A szerzőről

      A szerző Merényi György, a Zsolnay építészeti kerámiák kutatója, könyve a "Zsolnay építészeti kerámia az Osztrák Magyar Monarchia Korában" bőséges fotókkal, táblázatokkal rendszerezve, 15 évnyi kiterjedt kutatása nyomán jelent meg a Vince Kiadó gondozásában.

      Ebben az írásában a Bálint és Jámbor építészpárost mutatja be a szerző. A két építész munkássága korábban a Külügyminisztérium épülettömbjének, az egykori Számvevőszék épületének száz éves évfordulóján 2012-ben került reflektorfénybe. Az eseményhez kapcsolódó kiállításra, Gerle János koordinálásával készített tömör összefoglalót először életművükről. Az ottani kiállítás adta az inspirációt a további kutatáshoz és az épületek fotókon történő bemutatásához. A fotózás a szerző kutatói munkáját szervesen egészíti ki, fotói művészi igényességgel készülnek. A Bálint és Jámbor építészpárosról most először jelenik meg nagyobb bemutató tanulmány, mely alapul szolgálhat egy jövőbeli monográfia megalkotásához.


      A Bálint és Jámbor építészpáros szecessziós munkásságát bemutató írás második része itt olvasható, melyben a szerző az 1908 utáni, késő szecessziós, az építészek új építészeti szemléletét tükröző műveit mutatja be.

Szerzői jog

Az oldalon található szöveg, valamint a fényképek szerzői jogvédelem alatt állnak, felhasználásuk, közlésük feltételekhez kötött, a képek forrásait a képeknél tüntetjük fel.

A képszerkesztésről

A kép és szöveg kiegyensúlyozott arányát a főoldalon megtartva, egy párhuzamos képsorozat rendszert is megvalósítottunk. A képsorozatok és a jobb oldali kis ikonok nyomán jól áttekinthető táblázatokat hozunk, a bőséges képanyag rendezett és kényelmes kezeléséhez. Ezeket indítva tallózhatunk a képsorozatokból, a kiválasztott képet pedig az írásban vissza is kereshetjük, stb.






Bálint Zoltán és Jámbor Lajos építészek

munkássága a szecessziós mozgalom tükrében
1.rész



M

indketten a Lechner Ödönt követő nemzedék tagjai és hasonlóan e generációhoz Mesterük művészi elképzeléseiből indultak ki: a lechneri életmű jelentette számukra a megújuláshoz szükséges inspirációs forrást.

A

Nagyváradon született Bálint (Bleyer) Zoltán (1871–1938) a budapesti Műegyetemen 1892-ben szerzett építészmérnöki diplomát, majd Nyugat-európai tanulmányútjáról visszaérkezve Korb Flóris és Giergl Kálmán irodájában dolgozott. Részt vett a millenniumi építkezéseken (a pusztaszeri emléktárgyak kis kiállítási pavilonjának terveit is ő készítette), majd ezután 1897-ben társult Jámbor (Frommer) Lajossal (1869–1955) és önálló tervezőirodát nyitottak. Jámbor korábban a historizmus nagy mestereinél -Hauszmann Alajosnál és Alpár Ignácnál, majd Lechner Ödön irodájában dolgozott.

P

éldás együttműködésük 34 éven át tartott, maradandó nyomott hagyva korszakuk izgalmas építészeti világán. Nagyszerű mesterektől tanulhattak, mint Lechner Ödön (Iparművészeti Múzeum, kecskeméti Városháza, Posta-takarékpénztár, Földtani Intézet), Alpár Ignác (Tőzsdepalota, városligeti Vajdahunyadvár, Magyar Nemzeti Bank épülete), Korb Flóris és Giergl Kálmán (Zeneakadémia, Klotild-paloták). Pontosan megértették tisztelt és szeretett mesterük óhaját, amely szerint nem utánzókra, hanem a modern építészeti elveknek, a szecesszió formavilágának tovább gondolására lesz szükség.

