I

n the last decades of the 19th century engineers of modern architecture declared the triumph of their Iron construction. The most important iron buildings like the Eiffel Tower and the Galerie des Machines became worldwide successes. Van de Velde wrote in Das neue Ornament: "The same laws which guide the an engineer’s work also guide ornamentation, which I would like to place on an equal footing with technology in this work". Iron as a symbolic material creates a new style among utopians and rationalists. See above three chairs (Click on the image) full with the tensions of iron, with characteristically rigorous lines of iron constructions.

With these and other works, Henry van de Velde became the forerunner of Belgian Art Nouveau. He was one of the first architects and furniture designers to apply particularly force radiating curved lines in an abstract style.

A

tizenkilencedik század utolsó évtizedeiben a modern építészek joggal jelenthették ki a vasszerkezetek győzelmét az építészetben. A leginkább figyelemre méltó vasból készült épületek, az Eiffel-torony és a Galerie des Machines világsikert arattak. Van de Velde írja a Das neue Ornament-ben : "Ugyanazok a törvények, amelyek irányítják a mérnök munkáját, írányitják a tárgyak díszítését is, és ez az amit én a technológiával egyenrangúnak tekintek." A vas, mint egy szimbolikus anyag az új kor új stílusának forrása lesz, állították utópista és racionalista szellemiségű alkotók. A fenti képen három szék (Kattints a képre) látható formáikban a vas feszültségével teli, a vas szerkezetek jellegzetesen szigorúbb vonalaival.

E

gy másik írásában Velde a következőket mondja: "A vasszerkezetek, hidak, pályaudvari és kiállítási csarnokok lapos íve feszül századunk fölé. Ez pedig a modern ritmus lehetőségeit feltételezi... mindez ideig csak igen kevesen vagyunk akik ezt felismerik, és hogy igen kevéssé vagyunk, még egységesek a tekintetben, hogy milyen is lesz ez az új stílus, ez az új szépségeszmény." (Az új stílus, Weimar, 1906. Fordította Nagy Géza)

Az itt látható művekkel lett Henry van de Velde a belga art nouveau előfutára. De egyben ő volt az egyik első építész illetve bútortervező, aki görbe vonalakat, sajátosan erőt sugárzó hullámvonalakat teljesen absztrakt stílusban alkalmazott.

T

he vignette’s flowing lines are like the spatial forms of the desk. Both are combinations of flat surfaces divided by energetic lines. But this desk - Henry van de Velde’s most famous furniture - is in the same time a perfectly functional piece. The curvature of the table is defined by the shape of the outstretched human arm. Shelves and drawers, negative and positive functional forms in perfect proportions.

A

fenti vignetta áramló vonalai rokoníthatók az itt mellette látható asztal térbeli formáival. Mindkettő sík felületek és az azokat elhatároló energikus vonalak kombinációja. De ugyanakkor ez az asztal - Henry van de Velde leghíresebb bútora - egy tökéletesen funkcionális darab egyben. Az asztallap görbületét a kinyújtott emberi kar formája határozza meg. Polcok és fiókok, mint a negatív és pozitív formák harmóniája.

W

avy and flexible lines used in the graphics applied to furniture. See the additional red lines drawn by us in the 4 pictures of the slide presentation.

A

hullámzó és immár hajlékonyabb vonalakat nemcsak a grafikákon használja, de átteszi a bútorokra is. Lásd az általunk megrajzolt piros kiegészítő vonalakat a fenti a diasorozat 4 képén.

P

osters, furnitures, wallpapers with same fluid lines. For the details and slide presentation click on the picture.

P

lakátok, bútorok, tapétaminták, egymáshoz hasonló, dinamikusan áramló mintázattal. A képsorozathoz és a részletekhez itt is katt a fenti képre.

A

fter starting a family in 1894, Henry van de Velde carries out his first major architecture project, his own home. We can witness the transition as he brings to an end his carrier as a painter and he chooses design, handicrafts as main occupation. Being introduced to William Morris’ theories and work played an important part in this transition. The Bloemenwerf House was finished in the Brussels suburb of Uccle in 1895-96. Velde designed his own house himself as opposed to William Morris, who commissioned architect Philip Webb to design his Red House in 1859.

An advantage for van de Velde however was, that he was already familiar with the works of Philip Webb, Norman Shaw and C.F.A.Voysey, architects working in the spirit of Morris, as the houses in the first English garden suburb, Bedford Park.

T

he Bloemenwerf House, an attractive synthesis of a farmhouse, a suburban villa, and a country residence became target to others from the middle-class and also artists like Toulouse-Lautrec, and future Weimar friends like Harry Graf Kessler and Karl Ernst Osthaus. Van de Velde lived here until he moved to Germany.

1

894-ben, miután családot alapít, Henry van de Velde megkezdi első nagy építészeti projektjét, saját otthonát. Itt látjuk az átmenetet, ahogy végleg szakít a festészettel és ettől kezdve a tervezés, a kézműipar lesz az alapfoglalkozása. Ebben az átmenetben fontos szerepet játszik, hogy megismerkedik William Morris elméleteivel és munkásságával. A Bloemenwerf Ház Brüsszel külvárosában, az Uccle negyedben 1895-1896-ban kerül megépítésre. Velde saját maga tervezi a házát. Ebben különbözik William Morristól, aki Philip Webb építészt bízta meg, még 1859-ben, háza a Red House megtervezésével. Előnyt

jelentett van de Velde számára természetesen, hogy ő már ismerte Philip Webb, valamint Norman Shaw és C.F.A.Voysey munkáit, olyan építészekét, akik Morris szellemében alkottak, például az első angol kertvárosi házakat a Bedford Parkban.

A

Bloemenwerf Ház, amely vonzó szintézise egy parasztháznak, egy külvárosi villának és egy vidéki rezidenciának hamar célpontja lett a hasonló otthont kívánó polgároknak, de olyan művészeknek is mint Toulouse-Lautrec. Jövőbeli weimari barátok, mint Harry Graf Kessler és Karl Ernst Osthaus is eljöttek. Van de Velde itt lakott mindaddig, amíg Németországba nem költözött.