A károsodások okainak feltárása:

- Olyan jellegű károsodások, amelyek gyengébb minőségű anyagszerkezetre utalnak, és ellenállóképességük és tartósságuk szemmel láthatóan rosszabb, esetleg készítéstechnikai hibák (repedések, felválások stb.) miatt következtek be.

- Az időjárási és környezeti tényezők hatására végbement károsodások (szerkezeti roncsolódások, mechanikai sérülések, lerakódások stb.), ill. beázásból, vízterhelésből eredő károsodási formák (felválások, felfagyások, mázpergések, sókiválások stb.)

- Korábbi helyreállítások során alkalmazott anyagok hatásaira bekövetkezett károsodások (repedések, törések, felválások, felfagyások stb.)

- Beltéri kerámiákra jellemző károsodási formák (használatból eredő mechanikus sérülések, építésből származó rossz anyaghasználat, falazat rezgései, beázás stb.), fizikai behatás, épület mozgásának felderítése, beázás, készítéstechnikai károsodás.

Az előbbiek alapján a szakszerű restaurálás előkészítésének ki kell terjednie az alábbi vizsgálati szempontokra:

- A különböző gyártásokból származó épületkerámiatípusok alapanyag szerinti megkülönböztetése, alkotó szerinti minőségi és mennyiségi analízise és szerkezeti minőségük vizsgálata, égetési hőfok meghatározása.

- A beépítés során alkalmazott rögzítő- és kötőanyagok eltérő megjelenési formák szerinti elkülönítése és azok minőségi analízise.

- A feltárt kerámia felületek hordozófalazat károsodásaiból származó mintaanyagok vizsgálata.

- A gyengébb anyagszerkezetű vagy későbbi utángyártásból származó épületkerámiák szerkezeti károsodásai, szükség szerinti alapanyagvizsgálata.

-„Sóterhelésekre" utaló károsodási jelenségek vizsgálata, a sókárosodások forrásainak azonosítása.

- Célunk továbbá egy fontos kérdés megvítatása is: szükséges-e, hogy egy épületkerámia fagyálló legyen? A fagyállóság meghatározása, a fagyásciklusok és a károsodások összefüggésének feltárása. Amennyiben nem fagyálló, lehetőségünk van-e a kerámiaelemek megvédésére restaurátori módszerekkel, elkerülhető-e az ilyen típusú díszítmények cseréje?

Beltéri épületkerámiák állapotának vizsgálata

A beltéri épületkerámia díszítmények vizsgálata a károsodási formák feltárása mellett arra is irányul, hogy összehasonlítható legyen az eredeti és a későbbi beépítésekből származó kerámiák anyagszerkezetének, valamint a hordozófelületek vakolatának minősége, mivel esetleg a korábbi felújítási szakaszokban már eltérő típusú elemek is kerülhettek beépítésre. Ezek ugyanis mind esztétikai, mind anyagszerkezeti minőségükben szembetűnően nagy eltérést mutathatnak. Beltéri kerámiák esetében jellemző lehet a nagyobb felületi felválás, ahol feltételezhető, hogy az alapfalazat vakolóanyagának minősége nem volt megfelelő, vagy esetleg a folyamatos nedvesség hatására létrejön egy szerkezeti gyengülés, feltáskásodás. Eldöntendő kérdés ilyen esetben, hogy a nagyobb felületű felválásoknál megjelenik-e a falakból kiáramló sómennyiség feszítő hatása, vagy mindez a gyenge minőségű építőanyag eredménye, esetleg a nem szakszerűen végzett beépítés, például nem megfelelően előnedvesített vagy portalanított falazat az oka. Az ilyen típusú felületek vizsgálata kiemelt jelentőségű, mivel a lebontások mennyiségét és a visszaépítés előtti esetleges falkezelési módszerek szükségességét is igazolhatja. Az anyagvizsgálati eredmények értelmezése után kell kidolgozni a restaurálás menetét. A restaurálásnál alkalmazott módszerek és anyagok használatát minden esetben alapos indokkal kell alátámasztani, ellenőrizve azok alkalmasságát a konkrét károsodások kezelésére. A fentiekben említett jelenségeket példákon kersztül mutatjuk be különböző épülethelyreállítások tapasztalatain keresztül. A példák között szerepel a kecskeméti Cifrapalota, a Kozma utcai temetőben található Schmidl-sírbolt, a Gellért Fürdő, az Olof Palme-ház, a Zeneakadémia és az Iparművészeti Múzeum főbejárati előcsarnoka.

A Schmidl-sírbolt