második felében készülnek nagyobb számban, addig még láthatóan nem tudni merre vezet a jövő építészete. A felhőkarcolók lázas építkezési hulláma, a magassági verseny, csak jónéhány év multán kezdődik. A pályázatra kb. 350 terv érkezett, sok ismert európai építész is részt vesz. A tervek, a Chicago Tribune 1923-as bemutatója alapján láthatók a Skyscraper Múzeumban

A

z új felhőkarcolók formáit kereső építészet és a XX század elejének képzőművészeti sokszínűsége - az avantgárd stílusok sokasága - is vezethetett oda, hogy az építészek igen különböző, néha teljesen merész formákkal pályázzanak. A fenti képsorozatban láthatjuk még két neves magyar pályázó terveit is a Chicago Tribune irodaépületre: Vágó József illetve dr. Kismarty-Lechner Jenő részéről. (Katt a fenti képre a képsorhoz és a részletekhez)

A

lfred Granger, az egyik zsűritag a Chicago Tribune 1932. április 10-i számában írja, hogy hajdan ő Saarinen tervét választotta, ami végül a második lett, de "nem volt még olyan meg nem épített épület, mely akkora hatással lett volna az amerikai építészetre, mint Mr. Saarinen álma"

S

igfried Giedion a "Tér, idő és építészet" nagy jelentőségű könyvében (Space, time and architecture: the growth of a new tradititon, 1941) a Chicago Tribune pályázatra beérkezett terveket úgy jellemzi, hogy azok a chicagói hagyományokat meghaladva, azokat mintegy lenullázva jelentettek fordulatot a felhőkarcolók építése terén. Ő személyesen a Gropius és Meyer által benyújtott tervet emelte ki, mint a Bauhaus szellemében alkotott univerzális szellemiségű munkát (lásd a fenti 12 részes képsorozatban).



Eliel Saarinen terve, mint általában az európai építészek pályázatai a merészebb újítók sorába tartozik. A pályázat nyertese viszont amerikai és a neogótikus stílushoz köthető. Saarinen a második helyezést kapja, egyben az elismertséget is az építészek körében. Később több felhőkarcoló is készül erre a mintára, ahogy a lentebbi példák mutatják. A tervhez legközelebbi megvalósítás, Saarinen tervének szinte azonos kivitele a Gulf Building (ma JPMorgan Chase Building), Houston, Texas, 1929, lásd a képsorban a 8.képet és külön képen is.

R

aymond Hood aki (John Mead Howell-el) a Chicago Tribune pályázatnak az első díjas nyertese, a Saarinen terv mintájára maga is tervez később felhőkarcolókat. A fenti képsorban ezek:
       1. American Radiator Building, New York, 1924
       5. Daily News Building, New York (társterv.: John Mead Howells), 1930
Az épület fenti rajzát Hugh Ferriss építész és látványtervező készítette (lásd Hugh Ferriss szerepét a lépcsős épülettornyok esetében lentebb)

E

gy konkrét Saarinen kapcsolat a fenti képsor 9-ik (utolsó) képén a West Madison Street, Chicago épület is, tervezője César Pelli aki Eero Saarinen (Eliel Saarinen fia) irodájában is dolgozott. César Pelli két másik Saarinen hatású épületét lásd lentebb a posztmodern felhőkarcolók fejezetben. (Katt. a fenti képekre, a nagyításhoz, valamint az épületek légi felvételéhez)

S

zép példája a Saarinen Tribune toronyterv népszerűségére a Tulsa-i (Oklahoma, 1927 - 1929) metodista templom tornya, melynek tervezője csak 23 éves volt, amikor a templomot tervezte.

T

öbb neves építészhez fűződnek lépcsős épületek melyek még a XX.század első két évtizedében megjelentek más terveik közt, itt Hoffmann(1905), Gaudi(1908), Sant'Elia(1913) és Kohtz(1920) művei.

S

zintén korán még 1920-ban készültek ezek a vázlatok, Hans Poeltzig a Salzburg-i Fesztiválpalota terve, Piero Portaluppi rendkívüli tanulmányrajza a S.K.N.E. felhőkarcolóhoz (első két kép). De 1920-as a pécsi Tarai (sz. Čačinović) Lajos mauzóleumterve is (harmadik kép) aki még diákként fél évet töltött a Bauhausban. A terv, melynek stílusát láthatóan meghatározták a Bauhaus-beli tanulmányai, az egyik szenzáció volt a pécsi Janus Pannonius Múzeumban megrendezett 2010-es kiállításon (Magyarok a Bauhausban), ahol úgy említették, mint ami 40 évvel előrevetíti Carlo Scarpa olasz építész monumentális együttesét, terveit.

V

égül a negyedik képen egy Kazimir Malevics által tervezett makett 1923-ból. Malevics miután absztrakt (általa szuprematista képeknek nevezett) műveivel (pl. Fehér négyzet fehér alapon) a festészetet befejezve látta, több, hasábokból összerakott, lépcsős épületmakett készítésével is foglalkozik, inkább építészeti látnokként, mint tervezőként.

Még több részlet, illetve terv látható itt: Hoffmann Stoclet-ház... Gaudi... Sant'Elia... Otto Kohtz... Otto Kohtz2... Hans Poelzig... Piero Portaluppi... Kazimir Malevics...

S

aarinen Chicago Tribune Tower terve - mivel egy toronyról szólt a pályázat - még nem tartalmazott erőteljes visszalépcsőztetést az épület alsó felében (csak egy évvel később a chicagói tópart tervrajzában erőteljes ez a setback hatás). A Barclay-Vesey Building (volt New York Telephone Building, ma Verizon Building) egy olyan épületre példa, melynél a setback szabályok és egyben a Saarinen féle Tribune terv hatása együtt érvényesülnek. Különleges fontosságát az adja, hogy ez az első magas irodaépület, melyet a Saarinen terv befolyásolt, de egyben az első art deco felhőkarcoló is, amellett, hogy a jelentős New York-i építész, Ralph Walker első fontos munkája (katt. a nagyításhoz).

Az alábbi időpontok az épület úttörő szerepéről tanúskodnak:
1922. nov. 1. A Walker féle Tribune terv bejegyzése
1922. dec. 3. A Tribune pályázat eredményhirdetése
1923. jún. 6. A Barclay-Vesey tervek benyújtása (Department of Buildings)

F

igyelembe véve a feladat méretét valószínű, hogy Walker már elkezdte a tervezést 1922 őszén és mindkét projekten egyszerre dolgozott. A Walker féle Tribune torony terven és a Barclay-Vesey Building első tervén még hasonló a torony tetőlefedése, ami a további terveken már a Saarinen torony formáját követi. (Adatok forrása: BARCLAY-VESEY BUILDING, Ralph Walker of McKenzie, Voorhees & Gmelin, 1923-1927. Landmarks Preservation Commission, October 1, 1991)

S

aarinen 1922-es Chicago Tribune Tower terve olyan sikeres több építész szerint is, hogy Saarinen 1923-ban áttelepszik az Egyesült Államokba, 1924-ben pedig tanári állást kap a Michigan-i egyetemen. Még 1923-ban a díjazott tervét tovább fejlesztve, elkészíti Chicago tóparti területének tervrajzát. Ezek a tervek már a korabeli vélemények, írások alapján is nagy jelentőségűek a jövőt illetőleg, és valóban több épület követi majd a tervezett mintát.

A

korabeli véleményekből: Louis Sullivan szerint a Saarinen pályázati terv teljesíti azokat a célokat, melyeket kitűztek hajdan. Thomas Tallmadge szerint a Chicago Tribune projekt - benne a Saarinen terv - átalakító hatással lesz az amerikai városokra (szöveg forrása: Katherine Solomonson: The Chicago Tribune Tower Competition: Skyscraper Design and Cultural Change in the 1920s, University of Chicago Press, 2003)

A

z art deco építészet és iparművészet legelső és legfontosabb nagy kiállítása, a párizsi 1925-ös (L'Exposition internationale des arts décoratifs et industriels modernes) több lépcsős kompozíciójú pavilont tartalmazott. Ezek nem magas építmények ugyan, de jól mutatják a lépcsős elrendezés népszerűségét, modernnek számító formáját. A legjelentősebb talán a Hôtel du Collectionneur (első kép) a lépcsőformák és a klasszicizáló oszlopsor modern keveréke.