K

étségtelenül azzal tűntek ki igazán, hogy a saját útjukat járták és sok kortárssal ellentétben nem másolták, hanem újra gondolták a mester által megálmodott, megépített világot. Számtalan pályázaton indultak, sokat meg is nyertek, ezeket a korabeli folyóiratokban is nyomon követhetjük. Bálint Zoltán művészeti kritikái a Budapesti Hírlapban (1901–1913), építészeti írásai a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyében jelentek meg (1914–1917).




Kiállítási épületek


Katt a képre. Ezen az oldalon minden kép képsorozatot indít vagy nagyítható

E

lső jelentős nemzetközi szintű sikerüket különös módon még a hagyományból táplálkozó épülettel aratták. Az 1900-as párizsi világkiállítás magyar pavilonját a francia kiírásoknak megfelelően historizáló stílusban tervezték. Az első e célra tervezett önálló kiállítási épületünk a Szajna-parti többi hasonló – más nemzetekéi- közé sorolódott. Korábbi évszázadok különböző stílusú épületeinek jellegzetes hazai formáit használták fel kialakításban. 40 méternél is magasabb tornyában például a körmöcbányai vár templomtornyát ismerhetjük fel a megmaradt archív felvételeken.


Á

m azt is tudnunk kell, hogy a hatalmas területen szétszórt más kiállítási építmények belső installációnak megtervezésében (akkori szokás szerint ez is az építészek feladata volt) már az új ízlésvilágnak, a szecessziónak a „hullámvonalait” és a magyaros motívumokból építkező ornamenseit használták.






Velencei kiállítás, 1905, magyar terem


E

nteriőrtervezői munkásságuk egyik korai példája ez a szecessziós kiállítási terem. Ornamenseik forrása itt is a népi kultúra vizuális világa. A rájuk jellemző lángnyelvet is formázó virágmotívumok egymásba fonódva, hullámzó hatású dús, tömör felületeket alkotnak és ezek az ornamensek nélküli síkokkal váltakozna, gazdagítják a felületeket. Ez az ornamenshasználat épületeiket és enteriőrjeiket teszi jellegzetessé.

A

berendezés darabjai díszítettségük mellett egy racionálisabb formavilágot közvetítenek. A terem közepén lévő karosszékeket Jámbor Lajos tervezte, az azokat borító bazsarózsás kárpit tervezője pedig Vaszary János. Összhatásában ez az enteriőrjük is egy elegáns, polgári világba vezet.



Épületek és enteriőrök, 1899 - 1905





A

z 1900 körüli esztendők különösen termékenyek voltak építészpárosunk számára. A szecesszió igézetében fogant épületeiken a racionális, áttekinthető alaprajzok, a korszerű anyagokból alakított épületszerkezetek mellett a homlokzatokon elsősorban a felülettagolás, a díszítményvilág megteremtésében már a saját útjukat keresték, ezt járták.
  • Baruch Sámuel háza (1899),
      Budapest, VI. k. Bajza u. 44.
  • Ligeti Miklós műteremháza és enteriőr (1899-1900),
      Budapest, XIV. k. Stefánia út 20.
  • Zala György műteremháza (1901, Lechner Ödönnel),
      Budapest, XIV. k. Ajtósi Dürer sor 25.
  • Léderer Artúr háza és enteriőrök (1902),
      Budapest, VI.k. Bajza u.42.
jelzik ezt az időszakot. Nagyrészt magánmegbízások ezek, amelyeket a főváros legszebb épületei között tarthatunk számon napjainkban is. Enteriőrjeik, ezek burkolatai, beépített bútorai stb. pedig a polgári lakáskultúra kimagasló és –részben- szerencsésen megmaradt, így ritka példái.

Baruch Sámuel háza (1899), Budapest




A

ma Bolgár Kétnyelvű Nemzetiségi Óvodaként működő háromemeletes lakóházat Baruch Sámuel, Marosvásárhelyen született földbirtokos és gyáros építtette a Bajza u.44 szám alatt. 1900-ban, egy hónapos magyarországi és erdélyi tartózkodása idején Walter Crane is a főváros legszebb házának látta.

