Szecessziós magazin
Szecessziós magazin


spiralmotivum






Előszó


zabó Tamás gépésztechnikus, ipartörténeti kutató, a 2014 december 9.-én megjelent

Szecessziós vasművesség Kaposváron című könyv szerzője ebben az írásában, hasonló motívumokat tartalmazó kapurácsokat mutat be, egyik Kaposváron, másik Budapesten található. Röviden alkotóikról is szól, más, formailag a fentiekhez kapcsolódó alkotásukra is kitérve.

hasonlóságok mellett a különbségek is jó alkalmat nyújtanak, hogy e kapurácsok főbb elemeit, a vasművesség népszerű alakzatait, mint a spirál, a csiga, a tekercs stb. lássuk az egymást követő korok változó stílusaiban. A "Melléklet" cimkével ellátott szerkesztőségi fejezetek a szerző egyetértésével és részbeni közreműködésével készültek.







A spirál formák bűvöletében

Jungfer Gyula, kapurács, 1885

Budapest, V kerület, Nádor utca 4.szám



J

ungfer Gyula / 1841- 1908 / budapesti műlakatos, az európai / London, Párizs /segédévek után Budapesten, apja műhelyében folytatta önálló működését. 1879-1904 között a párizsi, brüsszeli, a millenniumi, később a St. Louis-i / USA / kiállításokon bemutatott munkái alapján vált világszerte ismertté, és elismertté. Műhelyében gyakran 100 fő lakatost foglalkoztatott, akik közül többen a szecessziós műlakatosság jeles képviselőivé váltak. Kaposvári lakatossegédek közül Gudricza István, Rózsa Ignác voltak alkalmazásában.

A

„vasművészet fejedelme” munkásságának utolsó harmadában már szecessziós stílusban készítette lakatos remekműveit Quittner Zsimond, Petschauer Géza, Czigler Győző, és más neves építészek, valamint saját tervei alapján.

A

z itt mellékelt képen látható (KATT a részletképekhez) rácsot még 1884-85-ben készítette a Magyar Országos Bank megrendelésére (ma a Belügyminisztériumhoz tartozik az épület, Budapest, Nádor utca 4.) A páratlan szépségű rács a német reneszánsz vasművesség stílusában készült. Jungfer munkásságára 1885-ig ez volt jellemző. Alább egy kis összefoglalót is mellékeltünk, arról, ahogy ez a stílus létrejött. E stílus főbb elemei közt a spirális alakzatokat kell elsősorban megemlítenünk, ahogy ez a rács is négy spirális, S alakú tekercsből és az azokból leágazó fiókcsigákból áll össze, amelyekre felhelyezték a mesterien kovácsolt dekoratív elemeket.

U

gyan a rácsozat alapanyaga a köracél, és a kialakításban az átbújtatásos technika látható, ami még a régi német rácsokból is ismert, így tehát a neoreneszánsz stílushoz közeli, a virágkelyhek kialakítása, a kovácsolt indák alkalmazása már a szecesszió stilizált irányzatát előlegezi. Meglepően új a meanderes díszítés. Úgy látszik, Jungfer ekkor már erősen közeledett az újabb századfordulós stílusok felé, a kapu munkáiban az útkeresést fedezzük fel, ami a későbbiekben pl. a Gresham-palotához készített kapujánál vált teljesen szecessziós művészetté alakul át.

A

köracélból megformált mértani szerkezet és arra applikált indák, levelek, arcok látványos kidolgozása révén egy változatos és egyúttal harmonikusan összeillesztett műremek született Jungfer műhelyében. Itt a lenti részleten a figurális rész egy levelekhez kapcsolt oroszlánfej, a felülvilágító ablakban viszont fantázia szülte állatok is vannak, erről lentebb a sárkány motívumok tárgyalásánál szólunk.







Spirálok, csigák, lombtekercsek és voluták

a kezdetektől a német reneszánszig

és a XII. század - XVI. századi vasművesség






A SPIRÁL - AZ ŐSI SZIMBÓLUM

A geometrikus, a leveles, a figurális


A

spirál motívum még a Stonehenge építése előtt, megjelent az írországi Newgrangeban, 4500 - 5000 évvel ezelőtt. Ekkor még a sumer ékírás, illetve az egyiptomi képírás kezdetén vagyunk. Ennek a spirál sorozatnak a jelentését a múlt homálya sajnos eltakarja előlünk. A Newgrange-i komplexumot, tájolása révén - ez ismert - össze szokás kapcsolni a Nap járásának fontosabb pontjaival. A spirál ami többek szerint a Napot jelképezi, kifejezheti a Nap körkörös mozgását, ahogy tavasszal egyre feljebb emelkedik, emelkedő spirált ír le a Föld körül (tudjuk csak látszólag). Ősszel pedig természetszerűen fordított a mozgása.

T

ény, hogy a spirál forma a mozgást, a növekedést, és talán a természet éves újjászületését, a termékenységet is eszünkbe juttathatja miközben ma megrajzoljuk...




  

 


I

lyenmódon logikusnak tűnik, hogy a spirál növekvő ágként, indadíszként is megjelenik, amely leveleket hajt, sőt levelekből születő alakok is kiegészítik, amint ezt az időszámításunk kezdetén a római birodalomban készült oszlopfők, frízek mutatják. Ettől kezdve ez a motívum már mint hagyomány éled újjá különféle változatokban, a romanika, majd a reneszánsz és később a klasszicizmus idején. A német reneszánsz kovácsművészetére, mely Jungfer munkássága első szakaszának is inspirálója, e motívum elvontabb, vonalas formája a jellemző.

A

német reneszánsz kovácsművesség spirális motívumának kedveltsége az északi, kelta kapcsolatnak is betudható, amennyiben az északi népek, egy sárkányfejjel is összekapcsolva sokszor használták a miniatúrákban.



A következőkben áttekintjük a spirális motívum koronkénti megjelenéseit, ahogy pedig az épületekben alkalmazott kovácsművesség egyre inkább teret nyer, figyelünk a rácsokban és a vasalatokban való előfordulásaira is.


PREROMÁN KOR

A

spirál motívum tehát ősrégi, jóval a kovácsművesek kedvenc csiga formája előtt már jelen volt, kezdetben ősi köveken, később a mozaikokon illetve kéziratokon, kódexekben. A román kori kovácsok már mint kedvelt ornamentumot kapták és hajlították ki vaspálcákból ezt a látványos rácselemet. Itt alább a romanikát megelőző korokból mutatunk be spirális ornamentumokat, az őskori és ókori Európából, Egyiptomból, stb.

E

lső illusztrációnkon lentebb, mindjárt a 4500 - 5500 éves spirál mintáról, az ősi megalitikus kőről (Dublintól egy óra járásra) több kép is, melyek azt is bizonyítják, hogy a kelták kedvenc spirál mintája már régtől jelen volt ír földön, a legelső piramisok építésének idején, vagy még azelőtt. A második illusztráció (KATT a nagyításhoz) egy kelta spirál motívum, majd egy egyiptomi mennyezet részlet, stb. A képekről újabb részleteket, a képek forrását és a felvételek szerzőjét a képek alá írt szövegben hozzuk.

PREROMÁN MINTÁK: MEGALIT, KELTA, EGYIPTOMI, PERZSA, RÓMAI ÉS BIZÁNCI



ROMÁN KOR

A

z épületekhez szorosan kapcsolható kovácsművesség felvirágzása a román korban kezdődött, elsősorban a díszes ajtópántok (zsanérok), az ajtókra helyezett vasalások, valamint templomi szentély és kápolnarácsok készítése során.

L

entebb öt román kori spirálmintát mutatunk be, majd öt hasonlót az építészeti kovácsmunkákból. E kezdeti rácsok mintázata erőteljes, a dekoratív jelleg helyett a védelmi funkció az uralkodó. Az ajtópántok viszont már sokkal díszesebbek, védő funkciójuk megoszlik. Az alsó sor középső képén az alakokat tartalmazó igen szép ajtóvasalás (Rogslösa temploma, Svédország) ugyan nem tartalmaz spirál formát, de az ajtóra vasalt alakok előre vetítik, a reneszánsz rácsokon sűrűn megjelenő növényi, állati és emberi sziluett formákat.

ROMÁN KORI SPIRÁL MINTÁK ÉS A KORABELI VASMŰVESSÉG:



GÓTIKUS KOR

A

gótika építészeti stílusa, a felfele ívelő csúcsíves formák, a misztikus fényű üvegablakok kitüntetett szerepe, a népszerű hármas és négyes karéjformák, a bőséges növényi és figurális ornamentika mellett kevesebb a spirál motívum. Ez a mintázat csak a reneszánsz kor kovácsművességében lesznek újból népszerűek. A román korra jellemző csigákat egyébként először a liliomok váltják fel, majd a rozetták.

E

ttől függetlenül, azért a gótika századaiban is fellelhetők szépen kidolgozott munkák csigaformákkal, mintegy a román kori vasművesség folytatásaként. Az ajtópántok és vasalások terén kiváló mestermunkát csodálhatunk meg többek közt Erfurtban, a megcsavarodó ágak kompozíciójában (negyedik kép). A második képen látható dekoráció azért különleges mert középen már gótikus formák, keretében viszont még romanikus lombtekercs látható, átmenetként a két korszak közt (igaz viszont, hogy ez nem vas, hanem fából készült pad dekoráció) .

Ö

tödik képünkön egy a gótikában elterjedt új ajtó típust mutatunk be. Ezzel kapcsolatban írja a kovácsművészet történésze Pereházy Károly: "A Gótikában Európa-szerte megjelenik a vasalt ajtók másik típusa is: az egymást rendszerint átlósan keresztező laposvas pántok szinte teljesen behálózzák a fából készült ajtókat. A kimaradó négyzetes mezőket - gyakran trébelt díszű - fémlemezekkel borítják, így a pántokkal és lemezekkel tökéletesen befedett ajtót már vasajtónak nevezzük. Ornamentikájukra a régi kézírásos könyvek, az armálisok címerképei és az iniciálék díszei hatottak." (Az európai kovácsoltvas-művesség története, 6Bt.kiadó, Budapest, 2006)

GÓTIKUS KORI SPIRÁL MINTÁK ÉS A KORABELI VASMŰVESSÉG:
 



RENESZÁNSZ KOR

A

reneszánsz kor a kereskedelem, a pénzügyi tranzakciók, a városok felvirágzását hozta meg. A kereskedők, a bankárok, a városvezetők közül többen erősen meggazdagodtak, a művészet sokkal több támogatóra talált az addigi uralkodó osztályok képviselői mellett. A vasművesség remekei az egyházi műveken túl kiterjedtek a városi közösségi és családi tulajdonú alkotásokig. Nem egy város főterét díszítették kovácsoltvas rácsokkal körbevett dísz kutak, nem egy tehetős család kapuját fedte művészi vasalat.

A

minket most itt érdeklő német reneszánsz Itáliához képest később, az 1500-as évekkel kezdődött el. A vasművességben pedig a már jól ismert, az északi népeknél hagyományosnak is mondható spirál formának volt vezető szerepe. Ennek viszont ekkor több, képzeletgazdagságról tanúságot tevő változata valósult meg. Másik alapformaként a - főleg átlós - fonatokat említhetjük, amelyek a spirális részekkel együtt egy szakaszban, vagy egymást váltva több szakaszban látványos alkotásokat képeztek. Ezekre nem egyszer aranyozott leveleket vagy figurális sziluetteket helyeztek, ilyet látunk Löcsén is a Spillenberg ház folyosó korlátján.

