Szecessziós magazin
Szecessziós magazin





Göröntsér Vera
képei és beszámolója

Emléktúra/Partium a szecesszió jegyében, Körösfői Kriesch Aladár születésének 150. évfordulója alkalmából szervezett programsorozat keretében. A kiírt programban számomra az egyik legvonzóbb állomás volt a temesvári püspöki palota épületében elhelyezett üvegablak-sorozat megtekintésének lehetősége. Ellenállhatatlan ajánlat... és ez éppen meg is valósult.

Az üvegablakok a temesvári papnevelde számára készültek, a kezdeményező Fieber Henrik volt, a megrendelő pedig Glattfelder Gyula. Utóbbi kérésének megfelelően, a témát a Hegyi beszéd igéi (Máté evangéliuma), a megjelenítést a magyar szentek élete adták. A szűkös keretek között nehéz az ablakok történetének és főleg üzenetének teljes bemutatása. Ajánlom ezért Murádin Jenő írását , ami alapján mindez a legrészletesebben megismerhető, olvasható.

A "festett-figurális üvegablak"-sorozat tehát a papnevelde kápolnája számára készült, ahol Körösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándor további munkái is elhelyezésre kerültek. Sorsuk 1947-től... (Az ABLAKOK SORSÁról lentebb egy további szövegrészben olvashatunk)

Adatok

Az üvegablakok tervezője Nagy Sándor (1914),
kivitelezője Róth Miksa

Jelenlegi helyük
Temesvár (Timişoara)
Augustin Pacha utca 1.
A püspöki palota folyosóján, az udvar felöli oldalon.

Köszönet

A téma szakmai megközelítését, a hasznos információkat köszönöm Tóth Erzsébet üvegfestőnek és kollégájának, Soós Károlynak, akik egyébként közöltek e témában saját oldalaikon, a Templomablakanno oldalon.

Szerzői jog
Copyright

Az oldalon található képek szerzői jogvédelem alatt állnak, engedély nélkül felhasználni ezeket nem lehet, minden jog fenntartva! All rights reserved!
(A szerző a kozterkep.hu szerkesztője, jelen munkáját a Szecessziós Magazin részére ajánlotta)








Az üvegablakok
megmentése

Az üvegablakok sorsa 1947-től dőlt el véglegesen, amikor az állam elkobozta az épületet. A művészi alkotások nagy része elpusztult, megsemmisítették (lefestették, befalazták). Az utolsó pillanatban sikerült az üvegablakokat, pontosabban azok tematikus rajzolatú, ovális részeit kimenekíteni.

Közel öt évtizedig volt a köztudatban, hogy ezek az alkotások is megsemmisültek, de a valóságban a püspöki székesegyház karzatán rejtették el őket. 1995-ben kerültek jelenlegi helyükre, a püspöki palota számukra kialakított folyosójára. (A vázlatok az alkotó gödöllői házában fennmaradtak, egy kiállítás keretében be is mutatták.)



Ma egyedül a - huszadik századi csodaként - napvilágra került üvegablakok idézik meg tárgyi valóságukban a magyar szecesszió mestereinek temesvári munkásságát. A nyolc hatalmas színes ablak, egykori környezetéből kiragadva a mai püspöki palota hosszú emeleti folyosóján kapott helyet. Hatásuk nyilvánvalóan egészen más, mint ott, ahova eredetileg készültek. Úgy sorakoznak föl, mint koronáról lefejtett ékkövek. Ám fölragyogó szépségük, akár a nap felé tartott diadém, így is foglyul ejtő látvány.

Az az "összművészeti alkotás", melyet Gödöllő mesterei annyira magukénak vallottak, egyetlen elemére bontva, ezekben a vitrailokban érezteti meg a temesvári közös műhelymunka különleges értékét.





               

Az eredeti
felvételek

A fenti felvételeket Fieber Henrik Üvegfestészet kis könyvében találjuk (Stephaneum Nyomda r.t.,Budapest,[1920] - A temesvári szeminárium kápolnája üvegfestményeinek felső része) Tehát a megmaradt üvegek az ablakok felső részében voltak elhelyezve. Ami a középen levő ablakot illeti, az Körösfői Kriesch Aladár terve alapján készült, ő a temesvári szeminárium ablakainál azért mellőzte a figurális részt, mert nem akart a szintén ott levő hatalmas freskóinak konkurenciát csinálni, a figyelmet a két főfal domináló akkcentusától elterelni - írja Fieber. (KATT a fenti képekre a nagyításhoz)

Fieber Henrik
a művészi
együttműködésről

"Róth Miksa... a középkori alkémisták fanatikus szeretetével keresi a sok ezer üveglap között a vitripiktura aranyát, a színek bűbáját, az üveg ragyogását. S mikor úgy érzi, hogy túlteng benne a színek hipnotikus felszívása és formakészsége talán-talán megrövidülhetne a színek zuhatagában, rátalál szellemtestvérére, aki szintén megittasodott ugyan a színek mámorától, de a rajzot mégis erős kézzel kormányozza és Róth Miksa színlátomását vonalak közé korlátozza: Nagy Sándorra. Talán soha szebb művészi szövetség még két művész között; a kölcsönös testvéri, művész-szeretet, az egymás sikerein való naiv örvendezés; a megtalált új szépségeken való lelki ujjongás, szinte páratlan ebben az önző világban. " (Idézet az említett műből)