Lézeres szintezővel
A tablók május 30-án reggel érkeztek meg. A fenti képen látható, ahogy a gyors és precíz elhelyezéshez Kocsis Ferenc egy keresztsugaras lézeres szintezőt használ. Még helyét várja az Iparművészeti Múzeum részletgazdag makettje, valamint a múzeumtetőt díszítő Zsolnay kerámia dekorációk, pontosabban azok tartalék példányai.

D

r. JÉKELY Zsombor köszöntőjében arról beszélt, hogy az Iparművészeti Múzeum 2018-ban először ünnepli úgy a szecesszió világnapját, hogy épülete bezárt. E művészeti jellegű világnap magyar kezdeményezés, melyet 2013 óta ünnepelnek Európa sok szecessziós városában. A világnap ötlete és szervezése kapcsán kiemelte a Szecessziós Magazin munkatársainak kezdeményező szerepét is. (Az Iparművészeti Múzeum és más szervezetek 2013-as, június eleji ünnepi eseményeiről itt olvashat).

Az idei évben a szecesszió népszerűsítésével foglalkozó szervezet, a Réseau Art Nouveau Network által ajánlott téma, „A kedvenc szecessziós építészem” kerül fókuszba a világnapon. A programsorozat kiemelt eseménye a régió szecessziós építőművészetét bemutató nemzetközi tablókiállítás, melyet a Transznacionális Duna Együttműködési Program tagvárosaiban (Belgrád, Bécs, Budapest, Bukarest, Ljubljana, Nagyvárad, Szabadka, Szeged, Szófia és Zágráb) egy időpontban tekinthet meg a közönség.

Az eredetileg június 10-én, Lechner Ödön és Antoni Gaudí halálának évfordulóján megtartott ünnep az Iparművészeti Múzeum szervezésében 2018-ban programsorozattá alakult, sétákkal, családi programokkal és tárlatvezetésekkel. A szecessziós építészet kettős évfordulót ünnepel ebben az évben, Otto Wagner halálának századik és Komor Marcell születésének másfél évszázados évfordulóját. A Komor Marcell és Jakab Dezső építészpáros több jelentős, városképi jellegű épületet tervezett az Osztrák–Magyar Monarchia területén. Többek közt, a magyar népies épületdekorációnak egy népszerűbb formáját meghonosítva, valamint impozáns közintézményeik, mind a mai napig jól működő tereit kialakítva, a lechneri irány egy további, magas szintjét érték el. Az évforduló kapcsán nemcsak Budapest, hanem a határokon túlról, Szabadka és Nagyvárad is az építészpáros több munkájával szerepel a kiállításokon. (Balra a képen Székely Tamás, Komor Marcell unokája és felesége a kiállításon)

K

ATONA Júlia megnyitójában azzal a kérdéssel kezdett, hogy lehet-e még a szecesszióról újat mondani, száz év megannyi tanulmánya és népszerű albuma után? Nos a válasz egyértelműen IGEN, a budapesti néző számára a kiállítás több eddig nem ismert épületet, sőt építészt mutat be.

"Megnézve az épületfotókat, feltűnnek annak a kirakós játéknak a hiányzó elemei, amiket egy európai stílus helyi variációi tesznek egésszé, egy stílus összképévé, azzá az általános benyomássá, ami alapján az építészet történetének egy adott időbeli metszetét megpróbáljuk egy-egy stílussal leírni vagy beazonosítani. Ez egy-egy korszak védjegye, legmeghatározóbb és legdominánsabb érintkezési felülete. Persze nem biztos, hogy ez a fajta leegyszerűsítés mindig megállja a helyét, sőt! Most már jól tudjuk, hogy például a szecesszió esetében a századforduló időszaka korántsem jelentette a stílus homogén, kizárólagos jelenlétét, hanem az, mint ahogyan saját korában jelölték, a „modern” stílus, az egymás mellett élő korabeli stílusok közül „csupán” a „modernitást” képviselte. Ugyanakkor jól megfért az ismert különféle neostílusokkal, és azokkal szoros szimbiózisban élve bontakozott ki." (Idézet Katona Júlia megnyitó beszédéből)

M

iért szeretjük a szecessziót? Tette fel megnyitójában Katona Júlia az egyszerű kérdést, amire viszont a határozott válasz nem könnyű azért sem, mert valószínű, hogy mindenki más-mást válaszolna rá. Lehet, hogy azért, mert vizuális értelemben könnyen „olvasható”, könnyen érthető. De azért is, mert nem nagyon kötődik a homlokzat struktúrájához, attól függetlenül is élvezhető. Vonzóak a lendületes vonalai, vagy az egyszerűsített geometrikus mintái is. Vagy egyszerűen azért, mert ez a legvidámabb stílus, ahogy nemrég Szentes polgármestere válaszolta a Szecessziós Magazin kérdésére egy konferencia szünetében.

B

ALDAVÁRI Eszter a kiállítás kurátora elmondta, hogy a megjelenített szecessziós épületek elég nagy része Otto Wagnerhez és Komor Marcellhez kapcsolhatók, akik évfordulóját 2018-ban ünnepeljük. Ilyen módon hozta létre az OTTO WAGNER ÉS TANÍTVÁNYAI tablósorozatot, és így jött létre a LECHNER ÖDÖN ÉS KÖVETŐI tablósorozat. De ugyanakkor a Dunamenti régió más szecessziós törekvései is helyet kaptak SZECESSZIÓS TÖREKVÉSEK címmel. Otto Wagner és tanítványai sorozatban a szakmai közönség által ismert bécsi épületek mellett (pl. a Majolika-ház és a Postatakarékpénztár) kiállítást nyertek a kevésbé ismert Wagner épületek, a mérnöképítészeti munkák is, mint pl. Nussdorf zsilip- és gépház.

A Wagner tanítványok rendkívül széles körét, többek közt, a fenti bélyegképeken egy nevezetes zágrábi épület (Vjekoslav Bastl-tól) és Max Fabiani bécsi illetve ljubljanai épületei illusztrálják.

A Lechner Ödön és követői sorozatban a Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte épületekről a vártnál is nagyobb számban érkeztek fényképek a határainkon túlról. Nagyváradon az általuk tervezett Fekete Sas szálló előtti téren, ugyanezek a tablósorozatok voltak kiállítva, amit a szecesszió világnapján a szállóra vetített képek kísértek. De e kiállítással egy időben hasonló kiállítás nyílt mind a tíz résztvevő városban.

Elmondható, hogy több jelentős épületet most ismert meg a budapesti nagyközönség a tablók alapján. De különleges épületekről érkeztek fotók a Dunamenti régió déli, délkeleti részéről is. A Bukarest, Ljubljana, Szófia és Zágráb által küldött képek közt több épület még a művészettörténészek számára is ismeretlen volt. Rendhagyó volt a többi közt egy romosabb, erős felújítást igénylő épület, a konstancai kaszinó épülete, amit 2018-ban a leginkább veszélyeztetett hét európai épület közé soroltak, egyúttal nemzetközi konferencia is volt e napokban ennek kapcsán Konstancán a Történelmi és régészeti múzeum szervezésében (a konstancai kaszinó épületét és részleteit tartalmazó tabló, itt lentebb).

A

szecesszióval foglalkozva többen is megállapítják (Katona Júlia a megnyitóban, Baldavári Eszter a kurátori vezetés során), hogy különböző okok miatt ugyan, de a szecessziós és historikus elemek elég gyakran együtt szerepelnek és nemcsak a szecesszió éveinek elején. A neostílusoktól történő elszakadás mint kitűzött cél megvolt ugyan, de ez az elszakadás sokszor - szándékoltan is - csak részleges volt. Ennek több oka is volt, pl. a kezdeti átmenet, a régebbi nagyobb szerkezetektől a nem könnyű elszakadás, a szándékos vegyítése a különböző dekorációknak, a megrendelő óhaja, a szecesszió korának vége felé egy bizonyos kiegyenlítés, a klasszicizálás és a neobarokk erőteljesebb visszatérése, vagy akár mint a jelen esetben egy épület funkciójához hagyományosan hozzárendelt stílus, egy egyetem esetén a kapcsolat a görög kultúrával. A századforduló modernitásához kapcsolódik viszont a függőleges ablaksor, a szecessziós épületszobrok, a kreatív pillérfejezetek stb.

A

régió tagvárosai közt Budapest tartalmaz a kiállításon belül egy Zsolnay épületkerámia kiállítást is. Ezek a darabok az Iparművészeti Múzeum tető dekorációjának tartalék darabjai vagy épp az eltávolított darabok voltak, ezzel is jelezve, hogy a múzeum felújítás alatt. A hajdani legendás kérdésre: "Mester, kinek készítette a tetődíszeket, amikor nem is látszanak a járdáról?" Lechner Ödön így válaszolt volna: "A madarak látják." Nos, most mindannyian láttuk, karnyújtásnyira.