A

homlokzat historizáló keretei, szecessziós kőfaragványai és stukkói, -gazdag növényi ornamentikája kontrasztot alkotnak a vakolt felületekkel. Mindezeket kétoldalt pártázattal hangsúlyozott széles rizalit tagolja. A harmadik emelet különlegessége az erdélyi udvarházakat idéző lodzsás kialakítás.


L

enyűgöző a palota lépcsőháza is a dús szecessziós stukkódíszekkel, az ívesen formált kovácsoltvas korlátokkal, a liftházzal- (A kovácsoltvas munkák -amint az építészpáros legtöbb épületén- Forreider és Schiller műhelyében készültek.) A Bálint Zoltán és Jámbor Lajos építészpáros a szecesszió „Gesamtkunstwerk” szemléletének megfelelőn az épülettel együtt tervezte azok enteriőrjeit is. A Baruch-ház megőrzött szerencsére megőrzött is ezekből: például az emeleti teremsor díszes fa és márvány burkolatait







Léderer Artúr háza és enteriőrök (1902), Budapest


A

pompás belsőkből még többet láthatunk a Bajza utcában mellette álló, 1902-ben Léderer Artúr földbirtokos, műgyűjtő és művészetpártoló számára felépült kétfunkciós saroképületben. A megrendelő családjának „házát”- palotáját és bérlakásokat kellett egy épületben elhelyezniük tervezőjüknek.

„A

Művészet című folyóiratban megjelent írás szerint minden részletet az építészek terveztek, az épület falainak külső-belső díszítését, a beépített bútorokat és a kovácsoltvas részeket egyaránt. A belső díszítés a korszakban modernnek számító tendenciák keverékét mutatja. Az épület jelenleg az Oroszországi Föderáció Kereskedelmi Képviseletének magyarországi székhelye.” olvashatjuk a tömör összefoglalót az Iparművészeti Múzeum adattárában.


A

sarokhomlokzat felső sávjában Kernstock Károly mozaikjával díszített épületről így ír Gerő Ödön a jelzett folyóiratban 1908-ban: „A háromemeletes épület egyik része a háztulajdonos külön kis palotája, másik része finoman kiképzett bérház. Az emeletes palota be van iktatva a háromemeletes sarokházba; külön jellege kidomborodik, mégis az egész épületnek szerkezeti és dekorativ egységét nem hogy nem zavarja, hanem egyenesen ennek az egységnek alapja és hordozója. A két jellegnek kidomborítása és mégis egységes érvényesítése a legmegkapóbb művészi ötletek közül való.”

A

rendkívül gazdag és stílusában egységes belsők kiképzéséről ritka érzékletes képet kapunk : „Kezdték a halllal. Barnára pácolt borove-fával burkolták, a burkolatot kirakták palisander-betétekkel. A burkolat fölött a falakat kékeszöld szövettel födték, föl a mennyezet koszorújáig…”.


„A

csarnokból széles tolóajtó visz jobbra az ebédlőbe. Sötétbarnás tölgyburkolatát bronzveretek tarkítják. A burkolat faliszekrényeket föd; a nagy ebédlő nagy ebédéinek készlete van bennük. A mennyezet mezőinek ornamensei közt világító testek. És nemes művű bronzcsillárok és fali karok is világosságba fürösztik a nagy termet, reflexjátékra ingerlik a sárga szövetkárpítot, a márványkandallót, rajta Ligeti Miklós bronzreliefjét. A hallból balra egy úri szoba nyílik…. A sötétre pácolt bükkfa-könyvespolcokon ezüstveretek; motívumuk a fölrakott gipszmennyezeten, az ezüstözött világító testeken, a falak ezüstszürke selyemszövetén sokféleképpen megismétlődik.”

