A marosvásárhelyi Kultúrpalota kapurácsai –
a pesti Forreider és Schiller műhely alkotásai
Oniga Erika írása
Fotók: Oniga Erika,
Szentes Zágon, Karácsony Isván (a Kultúrpalota főkapuja)
illetve Zöld Ábel-Zsolt (a zeneiskola kapuja)
A
magyar képző- és iparművészet kincsesházának szánt Kultúrpalota mindig is a várossal és a szecesszióval foglalkozó szakirodalom figyelmének homlokterében állt. Az összművészeti alkotás igényével elgondolt és kivitelezett műremek azonban folyamatosan tartogat a szakma és a szemlélődő számára érdekfeszítő részleteket, melyeknek a megszokott összképből való kiemelése az újrafelfedezés élményével gazdagíthatja nemcsak a művészettörténészt, hanem a szépre érzékeny nagyközönséget is.Í
gy emeljük ki ezúttal a bejáratok környezetét gazdagító kovácsoltvas kapukat, mely a korszak díszítőiparában vezető szerepet vivő budapesti Forreider és Schiller műhely munkái. Az állami iparművészeti aranyéremmel (1901) és a magyar aranykoszorús műlakatos mester címmel (1925) kitüntetett vállalkozó alkotásai maradandó nyomot hagytak a magyarországi szecesszió művészetében. A Saint-Louis-i világkiállítás magyar pavilonjának főkapuja, akárcsak a Klotild- illetve Léderer-palota kovácsoltvas tartozékai kvalitásuk és formaviláguk révén a 20. század eleji magyar díszítőipar élvonalába tartoznak.Tartalom:
A Forreider és Schiller cég
"N
émi keserűséggel kommentálható, hogy művészettörténet írásunk a vasművességgel – a művészi kovácsolással – nem foglalkozott jelentőséghez mérten, az alkotások regisztrálására nem került sor, így e művészeti ág fejlődése (különösen a múlt század utolsó és századunk első harmada), mestereinek kiléte még ma is felderítetlen, alkotásaikat elvétve ismerjük csak, pedig a szecesszió vasművessége az építészetnél nem nemcsak asszisztált, hanem annak teljes jogú társává vált, sőt olykor felül is múlta." – írja Pereházy Károly (Pereházy Károly: A szecesszió vasművességének formái és mesterei a fővárosban. In: Művészettörténeti értesítő. XXVI/1. Akadémiai Kiadó, 1977.).E
setünkben is hasonló hiányosságokkal kell szembesülnünk. A Forreider és Schiller cég működéséről viszonylag keveset tudunk. A társas cég létrehozói Forreider József és Schiller Rezső lakatosok voltak. A közös vállalkozás bejegyzésére 1899. szeptember 6-án került sor, "Forreider és Schiller" illetve "Forreider & Schiller" néven. Pereházy Károly megjegyzi, hogy annak ellenére, hogy a munkák a közös vállalkozás keretén belül készültek, az alkotásokat kivitelezését Forreider végezte, míg Schiller a cég üzleti részét vezette. Ám részben cáfolható e tény, ha figyelembe vesszük, hogy Schiller Rezső lakatosműhelye már 1897. január 31-e óta "szakadatlanul fönnáll" a Ranolder u. 14. szám alatt. Mint lakatosmester önállóságát az is bizonyítja, hogy az 1915. decemberében megszűnt társas viszony után mindketten külön-külön folytatták a lakatosiparban való tevékenységüket. Schiller Rezső az Üllői út 117. szám alá jegyeztette be iparos engedélyét, 1915. nov. 10-én, amely 1922. nov. 1-én szűnt meg. Forreider József iparosként 1915. nov. 8-tól dolgozott. Ő maradt a régi műhelyben, a Dandár utca 24. szám alatt, melyet 1932. január 12.-én áthelyezett a vele szemközti oldal 23. szám alá. A műhely 1939-ben még működött. Forreider halálának pontos időpontját sem ismerjük, de 1940-re tehetőForreider József életéről és munkásságáról...