RENESZÁNSZ KORI SPIRÁL MINTÁK ÉS A KORABELI VASMŰVESSÉG:







Papp Mihály és Zsupán Gyula, kapurács, 1901

Az egykori Osztrák-Magyar Bank

Kaposvár, Széchenyi tér 4.szám














Papp Mihály / 1851- 1910 / szakmai pályafutásának első évei, vándorútjának állomásai ismeretlenek. 1885-től Kaposváron önálló, sokoldalú, egyszerűbb villamos szereléseket is készítő géplakatos mester. Ez évben rendezett budapesti Országos Kiállításon bemutatott munkáját arany éremmel tüntették ki. 1890-től, közel egy évtizeden át a Kaposvári Ipartestület elnöke volt. Műhelyében évente 3-4 fő szerzett segédlevelet. Közülük Scholcz Gyula vált a századforduló utáni kaposvári szecessziós lakatosság egyik jeles mesterévé. / Nála tanult egy évig Nagy Imre egykori miniszterelnök. / Papp Mihály szecessziós stílusú műlakatos munkákat 1890-es évek végétől készített a szintén kaposvári Zsupán Gyulával, akit a századfordulón az ország 20 legjobb műlakatosa között tartottak számon.

Az itt mellékelt képeken látható rácsokat az egykori Osztrák-Magyar Bankhoz / ma Államkincstár / készítette Zsupán Gyulával. Az épület 1900-1901-ben épült a pozsonyi Hubert József építész tervei alapján. Ő tervezte a bank 32 vidéki székházát. 1901-ben a helybeli iparosok nemtetszéssel fogadták, hogy a gimnáziummal szemben épülő Osztrák-Magyar Bankot budapesti kőművesek falazzák. Emiatt a sajtóban is megjelentek a város vezetését bíráló cikkek. Azonban a beruházó és a kivitelező is fővárosi volt, így nem lehetett mit tenni. Az újságokban megjelent hírek szerint csak a lakatosmunkát készítették kaposvári mesterek: Papp Mihály és Zsupán Gyula.

Az ekletikus épületen a neoklasszicista elemek dominálnak. Mint ismert, a klasszicista építészet szorosan követte az antik mintákat. Innen inspirálódva a homlokzaton két emelet magas oszlopok vannak, ez is meg az ablak beosztás is, a Petit Trianon, a jellegzetes francia klasszicista épületből eredeztethető. A másik oldalon egy kiugró bejárat felett timpanon, szintén az antik görög építészet ismert eleme. Ezek az elemek egyúttal a banki biztonságot is hivatottak mutatni.

A bejárat felülvilágítójának rácsában szintén görög eredetű minta a voluta tekerccsel kombinált palmetta (pálmalevél motívum) középen. Egyébként a klasszicista építészetben terjedt el a kapuk feletti felülvilágító ablak is, aminek általában egy központi hangsúlyos elemét vették körbe a többi minták. A lépcsőrács esetén két egymásba ágyazott C alakot terveztek, amiből kettő egymás felett, S alakú formát alkot, mondhatni a szecesszió hajlékony vonalvezetésével, dekorativitásával. A műlakatosok alkotásai a mesterek: Papp Mihály és Zsupán Gyula szakmaszeretetét, igényességét tükrözik. Ezt bizonyítja, hogy az Iparművészeti Társulat kaposvári kiállításán 1905-ben az Országos Iparegyesület bronzéremmel tüntette ki Papp Mihályt, Zsupán Gyulát pedig ezüstéremmel.





Sárkányok a kapukon

és a szimbólum történetéből





A

szecessziós stílus adta viszonylagos kötetlenségnek, és művészi szabadság mellett a véletlen egybeesése, hogy megközelítőleg azonos időben készítették, egymással nagyfokú hasonlóságot mutató sárkányfejekkel díszített kapuablak betétrácsaikat.

A

sárkány, sárkányfej már évezredekkel, ezelőtt megjelent a távol-keleti, majd a kelta díszítőművészetben.




A

z európai vasművesek a XIII. századtól készítettek egyszerűbb stilizált, vagy ötvösmunkának is illő, művesebb sárkányfejes, vagy egész alakos kovács remekeket: kilincseket, ajtóvasalásokat, fáklya, és lámpatartókat, cégérkonzolokat. De megjelentek beltéri lakás felszerelési tárgyak, vasszelencék, nemesi címerek díszítéseként is. A kovácsolt sárkányok akkoriban az erőt, a gazdagságot, a szigorú őrizetet szimbolizálták. / A katolikus vallás, a népi hiedelemvilág, a népmesék azonosították a rosszal, a gonosszal. / Elkészítésük a többéves szakmai gyakorlat mellett átlagon felüli kézügyességet, és formaérzéket is igényelt.




A

kovácsolás, Siegfried, és a sárkány a szereplői egy régi legendának. (Siegfried a németeknél avagy a Sigurd az északi skandináv népeknél). A XIX század során az európai nemzeti törekvések is hozzájárultak a régi legendák, mítoszok gyűjtéséhez, népszerűsítéséhez. Mi sem mutatja ezt talán jobban, hogy Wagner is bőven merít e legendákból, Siegfried című operájának első felvonása egy kovácsműhelyben zajlik és a csodálatos kard létrejöttéről szól. (Lásd hármas képsorunkat az alábbi képpel indítva).

A

sárkány erejéhez - ami a világuralom, a bölcsesség jelképe - tehát egy különlegesen kovácsolt kard vezet. Nem lehetetlen, hogy Jungfer és Papp e népszerű, a kovácsokra is jó fényt vető legenda nyomán, vagy legalább is az említett népszerűség miatt használnak sárkány motívumot. Jungfer a kovácsműhely ajtajára emblémaként, Papp pedig egy német származású minta lapot benne a sárkány arcokkal.




M

ég annyit érdemes itt megjegyezni, hogy a sárkány itt nem egyszerűen egy elpusztítandó gonosz, mint amit pl. a keresztény felfogásban Szent György elpusztít, hanem csodás erők birtokosa amit érdemes megszerezni. Nem véletlenül a vikingek sárkányt tettek (faragtak) a hajó orrába, amivel hajózásuk majd szerencsével járhat. A Wagner operában pedig a sárkány vére teszi lehetővé Siegfried számára, hogy megértse az erdei madár nyelvét és így jut fontos információk birtokába...





Papp Mihály, kapurács, 1902

Kaposvár Bajcsy-Zs.u. 25.sz.




A Kaposvár Bajcsy-Zs- u. 25.sz. alatti magánépület fakapuján lévő kovácsolt ablakrács készítésének részletei ismertek. Karai János helyi földbirtokos volt a megrendelő, 1902-ben. A lakatosmunka Fridrich Wolfrum düsseldorfi tervező által 1890 körül kiadott mintalapon lévő rajz módosításával készült.

Papp mester az eredeti mintázatba kovácsolt, stilizált rózsaleveleket is elhelyezett, melyeket a rács elemeihez helyi tűzi hegesztéssel rögzített. / 1900-tól már ritkán alkalmazott, nagy gyakorlatot igénylő művelet volt./ (A nagyításhoz KATT az itt levő képekre)


Az egymással szembefordított sárkányfejek részletei, így a szem kialakítása gondos domborítással történt, amelyek a mester átlagon felüli kézügyességét mutatja. A rácsok a kaposvári szecessziós műlakatos munkák egyik első, értékes darabja.

A virágbibékben végződő „S” alak a szecesszióra utal, de egyben a sárkánytestet is formázza. A rácsozat közepén elhelyezett domborított-kovácsolt virágfej a kor díszítőelemeinek egyik változata. KATT a lenti fotóra - három képet is megnézhetünk, a részletek kb. eredeti méretében







Jungfer Gyula, kapurács, 1872

Budapest, Berzsenyi utca 6.sz.




J ungfer Gyula által készített ablakrács a mester egyik különleges, elemeiben, elkészítésének technikájában több korábbi korszak jellemzőit magába foglaló munka. Ez az egykori Jungfer műhely bejárata, így mintáját Jungfer saját maga különleges gonddal formálhatta, választotta.


A gömbvasból, átbújtatásokkal készített rács a reneszánszot idézi. A melegen domborított sárkányfej-sziluettek ugyan az eklektikára utalnak, de a kalapácsütések, és az erezővágó látható nyomaival a megmunkálás természetes hatást kelt: megjelenik a mesternek a szecessziós irányzat felé történő közeledése. A kelyhekkel díszített körök a rácsozatot mozgalmassá teszik. Jungfer Gyula ebben az 1872-ben készült rácsozatban látható egyszerű, kovácsolt virágmintákkal már megelőzte a szecessziót. Londoni segédévei alatt már megismerhette John Ruskin, William Morris munkásságát, az akkor " modern style" -nak nevezett új művészeti irányzat - nálunk később szecesszió - megteremtésére való törekvést, ami minden kézműves mesterségre vonatkozott.


J ungfer Gyula életének utolsó éveiben készített kifejezetten szecessziós stílusú kovácsoltvas remekeket. / pl. Bp. Gresham- Palota főbejárati kapuja./






Zöld emberek, arcok a kapun

és a szimbólum történetéből





A

Zöld ember az ókori, a középkori és a reneszánsz művészet ismert alakja volt, mint az ébredő tavaszi vegetáció rejtélyes istensége, képviselője. Népszerűségét jelzi, hogy eredeti pogány jellege mellett a keresztény templomokban is megtaláljuk. Egyes mai tavaszünnepeknek ma is beöltözött szereplője.


A

Jungfer műhely ajtaján nem lehet véletlen a Zöld ember kétszer-kétszeres szerepeltetése, az őt őrző sárkányok közt. E sárkányfejek egyébként szintén közel levél formájúak. Jungfer valószínűleg a középkori hagyományokhoz nyúlt amikor a spirál illetve az átlós fonatos szerkezetre ezeket elhelyezte, műhelyének védjegyeivé tette. A fejek megformálása is középkoriasan stilizált, kevésbé naturalista, mint később szokás volt a barokk vagy klasszicista formákban.

A

középkor felé forduló rokonszenv - mint ismert - több századfordulós művész jellemzője volt, arról a középkorról van szó, amikor még nem sorozatgyártásban készültek a kisipari, iparművészeti tárgyak, és az alkotás, igaz, hogy nem egy zseniális művészhez, de nem is az egyéniségét vesztett munkáshoz kötődik.

J

ungfer Gyula egykori műhelyének homlokzatán olvasható egy felirat „ÉSZNEK HÓDOL AZ ÉRCZ„. Tágabb értelmezésben arra is utal, egy műlakatosmesternek úgy kell tudni alakítani a tömb, vagy idomvasat, hogy az abból készült munka megfeleljen az adott kor stílusának, műves, és művészi is legyen. (KATT az alábbi képre - képsorozat indul)











Felhasznált irodalom:




Edvi Illés Aladár: A középkor vasművessége. Román stílus. Budapest 1896. Iparosok olvasótára.

Edvi Illés Aladár: A 17.18.19. század vasművessége Budapest 1898. Iparosok olvasótára.

Pereházy Károly: Az európai kovácsoltvas-művesség története. Budapest 2006. 6Bt Könyvkiadó.

Pereházy Károly: A Jungfer lakatos család mestersége - művészete. In: Mesterség - Művészet - Ipar, a "fémmunkás" Vállalat Ferencvárosi Gyárának monográfiája. Épitésügyi Tájékoztatási Központ, Budapest, 1986

Racinet, Auguste / Dupont-Auberville, M. / Batterham, David: The World of Ornament. Taschen kiadó, 2009

Szabó Tamás: Kaposvári műlakatosok. Kaposvár 2003. Magánkiadás

Szabó Tamás: Szecessziós vasművesség Kaposváron. Kaposvár 2014.



Internetes irodalom: