Szecessziós Magazin

Hikman Béla, Marcali neves műlakatosa, 1887. március 24-én született Szabás községben, Somogy vármegyében. Marcaliban inaskodik Kőszeghy József lakatosmesternél, majd négy év elteltével 16 éves korában a szokásnak megfelelően az ország több városában gyarapította tovább szakmai ismereteit. 1903-ban már Budapesten volt, ahol több nagy nevű mester, Árkai Sándor, Teichner Ádám műhelyében is dolgozott, majd leghosszabb időn át Jungfer Gyula "cs. és kir. udvari mű- és építőlakatos iparművészeti bronz bronz- és fémárú gyárában" lesz csoportvezető. Budapest ekkor nyerte el végső, ma is jellegzetes ekletikus stílusát, de ez a szecesszió nagy korszaka is. Hikman Béla számos bérpalota és középület kovácsoltvas munkáinak az elkészítésében vesz részt. Még pesti vonatkozásban érdemes megemlitenünk, hogy a testvére, Hikman Géza Viktor jó nevű aranykoszorús könyvkötő mesterként dolgozott a Ráday utcában, akivel intenzíven tartotta a kapcsolatot, még az üzletének a portálját is ő készítette később Marcaliban.

"Ahány szakmád van, annyi embert érsz!" - vallotta egész életében a régi igazságot. Munkáját kiválóan végezte. A komoly fizikai erőkifejtést igénylő lakatosmunka mellett esti tanfolyamokon tovább képezte magát. Mindent megtanult, amit a kor iparosnevelése nyujtani tudott. Néhány év alatt - oklevelei szerint - 12 szakágból tett eredményes mestervizsgát. (műlakatos, hegesztő, dinamó-gépkezelő, erősáramú villanyszerelő, gyengeáramú villanyszerelő, műszaki szakrajz, művészeti stílusrajz, galvanizáló, fegyverműves, gőzkazán szerelő és javító, ipari könyveléstan, vízvezeték szerelés). "Ezen idő alatt tudásom annyira el lett ismerve, hogy a tanfolyamon három ízben aranyéremmel lettem kitüntetve" - írja önéletrajzában.

Második házassága révén Pestről visszakerül Marcaliba, ahol műlakatosműhelyt nyitott az Erzsébet, ma Petőfi utca 11 sz. alatt. Itt készíti el a ház e fenti képeken bemutatott kovácsoltvas kapuját és a sárkányos lakatos-cégért saját tervei alapján. Ahogy a fiatalkorának szecessziós művészeit, Hikman Bélát is vonzzák a középkori motívumok, tehát az a kor, amikor a mesteremberek munkája nem vált külön a művészekétől. A szecesszió kovácsmestereire jellemzően - a kapun ez jól látható - a domborított lemezek is jelen vannak. De ugyanakkor, időben már a 30-as években vagyunk és erre jellemzően inkább a figurális- és az állatalakokat bőven használja a századforduló csupa növényi motívumai helyett.

Díszműkovács munkáival országos kiállításokon is szerepelt. 1927-ben a kaposvári, majd 1929-ben a székesfehérvári országos kézműipari kiállításon aranyéremmel tüntették ki. 1938-ban a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara elismerő oklevélben részesítette. Ebben a következőket írták: "Hikman Béla úr munkát és fáradságot nem ismerve igyekezett ipari szaktudását magasabb színvonalra emelni és példaadó törekvéssel iparos társai boldogulását elősegíteni mint a marcali ipartestületnek 14 év óta vezetőségi tagja és az utóbbi 9 évben elnöke kiválóan értékes munkáságával iparos társainak őszinte szeretetét és a hatóságoknak megbecsülését érdemelte ki. "

KATT a fenti képekre, a kapu megfelelő részleteiért...

A fenti kép Hikman mester kovácsműhelyében készült. Érdemes megnézni az ott látható munkákat is (KATT a nagyításhoz) stílusban egységes, a mesterre jellemző művek. De itt most szánjunk néhány sort Hikman Béla 1945 utáni életére, a hányattatásaira is. Életében jóllehet vagyonát munkája gyarapította, valamint nem egyszer kiállt - politikai oldaltól függetlenül - jobboldalról avagy baloldalról jogtalanul üldözött emberek igazáért, saját meghurcoltatásat nem tudta elkerülni.