S
ajnos kevés dokumentációval rendelkezünk. Nevét a múló idő homályba vonta, s ez arra biztat, hogy kissé lépjük át a címben megjelölt témát és szenteljünk pár sort az életének és a munkásságának ismertetésére. Részben ezt tesszük azért is, hogy könnyebben meg tudjuk határozni a Kultúrpalotához készített fémdíszítések helyét Forreider munkásságában és önálló értékét erdélyi viszonylatban.C
sak remélni tudjuk, hogy a cég és a műhely iratai, illetve a mester munkáinak tervei porosodnak valahol. Eddig semmi jel nem utalt arra, hogy ezek az dokumentumok túléltél volna az elmúlt évtizetek viszontagságait. Forreider József életéről és munkásságáról egyetlen rövid és összegző tanulmány született, Pereházy Károly tollából. A tanulmány egyik alapvető forrása a róla megjelent cikk a Magyar Lakatosmesterek Lapjának 1907. február 25-i számában. Ebből idézünk:Forreider József.
(A király koronás arany érdemkereszttel tüntette ki.)A munkái(k) időrendi sorrendben:
„A
századfordulót követően a szecesszió vasművességének legkiemelkedőbb egyéniségét tisztelhetjük benne” – írja Pereházy Károly az 1989-ben megjelent tanulmányában. Nemcsak kivitelezett, hanem maga is tervezett többek közt szecessziós iparművészeti tárgyakat. Ilye például az Iparművészeti Társulat 1900. évi karácsonyi kiállításán bemutatott lámpa és teafőző készlete, amely az ostorcsapás vagy cigarettafüst néven ismert vonalvezetést követi. Egyes kovácsoltvas kapuján is ugyanennek a stílusáramlatnak a képzeletvilága nyilvánul meg (pl. egykori Léderer-palota kapuja, a Heidelberg-család sírboltjának kapuja, stb.). Az imbolygó formavilág mellett alkotásain megtalálhatóak a naturalista ábrázolások, pl. a napraforgó vagy a margaréta, akárcsak a magyaros motívumok.M
esterei neve (Jungfer Gyula, Páder Nándor, Lepter János) úgy hazánkban, mint külföldön is ismertek voltak. A tőlük szerzett tapasztalatokat kamatoztatta, s nagy gyakorlattal végezte a vas-, a réz-, az alumíniumbronz kovácsolását, a domborítást, a vas faragását. Saját tervezésű munkáit gyakran jelentette meg a Műipari Mintalakban, a Magyar Iparművészetben. Forreider József a munkáival magasan felülemelkedett korának kovácsmesterein, megteremtve a magyar szecessziós vasművesség művészi alapjait.A
mellékelt képekre kattintva öt épület kovácsoltvas munkáiról láthatunk képsorozatokat. A Pereházy Károly által megadott listához képest két újabb épületnél találtunk Forreider és Schiller műveket. Ezek: Báthory utca 4–6 szám és Merkúr Palota, Nagymező u. 54–56Részvétel a St. Louis-i kiállításon
A
magyar ház belső részébe, mint egy főúri palotába, pompás, hatalmas kovácsolt vaskapu vezet, a csoportnak „piéce de resistance"-a, melyet Forreider és Schiller ismert budapesti vasművesek készítettek. (idézet a korabeli sajtóból, Magyar Iparművészet 1904, 5. sz. Katt itt mellékelt kis képre a nagyításhoz és a magyar ház bejáratát szemléltető fotóhoz)A
Magyar Iparművészet fentebbi száma közli a mellékelt képet a következő szöveggel: RÁCSOS KAPU KOVÁCSOLT VASBÓL. A ST.-LOUISI KIÁLLÍTÁS MAGYAR CSOPORTJA SZÁMÁRA. KÉSZÍTETTE FORREIDER ÉS SCHILLER. TERVEZTE HORTI PÁL.H
orti Pál, a korán elhunyt zseniálisan tehetséges és sokoldalú művész a következőket írja a St. Louis-i kiállításról: "Jungfer és Forreider és Schiller remek vasmunkáinak is sok bámulja akadt s műveikkel becsületet szerzettek a magyar névnek."A Kultúrpalota díszműkovács munkái
A tervezés ...