„A

nagy termet pamlagok részekre bontják és mindegyiknek más-más a jellege. Az egyik csevegésre, a másik pihenésre, a harmadik munkában elmerülésre invitál. A bútor párnázatának és a függönyök bársonyának sárgásbarna színe kellemesen olvad egységes hatássá és sok lefokozott csillogással a polcokat megtöltő könyvek kötésével. A szalonban szín és fény szabadon verődhetik egymáshoz. Bálint és Jámbor ebben a teremben a pompa legkifejezettebb elemeivel dolgozott. A falat sárga márvánnyal borították s a borítás fölött sárga selyem moiréval burkolták. A mennyezet gipszdísze ragyogó arany. Stilizált ecetlevélkoszorú övezi a kárpitot és tölti be a mennyezet szigeteit. A szigetekben opaleszkáló üvegű világító testek. A sárga szín- és fényharmóniában a sárga kapriorai márvány kandalló a maga éles vonalaival és bronzbetétével olyan, mint a tengerben a világító torony. Nyugalmat, biztonságot juttat az izgalmas hullámzásban. Az ébenfával és gyöngyházzal berakott bútor selymének csillogása, az arany tündöklése, a falak ragyogása, a villamos világ sugárzása közepette nyugalmat, szinte - klasszikus nyugodalmat juttat.”

G

erő érzékletesen összegezi enteriőrtervezői munkájukat: „Bálint és Jámbor úgy van az építészi és iparművészi tervezéssel, mint a modern zene a komponálással. Az új zeneszerző hangszerelve komponál. Nem külön komponál és instrumentál, hanem instrumentálva gondolkozik. A hangszeradta lehetőségek gondolatot adnak neki s a zenei gondolat a hangszerelés formaötletével együtt támad. Bálint és Jámborék a házat és az interiőrt együtt érzik és a kettőt együtt eszelik ki.”




A

fenti képsorban a Léderer-ház enteriőrjeit vesszük sorra korabeli felvételekkel és a mára megmaradt részletekkel: a szalon négy képpel, a hall három képpel, az úri szoba két képpel, az ebédlő kilenc képpel szerepel fentebb. Egy képet találunk az emeleten lévő női öltözőről, ahol különlegességként, a többi épületbelső stílusától elkülönülve, a bécsi szecesszió geometrikus stílusát figyelhetjük meg.


Műteremházak


Zala György műteremháza (1901, Lechner Ödönnel), Budapest


A

z 1900-as évek elején építészpárosunknak Zala György szobrászművész számára a Lechner Ödönnel tervezett és felépített ligeti villaházát már korábban bemutattuk magazinunkban. A Vénusz megdicsőülését ábrázoló, színes mázas Zsolnay kerámiából készült monumentális homlokzati dombormű a historizáló szobrairól ismert Zala György munkája. Francia Art Nouveau hatást érzékelhetünk rajta.

A Zala György műteremházat és domborműveit bemutató írásunkat itt olvashatja




Ligeti Miklós műteremháza és enteriőr (1899-1900), Budapest


A

városligeti Anonymus-szobor alkotója, Ligeti Miklós Stefánia úti műtermes háza előremutató, amennyiben megfelelt annak a modern építészet által előhívott követelménynek, hogy az épület homlokzata tükrözze a belső kialakítás elveit is (1905-1906). A kivitelező cég mindkettőnél a Bloch és Holitscher építési vállalkozás. Ennek a korát meghaladó szellemben tervezett műteremháznak a 2018-ra már erősen leromlott állapota sürgős beavatkozást igényelt, ami végül el is kezdődött a MONOSTUDIO Építész Kft. tervezésében.




E szobor talapzatát is Bálint és Jámbor építészek tervezték







Fürdőegyüttes és szálloda (1904 - 1911),
Vizakna (Románia)


A

magyar földművelésügyi miniszter 1903 év végén hirdetett pályázatot: „A vízaknai kincstár sósgyógyfürdőben építendő melegfürdőház, gyógyterem, szállóépület és a három épületet összekötő fedett folyosó terveinek elkészítésére”. A legjobb tervnek Bálint Zoltán és Jámbor Lajos „Vízakna“ jeligéjű pályaterve bizonyult, mely csak a második díjban azért részesült, mert túlhaladta az előírt összeget, de a megfelelő átdolgozás után "reflektálhattak" az I. díjra. A tulajdonképpeni munkálatok 1907 tavaszán kezdődtek. A kivitelezést a budapesti Grünwald testvérek végezték. Az új épület az eredeti tervek klasszicizáló stílusától eltérően szecessziós stílusban, a lechneri szecesszió stílusát folytatva valósult meg. A külső munkálatok 1910-ben, a belsők 1911-ben fejeződtek be.

A

lább a fürdő u.n. gyógytermi épülete, ahogy az ma, a felújítás-átalakítás nyomán látható.



A

z 2000-es évek elején még meglévő szállodáról és épületrészletekről kérésünkre Bagyinszki Zoltán küldött képeket, akinek ezúton is köszönjük. A Nagyszállót ugyanis a 2003-ban lebontották, a helyére vízmedence került, tőle északra ugyan tömbkialakításában hasonló, de stílusában teljesen eltérő szálloda épült.

A lebontott Nagyszálló és más fotók. Bagyinszki Zoltán képsorozata:









dr. Korányi Sándor bérháza (1908), Budapest



K

ésőbbi épületeiken is felbukkannak a mozgalmas, íves formákból építkező homlokzatok (példa erre a budapesti Váci utcában álló, a neves orvosprofesszor által építtetett, nevét viselő Korányi bérház, pazar monokróm, eredetileg eozin mázas Zsolnay kerámia díszeivel), ám ezek mellett jelent meg a szecesszió kései időszakára jellemző egyszerűbb, geometrikus tagolású (valójában a bécsi szecesszió hatását mutató) formavilág. Legkorábbi épületeiktől kezdve alkalmazták a vakolt, sima- és a dús ornamenses felületek kontrasztját, ezzel egyfajta sajátos festőiséget is megteremtve homlokzataikon.

A

természeti formákból, vagy a népi motívumokból fonódó stilizált növényi ornamensek kőből faragva vagy stukkóként is egyaránt készülhettek ezeken. Előszeretettel alkalmazták a szecessziós homlokzatok kedvenc anyagát az építészeti kerámiát, partnerük minden esetben a pécsi Zsolnay-gyár volt. Későbbi terveikben bontakozott ki igazán újító tehetségük. Az épületek puritánabb, tömbszerűbb megjelenésükkel, geometrikus tagolásukkal és nem utolsó sorban e későbbi időszak végletekig stilizált és visszafogottan alkalmazott díszítményeivel válthattak az újító törekvések hordozóivá.

István király szálloda és vigadó (1906-1908), Nagybánya (Románia)


A

nagybányai István Király Szálló épülete a homlokzat hullámvonalaival, plasztikai díszeivel a szecesszió magyaros változatának jellegzetes építészeti példája. E formák a korszak más kiváló tervezőinél például Komor Marcell és Jakab Dezső épületeinél is megjelennek és jól azonosítható arculatot adnak épületeiknek.







László király páholy, páholyház (1901), Nagyvárad


E

gyik különleges, korai épületükön: az 1901-ben felépült nagyváradi László király páholy páholyházának zárt főhomlokzatára applikált stilizált timpanon formáit a sarkain felszökkenő szecessziós formák zárják, mintegy modern kori óriás akrotérionként tűnnek fel ezek. E finom, az antik építészetre történő utalás valamilyen formában legtöbb későbbi épületükön is kimutatható, megadva ezzel épületeik archaikus ízét, egyfajta klasszicizáló hangulatát. Másik jelentős nagyváradi munkájuk magánház, az 1903-ban felépült ízig-vérig szecessziós Füchsl-palota, amelyben nyílott a híres Bihar kávéház.

Füchsl-palota, (1902-1903), Nagyvárad





Két jelentős középület:
a szatmári Pannonia Szálló és a debreceni Megyeháza



É

rdemes összehasonlítani a korábban, 1903-ban elkészült - a lechneri örökséghez még inkább kötődő - szatmári Pannonia Szálló és Vigadó épületét - valamint a későbbi, 1912-ben felépült debreceni Megyeházát. Küllemükben mindkettő a szecesszió ízlésvilágához igazodik, szerkezeteik a legkorszerűbb építési elveknek megfelelően a hasonlóan korszerű anyagok felhasználásával készültek. Épületeik fémszerkezete forradalmi újdonság volt a századelő Magyarországán.