1948-ban, a "fordulat évében" Marcaliban is megkezdődött a község iparos-társadalmának tudatos felszámolása. Hikman Bélát az "ipari kulákok" közé sorolták, bevonták az iparengedélyét, rendöri segédlettel - pisztolyt szegezve rá - dobatták ki a műhelyéből, sem gépeket, sem szerszámokat, de még a munkaruháját sem hozhatta ki. A családi emlékezet szerint a gyermek Miklóst tették be egy nyitva hagyott kis ablakon az öregapja kalapjáért, mert csak egy volt neki. A mester, hogy magát és családját eltartsa, a konyhaasztal szélén varrógépeket és lámpákat javított. Feljelentették és elítélték "kontárkodás" címén. Amikor 1956 nyarán, addig kikezdhetetlennek látszó egészsége megrendült, mint "kizsákmányolónak" nem járt neki az orvosi ellátás. A súlyos állapotban levő beteget családja ápolta, néhány vizsgálat végett pénzzé tették a bútorokat és a megmaradt telket. Családja körében hal meg 1958. május 29-én

1978-ban a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola (mint az egykori Fővárosi Iparrajziskola jogutódja) alapításának 200. évfordulóján a budapesti Műcsarnokban - mint az Iparrajziskola hajdan volt növendékének munkáját - bemutatták a sárkányos kovácsoltvas cégért az iskola kiállításon. A tárlatot Pozsgay Imre, akkori művelődésügyi miniszter nyitotta meg. A kiállított munkának szakmai körökben nagy és szép sikere volt.

Két kiállításról szólhatunk eddig, egy Balatonmáriafürdőn, egy pedig a Marcali Múzeumban volt megrendezve. Az erre az alkalomra megjelent tanulmány: Huszár Mihály, A sárkányos cégér alatt. Életrajzok a Hikman-Szabó család történetéből. Marcali, 2012 Kiadta a Marcali Városi Helytörténeti Múzeum A kiállítás mint ahogy a fenti plakát is mutatja az eredeti Hikman művekből is többet bemutatott, a történelmi vonatkozású anyag mellett. A kiállításon láthatók voltak az általa készített galvanoplasztikák, kovácsoltvas lakberendezési tárgyak. Az egyik legkülönlegesebb tárgy az az álló-ütő óra, amely ma is kifogástalanul működik.

A következő, immár Budapestre tervezett kiállítás a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjteményben lesz, pontosabban 2014 január 24-én nyílik. Reméljük, hogy sok látogatóval. Valamint azt, hogy a Hikman örökség méltó elismerésének és a művek szükséges felújításának eljön nemsokára az ideje.

Hikman-ház homlokzatán 81 éve látható és városképi jelentőséggel bíró sárkányos cégér – időlegesen! – lekerült az épületről.

A Marcali Múzeum néprajzi gyűjteményébe az 1970-es években beleltározott cégért ugyanis állagmegóvó kezelésben kell részesíteni; miután ez megtörtént, a sárkányos cégér Budapesten, a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjteményben kerül bemutatásra, a Hikman-Szabó család történetét feldolgozó kiállítás keretében.

A Marcali Múzeum és Hikman Béla unokái – Szabó Béla, Szabó Miklós – valamint a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény együttműködésének eredményeképp, a Balatonmáriafürdő és Marcali után harmadik helyszínen, Budapesten mutatkozik be Hikman Béla műlakatos öröksége és Szabó Béla festészete.

A képzőművészeti és iparművészeti kiállítás nagyszerű környezetben található, a Ráday utcában, egy Károlyi palotában, néhány lépésre a „Kisképző”, vagyis a Képzőművészeti Szakközépiskola épületétől, valamint Hikman Béla budapesti lakásától és üzletétől (Ráday utca 54.). A tárlatban helyet kaptak Hikman Béla ferencvárosi életének emlékei, a család által megőrzött lakberendezési tárgyak mellett a testvére, Hikman Viktor könyvkötőmester munkásságát bemutató tárgyak is.

KATT a fenti képre néhány közelképért és a megnyitó ünnepség több fotójáért.

KATT a fenti képre a plusz felvételekért.