Merényi György: Szecessziós csempeképek a Zsolnay gyár fénykorából
Szecessziós magazin

Szecessziós csempeképek

a Zsolnay gyár fénykorából


Merényi György írása

      A szerző, a Zsolnay építészeti kerámiák kutatója, könyve a "Zsolnay építészeti kerámia az Osztrák Magyar Monarchia Korában" bőséges fotókkal, táblázatokkal rendszerezve, 15 évnyi kiterjedt kutatása nyomán jelent meg a Vince Kiadó gondozásában.

      Ebben az írásában egy sajátos építészeti kerámiával foglalkozik, a csempeképekkel. Először a történeti és művészeti előzményeket, majd a leglátványosabb Zsolnay szecessziós csempeképeket mutatja be.



Köszönettel

      tartozunk Mattyasovszky Zsolnay Eszternek, aki látogatást szervezett a Törley pezsgőgyárba a csempekép megtekintésére

Szerzői jog

Az oldalon található szöveg, valamint a fényképek szerzői jogvédelem alatt állnak, felhasználásuk, közlésük feltételekhez kötött, a képek forrásait a képeknél tüntetjük fel.




Bevezető






A pécsi Zsolnay gyár építészeti kerámia emlékei közt az itt bemutatandó alkotások nemcsak stilárisan, a bécsi szecesszió világához történő igazodásukkal, hanem sajátos gyártási technológiájuk okán is elkülönülnek. A csernovici (az Oroszországban/Ukrajnában található város, egykor a Monarchia legtávolabbija volt) Bukovinai Takarékpénztár épülete homlokzati csempekompozícióját, a budapesti Törley-gyár degorzsáló termének faliképét, a pancsovai (ma Szerbiában) Népbank homlokzati mozaikképét és a budapesti, Aulich utcai Walkó-házat díszítőt az egységes formavilág és az egyedi, eredményét tekintve látványos – festett csempelapok összeillesztéséből képpé formált – technika köti össze. Mindegyikük a szecessziós művészet virágzásának idején, 1900 és 1908 között készült.






 

Történeti-művészeti előzmények
Geometriai formák




Képsorozat geometriai formákkal     
az Alhambrából  
(10 kép)   



A Mexuar terem (4 kép)


Az üvegszerű mázzal bevont kerámia burkoló anyagok (égetett agyagtéglák, panelek) használata az építészetben már az ókorban (Egyiptomban, Mezopotámiában) ismert gyakorlat. Később Kínából a selyemúton is érkeztek „üvegfelületű” csempék Európába. Az ibériai félszigeten a korai középkorban, a muszlim kultúra térhódításának idején új kézműves technikák (ólom bevonat, fém-oxidos festési technikák, lüszteres felületképzés) jelentek meg.

A 11. században a teljes falak és épülethomlokzatok fedésének gyakorlatát– a legújabb feltételezések szerint – a Dzsingisz kán elől menekülő perzsa mesterek vitték Andalúziába. A mór kézművesek eleinte a zöld, barna és sárga mázas égetett agyag lapokat (mázas cserepeket) különféle geometriai formákra vágták, hogy egymás mellé helyezve végtelen absztrakt mintázattá, arabeszkké állíthassák össze ezeket. Később a technológia egyszerűsödésével szögletes alapra került a mázakból formált mintázat, hogy ezek összeillesztése alkothasson hasonlóan absztrakt felületet.





Képgaléria






A képgalériában több jellegzetes csillagalakzat és azok környezete az Alcazar palotaegyüttesből, a Követek terméből

Aki alaposabban érdeklődik e mintázatok iránt felkeresheti az Pattern in islamic art webhelyet. A fényképeket természetes fényben készítetteték, jól látható a csempék illeszkedése, hangsúlyozva az anyagszerűséget is. Ezzel párhuzamosan a Tiling adatbázis bemutatja a mintázatok geometriailag megalkotott változatát. Ezekből egy kisebb összeállítás   megnézhető itt is.  









 

Történeti-művészeti előzmények
Figuratív elemek





Képsorozat figuratív elemekkel     
az Alcazarból  
(5 kép)   


A figuratív elemek helyszínéről
(10 kép)

A szemléleti és technológiai változás a reconquista lezáródása után a firenzei della Robbia műhelyben tanult Francesco Niculoso (megközelitőleg 1470 - 1529) majolikakészítő mester Sevillába érkezéséhez kötődik. Az itáliai színes (chiaroscuro) festésmód is megjelent a csempéken, ekkortól már a kék, világossárga, sötétsárga, zöld, barna, fehér, fekete, lila színeket is használták. Az azulejo stílus átalakult: a paneleken megjelentek a figuratív és narratív elemek.

Az azulejo arab eredetű megnevezés: al-zulayj, a marokkói „zellige”, vagyis „csiszolt kő”, vagy „lapos kő” amely – az eredeti elképzelés szerint – utánozza a római mozaikokat. Mindenesetre 1240-ben az arab krónikás IbnSaid-tól tudhatjuk meg, hogy Andalúzia már az úgynevezett „alzuléija” kerámiáiról is híres, amely sok színben készül és szépíti meg az otthonokat a drága színes márványt helyettesítendő.”



Francesco Niculoso majolikaképe a sevillai Alcazar kápolnájának oltárárán
(6 részletképpel)


Képgaléria






A képgalériában szintén az Alcazar palota együttesből, az u.n. Gótikus palotából láthatjuk a figuratív részleteket (6 kép a sorozatban), Cristóbal de Augusta alkotásait (1577-78).

Francesco Niculosoról, a fenti oltárkép alkotójáról részletesen itt olvashatunk és más műveit is megnézhetjük. A weboldal a spanyol csempeképek hatalmas gyüjteményét tartalmazza, érdemes a további böngészésre is.









 

Történeti-művészeti előzmények
Narratív elemek


Képsorozat a portugáliai Santa Maria de Alcobaça      
monostor Királyok Terméből
(5 kép)   



Részlet


A fenti csempeképek helyszínéről
(2 kép)


Az arabeszk felületek mellett/helyett a 16. századtól a nyomtatott metszetek hatására terjedtek el a vallásos, a mitológiai allegorikus jelenetek, vagy az aktuális események (pl. csatajelenetek) ábrázolásai. A látványos, dekoratív burkolatok hallatlanul népszerűvé váltak a portugáliai kerámia manufaktúrákban készült, jellemzően kék-fehércsempék tömeges megjelenésével. Templomok külső és belső díszítményein, palotákon, lakóházakon, iskolákon és manapság éttermek, bárok falain és vasúti vagy metróállomásokon is találkozhatunk velük. Szintén itáliai művészek és mesterek virágoztatták fel a technikát a 16. századbanFlandriában (Antwerpen a központ) és Franciaországban is. Uralkodók, arisztokraták, művelt emberek, akik a szépséget és a praktikumot (hőszigetelés) értékelték vágyakoztak a pompázatos burkolatokra.A barokk művészet korában jelent meg aztán a trompe-l’oeil hatás. A 17. és a 18. század az azulejo fénykora,ekkor más kontinensen is például a portugál gyarmatokon, így Brazília Portugáliához tartozó részein is népszerűvé vált.




Egy katona képe az egyik kisebb panelről (1 részletképpel)



Lamego kerámiagyár  
Három interaktív képgaléria  

         

A lisszaboni, 1849-ben alapított Lamego kerámiagyár épületének homlokzata korábbi korok stílusait eleveníti fel, historizál. A szélesebb oldal kék színű azulejos homlokzatát 1865-ben készítik el, a csempeképek tervezője Luís Ferreira, a gyár kerámia festője. A fenti három képgalériában a kerámiagyár épületének két - polikróm illetve monokróm - homlokzatát nézhetjük meg, azok valamennyi képi elemét nagyításban.








 

A századforduló lendülete
Nevezetes csempekép együttesek



A portoi São Bento vasútállomás 19. században felépült épülete csarnokainak közel húszezer lapból állósorozata a szecesszió korszakában készült, ám stílusában még a historizmushoz igazodik. A portugál történelem eseményeit elevenítik fel a lenyűgöző csempekompozíciók. Együtt láthatjuk a polikróm és monokróm színvilágot. (6 kép a fenti sorozatban)




A portoi São Bento vasútállomás csempekompozíciójának egy polikróm részlete (5 kép a fenti sorozatban)




Anglia 1899: Norfolk, Norwich, Royal Arcade (üzletház passzázzsal). Építész: George John Skipper (1856–1948), dekorációtervező: William James Neatby (1860-1910), kivitelező a Doulton kerámiagyár (4 kép a fenti sorozatban)



Innen 10 részletkép indul


A 19. század végén a szecessziós mozgalom kibontakozásának idején újra rendkívül kedveltté vált az építészeti kerámia.A fagyálló, kőpótló anyag különleges, nem egyszer extrém arculatot adhatott az épületkülsőknek és belsőknek egyaránt. A plasztikai díszek mellett falburkoló csempékből például kiválóan formálhatók voltak a jellemzően síkokban gondolkodó szecessziós ábrázolások és az ornamentika.

Ez a korszak leginkább a megújulásról, új és még újabb technológiáik felfedezéséről is szólt. Zsolnay Vilmos jól ismerte kora kerámia művészetét,szemmel tartotta az európai gyárak eredményeit. Kapcsolatban állt például Theodor Deckkel a sévres-i gyár igazgató-tervező művészével. Decknek 1887-ben megjelent munkája a lüszteres mázak előállításáról inspirációt is jelentett Zsolnaynak. Korábban együtt lehettek kitüntetett résztvevői annak az 1878-as párizsi világkiállításnak, amelyen a francia kortárs fajanszlapokból összeállított tervével nyerte el a Grand Prix-t, Zsolnay pedig díszkerámiáival az aranyérmet és a francia becsületrendet.



Zsolnay versenytársának Theodor Decknek, a sèvres-i manufaktúra művész-igazgatójának kínai és japán hatást tükröző polikróm csempeképei - a szecesszió előfutárai - az 1880-as években készültek. (lásd a fenti képsorozatot, benne japán párhuzamokkal is)



Bécs 1899: az Otto Wagner tervezte Majolikaház homlokzatát teljesen befedi a csempeburkolat. Az egymásba fonódó virágokból építkező mintázat a tetőzet felé haladva sűrűsödik. (4 kép, részletfelvételekkel)



Az 1907-re felépült moszkvai szecessziós Metropol Hotel homlokzatán a „Hercegnő álma” című nagyszabású csempekép e korszak orosz festőjének, Mihail Vrubelnek a festménye alapján készült. (7 képes sorozat, benne a festmény és a csempekép párhuzama)



Az azulejo technika továbbél a 20. században: a sevillai 1929-ben szervezett Ibero-Amerikai kiállítás központi épületének téglaarchitektúráját spanyol városokat ábrázoló képek gazdagítják.


Képgaléria - W.J. Neatby  

Nemrég került elő több gyönyörű, sokáig elfeledett Neatby csempepanel az angliai Blackpool városában. A Winter Garden színház és szórakozatató központ felújítása nyomán, a 2015-ben a megnyitott Theatre Bar tartalmazza az addig lefedett, 1896-ban W.J. Neatby által tervezett és a Doulton kerámiagyár által kivitelezett csempeképeket. Az eredeti 26 panelből, melyek később egy autóüzlet belsejét díszítették, akkor még színes csempekerettel körbevéve, mára kevesebb mint a fele maradt meg. A rendkívüli szépségű műveket Dawn Mander fényképész az elsők között népszerűsítette még 2015-ben (6 kép a Winter Garden, Theatre  Bar sorozatban)


    

W.J. Neatby (1860–1910) legismertebb munkája a londoni Harrods áruház élelmiszer csarnokának csempeburkolata. Az élelmiszer csarnok (Food Hall) kerámia díszítését 1902-ben kapta, a kivitelező itt is a Royal Doulton kerámiagyár. (16 kép a Food Hall, Harrods department store sorozatban)







 

A Zsolnay csempeképek.
Technikai előzmények






1885-ben Zsolnay Vilmos többéves kísérletei után a Budapesti Országos Kiállításon mutatta be azokat a romantikus kerámia tájképeket, amelyeken „A máz a színes anyagokat áthatolja; ez oly mélységet, oly fényt kölcsönöz a színeknek, hogy ugyanezt olajfestékkel a vászon felületén nem lehet elérni.”-írja a korszak Európában is elismert tudósa Wartha Vince. 1898–99-ben aztán hasonló módon készültek Roskovics Ignác festőművész Árpád-házi királyábrázolásainak kerámiaváltozatai is a budai vár Szent István termébe, amelyeket a gyár ifjú munkatársai - később a szecesszió művészei Dařilek Henrik és Nikelszky Géza kiviteleztek. A monumentális szecessziós csempeképeink azonban más – egyszerűbb – technikát és formálási módot követeltek meg, amelyhez elengedhetetlenek voltak e tapasztalatok.


A Zsolnay csempeképek.
A szecessziós csempeképek alkotói




Csoportkép - a Zsolnay gyár művészei: Dařilek Henrik, Nikelszky Géza (második balról), Apáti Abt Sándor, Mack Lajos



Nikelszky Géza (1877, Szatmárnémeti–1966, Pécs) 1899-től 52 éven át egészen 1951-ig a Zsolnay gyár tervező iparművészeként dolgozhatott, valamint az építészeti kerámia gyártásának folyamatát is ellenőrizhette. Nemcsak megmaradt alkotásai, hanem feljegyzései, rajzai is dokumentumértékűek. A szecessziós díszítőművészetben találta meg egyéni hangját: ebben a szecesszió európai irányzatának, valamint a magyar nép vizuális kultúrájának hatása egyaránt kimutatható. Legjellemzőbb munkái közé tartozik az 1911-es torinói világkiállítás extravagáns magyar pavilonja enteriőrjeinek sötét mázas és eozin felületű csempelapokból komponált falburkolata.

Dařilek (Darzsilek) Henrik (1878, Bécs–1963, Budapest)a budapesti Iparművészeti Iskola elvégzése után kerülta pécsi gyárba, mindössze hét évet töltött itt. Nevéhez köthető ez alatt az idő alatt a monumentális fali kerámiaképek tervezése és kivitelezése. Mindketten az angol Arts &Crafts mozgalom szellemiségét közvetítő új nemzedékhez tartoztak és egyidőben kerültek Zsolnay Vilmos gyárába.

Joseph Adolph Lang (1873–1936), osztrák festő, dekoratőr és metszetkészítő. A bécsi szecesszió világát közvetítő ábrázolásai nyomán készültek a csempeképek tervei.

Tervezők és a kivitelezők szoros együttműködésében születtek a szecessziós remekművek a pécsi gyárban: ám ritkán szignálták ezeket, ezért leginkább stílusjegyeik, vagy stíluskritikai megfontolások alapján azonosíthatóak. Monumentális csempeképeink szerencsére e szempontból is kivételek: részben az írott források, részben pedig a szignók, jelzetek (Dařileké, illetve több kisebb Törley csempeképen Hidassy Pillo Sándoré, valamint a gyáré) alapján azonosíthatjuk őket. Az alig hét évet a gyárban töltő Dařilek Henriknek az Iparművészeti Múzeum több ide vonatkozó tervrajzát is megőrizte. A kivitelezésben (és feltehetően a tervezésben is) a Zsolnay építészeti kerámia gyártását is felügyelő Nikelszky Gézát kell említenünk. Így emlékezik „A Zsolnay gyár művészete” című, Pécsett 1959-ben megjelent forrásértékű munkájában erre az időszakra, a saját és különösképpen Dařilek munkásságára:

Dařilek Henrik bécsi születésű iparművész-festő a budapesti Iparművészeti iskola elvégzése után, 1898 végén került a gyárhoz. Ő volt a bécsi szecesszionista minták „könnyűkezű” tervezője, ennek az új formanyelvnek egyik legavatottabb művelője. Pedig eredetileg éppen ezzel ellentétes stílusú munka elvégzésére lépett agyár kötelékébe:a Roskovics-féle Árpádházi királyképek változatait készítette el a budai királyi palota Szent István-terme részére.    (idézet folytatása a Szent István-terem kép alatt)



A munka felét sikerrel el is végezte. Két nagyméretű faliképet is festett, lemezre, máz feletti színezéssel. Az egyiket a Dreher-gyár részére, egy Lang nevű bécsi festő modorában, de saját terve alapján, a másikat egy viszonylag modern felfogású allegóriai ábrázolást Lang terve nyomán a csernovici Takarékpénztár homlokzatára,– e sorok írójával együtt. Ugyancsak együtt festettünk Dařilekkel egy Abt tervezte Bánk-bán képet, egy budapesti borozó-pincehelyiség részére. Majd Dařilek külön festett egy szecessziós nőalakos képet a pancsovai Takarékpénztár homlokzatára. Színes plakátot is Dařilek készített a pécsi országos kiállításra (1906), melynek nyitását be sem várva Újpestre költözött, s azon túl mint iparművész tervező és lakberendező bútorgyárakban működött.”

E számbavételben azonban nem szerepel a budapesti Walkó ház Évát a paradicsomban (gránátalmafák közt) ábrázoló homlokzati mozaikképe, ám a Dařilek szignálta terv (a pancsovai banképületével együtt) megtalálható az Iparművészeti Múzeum adattárában. A Dařilek által szignált Törley csempekép sem szerepel, ám helyette (talán?) a Dreher-gyárét említi. Utóbbiban a pompás csempeburkolat eozin betétekkel a munkatermekben ugyan ma is látható, ám csempekép eddig még nem került elő. Joseph Adolph Lang nevű bécsi festő, metszetkészítő szintén azonosítható. Mattyasovszky Zsolnay Tamásnak a Zsolnay építészeti kerámia kutatójának közlése szerint viszont az Apáti Abt Sándor által tervezett Bánkbán-kép megsemmisült.






 

A Zsolnay szecessziós csempeképek.
A csernovici egykori Bukovinai Takarékpénztár



A csernovici Bukovinai Takarékpénztár homlokzati kerámiaképe allegória (központi rész).
Az alakok könnyedén rajzolt formái, a festés, a színek visszafogottsága
a Zsolnay-féle csempeképek legszebb példájává avatják.





A csernovici Bukovinai Takarékpénztár homlokzati kerámiaképe (nagyítható)



A pasztell színekben tündöklő kerámiakép színdiagramja
(katt a duplaképhez)




A csernovici Bukovinai Takarékpénztár homlokzatképe a budapesti Törley gyáréval együtt – amely azonban belső térben áll – e sorozat kiemelkedő, monumentális alkotásai.







A banképület tervezője a kiváló Otto Wagner tanítvány, a morva származású Hubert Gessner (1871–1943). Ez egyik első, 1902-ben megépült munkája, amely még magán viseli az építészeti kerámiát szintén kultiváló mesterének a szemléletét. Gessner is használta épületein a mázas kerámiát, csernovici épülete Zsolnay csempekompozíciójának vizuális világa illeszkedik is az épület „bécsies” karakteréhez, mintegy fokozza és még ünnepélyesebbé teszi azt. Magasrendű ideálokat képviselnek a csernovici „felvonulás” pasztell színekben tündöklő, kerámiacsempére festett alakjai.

A csernovici múzeum értelemzése szerint az Osztrák-Magyar Monarchia dicsőségét hirdetik. A Monarchia 12 koronás tartományát 12 antik istenség szimbolizálja. Jobbról a második lovas fiúalak jelképezi Bukovinát. Az ábrázolás analógiái alig ismertek. Színpompás, meseszerű szecessziós köntösük feledteti is antik istenség mivoltukat. Más olvasatban az Igazság, Dicsőség, Bőség, Béke és Háború allegóriái is ők. Meseszerű szecessziós köntösükben - mint több más hasonló szecessziós „vonulás” ábrázoláson - egy színes ünnepi menet alakjaiként látjuk őket.

A kompozíciót alul a kerek győzelmi babérkoszorúksora zárja. Lelógó szalagjaikkal a szecessziós dekoráció kedvelt ornamensei. Fent az alakok hátterében stilizált virágformával és hullámzó vonalakkal egymásba kapaszkodó aranyló ornamentika gazdagítja a felületet. Jobbra lent három csempelapon nyúlik át a Zsolnay-gyár jelzése: az öt torony és alatta a cégfelirat. A felületbe benyúló ablakkeret másik oldalán a J. Lang felirat látható (katt az alsó nagy képre e részlethez). Ellentétben a belső térbe került csempekompozícióval (a Törley képnél a porózusabb és kevésbé vízálló porcelánfajanszból készültek a lapok) a kültériek – így a csernovici kép is – feltételezhetően kis vízfelvételű gres lapok, amelyek fagyállóak. A gres lapokat is, a porcelánfajaszokhoz hasonlóan magas tűzön égették először, majd alacsonytűzű, többnyire ólmos mázakkal dekorálták.

Az épület a Monarchia felbomlása és az ezt követő némi hányattatás után, még viszonylag jó állapotában a bukovinai Művészeti Múzeum épületévé avanzsált.

Egykori művészettörténész igazgatónőjével történt egyeztetés-levelezés alapján kerekedett ki a kép: ő az épületre és az alkotókra vonatkozó adatokat ismerte, jómagam pedig a Zsolnay vonatkozással egészíthettem ki.









 

Ünnepi menetek, felvonulások
Analóg kompoziciós sémák



Royal Museums of Fine Arts of Belgium
Edward Burne-Jones (1833–1898)
Psyche's Wedding, 1895





Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem - Zeneakadémia
Körösfői-Kriesch Aladár (1863 - 1920)
Egyházi zene, freskó, 1907





Eugène Grasset, Félix Gaudin: Harmónia, 1893
Zománcozott panel, Musée d'Orsay, Paris
Képsor 3 részletképpel






 

A Zsolnay szecessziós csempeképek.
A Törley csempekép



A budapesti Törley-gyár bemutatótermének fali mozaikképe - katt a teljes képhez




Részletek a mozaikkép alakjainak ruhamintázatáról.
E részletek is az egyedülállóan fantáziadús tervezést és az aprólékos kidolgozást
mutatják








Méretében (27 négyzetméter), forma és színvilágában is hasonlít a csernovici panelhez, alakjai is hasonló pasztellszínű köntösökben vonulnak fel. Ám amíg ott a homlokzat téglalap alakú felületéhez igazodik a csempemozaik, itt a téglalapon belül egy ovális ív osztja ezt. Alsó szegélyének plasztikus szalagdíszét stilizált lótuszvirágokból fonódó ornamentikagazdagítja. A Törley József köszöntését ábrázoló jelenet akár egy antik felvonulás,ám modern köntösbe öltözött alakokkal kel életre. A falikép bal oldalán a tulajdonos-vállalkozó antikizáló környezetben fogadja a hódolók, a köszöntők menetét. A dús zöldellő lombokkal ölelt kőbútorokon és építészeti elemeken is a bécsi szecesszió formavilága köszön vissza.

A képen – amint más szecessziós ábrázolásokon, például a nyomdatermékeken– felirat olvasható a Törley-pezsgőt reklámozó felemelt táblán. A csantavéri Törley család nemesi címere is hangsúlyos jobb oldalt, a csavarodó szőlőfüzérekkel díszített oszlop geometrikusan tagolt lábazatán. A Törleyt dicsőítő férfi, női és gyerek alakok színpompás mázakból összeálló ruházatban vonulnak. Az elöl haladó ifjú egy gyümölcsökkel, szőlőfürtökkel teli tálat nyújt a gyáros felé. A szőlőfürtökkel itt is a pezsgőgyártás alapanyagára utalnak. A pompás, családi címeres vörös köntösében ábrázolt ünnepelt pezsgőspoharát a hasonló mozdulattal szintén poharat tartó nőalak felé nyújtja: stílusosan pezsgővel köszöntik egymást.

Ellentétben a másik három, épülethomlokzatok magasára került kompozícióval, Törleyé belső térben, szem magasságban helyezkedik el – így közelről is szemrevételezhető. A gyár egykori degorzsáló csarnokában (ma Zsolnay terem a neve) látható, annak ünnepélyességét hangsúlyozza (degorgál: egy pezsgőgyártással kapcsolatos francia eredetű kifejezés, a gyártási folyamat egyik utolsó pillanatára utal, amikor a jégdugóba zárt üledéket lövetik ki a zárókupak eltávolításával).

1989- ben Csáki Klára restaurálta, ekkor lehetett megállapítani, hogy a kültéri csempeképek lapjaitól eltérően a Zsolnay-gyárban már korábban kifejlesztett különleges anyagból, porcelánfajanszból készültek a csontszínű csempék. Az előre megrajzolt sablon kiosztása szerint egyenként festve került rájuk az ábrázolás, illetve a mintázat. A felületen – a szecesszióra oly jellemzően – a kontúrvonalakat leginkább pasztellszínekkel töltötték ki. Utóbbira került a dekoratív mintázat, amely stilizált növényi elemekből és elszórt geometrikus formákból áll.

A fényes alapmázas porcelánfajansz lapokra matt porcelánfestékkel festették ezeket. Aztán – szükség szerinti alacsonyabb hőfokon – a magastűzű mázas porcelánfajansz lapokra égették. Az elkészült csempéket a helyszínen illesztették és rögzítették: szorított fúgával habarcsba helyezték a lapokat. Dařilek kihasználta a máz feletti matt porcelánfesték és a fényes alap kontrasztját, ezzel plasztikusabbá téve az alakokat, végső soron a művészi hatást, a reflexek felerősítésével a színpompát fokozta.





A Törley csempekép
A TERVEZÉS







E ritka archív felvétel a Törley-csempeképet készülése közben mutatja: előtte egyik kivitelezője Dařilek Henrik ül.

A Törley csempekép jobb alsó sarkában olvasható Dařilek datált szignója (1904). Itt látható a cégjelzés is, ám ez már a Nikelszky Géza által tervezett, újabb jelzésváltozat: három pajzzsal tagolt körben az öt templomtorony, alatta a körbefutó feliraton pedig „Zsolnay Pécs” felirat. (Katt a baloldali képre a teljes nagyításhoz, valamint az alsó keretdíszhez)

Lenti kép: a Dařilek szignálta Törley-tervrajzon még egészen más figurák láthatóak, a kompozíció főbb elemeit tartotta csak meg tervezője.






Képgaléria








A képgalériában megtekinthetjük a Törley csempekép alakjait. Sorrendben balról jobbra, hat csoportra osztva a közelképeket (a képgalériában 15 kép összesen)
Fotó: Szecessziós Magazin





 

A Zsolnay szecessziós csempeképek.
A pancsovai Népbank homlokzati kompozíciója







A Kármán Géza Aladár és Ullmann Gyula által tervezett bank-irodaház, 1901 és 1903 között épült fel a délvidéki város, Pancsova főterén. Az építtető a pancsovai bank részvénytársaság volt. Az utcára és főhomlokzatával az egykori Erzsébet térre néző banképület harmonikus, ám tagolt homlokzatát záró csempekép színes tervvázlatát is az IMM őrzi. Dařilek ezen akvarellszerűen felhordott színes foltokból inkább csak a színhangulatot tervezte meg.

Az elkészült művön azonban éles kontúrokkal válnak el a figurák a környezettől:az íves mezőben két allegorikus nőialak áll, nevük szépen formált szecessziós betűkből van kirakva. A bal oldali nem olvasható, a jobb oldali Fortuna a szerencse rómaiak által tisztelt istenasszonya. Nevének jelentése „hozam” „hozadék”, így jelenléte az épület funkciójára is utal. Köztük a szőnyegszerű, növényi ornamentikából formált háttér előtt a Törley-csempeképen is megjelenített építészeti világhoz hasonló elem áll. Az ívesen elnyúló,a teljes épülettel együtt felújításra váró alkotás szervesen illeszkedik a három emeletet átfogó főhomlokzat arányosan tagolt világához, elegánsan zárja le azt.


A pancsovai Népbank székházának oromzati dekorációjájának egy kezdeti terve. A fenti kép sorozatot indít plusz képekkel a pancsovai Népbank homlokzati csempeképéről.


 

A Zsolnay szecessziós csempeképek.
A Walkó-ház, a Budapest, V. kerületi Aulich utca 3.szám alatt










Egyike az első szecessziós épületeinknek, amely stílusában a nyugati mintákhoz igazodik, 1901-ben épült fel. Walkó Lajos, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank igazgatója és családja számára Kőrössy Albert Kálmán a szecessziós korszak egyik jelentős, ám csak az utóbbi időkben reflektorfénybe került építésze tervezte.

A négyemeletes bérház emeletenként egy-egy lakást magában foglaló, vertikálisan hangsúlyozott homlokzatának különlegessége az a plasztikai díszítményrendszer, amelynek alkotójaként Maróti Géza nevét jegyzik. Nyolcféle állatra csodálkozhatunk itt: ezek a béka, a kígyó, a gyík, a mókus, a méh, a bagoly és a páva. A növények között kukorica, sokféle fonadék, férfi és női fej tekintenek ránk.

A szimmetrikus homlokzatnak a pilaszterekkel hangsúlyozott tengelyét zárja a magasban – szecessziós ornamensekkel alul-felül gazdagított mezőben – az Évát ábrázoló határozott színezésű csempekép. E modern, világias Éva itt gránátalmát szakít, amely az örök élet szimbóluma. Forduló alakjának és ruházatának hullámzó ívei mintegy válaszolnak a kompozíció keretének formájára, egységesen formált vizuális világba vezetik a nézőt, nagy gyönyörűségére. Az Iparművészeti Múzeum adattárában megtalált, szignált Dařilek terv egyértelműsítheti e csempekép csatlakoztatását is a Zsolnay-gyári munkák közé. Az épület a szerencsésen felújítottak közé tartozik, így tervezőjének a városligeti fasorban szintén felújított villájával együtt hirdetheti az új, az akkor modernnek tartott szecesszió diadalát.





A különleges plasztikai díszítményrendszer, amelynek alkotójaként
Maróti Géza nevét jegyzik.



 

A Zsolnay szecessziós csempeképek.
Dózsa György út 17, Goldmann ház, bejárati előtér



A budapesti XIV. kerület Dózsa György út 17. szám alatti, Karvaly Gyula által tervezett 1911-ben felépült bérház kapualjában későszecessziós Zsolnay-csempeképpel várták a látogatókat. Sajnos, azok egyre romló állapotát még egy (szándékos) tűz is sújtotta.

A felső fénykép a restaurálása idején készült. Érdekessége a mór technológiát is megidéző felületalakítás: a tájábrázolás színes mázait a felületből kiemelkedő sávok választják el (arista technika).
Az alsó fénykép az előtér felújítása után készült. Annak ellenére, hogy nagyobb részében ismert volt az eredeti csempekép, a felújítás során nem követték hűen azt, még a rajzolatában sem. (katt a képekre a teljes formátumhoz ás a környezet képéhez)

E csempekép és a másik három alatt - utóbbiak még inkább eltérnek az eredetitől az ottlakók elmondása szerint - Zsolnay kerámialapok sorakoztak. Ezeket mára gipszmásolatokkal helyettesítették. Az eredetiekből (a házban levő tervező iroda részéről és szíves engedelmével) itt mellékelünk néhányat. (Katt az alábbi képsorozatra, 6 egyedi eozin felületű kerámialap képével. Fotó: Szecessziós Magazin)


 

Zsolnay csempeegyüttesek.
Darmstadt, Bécs



Joseph Maria Olbrich jól ismerte a pécsi Zsolnay-gyár stílusában korszerű és minőségében is kiváló építészeti kerámiáját: saját tervezésű, a pécsi gyárban készült csempék mintázatából összeálló szőnyegfüggöny fut körbe a darmstadti művésztelepen felépült villáján.

Az épületek tervezői (Kőrössy Albert Kálmán, Kármán Géza Aladár és Ullmann Gyula, illetve az

Katt a részletképekhez
osztrák Hubert Gessner) a bécsi szecesszió világához igazodtak, így épületeik dekorációi is mások, eltértek a szecesszió magyar változatánál használttól. A Zsolnay-gyár - amely részt vállalt a hazai építészet megújításában, a szecesszió magyar változatának a létrejöttében - ugyanekkor a Bécsbe is szállított, bécsi megrendelésekre készült építészeti kerámiája azonban zömében a historizmus szellemiségében fogant. Jellemző példája mindez e korszak stíluspluralizmusának is. Utóbbi legkülönlegesebbje a bécsi belváros lenyűgöző historizáló bérpalotája belső udvarának több emeletes neoreneszánsz burkolata(Sikorsky Tádé tervei nyomán)az amerikai biztosítótársaság, az Equitable épületében.

Sajnos csak leírásokból és néhány csempeterv alapján ismerjük a belváros sokat emlegetett egykori attrakciójának, a „Majolikakeller” (kávéház-söröző)csarnokának bizáncias felületeit. (Az egykori Hotel Krantz, ma Hotel Ambassador épületében volt egykoron a közkedvelt csarnok.)

A szecessziós bécsi épületek közt különleges helyet foglal el az 1900-ban felépült Portoise és Fix üzletház (tervezője Max Fabiani). Az épület puritánságához kiválóan illeszkedik a homlokzatát beborító csempeszőnyeg: itt azonban csak a zöld színű csempék árnyalatainak a játéka gazdagítja a felületet, sem ornamentika, sem ábrázolás nincs. A szecesszió diadalra jutásának pillanatában építészeti formái és a burkolásához használt kerámia már előre is mutat egy újabb szemléletű építészet, a modernizmus felé.




Szecessziós csempeképek

a Zsolnay gyár fénykorából


Merényi György írása

2017