A Kiskörúton az Astoria és a Deák tér között magasodik egy gótikus elemeket hordozó eklektikus, négyemeletes épület. Az 1900 körül készült ház építtetője a szalámikészítéssel foglalkozó, olasz származású Szevera Károly volt. A tervező, Schannen Ernő maga is sokoldalú személyiség volt. Az építészeten túl az irodalom is érdekelte. Versírás mellett Schiller-műveket fordított, és vígjátékot is írt.

Az épület szépsége a rohanó hétköznapokban kevésbé érvényesül, mert izgalmas látványa jóval szemmagasság fölé kerül. Alsóbb szintjei üzlethelyiségeknek adnak otthont. Az eklektikus homlokzat középső tengelye három zárt erkélyt mutat, melyeket félköríves ikerablakok fognak közre, előttük csúcsosan kiálló, háromszög erkélyekkel. A szinteket kőkorlátos minta választja el egymástól. Az épület tetejét csúcsíves, öntöttvas tornyok koronázzák. Az aprólékos kőfaragásokat a legfelső emeleten csillogó üvegmozaik képek teszik hangsúlyosabbá. A talán Róth Miksa-féle mozaikok a négy évszak allegorikus nőalakjait ábrázolják. A Tavasz világoskék ruhában körülötte virágokkal, a Nyár arany szoknyában egy napernyővel látható, az Ősz kezében szőlőfürttel, míg a Tél szép, sötétkék bundába burkolózva. (KATT - képsorozat, 4 részletkép felújítás után)

FRISSÍTÉS
1904-es újságból:
A IV. ker. Károly-körut 14. szám alatt épülő új házban folyó évi augusztus elsejére kiadandó (...) Bővebb fölvilágositással szolgál a tulajdonos: Szevera Károly, Károly-körut 20. sz., naponta délelőtt 10 és 12 óra közt; míg a tervek Schannen Ernő műépítész irodájában, VII., Dohány-utca 5/a. 12. alatt tekinthetők meg.

A díszes megjelenés harmóniában van a belső hangulattal. Keskeny, boltíves folyosón keresztül érkezünk a főlépcsőházhoz és az udvarból induló cselédlépcsőhöz.A körfolyosók tartóoszlopai sötét színűre mázolt öntöttvas megoldással készültek. A lengőajtók üvegei közül már csak egy mutatja az eredeti mart mintát.

A főlépcsőház olyan, mintha a régmúltban járnánk. A legfelső emelet virágkoszorús tükörmennyezetének stukkó díszei még épségben láthatók. A csodálatos mintázatú kovácsoltvas korlát a beszűrődő fény homályában különleges hangulatot teremt a patinás légkörben. (KATT a kis képre - 20 kép a sorozatban)

"Ez a ház, ahol lakom."

"A ház a Kaufmann nevezetű textilkereskedõé volt, késõbb magyarosították a nevüket Királyra. Az egész ház az övéké volt. A kapunál portás volt, és a kapu aljától egészen a félemeletig, piros kókuszszõnyeg vezetett -- azt könnyen lehetett söpörni, tisztítani --, és a lépcsõn a szõnyeget rézrudakkal rögzítették, hogyha rálép valaki, nehogy elcsússzon. Volt a háznak egy gondnoka, aki minden reggel szidolozta a kilincseket, és tisztította a szõnyeget. Őt deportálták Auschwitzba, de visszajött, és majd százévesen halt meg. Annak idején a lakást tőle vettem ki. A háború elõtt minden emeleten zárt folyosó volt üvegablakokkal és ajtóval. Amikor a háború alatt betörtek az ablakok, az ablakkereteket, amelyek vasból voltak, a 'gyűjtsd a vasat' akció keretében begyűjtötték. Azért nem lehetett már ezt visszacsináltatni, pedig nagyon szép volt az üveg is...
(Interjúalany: Istvánné Endrei, Interjúkészítő neve: Czingel Szilvia, Interjú készítésének időpontja: 2006.október-november. Az Endrei Istvánné interjút teljes egészében elolvashatja itt - centropa.org )