A

míg a szatmári szállodaépület a lechneri formavilágot idézi, addig a debreceni egyfajta, Bálint és Jámbor építészetét jellemző egyszerűsödés, és a díszítményrendszer újra gondolásával (stilizálás és a formák új rendbe foglalása) született alkotás. Mindkettő a szecesszióra jellemző összművészeti (Gesamtkunstwerk) gondolkodás jegyében született.


M

indkettőben nyomát hagyták kiváló belsőépítészi és enteriőrtervezői képességüknek is. A szatmári szálloda nagytermében keleties hangulatú szecessziós mesevilág fogadja a látogatót. A debreceni ház hófehér belső tereiben már egy tisztább és hűvösebb világ veszi körül az itt áthaladót.

A

homlokzatokon alkalmazott építészeti kerámia, - a szecessziós építészet e közkedvelt újszerű anyaga – tervezői közreműködésükkel mindkettőnél Zsolnay-kerámia.


A

míg a szatmári épületen a magyar népművészet formavilágából vett kerámiadíszek inkább keretekbe foglalt applikációk, addig a debreceni megyeházán stilizáltabban és tömbökbe sűrűsödve az épülethomlokzat tagolásának, a nyílások keretbe foglalásának elemei. Az előző épület mázas kerámiáinak polikróm világát utóbbin egyfajta monokróm, az itt használt pirogránit anyagából adódó barnás-vöröses színvilág váltja fel.

Pannonia Szálló és Vigadó (1899-1900), Szatmár (Románia)


A

szatmári egykori Pannonia Szálló és Vigadó (később Dacia Hotel). Pompás épületénél a lechneri ornamentika gazdag használata társult a korabeli technikai vívmányok eredményeivel. A szimmetrikus épületet középrizalittal hangsúlyozott szelvények vertikálisai tagolják. Az ablakkeretek és ablakközök majolika elemei és díszei és a homlokzatot záró pártázat kerámiaelemei és növényi díszei is a pécsi Zsolnay-gyárban készültek.








Bálint Zoltán és
Jámbor Lajos műveinek listája

(összeállították: Bolla Zoltán és Merényi György)

     
  • Budapest, Ezredéves kiállítás: főkapu (1896), csak Jámbor.
  • Budapest, Ezredéves kiállítás: Pusztaszeri emléktárgyak pavilonja (1896), csak Bálint.
  • Szatmár (Románia): Pannonia Szálló és Vigadó (1899-1900)
  • Budapest, VI. k. Bajza u. 44.: Baruch Sámuel háza (1899)
  • Párizs (Franciaország), a világkiállítás magyar pavilonja (1899-1900)
  • Budapest, XIV. k. Népstadion út 20.: Ligeti Miklós műteremháza és enteriőr (1899-1900)
  • Budapest, XIV. k. Ajtósi Dürer sor 25.: Zala György műteremháza (1901, Lechner Ödönnel)
  • Torontál-Erzsébetlak (Szerbia): református templom (1901)
  • Nagyvárad (Románia): László király páholy, páholyház (1901)
  • Nagyvárad (Románia): Füchsl-palota, (1902-1903)
  • Budapest, VI.k. Bajza u.42.: Léderer Artúr háza és enteriőrök (1902)
  • Budapest, V. és XIV. k: Vörösmarty-szobor és Ligeti-Anonymus szobrok talapzatai (1902)
  • Nagykanizsa: Főgimnázium és rendház (1904)
  • Esztergom: Takarékpénztári bérpalota (1904- 1928)
  • Budapest X . k., Kozma utcai temető: a Grosz család sírboltja (1904)
  • Vizaknafürdő (Románia): Szálloda és gyógyfürdőépületek (1905)
  • Budapest XIV. k.: G. Washington szobrának talapzata (1906)
  • Budapest, VIII. k. Gutenberg tér 3.: lakóház, Léderer Gusztáv háza (1906)
  • Nagybánya (Románia): István király szálloda és vigadó (1906-1908)
  • Budapest, XI. k. Bartók Béla út 10–12. – Csiky utca 3., (1907 k.)
  • London (Anglia), Earl’s Court: a nemzetközi kiáll. magyar utcája (1908)
  • Budapest, VII. k. Akácfa u. 30.: lakóház (1908)
  • Budapest, X. k. Népliget: Tinódi szobor talapzata (1908)
  • Budapest, V. k. Váci u. 42.: dr. Korányi Sándor bérháza (1908)
  • Budapest, XI .k. Budafoki út 9-11.: Bálint saját bérháza (1908)
  • Budapest, VI. k. Munkácsy M. u. 16.: Hirsch Albert villája (1908-1909)
  • Budapest, VI. k. Kmetty Gy.u. 31.: Léderer Károly villája (1908-1909)
  • Budapest, II. k. Bem rkp.47. : Állami Számvevőszék-ma Külügymin.- (1909-1914)
  • Debrecen, Piac utca 54.: Vármegyeháza (1910-1913)
  • Budapest, VI. k. Andrássy út 130.: lakóház, Hirsch Jakab háza (1910-1911)
  • Budapest, V. k. Irányi u.25.: lakóház, gr. Károlyi László bérháza (1910-1911)
  • Budapest, VIII. k. Fiumei út 21–23., székesfővárosi kislakásos bérházak (1912)
  • Debrecen, Hatvan u. 1.: ref. egyház bérpalotája (1911-1913)
  • Fiume (Horvátország), főgimnázium (1913)
  • Liptószentmiklós (Szlovákia): M. Kir. Állami Főgimnázium (1913-1914)
  • Budapest , XIV. Jávor u. 5. villaépület (1915)
  • Budapest, XIV. k. Thököly út 48-50.: Felsőkereskedelmi Iskola , ma Petrik Lajos sz.k.i.( 1914)
  • Budapest: a pesti Duna-part ünnepi díszítése, Faragó Ödönnel (1919)
  • Budapest, VII. k. Kertész u.36. Fészek klub-átépítése (1923 k.)
  • Budapest, II. k. Hermann Ottó út 40. – Gábor Áron utca 19., átépítés és toldalékok (1928)
  • (eredeti: dr. Koós Zoltán úr és neje családi háza/nyaralója, Kallina Géza, 1924)
  • Budapest, X. k. Üllői út 122–124. – Somfa köz – Zágrábi utca 5. – Zágrábi köz, székesfővárosi kislakásos bérházak (1925–1926)
  • Monza (Olaszo.) nemzetközi iparművészeti kiállítás magyar szekciójának belső dekorációja (1930)
  • Jászberény: Tanítóképző , 1930 (?)
  • Mohács, a színkör faépülete (megsemmisült)
  • Felsőszivágy (Románia), Bornemissza –kastély enteriőr (megsemmisült)


Pályázatok:
  • Budapest, Lipótvárosi zsinagóga (1899), II. díj
  • Budapest, kereskedelmi csarnok (1899), II. díj
  • Pécs, Postaigazgatóság (1901), II. díj
  • Budapest,Kossuth mauzóleum, pályázat Kallós Edével (1902)
  • Budapest, Chevra Kadisa sírboltok, Kozma utcai temető (1903), II. díj
  • Budapest, Erzsébet emlékmű pályázatai (1902, 1903, 1910, 1913), 1902 és 1910 : I. díjak (Zala Györggyel)
  • Budapest, Sáros-fürdő (1905), megvétel
  • Palics, fürdőépületek (1906)
  • Szabadka, városháza (1907), II. díj
  • Budapest, izraelita szeretetház (1907), megvétel
  • Kecskemét, elmegyógyintézet (1908), II. díj
  • Budapest, Nemzeti Színház (1912. – a Kiskörút – Rákóczi út sarki lebontott épület helyett) II. díj


(Bálint Zoltán sírja a Kerepesi temető 41-1-50.sz. alatt található)






  Bezár  

Az összes kép  

   nagyítása, vagy..  

   a kép felkeresése  







  Képsor vége







 
 
 



  A képsorozat vége   



  A képsorozat eleje   
 
 
 
A választott képsorozat:
 
 
 
 
TARTALOM
 

Nagyképernyős képsorok

Nagyképernyős képsorok