Az indított pár sor megírására és egy homlokzatterv közreadására, hogy e rajz, bár régóta tudomásom
van róla, és szinte minden nap elmentem mellette, mégsem volt látható senki számára. Az elmúlt bő száz
esztendő a rajzot ugyanis már teljesen láthatatlanná tette. Most viszont a hazai papírrestaurátorok
legjobbjainak önzetlen segítsége révén ismét láthatóvá vált.
Pankaszi István és Mózer Erzsébet a Szépművészeti Múzeum restaurátorainak kiváló munkájával a rajz,
túlzás nélkül újra megszületett. Hogy ez mennyire igaz, talán jól jellemezhető azzal, hogy kiderült a
rajz színes, holott ezt eddig nem hittük róla. Ezúton mondunk köszönetet segítségükért.
(A nagyításhoz katt. a fenti képre)
Az 1899-es nem szignált előzetes terv – és ez talán nem nagy tévedés a részemről – klasszicista,
barokk és szecessziós stílusjegyeket is hordoz. A megvalósult épület pedig gótikus (gótizáló) és
lehneri ihletésű formavilágot mutat. Azonos a középrizalit és a hármas kapuzat, illetve, hogy a
bejárat szintje a félemeleten kapott helyet. A homlokzat sejteti, hogy a díszterem belmagassága
ennél a tervnél is kétszintes. A homlokzat ablakainak kétoldali 1-2-1-2-1 ritmusa és a középrész
szintenként más tagolása kevésbé nyugodt, mint a megépült ház 7-1-1-1-7 feszes ritmusa.
A homlokzat két széli bejárata, a rajzon eltérő, míg a jelen épület teljesen megtartott szimmetria.
Részletesebb összehasonlításnak nem igen van értelme, viszont tény, hogy a létrehozott épület több
vonatkozásban is felülmúlja az előzetes tervet. Ezek között kiemelésre érdemes a hullámzó attikafal,
a vízszintes tagolást erősítő első és harmadik szint téglapárkányzata, illetőleg a középhomlokzat
négy függőleges téglaoszlopa, mely a középrizalit hármas tagolását adja harmonizálva a kapuzattal.
Természetesen az épület külső látványában és a díszterem, azaz Nádor Terem belső terében is
meghatározó főablak is erősség. (ld. a
cikket
az ablakról) Főként a külsőt meghatározó a négy
kerek ablak, melyet a téglaszalagos díszítés övez és a még megmaradt Zsolnay pirogránit, szép
organikus díszek. (Katt a fenti képre, a homlokzat és diszei teljes képsorozatához)
Az épület a jelenlegi állapotához képest több dísszel büszkélkedhetett, mint a pártafal hullámain
álló kerámiák, az előzetes terven látható ablakokhoz hasonlatos tetőablakok, a homlokzat közepén
legfölül álló címer, melyet két angyal tartott, és ami a teljes arányos látványból leginkább
hiányzik a középhomlokzat két dísztornya, az azokat összekötő díszes rácsozattal.
(Katt a fenti képekre a teljes sorozathoz - összehasonlítás végett)
A homlokzatrajzra visszatérve, érdekessége, hogy az intézmény neve magyar és francia nyelven
olvasható, valamint, hogy a léptéke nem méterben, hanem egy bécsi a századfordulón még használatos
hosszmértékben van megadva. Annak hogy megmaradt, az lehet a magyarázata, hogy nem végleges terv
volt. Sőt mi több abban sem lehetünk biztosak igazán, hagy Baumgarten Sándor és Herczegh Zsigmond
saját terveihez tartozott-e. A megépült ház tervanyagából semmi nincs a kezünkben. Mégpedig azért,
mert az feltehetően a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium tervtárában lehetett, mind addig, amíg
az Országos Levéltárba helyezték át. A MOL gyűjteményének később, éppen ez a része vált tűz
martalékává, és ezzel Baumgarten és Herczegh közös munkásságának dokumentumai szinte egészében
megsemmisültek, melyek közoktatási intézménynek épültek.
