H

onnan és hogyan érkezett meg a belga-francia Art Nouveau vizuális világa Spiegel Frigyes építészetébe és iparművészeti munkásságába, elsőként Magyarországon? A magyar építész- és művészettörténetben fontos munkásság e több évtizede nyitott kérdései kerülnek véglegesen megválaszolásra.

Magyar Ede 1877-ben Orosházán született, de tehetségét Szegeden bontakoztatta ki. Az „igazi művészember”számára alig nyolc alkotó év adatott, megvalósult épületei javarészt Szegeden állnak.Nem tartozott egyetlen nagy tervező tanítványi köréhez, iskolájához sem. Ismereteit az építőmesteri képesítés megszerzésén túl autodidakta módon fejlesztette. Hatása a szegedi városképre mégis felbecsülhetetlen jelentőséggel bír, a belváros arculatát ma is az ő műveinek egyedülálló szépsége határozza meg. Minden épületén átüt egyénisége, önálló gondolkodásmódja.

T

ermékeny életpályáját szerelmi bánat törte derékba. 1912-ben önkezével vetett véget életének, mindössze 35 évesen. Nemcsak rövid élete, de tragikus halála is regénybe illő volt. A korabeli lapok nekrológjaiban egyszerre volt romantikus hős, szertelen zseni, érzékeny művészlélek vagy a népmesékben szerencsét próbáló legkisebb fiú– így formálódott halála után a „Magyar Ede-legenda”. A fiatalon elhunyt építész torzóban maradt életművének széles körű megismertetése máig várat magára.

1

907-ben a Reök-palota megépítése olyan nagy hírnevet szerzett neki, hogy sorra kapta a megrendeléseket. A főművének tekintett épületet a művészettörténeti szakirodalom a florális szecesszió hazai építészeti csúcspontjaként határozza meg, mely európai viszonylatban is kivételes. De mi van a Reök-palotán túl? Mely épületek jelentik Magyar Ede pályájánakfőbb állomásait? És hol találjuk azokat, melyeket megfosztottak díszeiktől és már alig emlékeztetnek eredeti formájukra? Az életút bemutatása mellett ezekre a kérdésekre keresi a választ az előadás, ismertetve azokat az újonnan feltárt dokumentumokat is, amelyek teljesebbé tehetik a töredékes Magyar Ede-portrét.

A Lechner Ödönt követő generáció tagjai, mesterük elgondolásait továbbgondolva tervezték karakteres épületeiket. A szatmári Vigadó még a lechneri felfogás tükrözője, ám legkorábbi munkáiktól kezdve felismerhető az építészpárosra jellemző formaalkotás és sajátos ornamentika, amely kívül belül megjelent épületeiken. Utóbbi különösen jelentős hiszen e korszak épületbelsőinek, páratlan enteriőrjenek is tervezői.

S

tílusuk az idő múlásával egyszerűsödött, ezáltal előremutató: a szecesszió hűvösebb, geometrikus világa jelent meg későbbi munkáikban amint például az egykori Számvevőszék épületén. Utóbbi ma a Külügyminisztérium tömbjének része.

M

unkásságuk kiemelkedő építészeti emléke a sajátos Zsolnay építészeti kerámiával karakterizált debreceni Megyeháza épülete.

Meinig Arthur a 19. század utolsó évtizedeinek és a 20. század elejének termékeny építésze, aki szülőföldjéről és tanulmányainak helyszínéről, Szászországból érkezett Bécsbe, ahol a színház- és palotaépületeiről híres építészpáros, Fellner és Helmer irodájába került. Az ő egyik főúri megbízásuk, a budapesti Károlyi-Csekonics-palota révén érkezett Budapestre, ahol letelepedett és a következő két évtizedben a magyar arisztokrácia legkedveltebb tervezőművésze lett.

M

ágnásépítészként emlegették korában, paloták és kastélyok specialistája volt. Irodájából kerültek ki a Wenckheim-palota (ma a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi épülete) és a tiszadobi Andrássy-kastély tervei, melyek további jelentős arisztokratikus megbízásokhoz juttatták. Reprezentatív városi építkezésein gyakran fordult a barokk és rokokó formái felé, míg vidéki főúri házain a Loire menti kastélyok stílusát részesítette előnyben.

A

z addig historizáló stílusban alkotó építész élete utolsó szakaszában, az 1900 körüli években néhány jelentős szecessziós alkotással gazdagította architektúránkat.