A

bécsi szecesszió geometrikus ritmusa, plusz a háború utáni évek immár annál összetettebb dekorációvágya, de a mezopotámiai zikkuratokra vonatkozó feltárások és Tutanhamon sírjának 1922-es szenzációs felfedezése is vezethettek ehhez az épületkompozíciót is megújító lendülethez.

F

eltétlen érdemes megemlítenünk itt - egy előremutató korabeli magyar épület - Vermes József, zikkurat típusú homlokzatkompozícióját (Budapest, XX., Kossuth Lajos utca, 82., Vásárcsarnok, tervezve 1924 körül). A Pesti Hírlap, 1925. október (47. évfolyam, 220-246. szám) így számol be:

— (Elkészült a pesterzsébeti nagy vásárcsarnok.)

A város dísze: a piactéri nagy vásárcsarnok pedig éppen a napokban készült el teljesen. Ezerhatszáz négyzetméter telken épült a csarnok, Vermes József budapesti építész terve alapján. Különbizottságot küldött az építkezés megkezdése előtt a város Párizsba, hogy az ottani vásárcsarnokokat tanulmányozza A bizottság azonban úgy találta, hogy egyetlen párizsi vásárcsarnok sincs olyan ügyesen és praktikusan építve mint a pesti Központi vásárcsarnok Ép ezért az épület beosztásánál a Központi vásárcsarnokot vették mintául.

A

vásárcsarnok épületével, homlokzati formájával, részletesebben lásd lentebb a Vermes József, Vásárcsarnok, Pesterzsébet fejezetben

A

lfred C.Bossom építész könyvében (Building to the Skies: The Romance of the Skyscraper, 1934. - innen az ábra) a felhőkarcolók stílusáról értekezik. Úgy magyarázza, hogy a régi maya építők és a mai építészek hasonló atmoszférikus és fényviszonyok közt hasonló formákban építkeznek, az építészeti formákat a fizikai feltételek diktálják. A valóságban a kor építészetének stílusát együtt alakítják a mérnök építészek, az építőipar valamint az építőművészek és látványtervezők. Itt a kis képen egy másik 1934-es érdekes példa a funkció és forma összetett kapcsolatáról, ezúttal az autóipar területéről.

A

fizikai okokon túl, ismert, hogy a lépcsőzetes alakú magas építmények az építők nagyon régről áhított alkotásai voltak. A történelem kezdetétől a piramis és torony formát többnyire kultikus célokból mint épített hegyet (feljáró az istenekhez) sok ókori nép megalkotta, de praktikus célra is, mint pl. az alexandriai világító tornyot. Ezeket vagy elképzelt formáikat számos régebbi és kora XX. századi illusztráció, képi rekonstrukció is népszerűsítette. Lentebb azokból láthatunk, amelyeknek lépcsőzetes a szerkezete.

A

számtalan illusztrációból itt csak néhány: Anu-nak szentelt Zikkurat Uruk városából (i.e. 3517-3358), Dzsószer fáraó lépcsős piramisa Szakkarában (i.e. 2700), A babiloni függő kertek rajza Kircher, Athanasius könyvéből (Turris Babel, sive Archontologia..., 1679), Otto Kohtz terve, Königsplatz, Berlin, 1920-ból (Das Reichshaus am Königsplatz in Berlin).

A

z alsó sorban a torony építmények: a Nagy Mecset Samarrában 847-ből, ami a mezopotámiai zikkuratokra emlékeztet és illusztrációk különböző kódexekből, régi tudományos könyvekből (pl. Turris Babel, Kircher, Athanasius könyvéből, 1679), valamint egy rajz Salamon Templomáról 1901-ből.

A

Metropolis című film, a háborút követő idők egyik legnevesebb európai alkotása (1924 - 1927, a díszletek Erich Kettelhut művészeti igazgató rajzai alapján) a jövő városát felhőkarcolókkal teli, sűrűn beépítettnek mutatja, ahol a technikai fejlődést nyomasztó légkör és szélsőséges ellentétek árnyékolják be. Szimbolikus, hogy név szerint az Új Babilon Toronyból irányítják a jövő világát (katt fent a képsorra).

A

z első felhőkarcoló melynek tetején a Halikarnasszoszi mauzóleum inspirálta csúcs volt a Bankers Trust Company Building (14 Wall Street, New York, felépült: 1912 - felső kép) Később a cég szimbólumának is ezt az épületcsúcsot választották.

A

Halikarnasszoszi mauzóleum ettől kezdve, több jelentős kereskedelmi és középület tetején jelképezte a megbízhatóságot mint olyan épület, ami 17 évszázadon keresztül maradt fenn, ami egykor a világ egyik csodája volt, formájában pedig a keleti piramis és a görög oszlopsor egyesítésével a civilizációk találkozását jelentette. Építészek gyakran használták a monumentalitás, a nemzetköziség sugallatára (ahogy pl. a hágai Béke Palota tervein is láttuk), sőt, egészen hasonló épületek is készültek (felső kép). A felhőkarcolókat illetőleg katt. az alábbi két képsorozatra

  A Japán Parlament épülete, a civilizációk találkozása

A

Japán Parlament épületének (National Diet Building, Tokyo) rendkivüli a története. Még az 1880-as évek végén két meghívott német építész ( Wilhelm Böckmann és Hermann Ende) tervezett egy-egy épületet, mindkettőt központi kupolás széles épületszárnyakkal, ami abban a korban a törvényhozási épületeknél megszokott volt. Ez után egy keleti jellegű épületet kértek volna, és addig is, átmenetileg egy szintén európai jellegű faépület készült, mely nagyon hamar leégett, újból felépítették, de ismét leégett. 1910-ben a japán pénzügyminisztérium egy reneszánsz épületet pályáztatott, habár e stílust ott egyesek kifogásolták. A nyertes, Watanabe Fukuzo terve hasonló volt az Ende és Böckmann tervekhez. Ami végül felépült (1920 - 1936) több terv egyesítése volt, az alaprajz Fukuzo, a torony és a piramidális tető viszont Takeuchi Shinshichi, a harmadik díjazott tervéből, amit azért választottak, mert jellege mint modern hybrid nem volt sem tisztán európai, sem tisztán keleti, hasonlatosan a Halikarnasszoszi Mauzóleumhoz

Az ópusztaszeri Árpád-emlékmű, 1896
"melyen lépcsőzetes gula emelkedik"

A

z emlékmű Berczik Gyula építész és Kallós Ede szobrászművész alkotása. Berczik Gyula, ahogy a lenti képsorban mellékelt dokumentumokból is kitűnik, mint a Wekerle kormány műszaki tanácsosa az emlékművek pontos helyét is meghatározta, azokban a helységekben, melyet már előzőleg Thaly Kálmán kijelölt, aki egyébként a milleneumi emlékművek ötletét is megfogalmazta. A lépcsős gula-tető itt is a keleti eredetet hivatott jelképezni.

Román Miklós és Ernő, Kaszab Poliklinika, 1923–1924

I

de kapcsolódik Román Miklós és Román Ernő magyar viszonylatban nem gyakori tetőmegoldása, amit a tervek szerint egy látványos és modern üvegtető koronázott. Az épület ma is fennáll, sajnos csak egy lecsupaszított formában (lásd korabeli képét a lenti képsorban).

H

ugh Ferriss egy sajátos stílusban, sokszor éjszakai nézetben, néha ködös környezetben ábrázolt épületeket, elismerten hatott a kortársaira a setback variációival, sőt későbbi - fantasztikus tematikájú - filmek hátterében is felfedezhetjük hatását.