D
r. Bernády György fáradhatatlan alkotó szellemiségével illetve a tervezők és kivitelezők szakmai hozzájárulásával a Kultúrpalota viszonylag rövid időn belül épült fel. Olvasva az építkezésre vonatkozó szakirodalmat és a Maros Megyei Állami Levéltárban őrzött levelezéseket láthatjuk, hogy számos tervváltozat készült, amíg az épület elnyerte végleges állapotát. A fémmunkával kapcsolatos részletrajzokból csupán két terv maradt fenn, de bizonyos változásokat egyes fémdíszítések formájáról és kialakításáról (pl. a kapuk esetében) a homlokzattervekről is leolvashatunk.
K
ovács Etelka 1999-ben megjelent tanulmánya (A marosvásárhelyi kultúrpalota homlokzattervei. In: Ars Hungarica 1999/2. Szerk. Tímár Árpád.) hasznos megállapításokat tesz a homlokzat kiképzésének terveiről. A tanulmány végén azt a lényeges megállapítását írja le, hogy az első terveken érződik, hogy az építészek feladata volt a díszítések tervezése, amely nem lépett túl az „általános magyaros jellegen”, sőt nem múlta volna fölül a vele egy időben épült középületek mintázatát. A Kultúrpalota „a magyarság művészi és tudományos értékeit hangsúlyozó” díszítési programját a gödöllői művésztelep egyéniségeinek a meghívása után nyerte el. Az egyes művészek tervezői jelenléte a falképek, mozaikok, domborművek és a fémdíszítések esetében is érvényes.A
z épület kivitelezésére a pályázatokat 1910. március 21-ig lehetett benyújtani. Később megismételték a versenytárgyalást április 22-i határidővel. A legelőnyösebb ajánlatot a budapesti Grünwald testvérek nyújtották be, ezért ők nyerték el a kivitelezésre szóló megbízást. A levéltári iratanyag között kimondottan a lakatos munkára mindössze két beérkező ajánlat található. Az egyik Both Sándor és Panajoth Albert helyi lakatosok ajánlata, 1910. április 21-i dátummal keltezve, 12 448 koronás összeggel. A jegyzőkönyvekből nem derül ki, hogy összesen hányan nyújtottak be ajánlatot erre a munkanemre. Elképzelhető, hogy nem találtak megfelelő kivitelezőt, mert 1912 júliusában még levelezés zajlik a lakatosmunkák ügyében.E
nnek a levélváltásnak az egyike maradt meg (katt. a mellékelt képre), melyet a Forreider és Schiller cég küldött Bernády György polgármesternek, amelyben közlik, hogy a Kultúrpalota építésének vállalkozója, a Grünwald és Schiffer cég felkérésére adtak be ajánlatot olyan fémdíszítések kivitelezésére, amelyek Budapesten is elkészíthetők. Mivel az első ajánlatukra nem érkezett értesítés, kérelmüket egy újabb levélben ismételték meg. Alkalmasságukat és megbízhatóságukat azzal indokolták, hogy az alapvetően lehetetlennek tűnő, rövidre szabott határidőn belül képesek becsülettel elkészíteni a díszítéseket és ily módon Marosvásárhelyen hirdethetnék „a kovácsolt fémben bevihető munkatechnikának a jelen magaslatát”.V
égezetül felsorolják azokat a munkadarabokat, amelyekre ajánlatot adtak: négy tölgyfaborított fakapu bronz betétrácsokkal és bronz szegélyezések – ugyanaz de bronz helyett kovácsolt vasból készítve; egy kétszárnyú rácsos vaskapu díszkovácsolva; egy Marquise üvegtető az utcai kapunyílás felett; három zászlótartó kovácsolt vasból; kb. 20 futóméter erkélyrács a cukrászdába. Ebből a felsorolásból következtethetünk arra a feladatkörre, amit a Forreider és Schiller cég elvállalt a marosvásárhelyi Kultúrpalota esetében.A
