Szecessziós magazin
Szecessziós magazin

Az ég legyen tivéletek,
         Üllői-úti fák.
Borítsa lombos fejetek
szagos, virágos fergeteg,
         ezer fehér virág.
Ti adtatok kedvet, tusát,
ti voltatok az ifjúság,
         Üllői-úti fák.


Ebben a házban lakott Kosztolányi Dezső (1885-1936) az 1905-ös esztendőben és itt írta az Üllői úti fák című versét. Az akkori fák már csak az épületen maradtak meg (egy-egy allegorikus nőalakkal, itt fent a Tavasz), de oly megfeketedve, hogy csak egy verőfényes reggel, súroló fényben teleobjektívvel sikerült a részleteit jobban bemutatni. Az épület homlokzata annyira füstös, kormos, siralmas helyzetű, hogy szavakat már erre tovább nem is lehet hozzáfűzni, talán a költő szavai adhatnak némi reménységet.

KATT az oldal képeire, az épület megfelelő részleteiért...



Másoknak is így nyíljatok,
         Üllői-úti fák.
Szívják az édes illatot,
a balzsamost, az altatót
         az est óráin át.
Ne lássák a bú ciprusát,
higgyék, örök az ifjúság,
         Üllői-úti fák.








Haldoklik a sárgult határ,
         Üllői-úti fák.
Nyugszik a kedvem napja már,
a szél búsan dúdolva jár,
         s megöl minden csirát.
Hova repül az ifjúság?
Feleljetek, bús lombu fák,
         Üllői-úti fák.


Ami nem feketedett meg, mert eleve feketének kell lennie..., az a fantáziadús art nouveau vonalvezetésű erkélyrács, valamint a lépcsőház korlátrácsai és a liftmegállók melletti magasrácsok. Erről esetleg egy későbbi cikkben... Egyébként a felvonókat, ami 50 évig jól működött, plüss üléssel, tükrökkel, mahagóni faburkolattal, az államosításkor valahova elvitték, helyette adtak egyet, kisebbet és államit, amit aztán többször lecseréltek működésképtelenségük miatt (A liftről Técsey Katalin írt az Adalékok a Belső Ferencváros történetéhez könyvben 1986-ban)





Ha jelenleg ez az Üllői út legkormosabb és füstösebb homlokzatú épülete, az nem azt jelenti, hogy ez így is marad, Adyval a szecessziós költőnkel szólva eljön majd "A csodák esztendeje". De ma még inkább elfordítjuk tekintetünket, ahelyett, hogy az allegorikus női alakokon sétáltatnánk szemünk, vagy ugyannak a fakoronának az évszakos változásait megfigyelnénk. "Elhagytuk" e házat...




Összeszaladt Ősz, Tél, Tavasz, Nyár,
Folyók mély bölcsőkből kikeltek
S engem elhagynak már azok is,
Akik eddig szívvel sziveltek.

        (Ady Endre, A csodák esztendeje)




"Az épület architektonikus kialakítása, arányai, az ablak- és ajtónyílások elrendezése még az ekletikus stílust idézik, de a homlokzatot díszítő - négy évszakot jelképező - négy nőalak játékos vonalai és a gazdagon szétáramló növényi ornamentika már a szecesszió felé mutat"

(Földes M. Budapest folyóirat 1982/11 szám)