Zenészek és táncosok
Nebamun sírkápolnája
A British Museumban tizenegy falfestménytöredék található, amelyek az egyiptomi művészet leghíresebb képei
közé tartoznak. A töredékek Nebamun, egy ókori egyiptomi írástudó, illetve az "írástudó és gabonaszámláló
az isteni áldozatok magtárában", a karnaki Amun-templomban található, mára elveszett sírkápolnából
származnak. Nebamun i. e. 1350 körül halt meg, körülbelül egy generációval Tutanhamon előtt.
A kiemelkedő minőségű festmények lakomákról, mezőgazdaságról, állattenyésztésről, vadászatról és felajánlásokról
készült képeket tartalmaznak. E gyönyörű festmények nemcsak azt mutatták be, hogyan akarta Nebamun, hogy emlékezzenek
az életére, hanem azt is, hogy mit szeretne az életében a halál után.
Az egyik polikróm sírfestmény töredék egy bankettjelenetet ábrázol,
két regiszterre osztva: felső - férfiak és nők ülnek együtt, és egy álló szolgalány kíséri őket;
alsó - négy zenész (kettő teljes arccal) a földön ülve látható, miközben két táncosnő szórakoztatja a
vendégeket
Ismert, hogy a tánc és a zene fontos szerepet játszott az ókori egyiptomi kultúrában, és hogy a női táncosok
előadásait nagyra becsülték, és művészeti formának tekintették. A női táncosnőket gyakran Hathor istennővel
hozták kapcsolatba, aki a zene, a tánc és a termékenység pártfogója volt, és kecsességükről, ügyességükről
és szépségükről voltak ismertek.
Egyes esetekben a táncosokat különböző hangszereken játszó zenészek kísérték, többek között hárfán, lírán,
fuvolán és ütőhangszereken. A zene, a tánc és a költészet kombinációja gazdag és felidézett érzéki élményt
jelentett azok számára, akik tanúi voltak ezeknek az előadásoknak.
Nézd meg Nebamun sírkápolnáját egy 3D-s interaktív animációban a British Museumban
2009-ben a British Museum új galériát nyitott az ebből a sírkápolnából származó tizenegy restaurált falrészlet
bemutatására, amelyeket az ókori Egyiptomból fennmaradt legnagyobb festményeknek és a múzeum egyik legnagyobb kincsének
neveztek.
Elemzés: lumenlearning.com
Újbirodalom: Festmények Nebamun sírkápolnájából
(New Kingdom: Paintings from the Tomb-chapel of Nebamun):
Nebamun lakoma , a Nebamun sírkápolna jelenete kb. i.e. 1350,
18. dinasztia, festék gipszre, 88 x 119 cm, Théba
© The Trustees of the British Museum
A sírkápolna egész falán lakomát rendeztek Nebamun tiszteletére. Meztelen szolgálólányok és szolgálók
várják barátait, rokonait. A házastársak párban ülnek szép székeken, míg a fiatal nők megfordulnak
és beszélgetnek egymással. A relaxáció és a gazdagság erotikus jelenete Nebamun számára az örökkévalóságig
élvezhető. A gazdagon öltözött vendégeket táncosok és zenészek szórakoztatják, akik a földön ülve játszanak
és tapsolnak. A Nebamun tiszteletére írt énekük szavai fel vannak írva fölöttük:
A földisten okozta
szépség minden testben növekedni fog…
a csatornák újra megtelnek vízzel,
és a földet elönti a szeretet.
A zenészek közül néhányan kinéznek a festményekből, arcukat telibe mutatva. Ez nagyon szokatlan az egyiptomi
művészetben, és elevenséget kölcsönöz ezeknek az alsóbb osztályú nőknek, akik formálisan kevésbé rajzolódnak
ki, mint a gazdag vendégek. A fiatal táncosok kanyargós körvonallal rajzoltak jól visszadva a lendületet,
és ékszereiktől eltekintve meztelenek.
A nagy borosüvegek állványát szőlő és virágfüzérek díszítik. A vendégek közül sokan füzért is viselnek,
lótuszvirág is látható a kezükben. Minden vendég igényes vászonruhát visel. A művészek úgy festették a ruhát, mintha
átlátszó lenne, hogy megmutassák, hogy nagyon finom. Ezek az elegáns, érzéki ruhák laza redőkben esnek a vendégek
teste köré. A férfiak és a nők testét különböző színűre festik: a férfiak cserzettek, a nők sápadtabbak.
A parfümkúpok
A vendégek itt, mint nem egyszer a lakomákon és nyilvános ünnepségeken, nehéz parókát viselnek, amelynek tetejére zsírral
kevert parfümkúpot helyeztek, amelyek feltehetően olajok, gyanták és zsír keverékéből készültek, és mirhát tartalmaztak.
Hagyományosan azt feltételezik, hogy ezek a kúpok a meleg légkörben fokozatosan megolvadtak, illatosak és hűvösek maradtak,
még a ruhára is rákerültek. Divat volt a parfümfolt a parókán és a ruhán.
Amikor parfümkúpot hordtak a freskókon, akkor a ruha színezésében gyakran hasonlít magára a kúpra. A ruha szoknyája fehér, míg a
felső része narancssárga vagy borostyán színű. A narancssárga részen és a személy karjain néha cirkalmas vonalakat festenek,
a narancssárga rész alja pedig gyakran csíkos mintázattal végződik, amely úgy tűnik, hogy belehalványul a ruha fehér részébe.
Habár ilyen kúpokat nem fedeztek fel a régészek ellenben jól ismert Nofertum (jelentése: A mindenség szépsége) akit az illatszerek isteneként szoktak
említeni, általában férfiként ábrázolták, lótusz virágot visel a fején. A Piramisszövegekben úgy nevezik, hogy „a lótuszvirág,
mely Ré orra előtt van”. A Napisten egyébként szintén lótuszvirágból született, kellemes illat szállt fel, és világosság áradt
az isteni gyermek testéből, ő volt a teremtő, a Napisten, minden élet forrása.
Nofertumot a lótuszvirággal való kapcsolata miatt
nemcsak az újjászületéssel, hanem a szépítkezéssel és a gyógyítással is összekapcsolták. A fenti lakoma képein szereplők
fején nemcsak parfümkupokat hordtak, hanem alája lótuszvirágot helyeztek. Ezt látjuk Tjepu, Nebamun lányának fején is, szintén a
Nebamun sírboltból, viszont az ő ruhája még tiszta fehér.
A kézművesek
Az ókori Egyiptom kézművesei jól ismerték saját rendkívüli képességeiket és készségeiket. Ők voltak felelősek a leglenyűgözőbb
műalkotások megalkotásáért, bemutatva az ókori egyiptomi civilizáció ragyogását és vonzerejét.
Ezek a művészek társadalmilag elismertebbek voltak a közmunkásoknál, de ennek ellenére nevüket nem ismerjük.
A lakosság nagy tömege nem engedhette meg magának a kézművesek által készített tárgyak nagy részét. Vásárlóik elsősorban
arisztokrácia vagy jómódú középosztálybeli emberek voltak, akik megengedhették maguknak szolgáltatásaikat és jó minőségű áruikat.
Az ácsok fűrészt, fejszét, vésőt, íjfúrót, fakalapácsot, vésőt használtak a tetőgerendáktól a faszobrokon át a bútorokig,
a fát pedig Libanonból hozták. Kőkalapácsokkal és rézvésőkkel a szobrászok terveik szerint formálták és csiszolták a követ.
A Nílus folyó iszapját a téglagyártók és fazekasok használták fel, hogy létrehozzák amire az ókori egyiptomi társadalomnak
szüksége volt. A téglát úgy hozták létre, hogy a nílusi iszapot homokkal kombinálták, faformákba csapták és napon szárították.
A fazekasok a fazekaskorongot használva különféle használati edényeket készítettek, amelyeket aztán vöröses festékkel bevontak,
mielőtt kemencében kiégették volna. A gyöngykészítők az ékszerkészítés terén meglehetősen találékonyak voltak, hiszen
köveket törtek össze, hengerelték más kövek közé, hogy formázzák és csiszolhatóvá tegyék őket, majd íjfúróval lyukat vágtak
a gyöngyökbe.
Az alábbi kép felső sorában serleget és nyakravaló ékszert adnak át. Az
Usekh vagy
Wesekh egyfajta széles gallér vagy nyaklánc,
amely az ókori egyiptomi elit képein van jelen. Istenségeket, nőket és férfiakat ábrázoltak ilyen ékszerrel,
színes, aranyszálakkal átszőtt, drágakövekkel ékesített.
Látható még ahogy készül a
djed, más néven djt ("oszlop")
az ókori egyiptomi vallás egyik legősibb és leggyakrabban előforduló szimbóluma. Az egyiptomi hieroglifákban a stabilitást
jelképező oszlopszerű szimbólum. Ptah teremtő istenhez és Oziriszhez, a túlvilág, az alvilág és a halottak egyiptomi istenéhez kötik.
Általában úgy értelmezik, hogy a gerincét jelképezi. Amulettként is használták.
Hasonlóképp látjuk, ahogy párosával
tyet készül (óegyiptomi: tjt), amelyet néha Ízisz csomójának vagy Ízisz övének is neveznek,
egy ókori egyiptomi szimbólum, amelyet Ízisz istennővel hoztak kapcsolatba, szintén amulettként is ismert.
A fenti - kézműveseket ábrázoló - kép szintén Nebamun sírboltjából származik (Norman de Garis Davies másolata). A Metropolitan
Múzeum 135. termében látható.