cég ajánlatának első munkadarabjai a két homlokzat főbejárati kapuinak a megmunkálása volt. Ezek tervezésének kezdeti fázisa az első ismert homlokzati terveken (1910 januárjából) látható. (Ide tartoznak a részletrajzok is) E terveken a homlokzat síkjának díszítését a lekerekített vonalak, az íves formák határozzák meg. Az oldalhomlokzat főbejárata is íves lezárású. A nyílások részletrajzán látható a kovácsoltvasrács formája is.A
z 1911 szeptemberére keltezett homlokzati tervből csak egy maradt fenn, – a főhomlokzathoz – de alapvető változásokat mutat az előzőkhöz képest. „Komorék átalakították az íves népies kapuzatformájú bejáratot egy, a vasbeton konstrukciót nyíltan bemutató új megoldásra” (a már idézett Kovács tanulmány, 1999), a bécsi szecesszió egyik gyakran használt megoldását felhasználva. Ennek a változásnak tudható be a (fő)bejárati ajtókon végeredményként kialakított rácsozat formája.A kivitelezett munkák – a főbejárat
A
főbejárati ajtók bronzrácsai elegánsan illeszkednek a fekete gránitlapokkal burkolt pillérek által közrefogott, feketére festett tölgyfaajtókhoz. A Forreider és Schiller által – a marosvásárhelyi Kultúrpalotára – készített díszműkovács munkák közül ezek a rácsok hangsúlyozzák leginkább a szecesszió gondolatvilágát.A
z 1912-ben elkészült négy bejárati ajtó a homlokzati falsíknál mélyebben, néhány lépcsőfok magasságában helyezkedik el. E beugró részek burkolásánál fekete gránitlapokat használtak. A sárgaréz-domborítású élvédővel szegélyezett ajtók öntött és kovácsolt technikával készült, kimagasló minőségű bronzrácsai újabb egyéni feldolgozásai az épületen többszörösen visszatérő életfa-motívumnak. A leveles, kacsos szárak végein áttört, margarétát imitáló virágfejek helyezkednek el. A stilizált növényi díszítőmotívum a szecesszió fémművességének egyik kedvelt mintázata. Figyelemre méltó műrészletek az ajtók fogantyúi is. A domborítással és véséssel kialakított tulipános alapfelülethez jól illeszkedik a tömör, öntött rézkilincs és kopogtató.A
bronzrácsoknál jól megfigyelhető, hogy nem helyben voltak kivitelezve. A Budapesten elkészített rácsokat utólag hegesztéssel és átbújtatással illesztették az ajtókhoz. Néhol pedig a kész munkákból kivágtak, ha nem fért be az üres felületbe.A kivitelezett munkák – a zeneiskola kapuja
A
zeneiskola kétszárnyú, bejárati kovácsoltvas kapuját indás, virágmotívumos faragott kő keretezi. Bernády, az említett levelében, utalást tesz arra is, hogy e kapun lényeges változtatások történtek az eredeti tervekhez képest, ezért a kért ár – 1800 korona – megadható.A
mellékkapu díszítettségében jelen van a ritmus, amelyet a díszítőmotívumok fokozatos megjelenítése idéz elő. A kapu felső regisztere rögzített, az alsó része, lentről felfele haladva egyre mozgalmasabb.A
kapu tömör alsó része elegáns, kivágott fémlemezes kiképzéssel készült, melyhez találóan társulnak a felső üveges felületek gombdíszes-indás, illetve rovátkált sprosznikkal, valamint ütköző lemezzel tagolt mezői. A zártok és a kilincs indáinak spirálvonalai finom vonalú érdekközpontot biztosítanak a kiegyensúlyozott kompozíciónak. A bal alsó sarokban feltüntetett apró cégjel („Forreider és Schiller Budapest”) a készítők személyét fedi fel a figyelmes szemlélő előtt.FELHASZNÁLT IRODALOM
INTERNETES HELYEK:
