Hosszabb programmal ünnepelte a Schiffer-villa 100 éves fennállását a múzeum lelkes csapata. A bőséges programról a maga teljességében nem is tudunk beszámolni. A népes - teli terem - hallgatóság végig kitartott. Amikor például - már idő volt ugyanis - egyik előadás kissé elhúzódott és a következő volt soron, a terem - közönségéből többen is felsóhajtottak - jó, de még mikor hallom én mind ezeket...

Szóval csupa fül volt mindenki, változatosak a témák, a siker biztosított. De sem a teljes tartalmat, sem élőszó varázsát itt nem adhatjuk vissza, így csak néhány gondolatot írunk le, több képpel kiegészítve. Egyuttal kivánunk még újabb - ezuttal békebeli - szép 100 évet a villának is, és a lelkes munkatársaknak is sikeres munkát. Aki ezt az Európában is ritka szép századfordulós villabelsőt megtekintené - ami hagyományosan ingyenes - itt a címe:

Budapest VI., Munkácsy u. 19/B. Telefon: 1/333-4196 Email: muzeum@nav.gov.hu Megközelíthető földalattival (a Bajza utcai megállónál), 4-es busszal és 72-es trolival.

Egy gondolat az előadásból:
a szecessziós vonal, az ostorcsapástól a kockásig

Az art nouveau műveken jellegzetes az a vonalstílus, amit lendülete miatt ostorcsapásnak is neveznek. Franciaországban és Belgiumban áramlóan hajlékony volt, Ausztriában viszont szigorúbb, szögletesebb. Előbbiek esetében több - stilizált - növényi és virágformát látunk, Bécsben viszont ebből kevesebb volt. Ezt a két szecessziós vonulatot mutatta be Gellér Katalin az előadásának egyik részében. Most ezt a részt próbáljuk visszaadni, több képpel is kisérve.

   1. A belga Victor Horta lendületes vonalai dekoratívak, zsúfoltabbak, beborítják a padlót, a falat, részei a lépcsőrácsnak, de még a vas oszlopfőnek is.
   2. A francia Hector Guimard esetében a vas, az üveg inkább térbeli mintát alkot és a díszítményen túl része lesz a szerkezetnek. Ugyanakkor több a levél a bimbó, mint a Horta féle mintás környezet vékony növényi szárai.
   3. A harmadik képen belga Van de Veldenál alkotásait látjuk, aki szintén mozgalmas vonalakat használ, de ez már visszafogottabb nem jellemzőek a növényi elemek. Nála az art nouveau vonal egyben a szerkezet alapvonalaival azonos, tehát már kevésbé dekoráció.

Hogy mindez tudatos folyamat volt a századforduló művészei részéről, azt Gellér Katalin egy idézettel, Van de Velde nevezetes kijelentésével támasztotta alá: "A vonal egy erő, ami úgy viselkedik, mint az összes elemi erő. Több összekapcsolt, ellentétes jellegű vonal pedig ugyanúgy hat, mint az egymásnak feszülő természeti erők."


A szecesszió másik vonulata - ami már közvetlen átvezetés a modernitás felé - Glasgowból indult el. Charles Rennie Mackintosh és felesége Margaret MacDonald arisztokratikus tárgyakat terveznek sokszor egyenes vonalú, ill. kockás formákban amit kontrasztként kisebb virágdekorációkkal kombinálnak. Ezekben már a funkcionalitás és a praktikus tervezés nyilvánult meg. Munkáikat bemutatták az 1900-as Bécsi Világkiállításon, valamint Budapesten is.

A bécsi szecesszió majd az 1903-ban alapított Wiener Werkstätte maga is hajlott erre stílusirányra, főleg a nyugateurópai art nouveau tetőzése után, ezzel friss lendületet hozva a századvégi modern stílus-mozgalmakba. Fentebb a két fontos alapító tag munkáiból is bemutatunk néhányat. Josef Hoffmann művein a négyzet és a kocka dominál. 1905-re készül el az általa tervezett Stoclet palota, a modern építészet de egyben a Schiffer-villa egyik előképe. Geometrikus mintái miatt, a sajtó „Der Quadratl Hoffmann" ként (Négyzetecske Hoffmann úr) becézte. Barátja Koloman Moser szintén tervezett hasonló módon. Céljuk a minimális díszítésen túl az egyszerűség és a hasznosság volt. Amint programszövegükben írják (Josef Hoffmann, Koloman Moser: A Wiener Werkstätte munkaprogramja (1905)) "Belső kapcsolatot szeretnénk létrehozni a közönség, a tervezők és a kézművesek között, és jó, egyszerű tárgyakat kívánunk előállítani. A rendeltetésből indulunk ki, a használhatóság a legelső feltétel, amelyhez jó arányok és jó anyaghasználat kell hogy társuljanak."