É

rdekes megfigyelni ahogy Hugh Ferriss több látványtervén, fantáziarajzain a Saarinen féle Canberra parlament tervének egyes jellegzetességeit használja: a piramidális felépítésen túl figyeljük meg az enyhén lépcsőzetes valamint trapéz alakú épületcsúcsot, de főleg - a felépített felhőkarcolóknál kevésbé gyakori - erőteljes sarokpilléreket. Utóbbiak, szélesebb kivitelben, mint lakható épületrészek jelennek meg. (Katt a nagyításhoz)

Hugh Ferriss 180 rajzát nézhetjük meg a Columbia Egyetem Könyvtárának oldalán

Az

art deco felhőkarcolókat főleg épületdekorációjuk révén sorolják ebbe a stílusba, azonban tény, hogy a lépcsőzetes felépítés ezzel a korszakkal kezdődik, sőt a második világháború után már nem is jellemző. A fenti képen a baloldalon megjelölt épület jól mutatja a lépcsős forma utóéletét. Ez az épület, az Edward Durell Stone & Associates tervezte One Financial Square (1987), jóval a második világháború után, már posztmodern felfogásban készül, a régebben népszerű formát mint dekorációt alkalmazza, tömbkialakítása nem is lépcsőzetes, a piramis forma rajta csak dekoratív jellegű. Viszont a jobboldalon megjelölt épület már "autentikus" (Buchman & Kahn, 120 Wall Street, 1929 - 1930) az art deco korszak virágkorából, a szélesebb alapú piramis forma egyik tipikus példája.

L

átható, ahogy az 1916-os zóna törvény setback (visszalépcsőztetés) szabálya mennyi változatosságot engedett meg a tervezésben. Az első lépcső már viszonylag alacsonyan is megépíthető, a visszahúzást százalékban adták meg, és függött az utca szélességétől is. Ahogy az épület már egyre csökkentett keresztmetszete elérte az alapterület 25%-át bármilyen magas tornyot is emelhettek, így pl. az Empire State Building magas tornya. Ebbe a típusba tartozik Sajó István felhőkarcoló terve is:

S

ajó István pesti Műegyetemen végzett, Németországba ment, majd onnan az USA-ba, ahol az ottani szakképesítést is megszerezte. A Slon and Robertson alkalmazottja is volt még 1925-ben. Itt az ő felhőkarcoló tervét látjuk (itt lent e képsorban az ötödik kép). Az épületének alsó része a Slon and Robertson tervezte Chanin Building-hez áll közel (a negyedik képen), tornya viszont Saarinen hatású. (katt. az épületek adataihoz)

A

mi az art deco épületek dekorációját illeti, és főleg a belsejük díszítését, minthogy az art deco 1925-ben nemzetközileg Párizsban mutatkozott be, többnyire onnan kerültek a párizsi díszítőmotívumok 1927-től az amerikai art deco felhőkarcolók és intézményépületek homlokzatára és belsejébe. De ugyanakkor az ősi indián kultúra dekoratív emlékeit is felhasználták, a már régebb óta népszerű ókori egyiptomi elemeket, stb.

A

Fisher Building tervezője illetve dekoratőre, Kahn illetve Maróti közt az összekötő eredetileg a laptulajdonos George Booth lehetett, akik még régebb megbízta Kahn-t a Cranbrook House megtervezésével, majd a Booth család által alapított Cranbrook School for Boys iskolához hívták meg Saarinent és mint fentebb már láttuk, Saarinen meghívására érkezik meg Maróti az USA-ba. Maróti Géza a Cranbrook-i iskolabeli dekoratív munkássága után Kahnhoz szegődött, aki örömmel vette a belső tér kiképzésében, díszítésében az "általános dekoratőr" szobrász-festő Maróti közreműködését. Azonnal biztosít szinte egy emeletnyi méretű műtermet a Marquette Building-ben.

L

egfontosabb közös alkotásuk a Fisher Building ahol Maróti a legreprezentatív belső tér, a földszinti lobby festészeti és mozaikdekorációját valamint a főbejárat szobrászati díszét tervezte. A Fisher Building által uralt komplexum város a városban, 11 másik kereskedelmi és üzleti épülettel áll tetőtéri és földalatti kapcsolatban köztük a General Motors Világközpontjával. A 134 méter magas épületet 127 augusztusa és 1928 decembere közt elkészítették.

A

mennyezet elnyeri mindenki csodálatát ("Kahn egész bolond az örömtől" -írja Maróti) és ennek is tulajdonítható, hogy az épület elnyeri az év legszebb irodaházának kitüntető címét és a New York-i építészkamara ezüstérmét. A Fisher Building előcsarnoka 180 méter hosszú, 10 méter széles mennyezettel rendelkezik amire Maróti sűrű növényzetet tervez, közte több alak, így a Szépség szimbolikus alakja is látható. (Maróti Géza amerikai munkásságáról részletesebben: Sturcz János, Ami megmaradt... Maróti Géza megvalósult munkái az Amerikai Egyesült Államokban, 1927-1932. (szerk. Ács Piroska) Maróti Géza 1875-1941. "Mi vagyunk Atlantisz" Vederemo. Budapest, 2002.)

N

ew York városának legszebb modern építészeti részleteiről az 1930-as kiadású képes publikáció már bemutatja a legújabb felhőkarcolók piramisszerű kompozícióit. Katt. itt a lenti képsorra 11 illusztrációval. Ezek az épületek ma is állnak, így kiegészítettük a korabeli felvételeket mai, reprezentatív épületfotókkal.

1930

A lépcsős piramis típusú elrendezés ekkor már sok épületnél látható. Miután a 20-as évek végén verseny alakult ki az egyre magasabb épületek felépítésében, a felhőkarcolók alsó szélesebb részében láthatunk több lépcsőzetes, de változatos megoldást, a központi torony már függőlegesen tör a magasba, hogy a csúcsán ismét karcsúbb, ritmikus részekben fejeződjön be. Ebbe a típusba sorolható Sajó István egy lentebbi fejezetben bemutatott terve is a 20-as évek végéről.

1933

W.K. Oltar-Jevsky az építész, rajzalbumot jelentet meg, Manhattan felhőkarcolóiról 1933-ban, amikor még jellemzően uralkodnak a setback stílusú lépcsős felépítésű magas épületek. Az album egy költői szépségűnek mondható, a korabeli art deco New York magas épületeit ünneplő publikáció. A képeket a www.wolfsonian.org tette közhasznúvá.

A

30-as években a szélesebb lépcsős tömbfelépítésű épületek helyébe a magassági verseny három nevezetes felhőkarcolót eredményezett New Yorkban. Ezek különálló karcsúbb tornyok, melyek árnyéka csak időlegesen vetődik a környezetükre. A setback szabály célját erőteljesebb viszaugratás nélkül is teljesítik. Alább a digitalcommonwealth.org korabeli képeslapjaiból választottunk (korlátozások nélkül használható képek)

A

lépcsőzetes tömbkezelés visszafogottabb, de még mindig jelen van. E három épület lábazata, a kissé megbontott felület, a csúcs részletei és az elemek arányai biztosítják, hogy azok önkéntelenül is valami jelentést keltsenek a szemlélőben, ami már kevésbé lesz jelen a nemsokára elterjedő nemzetközi stílusban alkotott épületek homlokzata esetében.

A

mikor Berenice Abbott nyolc év távollét után visszatért New York-ba, 1929-ben az új felhőkarcolók labirintusa fogadta. A következő éveket annak szentelte, hogy rögzítse a város új arcát. Épp ebben az évben (október 29 - a Fekete Kedd) kezdődik a nagy gazdasági depresszió, ami 1933-ig tart. Abbott 1935-ben szövetségi támogatást kap, amivel 1940-ben meg tudja jelentetni 302 felvétellel a Changing New York könyvét. A felvételek nagy része a ma már nem látható panorámákat mutatja meg, többek közt a setback stílusban épített felhőkarcolókkal, melyeket már eltakarnak az újabb és magasabb épületek.

L

entebb egy-egy kép Manhattanból és mai környezete. A The New York Public Library jóvoltából publikussá tett képeket itt láthatjuk Berenice Abbott manhattani felhőkarcolókról készült képei New York 30-as évekbeli arcát hozza vissza, melyet az azóta többnyire a nemzetközi stílusban (International Style - az elnevezés már 1932-ben megszületik) épült felhőkarcolók eltakarnak.

M

iután már több lépcsős szerkezetű felhőkarcoló felépült, azok őnálló jelképpé váltak, mint az európaitól független modern amerikai építészet jellegzetessége. A városok építészeti bemutató füzetében főszerepet kaptak, a belső dekorációban is megismétlődtek, még egy-egy gyufáskatulya címkéjére is felkerültek. Louis Sullivan „a felhőkarcolók atyja” és a chicagói iskola építészeinek magas épületei az 1890-es évektől már akkor csodásnak tekintett alkotások voltak, a találékonyságnak, és az amerikai kreativitásnak, a gazdasági sikernek a szimbólumai, hatásuk az európai Bauhausra is kiterjedt.

A

felhőkarcolók második hulláma, mint fentebb láttuk, a Chicago Tribune Tower projekt 1922-es dátumával, majd az ezt követő egyre magasabb és nagyobb számban történő épitkezésekkel indul. A művészek, az építészek és egyáltalán az értelmiségiek Amerikában, de Európában is ezeket a magas épületeket, mint amerikai hozzájárulást ismerték el az építészeti haladásban és mindez az iparművészetre is kihatott.

Paul Frankl az amerikai art deco design jelentős alakja már 1920-tól kezdve tervez u.n. "felhőkarcoló" bútorokat. Frankl Bécsben születik, végzettsége építész, 1914-ben érkezik az Egyesült Államokba, ahol egy sajátosan amerikai design kidolgozásán dolgozik. Első "felhőkarcoló" könyvszekrénye még két kisebb-nagyobb szekrény egymásra helyezése, amit nemsokára a máig keresett lépcsőzetes tömegformálású bútortervei követnek, amit később sorozatgyártás is követ. Jól számított, hogy ez a sikeres építészeti forma bútoraiban is sikeres lesz, és ugyanakkor az európaitól eltérő jellegzetesen amerikai. Könyvében - New dimensions, the decorative arts of today in words & pictures, New York. Payson & Clarke ltd, 1928, előszavát Frank Lloyd Wright írja - épp azt az épületet a New York-i Telephone Company Building-et tartja a leghatásosabbnak, melynek tornyát általánosan Saarinen inspirációnak tartanak. Ennek képét és Frankl "felhőkarcoló" bútoraiból is láthatunk a fenti képsorban az említett könyv részeként.

A

New York-i Astor Hotelben 1931. január 13-án megrendezett farsangot a Beaux-Arts Építészek Társasága rendezte, $15 belépti díjjal bárki részt vehetett. A neves New York-i építészek setback jellegű ruhába öltözve nagy szenzációt keltettek.
Az építészeket filmre is vették

A

képen:
Stewart Walker (Fuller Building); Leonard Schultze (Waldorf-Astoria); Ely Jacques (Squibb Building); William Van Alen (Chrysler Building); Ralph Walker (Wall Street Building); D.E.Ward (Metropolitan Tower), Joseph Freedlander (Museum of the City of New York)

A hiányzó "Empire State Building álarcost" nem látjuk, az épületet négy hónap múlva 1931. május 1-én nyitják meg.

E

lső három torony: e felhőkarcolók miután a kezdeti magas házak mellé még magasabb épülettornyok is társultak, stílusukat a hagyományos tömbformákban és dekorációban keresték. A második képen lévő Metropolitan Life Insurance Company tornyának mintája például a velencei Szt. Márk harangtorony (Campanile) volt. A Woolworth Building (harmadik kép) a neogótikus stílust választotta, mely több felhőkarcoló stílusa lett. Függőleges vonalazását is több épület követte.

A

következő három torony: a Chicago Tribune Tower 1922-es neogótikus terve a megrendelők kedvére volt, a neogótika értékeit közvetítette: keresztény értékek, hagyomány tisztelet, a függőleges formaképzés (negyedik kép). A következő években a setback stílus egyre változatosabb épületeket eredményezett, többnyire art deco dekorációval, belsővel. A Daily News Building szélesebb sík homlokzata már a modernizmus előszele (ötödik kép - Hood hasonló stílusban tervezi a Rockefeller Center épületeit) de sok elemből összerakott látványos épületek is bőven készülnek (hatodik kép, New Yorker Hotel)

A

z utolsó három épület azt mutatja, ahogy az egyre magasabb tömbforma lesz az irányadó a New York-i felhőkarcolóknál, ahol a felsőbb emeleteken a visszaléptetés kisebb, sőt az u.n. nemzetközi stílus (International Style) egyszerűbb mértani formái azt meg is szüntetik. Utóbbi stílus egyik legjelentősebb épülete, ami időben is az elsők közt tisztán hozza a nemzetközi stílus jellegzetességeit, a Seagram Building, 1958-ból (katt az épületek adataihoz a fenti képsorra - a képeken szereplő épületek adatai és azok rövid leírása, sok képpel, megtalálható a nyc-architecture.com oldalon)

R

aymond Hood egyetlen évtized alatt a neogótikus felhőkarcolót egy modern tömbkezeléssel váltotta fel, sőt még International Style közeli épületet is tervezett (ötödik kép - McGraw-Hill Building). Utóbbi esetében az art deco csúcs alatt egy erőteljes lépcsős bontású épületet látunk vízszintes ablaksorokkal, International Style-ben. Elmondható, hogy Raymond Hood, Ralph Thomas Walker és Ely Jacques Kahn a korszak három legjelentősebb felhőkarcoló építésze. Habár Eliel Saarinen épülettervei nem valósultak meg, az építészek elismerték e tervek jövőbe mutató szerepét és azok formai elemeit mindvégig felfedezhetjük a 20-as, 30-as évek felhőkarcolóin.

A

z addig ismeretlen építész, Raymond Hood egy csapásra lett ismert mint a Tribune Tower nemzetközi pályázat győztese 1922-ben (John Mead Howells-el), 41 éves korában. Főleg az épületek funkciójának szerepét hangsúlyozza a tervezésnél és a díszítést másodlagosnak tartja, kijelentése szerint: ma az "építész, festő és szobrász közti hajdani együttműködés helyett a építész, a mérnök, és a szerelő közti együttműködés a fontosabb" Mindezek ellenére a művészeti és dekoratív tervezéssel is bőven foglalkozott (pl. tetőkertek, polikrómia, art deco dekoráció). Másik kijelentése, hogy a felhőkarcolóinak a tömbformáját a zona törvény adja, szintén csak részben igaz, látván, hogy e törvényen belül mennyi egyéni változat született.

R

aymond Hood a Rockefeller Center esetében (ahol a RCA Building annak központi, legmagasabb épülete) folytatja a fentebb látott egyenes tetőzáródású Daily News Building épület sima lapokból komponált, vékony téglatest alakú stílusát.

A

z épületek erőteljesebb visszaléptetése csak a földszint közelében történik, feljebb a setback inkább dekoratív jellegű. A téglalap alakú keskeny főépület joggal kapta a "The Slab" becenevet (A Lap, Tábla, Deszka - több értelmű szó). Raymond Hood így magyarázza az épület alakját: "A középre csoportosított felvonókat és szerviz berendezéseket mindenütt egy 27 láb széles világos tér veszi körbe-körbe, ami minden emeleten maximálisan biztosítja a fényt és a jó szellőzést" (Raymond Hood, The Design of Rockefeller Center, Architectural Forum, 1932. január 5.old)

A

z alábbi 1933-as publikációból láthatjuk, hogy egy első verzió még lépcsős ikertornyokat képzelt el,

N

ew York városában először készül terv egy felhőkarcolókat tartalmazó összehangolt városrészt illetőleg. Irodák, tetőkertek, színházak, rádióstúdiók, kiállítások, éttermek, folyosók, csarnokok kerültek a Rockefeller Centerbe ahol ezek szinte az egész világ egy keresztmetszetét képezik (katt a képsorozatra, korabeli publikációkból - négy kép).

M

aróti Géza részt is vesz azon a pályázaton mely a Rockefeller Center belsőre vonatkozott. Ott Diego Rivera freskóját (Válaszúton az emberiség) mely Lenint is ábrázolta még 1934-ben eltávolítják és Josep Maria Sert grisaille (szürke árnyalatos) freskója (Amerikai haladás) kerül fel az előcsarnok falaira. Itt lentebb Maróti Géza vázlatai (két kép)

A

fenti képen két modern stílusú (International Style) épületet látunk, a széleken lévő egy-egy setback stílusú épület között. Egy újabb, a szigorú funkcionalizmushoz közeli és mértanilag tisztább stílus váltja fel ugyanis a dekoratív lépcsős setback kompozíciót. (Kiskép: a PSFS Building az első amerikai felhőkarcoló melynek stílusa az International Style. A PSFS épületet megnyitása és a kiállítás megnyitásának időbeli közelsége csak fokozta az érdeklődést e stílus iránt - katt a képsorhoz)

H

enry-Russell Hitchcock és Philip Johnson 1932-ben egy, a New York-i Museum of Modern Art-ban rendezett kiállításhoz (Modern architecture, International exhibition, New York, Feb. 10 to March 23, 1932, Museum of Modern Art) írt tanulmányukban, áttekintve az utóbbi éveket, egy új stílust látnak az építészetben, melynek a International Style nevet adják (Henry-Russell Hitchcock, Philip Johnson The International Style: Architecture Since 1922, W. W. NORTON & COMPANY, INC., New York, London, 1932).

A

külön kiemelt kiállító építészek FRANK LLOYD WRIGHT (műveivel inkább mint a többiektől eltérőt, mint a stíluskontrasztot hangsúlyozták), WALTER GROPIUS, LE CORBUSIER, J.J.P. OUD, MIES VAN DER ROHE, RAYMOND M. HOOD, HOWE & LESCAZE, RICHARD J. NEUTRA, BOWMAN BROTHERS voltak (Életrajz és munkásság, egy épületmodel, kronológia, művek listája, illusztrációk a katalógusban). A kiállítás és a nemsokára népszerűvé váló új stílus ugyanakkor a fasizmus elől menekülő - köztük magyar - építészek sikeres karrierjét is előkészíti az Egyesült Államokban (Mies, Breuer, Moholy-Nagy, Gropius).

A

tanulmányban meghatározzák az International Style (Európában Modernizmus, Funkcionalizmus néven is ismert) stílus jellegzetességeit:

--- az építészet a régi tömbök helyett mint körülzárt tér. A fenntartó statikai faltömbök helyett acélváz által megtartott, síkokkal határolt térfogat

--- az ablakok nem a belsőhöz igazodnak, nem a faltömbök nyílásai hanem a burkoló külső síkhoz igazított elemek, sokszor egyenesen áttetsző üvegfalak

--- moduláris szabályszerűség, szabványosított elemek, szögletesség. Sem a régi építészet által gyakorolt tengelyes szimmetria, sem a rossz modern építészet aszimmetriája nem követendő

--- nem követendő semmilyen, az avantgardból, novecento stílusból és egyáltalán semmilyen politikai meggondolásból eredő forma

--- a felületi díszítések kerülése. A jó ornamensek vagy éppenhogy azok hiánya, valamint a szabályos horizontalitás különböztetik meg korunk stílusát a felszínen a múlt stílusaitól.

--- a dekoráció ugyanis nem csak az építészeti ornamentikát foglalja magában, hanem a megformálás összes olyan komponenseit is, melyek az alkotás egészét izgalmassá és változatossá teszik.

--- vasbeton szerkezet esetében a lekerekített formák a legjobbak, az épület belsejében a kerek forma vizuális és közlekedési szempontból kevésbé zavaró, mint egy négyzet vagy téglalap alakú oszlop.

--- a színhasználatban is a tartózkodás az általános szabály. Régebb a fehér díszvakolat, majd az alapszínek, ma a homlokzatanyagok és a fémprofilok természetes tónusait részesítik előnyben

--- a természetes környezet egyszerre képez az építészethez viszonyítva ellentétet és hátteret; megőrzi a környezet szépségét, kifejezésre juttatja az építészek által teremtett mesterséges értékeket.

Raymond Hood, McGraw-Hill Building
Formai átmenet és fordulat

A

fent említett írásban a szerzők kitérnek a setback stílusra is, amelyet nem tartanak a legjobb megoldásnak. Újabb, jobb zóna törvényt, rendezési elveket várnak, melyek a felhőkarcolók nagyobb távolságát írják elő egymástól, feleslegessé téve a lépcsős kialakítást mely csak bonyolítja a szerkezetet. A McGraw-Hill Building (lásd itt fentebb a képsorozatot) lépcsőzetes tömegeit kevésbé finom kompozíciónak tartják, a piramidális csúcsot pedig egyenesen feleslegesnek, a McGraw-Hill (art deco stílusú) feliratról nem is beszélve, ami "logikátlanul és kellemetlenül töri meg az épület egységes rendjét"

A

McGraw-Hill Building épületét, mivel az art deco és setback jelleg mellett az International Style jellegzetességeit is tartalmazza, pozitív kritikát is kap a tanulmányban: "Hood legújabb fontos munkája, a McGraw-Hill épület a felhőkarcolók tervezésének jelentős fordulópontját képezi. Ez az első magas szerkezet, mely tudatosan vízszintes kialakítású Sullivan 1903-as Schlesinger-Mayer épülete óta." Pozitív szintén a parapetfalat borító folytonos tengerzöld színű csempe, a széles ablakcsoportok, a sötétzöld fémkeretek egységessége. Mindez egyszerre logikus és kellemes - írják.

L

ewis Mumford, a neves történész, a technológia filozófusa, írja 1953-ban az épületről: "az első magas épület, mely felcserélte a függőleges hangsúlyt az ablakok vízszintes sávjainak kedvéért", megjegyezve, hogy "New York-ban a 30-as évek hozták meg a felhőkarcolók tervezésének végső csúcsait: A Empire State Building a magasság, a Daily News a büszke függőlegesség, a McGraw-Hill az ablakok vízszintes csíkjainak tökéletességét" (idézetek a McGraw-Hill Building - now G.H.I. Building - Landmarks Preservation Commission, September 11, 1979 című dokumentációs anyagból)

A

posztmodern a modernizmus utáni korszak megnevezése, nagyjából az 1960-as évek végétől kezdve. A posztmodern ellentétben az addigi stílusfordulatoktól nem az előző, vagyis a modern elvetéséből, csupán a moderntől való elhatárolódásként született. Nem a modern tagadása, csupán a modern kizáróbb jellegű elveit vonja kétségbe.

A

posztmodern építészet jellemzői ilyenformán nem annyira követelmények és szabályok, mint inkább engedmények. Ezekből:

Azonos funkcióhoz több változatos forma is hozzárendelhető, akár szabálytalan forma is. Az egyszerűbb néha több (less is more) helyett azt állítja az egyszerűbb unalmas (Venturi: 'less is bore' és amúgy lehet 'Összetettség és ellentmondás az építészetben'). A dekoráció igényelt és jogos is lehet, színesben is lehet építkezni és habár igaz, hogy minden stílus egy kornak a kifejezője, mégis minden stílus felkarolható, átdolgozható.

E

kkor számos építész ismét alkalmazni kezdte a setback formákat, színesebb, dekoratívabb módon. Fent a SunTrust Tower, 1989, ami a McGraw-Hill Building csúcsának posztmodern átirataként is felfogható.

B

alról expresszionista jellegű hármas oromzat és a nagyobb lépcsős formák kombinációját látjuk modern üvegfallal borítva és épp az International Style stílus egyik keresztapjától (Philip Johnson és John Burgee, Bank of America Center, Houston, 1981–1983).

L

ent pedig három épület, melyek a Saarinen tervek hatását mutatják a XX. század utolsó évtizedeiben. Az elsőnél Philip Johnson is részt vett mint tervező, majd két másik épület César Pelli-től, aki Eero Saarinen tervezője is volt, és itt is a Saarinen féle felhőkarcoló terveket tekinti inspirációs forrásnak. (katt. a lenti képsorozatra)

Itt

két épület, az ezredfordulóból, melyek stílusát neo art decoban jelzik. A tervezőjük Hans Kollhoff az első épületet a Saarinen meghatározta felhőkarcoló típusban tervezte, a második épület pedig szintén a 20-as években népszerű formában készült, lépcsőzetesen elhelyezett nagy épülettömbökből.

A

ustinban (Texas) a 80-as évektől kezdve épülnek setback stílusban posztmodern épületek. Az egyik legújabb a Frost Bank Tower 2003-ban készült, lépcsős jellegű épület, kiterjedt setback formával indul, expresszionista csúcsban végződik amelyet különböző színekben lehet megvilágítani. A lenti képsorban látjuk Austin mai belvárosát, több irányból is, légi felvételt a Frost Bank Tower-ről, stb. (katt a képsorra)

A

községi nyilvános könyvtár és közművelődési intézet 1911-es tervpályázatára, 17 pályázat érkezett. A bíráló bizottság 1911. évi május hó 9-én felbontva a terveket, Lajta Bélát a 2.helyen díjazták. (a bíráló bizottság tagjai: Bárczy István dr. s. k., polgármester, elnök. Alpár Ignác s. k. Neuschloss Kornél dr. s. k., Bakos János s. k. Hültl Dezső dr. s. k., Lechner Ödön s. k., stb.) A pályázatokról, a hozott döntésekről a Magyar Építőművészet 1911.(IX. évfolyam) 8. száma tudósított. A Lajta toronnyal kapcsolatosan is írnak a folyóiratban:

"A

Szilágyi-utca tengelyének meghosszabbításában, a hosszhomlokzat folyosója által alkotott metszőpontban egy szabadon álló kampanilét létesít a tervező, amely toronyban elhelyezett lépcső nemcsak a csillagvizsgálóhoz vezet, hanem innen az egyes emeleteket összekötő folyosón át a nép házába is mint külön bejárón át fel lehet jutni."

L

ajta Béla terve messze a legmodernebb terv, legtávolabb áll a hagyományos formáktól. A toronycsúcs valamelyest Saarinen torony ihletettségű de annál sokkal tisztábban geometrizál. Saarinen tallini városháza tornya (lásd fentebb a képsorban) Saarinenre jellemző forma, de speciel ez a városháza terv csak 1912-ben született (a város ekkor írja ki pályázatot). (Forrás: Vaike Haas, A Review of Urban Planning in Tallinn, Estonia, 2006).

K

ét építész ünk ambiciózus munkálkodásának képét az alábbi tervrajzokban bemutatjuk, kiknek művészi fejlődése egyedül tehetségük, munkabirásuk és az építöművészet iránt való rajongásuknak tudható be. Tőry Emil műegyetemi nyilv. rk. tanár az egyik és Pogány Móric műépítész a másik." Ez a bemutató mondat a Magyar Építőművészet 1912. (X. évfolyam) 7-8. számában.

"...végül, hogy építészeink jelenéről is beszéljünk, Tőry és Pogány eljutottak oda, hogy a trieszti Adria Biztosító Társulat előkelö budapesti palotájára kiírt szűkebb pályázaton nemzetközi zsüri részvételével az első díj és a kiviteli megbízatás elnyerése után olyan feladat elé jutottak, amelyben lesz módjukban kifejteni tehetségüket és ambiciózus szorgalmukat minden irányban."

Nyugat és a Kelet építészetének szintézise,
Nemzeti Színház, 1911

Nemzeti Színház, 1913

Budapest, Múzeum körút, Az Új Nemzeti Színház első pályaterve, 1911
III. helyezett.
Budapest, Múzeum körút, Az Új Nemzeti Színház második pályaterve, 1913
I. helyezett
Tőry Emil és Pogány Móric a Nemzeti Színház pályatervein is a Nyugat és a Kelet építészetének szintézisét vázolja fel: klasszicizáló homlokzat, lépcsős piramis tetőzet.

Pogány Móric: Urbanisztikai elképzelések, 1928, 1930

S

ajó István műegyetemi 1920-as diplomamunkáján egy lépcsőzetes tömbkialakítású reprezentatív épületet látunk, mely Saarinen canberrai parlament kompozíciójához hasonló, de már elhagyva a klasszicizáló oszlopsort, annál jóval modernebb, geometrikusabb, tömbszerkezete tisztább, a függőleges elemek ritmusa pedig élénkíti.

A

végzett debreceni építész ezután nemsokára Németországba utazott dolgozni. Valószínűleg akkor el sem tudta képzelni, hogy 4 év múlva már az Egyesült Államokban fog tervezni. És azt sem, hogy 10 év múlva ez az épülettömeg lesz szerte divatos az Egyesült Államok intézményi és hivatalos art deco építészetében. A 20-as évek második felében már a lépcsős magas épületek több látványos formáját tervezi meg. A fentebb már bemutatott, formailag a Chanin Building-hez közeli toronyépület ( Chicago, vázlat egy 42 emeletes felhőkarcolóhoz ) után, itt lent még hat magas épület terve abból a típusból, ahol még nem egy karcsú és nagyon magas torony dominál, hanem ahol az épület 'csak' 20-30 szintes, szélesebb és teljesen a setback stílus az uralkodó rajta:

M

ajd a magas épületek után Wank Lóránddal és Berzőffy Lóránddal Floridában közös stúdiót hoz létre, ahol Miami és környékére egy tucat tengerparti nyaralót valósítanak meg 1925-1926-ban. 1928-ban Sajó István visszatelepül Magyarországra, sok évnyi tapasztalatát Debrecenben hasznosítja, több bérházat, villát és egy városi stadiont is tervez. Alábbi debreceni épületének kiemeli a középrészét, az ablakok közé art deco dekorációt tesz, utóbbit sajnos egy későbbi 'felújítás' megszünteti.

Sajó István egy debreceni épülete, 1932

G

regersen Hugó építész, festőművész (Budapest, 1889 - Budapest, 1975) másodgenerációs norvég leszármazottként építészeti gyakorlatát Jablonszky Ferenc irodájában kezdte. Budapesten és Münchenben tanul építészet és képzőművészet érdekli. A Rókus kórház helyére 1928-ban acélból, vasbetonból építendő és üvegfallal borított felhőkarcoló terve révén - ezekkel a jellegzetességekkel - az úttörők közé sorolhatjuk, legalább is ami a tervét illeti.

A

budapesti helyszínekre szánt felhőkarcolóiról nem mondható, hogy igazodtak a környezetükhöz óriási méreteikkel. Ennek ellenére elmondható, hogy Gregersen Hugó 1928-ban frissen reagált az amerikai felhőkarcoló építészetre, ahol azok építési láza épp ekkor kezdődött. Az 1916-os New York-i zona törvény diktálta setback stílus legelső épülete a Heckscher Building (első kép fentebb) 1921-ben készült el (a világháború alatt nem volt nagy építkezési kedv). Ezután is csak néhány ilyen alakú felhőkarcoló épült 1928-ig New Yorkban. Jellegzetes még a Barclay-Vesey Building (1923 - 1927, második kép fentebb). Így Gregersen Hugó felhőkarcolói (legalább is terveikben) az első setback felhőkarcolói hullámhoz tartoznak, méreteikben nem maradnak el tengeren túli társaiktól.

U

rbanisztikai terve, az Erzsébet sugárút betorkolásának tervpályázata viszont méreteiben már inkább igazodott a budapesti belvárosi magassághoz.

Gregersen Hugó: Urbanisztikai terv, 1930

Almási Balogh Lóránd pályaterve ugyanarra helyre

S

zintén az Erzsébet sugárút betorkolásának pályázatár küldött pályatervet Almási Balogh Lóránd. Érdemes itt most összehasonlítani a két tervet. Mindkettő hasonló méretű épülettömböket helyez el a kijelölt területen, de az Almási a változatosabb részletmegoldásaival, a pártázatos tetőkkel jobban illeszkedik a városképbe. Az említett pártázatok, de az ablakok beosztása is emlékeztet a Komor Marcell, Jakab Dezső, Sós Aladár, 1929-1931 Budapest Kerületi Munkásbiztosító Székháza (OTI székház - lásd a következő fejezetben) épületénél látotthoz, aminek a terve 1929-ben készült

A

három szakaszból álló lépcsős torony épületelem dekorációja magyar vonatkozású. Az első szinten álló, a négy égtáj felé tekintő szobrok, az egyik értelmezés szerint a világháború után elcsatolt területekre emlékeztettek. A koronás toronycsúcs egyben annak a nemzeti stílus törekvésnek felel meg, amit Kismarty Lechner Jenő népszerűsített a felvidéki pártázatos reneszánsz formákból kiindulva, pl. a sárospataki Tanítóképző Főiskola tornyán (1912)

A

z 1912-1913 közt, Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte épületet a 20-as évek végén bővíteni szerették volna. Ekkor bevonták Komor Marcell fiát, Komor Jánost, és Jakab Dezső vejét, Sós Aladárt is a tervezésbe. Ekkor készült az északi szárny és a torony. Utóbbi egy nem teljesen ismert gyorsabban megszilárduló betont a bauxitbetont használta, ami szilárdságát idővel elveszítette és a torony két felső szintjét, tehát a párkány feletti részt 1967-ben lebontották

A

z OTI székház tervezésével szinte egy időben Komor Marcell és János a Szabadság tér déli oldalának egységes építészeti kiképzése pályázaton is részt vesz. A tornyok itt a fentebb tárgyalt OTI tornyaihoz hasonlóak, de azok dekorációja, a nemzeti jelleg és a pártázatok nélkül. A lépcsős felépítésű tornyok ritmikusan hangsúlyozzák a tér déli oldalának záró vonalát, magasságukban jó összhangban a tér másik két oldalának Alpár Ignác tervezte épületeivel. Útóbbiak stílusban is jól összeillenek Alpár kimondott szándéka szerint.

A korabeli birálati jegyzőkönyv szerint: " A tervező hatalmas, monumentális elgondolású architekturával zárja le a Szabadság-tér déli oldalát. Úgy a Sas-utcát, mint a Bálvány-utcát áthidalja. A Sas-utca áthidalása fölé hatalmas tornyot épít, mely torony tömegének megfelelően a tér keleti oldalán is emel ezzel azonos tömegű tornyot. Ez a két torony adja a tervnek a legjellegzetesebb tulajdonságát. A toronyhoz csatlakozó két oldalszárny kiképzése sikerültnek mondható. Hasonló elgondolás szerint oldatott meg az egész építmény középső főrésze, melynél a Sas-utcát áthidaló ívhez hasonlóan még két másik árkádos ívet tervez a pályázó, mely mögött a Bálvány-utca nyílásával szimmetrikusan, derékszögben megtörő udvart helyez el.

Ez a hármas nyílás a tervnek már gyengébb oldala, mely mögött nyílt udvar és az üzleteknek kihasználása nem rentabilis és művészi szempontból is kifogásolható, mert a középső rizalit a tervnek monumentális nagyvonalúságát már megbontja. Kifogásolható még a VI. és padlásemelet megvilágítási módja és a középső rész üzletmegoldása. Mindamellett a tervben nagyvonalú elgondolás tapasztalható, miért is a tervben lefektetett eszmék igen figyelemreméltóak." Magyar Építőművészet, 1930.(XXX. évfolyam) 7-8. szám

A

Tabán egészségtelen, roskadozó viskóit - habár többen romantikusnak tartották - a 30-as években szanálták és a területet parkká alakították. Vágó más véleménnyel volt. "Buda egyetlen nagyvárosi ütőere a Tabánon keresztül épülhet csak ki. A lényeg az, hogy itt a nagyvárosi életet és forgalmat az Erzsébet hídon és a Tabánon, az Attila körúton keresztül elvezessük a Krisztina körútra. Ez az új Attila körút helyzeténél fogva a leglüktetőbb élet lebonyolítására van hivatva." (Tabán nem volt, hanem lesz! Vágó József építőművész nyilatkozata. Új Főváros, 1936. július - közölve: Anne Lambrichs, Vágó József, Holnap Kiadó, 2010, 181.oldal)

H

udec László, a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult 1911-től 1914-ig. 1916-ban a világháborúban sérülést szenved, hadifogságba kerül, kalandos szökése után Shanghai-ban a R.A. Curry amerikai építészeti iroda nemzetközi építész-csoportjának egyetlen magyar tagja lett. 1925-től már saját irodáját vezeti. 1941-ig mintegy 37, többségében még ma is álló és funkcionáló, nevezetes épületet tervezett Sanghaj városának, köztük a Park Hotelt (adatforrás: wikipedia). A torony csúcsa esetében felhasználja a Saarinen és Ferriss műveiben látott modern felhőkarcoló jellegzetességeit.

M

aróti Géza 1934-ben nagyszabású tervvel jelentkezett, melyben az építészetileg a sokak által dédelgetett budapesti nagy stadion, de úszómedencék, szállodák és több kiállítási épület is helyet kapott volna idegenforgalmi célokra is gondolva. Láthatólag több épület esetében is a Marótit foglalkoztató babiloni építészet inspirálta. A visszahúzott lépcsőtömegeket a torony sarkaira helyezi, akár a Sugarman & Berger tervezte New Yorker Hotel (1930) esetében látható. A nagy költségeket kiegyenlitendő a környezetben bérházakat, bérelhető épületeket is tervezett. A korabeli stadiontervek témával részletesen foglalkozik Zeidler Miklós A Nemzeti stadiontól a Népstadionig munkája. (PDF a weben)

H

asonló lépcsős toronyépületet tervez az új városháza pályatervében, azzal a különbséggel, hogy a lépcsős épületelemeket a torony oldalára illeszti. A hat lépcsőben visszaugratott 100 méter magas toronyépület a Gázművek székhelye lett volna, két oldalt a Vízművek és az Elektromos Művek, mögöttük egy félkör alakú tér, majd a közigazgatási épület.

M

aróti Géza önéletírása szerint először 1917-ben, Jeruzsálemben, közel-keleti útja során vetődött fel az ötlet, hogy "Salamon király biblikus zsidó templomát" rekonstruálja. Utal arra is, hogy 1925-ben lényegében elkészült a tervekkel. Később a chicagói világkiállításra újabb rekonstrukciós rajz készül (1931) (Forrás: Maróti Géza emlékiratai. Szerk. Fehérvári Zoltán – Prakfalvi Endre, Lapis angularis IV. Magyar Építészeti Múzeum, 2002).

A

mai rekonstrukciók többnyire egy nagyjából négyzet alakú épületként, tehát nem magas toronyként képzelik el, de szintén egy-egy szélső oszloppal a bejárat két oldalán. Ez a bejárat egyébként egy egyiptomi templom bejárat, a thébai Medinet Habu kapuja amit, Maróti le is rajzol közel-keleti útja során (1930 - 1931). Ismert Dr. John Wesley Kelchner rekonstrukciós terve is, hasonló toronyformával, de Eliel Saarinen számára is tetszetős volt ez a piramisforma amikor egy CranBrook School épület kéményét megalkotja (lásd a fenti képsorozatot).

M

ünnich Aladár Münchenben és Angliában végezte tanulmányait. Rerrich Béla a Magyar Építőművészet 1929.(XXIX. évfolyam) 9-10. számában írja: "Művészi szempontból önálló művészetre törekvő építésznek soha nem volt oly nehéz dolga, mint az elmúlt évtizedben. Mindenki undorodott minden “új”tól, mert mindenben “forradalmit”, “ destrukciót” látott még a művészetben is... Münnich Aladár művein meglátszik, hogy önálló utakon járó, modern művész alkotta őket, aki azonban a kor rejtélyes cenzurájának hatalma alatt állott. Mindenütt új gondolatokat, új eszméket érzünk ki, de burkoltan, mert eddig nem akart

erőszakosan harcolni, nem kívánt oly ösvényeket vágni, amelyeken megapadhat egy időre a munkásságában."

A

z 1945-ös városrendezési terve viszont igencsak erős, sőt kivitelezhetetlen újítás. Az Opera vonalában, egy újabb - süllyesztett - körutat képzel el, ami felett halad egy szintén új és széles sugárút az Andrássy és a Rákóczy út között valahol a Dob utca mentén. Mindezeket a Hugh Ferris által megrajzolt vázlatokhoz hasonló lépcsős tömegfelépítésű hatalmas toronyházak szegélyezték volna.

A

z Anker-házról ellentmondásosak a művészettörténeti értékelések. Az épület megjelenése meglehetősen agresszív, bizarr és hivalkodó, belevág a városképbe, ami egyébként Alpárra nem jellemző írja Rosch Gábor (Alpár Ignác építészete, Enciklopédia Kiadó, Budapest, 2005) megemlítve azt is, hogy a figyelem-felkeltő megjelenés a megrendelő kérése volt. Másrészt, az épület 1941-ben tervezett egyszerűsítését, ma már a legtöbben nehezményezik, amit végül a világháború meg is akadályozott. Csupán az obeliszkeket távolították el a timpanon alatti oszlopsor két oldaláról.

H

a megnézzük a millenniumi kiállítás fenti épületét, ami szintén Alpár Ignác terve, látható, hogy annak központi felépítménye - ami egyébként barokk előképe az Anker-házénak - arányában nagyobb az épület magasságában. Vagyis az Anker-háznál nem annyira a méretekben, azok arányaiban hanem a stílusok ellentétében jelentkezik az erősebb kontraszt. Amíg az 1896-os építmény barokk harmónia, addig az Anker-ház a barokk, a klasszicizáló központi rizalit és az barokk-egyiptomi-asszír felépítmény egymás mellé, illetve egymásra illesztése. A kontrasztot még az is fokozza, hogy a timpanon feletti épületrész megkopott, szürke felülete a toronysisak színéhez kapcsolódik és immár színében nem az épülethez.

A

lpár itt kevésbé követi a az építészeti szintézis elterjedtebb formáit. Egyébként a nyugat és kelet szintézise, amit Nagy Sándor hadjáratával többek közt megvalósítani kivánt, maga is csak egy újabb állomása volt a több ezer éves, talán kibogozhatatlan egymásra hatásnak. Ennek egyik jelképe, a Halikarnasszoszi mauzóleum még a hadjárat előtt elkészült, Nagy Sándor pedig konstatálhatta, hogy a görögök már akkor is, és ő előtte is éltek Kis-Ázsiában. Babilonban talán ráismert a görög művészet és tudomány előzményeire melyek az ő korában ott még meglehettek.

  Alpár egyéni kombinációja

A századforduló idején, Alpár Ignác még a görög kultúrát és egyáltalán Európát, függetlenebbnek tekintve, nem annyira a Halikarnasszoszi mauzóleum típusát vagy más kelethez kapcsolódó szintetikus formát használ fel, hanem sajátosan maga kombinálja össze a nyugat és kelet, a jelen historizmusa és a múlt, az idők során elkülönült épületelemeit. Ebben szerepe volt természetesen Alpár egyiptomi, közel keleti útjának is. Ezt az újszerű próbálkozását nem tekintjük szecessziónak, de mégis több mint az addig megszokott ekletika.

I

gen különleges, eddig alaposabban nem tárgyalt megragadó forma az oszlopfőké. A felső peremen végig futó lótusz levelek sora, a baloldali oszlopfőn a napra utaló mintázat, valamint az egyszerűsített átvezető párnatag organikus formája mind egyiptomi inspiráció. Stilizációjuk, geometrikusabb megfogalmazásuk a századelő tendenciáinak megfelelő.

A

z épület 1925-ös megvalósítása Vermes Józsefet az art deco stílusú lépcsős homlokzatok úttörőjévé avatja Magyarországi viszonylatban. A lépcsős homlokzat ugyan már régebbről ismert volt, több példája ma is látható, de ennek ellenére a Pesterzsébeti Vásárcsarnok úttörő jelentőségű.

A

z épület az 1925-ös párizsi iparművészeti világkiállítás lépcsős tömbformájú pavilonjaival azonos időben készül. Hogy, hogyan alakult ez, részben megtudjuk a korabeli beszámolókból. A legelső közlés a tervről, rajta az 1925-ös felirattal, a Népszava 1925/05/15-ös számában található. A cikkben az is szerepel, hogy 1925 kora tavaszán kezdték el építeni. (katt a képre, nagyítás után az újságcikkből is olvashatunk)

A

következő szövegforrás a Pesti Hírlap, amely már a frissen átadott Vásárcsarnokról szól, de amiből még a tervezés előtti történtekről is megtudunk újabb részleteket:

F

oglaljuk össze: a párizsi kiállítási pavilonok építkezései 1924-ben kezdődtek meg, és a maga a világkiállítás 1925 áprilistól októberig tartott. A pesterzsébeti vásárcsarnokot 1925 októberben adták át. Azt írták, hogy a vásárcsarnok megépülte előtt különbizottság ment ki a párizsi vásárcsarnokok tanulmányozására. Feltételezhető, hogy ebben a bizottságban benne volt az építész Vermes is. És nagyon valószínű, hogy látták élőben a párizsi pavilonokat, mert elkerülhetetlenül, épp a belvárosban volt megrendezve, az Invalidus, a Nagy-, és Kis palota között. Egyébként valószínűleg akkor hozták Párizsból az 5 db köztisztasági autót is.

I

gen fontos adalékként kezelhetjük Vermes egy másik, szintén vásárcsarnokra vonatkozó fenti tervét. Vermes készített egy vásárcsarnok tervet Békéscsabára is, 1925-ben (nem valósult meg), ami szemlátomást a pesterzsébeti csarnok egy változata. Ugyanilyen ipari klasszicista terv lehetett eredetileg a pesterzsébeti terv is, csak Vermes párizsi kiállítási pavilonos megfigyelései alapján átszabta az oromzatot klasszicizáló-barokkosról lépcsősre. Ez ugyan csak feltételezés, de elfogadható.

  Mit láthatott Vermes József Párizsban

A

z 1925-ős kiállításon minden pavilon modern kiállítású volt, minthogy a modern iparművészeti termékek bemutatását szolgálták. Dominált a geometrikus jelleg, a lépcsőzetes felépítés, sokhelyt összhangban klasszicizáló elemekkel, Egyik nevezetes pavilon a Pierre Patout tervezte Ruhlmann pavilon, szintén lépcsős tömbökből kialakítva. (lásd mindkét homlokzatát a fenti képsorban)

A

lépcsős art deco homlokzat kialakításában és használatában Vermes Józsefnek úttörő szerepe volt Magyarországon, de a lakásbelső terén is korán jelentkezett nálunk ez a megformálás. Már 1925-ben látunk a magyar lakásbelsőben is ziggurat szerű kompozíciót, összhangban a tervezett bútorokkal. A képen egy francia és egy magyar tervezésű szobabelső (katt. a képre, a nagyításhoz és a részletes adatokhoz)

  Feltétel volt a modernitás

A

párizsi pavilonok bizonyos feltételeknek kellett megfelelniük - írja levelében kiegészítésül e tanulmányhoz Pascal Laurent (oktató, az építészet története és design - Ecole des Beaux Arts), akinek ezúton is köszönjük. Historikus stílusú épületeket nem fogadtak el, így a legtöbb geometrikus tömbökből kialakított konstrukció lett, gyakori volt a lépcsőzetes felépítés. A modern épületek más hullámát csak az orosz pavilon (konstruktívizmus) és a Corbusier tervezte épület volt.

  Egy historikus előkép szintén Párizsból

A

Trocadero-palotának a folyóval átellenes homlokzatának központi része ugyanúgy kilenc részes, lépcsőzetes kompozició, mint Vermes vásárcsarnoka. Nem tudhatjuk, hogy látta-e, tény viszont, hogy a Trocadero-palota (Musée du Trocadero) gyűjteményei igen népszerűek voltak a modern művészek körében, sokan látogatták. Picassó és Derain az afrikai arcmaszkokat nézegette itt a kubizmus születése előtt. Modigliani pedig az egyiptomi illetve az angkori művészetből itt inspirálódott, barátnőjét is ilyen környezetben rajzolta le.

A

varsói Szkoła Główna Handlowa (Kereskedelmi Főiskola) 1906-ban alapított „August Zieliński Magán Fiú Kereskedelmi Tanfolyamai” néven, 1916-ban kapta a jelenlegi nevét, ugyanakkor határozták el egy új székhely felépítését. 1918-ban fordultak, az akkor fiatal építészhez, Jan Koszczyc Witkiewicz-hez a tervezést illetőleg. Az 1925-ös évben meg is indult a tanítás.

Jan Witkiewicz, a lengyel építészetben a korai art deco és modernizmus szellemében az innovatív építészet képviselője. Lépcsős piramis alakú kupolájával egy látványos központi csarnok alakul.