Az épületről az Építő Ipar korabeli száma részletesen beszámol. A fenti képsorozatban
bemutatjuk a teljes cikket, a szöveggel és az ábrákkal, ahonnan azt is látható
mivel foglalkoztak az ott lakók, ahogy életreszóló művészeti oktatást,
mesterséget biztosítottak nekik, természetesen egyéni tehetségtől, érdeklődéstől
függően (!). Itt most az építőmesterek neveit idézzük:
"Az épületek H e r c z e g h Z s i g m o n d és B a u m g a r t e n S á n d o r
építészek tervei szerint és művezetése mellett belső berendezéssel együtt körülbelül 650,000
korona összköltséggel épültek s a következő iparosok végezték az egyes munkákat:
Z i e g l e r G é z a építőmester végezte a föld-, kőműves-, elhelyező-, kőfaragó-, vas-,
szobrász-, bádogos- és szobafestő-munkákat; ács-munkát Brunner és Tierl, cserépfedő-munkát
Rosenthal Samu, asztalos-munkát Lemberger S. és fiai, lakatos-munkát Schwarcz Antal,
mázoló-munkát Fischer és Hartmann, burkoló-munkát Christofoldi Vince, üveges-munkát
Klopfer Jakab, kályhás-munkát Ehrlich J. és H., vízvezeték, csatornázás és
légszesz-berendezési munkát Zellerin-féle részvénytársaság, ablakredőnyöket Paschka és
társa, belső berendezési kárpitos.munkát Steinschneider Jakab, vasbútorokat Buchwald Sándor,
torna-terem berendezést Oherolly János, emléktáblát Andreetti Anselmo, bútorokat
Gregersen G. és fiai, teher-és ételfelvonót Wertheim F. és társa, villamvilágítás és
villamos-jelző berendezést Fischer Sándor végezte.
"
Az épület kivitelezésben oroszlán része Ziegler Gézának volt (maga is ismert építész), nem
véletlenül emelték ki a nevét a két tervezővel egyenlő módon.
(Katt a fenti képre a teljes képsorozathoz, a teljes szöveghez)
Az új tervnek megfelelően, nemcsak a homlokzat részleteit tervezték újonnan. Nemcsak
a Zsolnay kerámia (szecessziós épitészetünk népszerű anyaga) a dekorációs
újdonság, de a virágmintás kovácsoltvas díszek is, a bejáratokon és a belsőben is.
A fent idézett korabeli leírás sok más mellett a vasmunkákat is Ziegler Géza nevéhez
köti, aki építész lévén (szép szecessziós házát a Hernád u. 40. alatt maga tervezte és
kivitelezte) valószinűleg egy olyan kovácsmesterrel, műhellyel müködött együtt, akit itt
nem említenek.
(Katt a fenti képre a teljes sorozathoz)
A következőkben a Nádor terem festett dekorációjában is figyeljük meg Baumgarten és Herczegh
tervezésében a magyaros-szecessziós elemeket, ahogy azokat Lechner Ödön nevéhez
szokták kapcsolni.
Az eddig itt említett hullámzó attikafal a tetődíszítésben, a homlokzatot díszítő téglaszalagok, a Zsolnay kerámiabetétek
mind Lechner Ödön kezdeményezése révén terjedtek el a magyar szecessziós építészetben.
De ugyancsak Lechner nyomán használták az ő követői a falak
díszítésénél a népies virág motívumokat.
Ez utóbbi itt, az intézmény dísztermében, a
Nádor teremben igencsak látványossá sikerült.
A csúcsíves boltszakaszokhoz illeszkedő, a magyar népművészeti mintákból komponált ornamentika
különleges élménnyel szolgál a látogatók részére. Ezek a motívumok magyar területeken
használatosak voltak, sok építész ezeket tartotta az új modern stílus (a magyar szecesszió)
egyik jellegzetességének.
(Katt a fenti képre a teljes sorozathoz, benne egy korabeli mintakönyv részlet is)
Legfontosabb épületeik alapján tekinthetjük tehát az épület tervezőit Lehner követőinek,
(Baumgarten egyébként a Postatakarékpénztár tervezésében Lechner Ödön munkatársaként
működött közre).
Több pályatársukkal együtt tartoztak ebbe a körbe, akik a lehneri formanyelv,
illetve gondolkodásmód szerint dolgoztak.
Sokan az I. világháborút követően, mikor már a szecessziótól való elfordulás vált egyre
„korszerűbbé”, már nem is voltak hajlandók váltani, és inkább lemondtak arról, hogy terveket
készítsenek. Így tett Baumgarten Sándor is, aki életének hátralévő éveiben más vállalkozásba fogott
és felhagyott az építészettel. De addig már kétszáznál több iskola terve kapcsolódott hozzá...
Az épület néhány évtized múlva nyert méltó befejezést, pontosabban 1930-ban, amikor
elkészült a Nádor Terem ékessége,
a Zsellér Imre (Róth Miksa tanítványa) által készített üvegablak.
Ez Magyarország legnagyobb ólomüvege és egyben a legszebbek közül való.
Fentebb csak egy részletet láthatunk, melyben négy geometrikus szecessziós mintával díszített ablak, a felső
részükön a négy evangélista jelképével (János – sas, Lukács – bika, Márk – oroszlán,
Máté – angyal) Ezek felett - talán a legszebb részletet - gyönyörű szecessziós mintasort
készített el a művész.
(Az ablakok többi részletét lásd a Magazin egy régebbi
cikkében)