A fenti kis képekre kattintva az említett művészek több alkotását is láthatjuk. A képek forrása a fr.wikipedia.org és a theredlist.fr nem kereskedelmi oldalak

Egy kis részlet az előadásból.
Mi kell az összművészethez?

Természetesen pénz. De kitünő összedolgozás és jó csapatmunka is. Somogyvári Zsuzsanna több példán keresztül mutatatta be a tervező Vágó József és a mecénás Schiffer Miksa ezirányú érdemeit. A korabeli leirások mind megemlitik Schiffer nagyvonalúságát, de ugyanakkor azt is tudjuk, hogy szerény volt, semmilyen cimhez nem ragaszkodott, más volt tehát mint a korabeli parvenű nagypolgár. Ahogy vállalkozásaiban is kockáztatott, a háza szecessziós stilusában merészen a modern irányt választotta, a tervező Vágó Józsefnek szabad kezet adott, a megépült házára mindhalálig büszke volt, akkor is, amikor a szecesszió már divatjamúlt lett.

Vágó József - egyike a századforduló legnagyobb épitészeinek - az épület minden részletét maga tervezte azonos stilusban, az összművészet jegyében. Könnyű észrevenni például, hogy hasonló stilusvariációk uralják az épület belsejét, még tematikában is például, a Vágó által kedvelt madár motivum több helyen előfordul. KATT a fenti harmadik képre e motivum ilusztrációjához. Ahogy az előadásokon elmondták hasonló összművészeti nagy épület még a belga Stoclet palota emlithető Európából a polgári lakások közt. KATT az itt köv.képekre - a sorozatban 10 kép, szöveggel is kiegészitve.


A századfordulón nem ritka, hogy az épitész végzi a részletes belső tervezést is. Bútorok és különböző tárgyak születtek egységes stilusban. Az épitészet, az iparművészet, a festészet és szobrászat egységes szinvonalon, egymást kiegészitve, a tervezés és kivitelezés idejére mintha egyetlen harmonikus csapatot alkotott volna. Ennek legszebb példája nálunk épp a Schiffer-villa.

Schiffer, a Párizsban anyagilag jól élő Csók Istvánt nyerte meg magának egy festmény kedvéért, aki ezután nem is ment vissza, letelepedett a Balaton mellett. Vágó, ahogy itt lent az első képen is látjuk, részletes tervet készit, rajta Rippl festménye. Annyira pontosan állt össze minden részlet, a festmények úgy illeszkedtek a bútorok elé, az épület elemei pedig a bútorok és a műtárgyak köré úgy épültek fel, hogy most csodálkozva látjuk, hogy a Rippl képen (lásd itt lentebb) a két szélén üres kocka maradt, az előtte levő szekrény miatt. De hasonló kompozició Csók Istváné is.

De mindez csak egy érdekesség inkább. Ami lényeges, hogy észrevegyük, hogy mindent elgondoltak, arányaiban és diszletezésében megterveztek abba az ideális állapotba amit tökéletesnek hittek, és ami sok-sok évig is megmaradt volna. Ez a kor még hitt a hosszú megmaradás érvényességében ami még kevésbé volt az eltolható falak, bútorok vagy az eldobható tárgyak világa.


KATT a fenti képekre, a nagyításhoz. A Rippl-Rónai, Csók István és a Iványi-Grünwald Béla festmény reprók forrása a commons.wikimedia.org A korabeli fotók Gerle János jóvoltából kerültek a villa halljába a jelenleg ott kiállított pannókra.

Egy gondolat az előadásból:
ellentétes stílusok - kontúrok és holdfényarcok

Egyetlen magyar festőnk, aki szorosan kapcsolódott egy századvégi francia festőcsoporthoz. A Nabis csoportról van szó, amely Gauguin egy festői útmutatásai nyomán jött létre és amihez olyan neves festők tartoztak, mint Bonnard, Vuillard, Sérusier, stb. Rippl elismertségére jellemző, hogy a Nabis csoport kiállításaira rendszeresen kérnek a képeiből, többnyire Rippl-Rónai a magyar nabi megjelöléssel kiállítva. A fenti képsorozatban a csoport tagjai által tudatosan használt körvonalas stílusban készített Rippl képeket láthatunk, mintegy a szecesszió vizuális világában. Lendületes kontúrvonalak, amelyek közti felületeket egyetlen színnel tölti ki. Gauguin és Émile Bernard is készített ilyen kompozíciókat a breton parasztasszonyokról.

De Rippl már szintén az első időkben - miután Munkácsytól és stílusátol elvált - készített ezzel ellenkező felfogásban is képeket éspedig kontúrok nélkül, vagy legalábbis teljesen elmosódott körvonalakkal. Nagyobbrészt sötét háttérből sejtelmesen ragyognak ki az arcok, körvonalak helyett nagyon finom - nőies finomságú - átmenetekkel. Akár hajdan Rembrandt, vagy a századvégi Eugène Carrière, Rippl itt bensőséges fénnyel festi portréit. Amiben viszont Rippl teljesen eltérő, hogy többnyire kontrasztosabb, telítettebb színeket használ. A pasztellkép ugyancsak alkalmas ennek a megfoghatatlan finomságnak a kifejezésére.

Szerk.melléklet: egy 22 milliós Rippl képről - kép és szöveg itt...

A képek forrása a wikimedia.org (Közkincsként reprodukálható)

Egy gondolat az előadásból:
a látás- és a hatásformákról avagy ki olvasta Hildebrandot?

Fémes Beck Vilmos (Budapest, 1885. február 18.–Budapest, 1918. december 16.) kezdetben a szecesszió egyik legelső művésztelepén Darmstadtban dolgozik J. M. Olbrich mellett. 1912-ben a Schiffer-villában, a hall szobrászati díszítésében főműveit alkotta meg. Nagy Ildikó, aki főszerepet vállalt az 1985-es Fémes Beck kiállítás szervezésében és ilyen módon a szobrász újrafelfedezésében elmondta, hogy a századfordulón és azóta sem volt ekkora sikere egy szobrász első jelentkezésének.

Műveinek formáit illetőleg a még használt barokk szobrászatot meghaladta, de a századforduló ünnepelt szobrászától is elkülönbözött (Rodinről van szó) amikor új esztétikai formában alkotott. Olvashatta és együtt érzett Hildebrand véleményével (könyvét még 1910-ben már másodszor publikálták magyar nyelven is) aki a természetben látott u.n. látásformák helyett, azokból válogatva és átalakítva az u.n. hatás formát hirdeti. A művészet új formákat hoz létre, sajátos módszerrel, figyelembe kell ugyanis venni, hogy az egész alak észlelete több a részek egyszerű összegénél, és az egész a részekhez képest elsődleges. Ezzel Hildebrand a nemsokára meghirdetett és nálunk csak jóval később elismert alaklélektan előfutárának is tekinthető (könyve olvasatakor ez viszont világosan igazolható).

Nos - most itt a viszonylag hosszabb elméleti kitérő után - mondja Nagy Ildikó, nézzük meg Fémes Beck Vilmos műveit. Akárcsak Hildebrand a domborműveket helyezi előnybe, azok nem annyira változnak a megfigyelő mozgásakor, min a körüljárható szobrok, így szobrász által kívánt egységes hatást, az ő gondolati és érzelmi képzetét jobban tükrözik és adják át. A testek részeinek összerendezése, nem a természet egyik eseti pillanata, hanem egy művésziesen újra alkotott, még a dombormű kereteihez is hozzáigazított egység. És ezt úgy és akkor amikor még nem mentünk át az absztrakt szobrászat - talán a nagyközönségnek túl mesterséges - területére és mind a mai napig szépnek találjuk.

KATT a fenti képekre a nagyításhoz. A domborművek a Schiffer-villa halljában - sok év felejtése után - ma is megtekinthetők.

Fentebb valamennyi Schiffer-villabeli Fémes Beck művet láthatjuk. (Magyar Iparművészet, 1912-es száma)