A szerzőről
A szerző Merényi György, a Zsolnay építészeti kerámiák kutatója, könyve a "Zsolnay építészeti kerámia az Osztrák Magyar Monarchia Korában" bőséges fotókkal, táblázatokkal rendszerezve, 15 évnyi kiterjedt kutatása nyomán jelent meg a Vince Kiadó gondozásában.Szerzői jog
Az oldalon található szöveg, valamint a fényképek szerzői jogvédelem alatt állnak, felhasználásuk, közlésük feltételekhez kötött, a képek forrásait a képeknél tüntetjük fel.A képszerkesztésről
A kép és szöveg kiegyensúlyozott arányát a főoldalon megtartva, egy párhuzamos képsorozat rendszert is megvalósítottunk. A képsorozatok és a jobb oldali kis ikonok nyomán jól áttekinthető táblázatokat hozunk, a bőséges képanyag rendezett és kényelmes kezeléséhez. Ezeket indítva tallózhatunk a képsorozatokból, a kiválasztott képet pedig az írásban vissza is kereshetjük, stb.Bálint Zoltán és Jámbor Lajos építészek
munkássága a szecessziós mozgalom tükrében
1.rész
M
indketten a Lechner Ödönt követő nemzedék tagjai és hasonlóan e generációhoz Mesterük művészi elképzeléseiből indultak ki: a lechneri életmű jelentette számukra a megújuláshoz szükséges inspirációs forrást.A
Nagyváradon született Bálint (Bleyer) Zoltán (1871–1938) a budapesti Műegyetemen 1892-ben szerzett építészmérnöki diplomát, majd Nyugat-európai tanulmányútjáról visszaérkezve Korb Flóris és Giergl Kálmán irodájában dolgozott. Részt vett a millenniumi építkezéseken (a pusztaszeri emléktárgyak kis kiállítási pavilonjának terveit is ő készítette), majd ezután 1897-ben társult Jámbor (Frommer) Lajossal (1869–1955) és önálló tervezőirodát nyitottak. Jámbor korábban a historizmus nagy mestereinél -Hauszmann Alajosnál és Alpár Ignácnál, majd Lechner Ödön irodájában dolgozott.P
éldás együttműködésük 34 éven át tartott, maradandó nyomott hagyva korszakuk izgalmas építészeti világán. Nagyszerű mesterektől tanulhattak, mint Lechner Ödön (Iparművészeti Múzeum, kecskeméti Városháza, Posta-takarékpénztár, Földtani Intézet), Alpár Ignác (Tőzsdepalota, városligeti Vajdahunyadvár, Magyar Nemzeti Bank épülete), Korb Flóris és Giergl Kálmán (Zeneakadémia, Klotild-paloták). Pontosan megértették tisztelt és szeretett mesterük óhaját, amely szerint nem utánzókra, hanem a modern építészeti elveknek, a szecesszió formavilágának tovább gondolására lesz szükség.K
étségtelenül azzal tűntek ki igazán, hogy a saját útjukat járták és sok kortárssal ellentétben nem másolták, hanem újra gondolták a mester által megálmodott, megépített világot. Számtalan pályázaton indultak, sokat meg is nyertek, ezeket a korabeli folyóiratokban is nyomon követhetjük. Bálint Zoltán művészeti kritikái a Budapesti Hírlapban (1901–1913), építészeti írásai a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyében jelentek meg (1914–1917).Kiállítási épületek
E
lső jelentős nemzetközi szintű sikerüket különös módon még a hagyományból táplálkozó épülettel aratták. Az 1900-as párizsi világkiállítás magyar pavilonját a francia kiírásoknak megfelelően historizáló stílusban tervezték. Az első e célra tervezett önálló kiállítási épületünk a Szajna-parti többi hasonló – más nemzetekéi- közé sorolódott. Korábbi évszázadok különböző stílusú épületeinek jellegzetes hazai formáit használták fel kialakításban. 40 méternél is magasabb tornyában például a körmöcbányai vár templomtornyát ismerhetjük fel a megmaradt archív felvételeken.Á
m azt is tudnunk kell, hogy a hatalmas területen szétszórt más kiállítási építmények belső installációnak megtervezésében (akkori szokás szerint ez is az építészek feladata volt) már az új ízlésvilágnak, a szecessziónak a „hullámvonalait” és a magyaros motívumokból építkező ornamenseit használták.Velencei kiállítás, 1905, magyar terem
E
nteriőrtervezői munkásságuk egyik korai példája ez a szecessziós kiállítási terem. Ornamenseik forrása itt is a népi kultúra vizuális világa. A rájuk jellemző lángnyelvet is formázó virágmotívumok egymásba fonódva, hullámzó hatású dús, tömör felületeket alkotnak és ezek az ornamensek nélküli síkokkal váltakozna, gazdagítják a felületeket. Ez az ornamenshasználat épületeiket és enteriőrjeiket teszi jellegzetessé.A
berendezés darabjai díszítettségük mellett egy racionálisabb formavilágot közvetítenek. A terem közepén lévő karosszékeket Jámbor Lajos tervezte, az azokat borító bazsarózsás kárpit tervezője pedig Vaszary János. Összhatásában ez az enteriőrjük is egy elegáns, polgári világba vezet.Épületek és enteriőrök, 1899 - 1905
A
z 1900 körüli esztendők különösen termékenyek voltak építészpárosunk számára. A szecesszió igézetében fogant épületeiken a racionális, áttekinthető alaprajzok, a korszerű anyagokból alakított épületszerkezetek mellett a homlokzatokon elsősorban a felülettagolás, a díszítményvilág megteremtésében már a saját útjukat keresték, ezt járták.Baruch Sámuel háza (1899), Budapest
A
ma Bolgár Kétnyelvű Nemzetiségi Óvodaként működő háromemeletes lakóházat Baruch Sámuel, Marosvásárhelyen született földbirtokos és gyáros építtette a Bajza u.44 szám alatt. 1900-ban, egy hónapos magyarországi és erdélyi tartózkodása idején Walter Crane is a főváros legszebb házának látta.A
homlokzat historizáló keretei, szecessziós kőfaragványai és stukkói, -gazdag növényi ornamentikája kontrasztot alkotnak a vakolt felületekkel. Mindezeket kétoldalt pártázattal hangsúlyozott széles rizalit tagolja. A harmadik emelet különlegessége az erdélyi udvarházakat idéző lodzsás kialakítás.L
enyűgöző a palota lépcsőháza is a dús szecessziós stukkódíszekkel, az ívesen formált kovácsoltvas korlátokkal, a liftházzal- (A kovácsoltvas munkák -amint az építészpáros legtöbb épületén- Forreider és Schiller műhelyében készültek.) A Bálint Zoltán és Jámbor Lajos építészpáros a szecesszió „Gesamtkunstwerk” szemléletének megfelelőn az épülettel együtt tervezte azok enteriőrjeit is. A Baruch-ház megőrzött szerencsére megőrzött is ezekből: például az emeleti teremsor díszes fa és márvány burkolataitLéderer Artúr háza és enteriőrök (1902), Budapest
A
pompás belsőkből még többet láthatunk a Bajza utcában mellette álló, 1902-ben Léderer Artúr földbirtokos, műgyűjtő és művészetpártoló számára felépült kétfunkciós saroképületben. A megrendelő családjának „házát”- palotáját és bérlakásokat kellett egy épületben elhelyezniük tervezőjüknek.„A
Művészet című folyóiratban megjelent írás szerint minden részletet az építészek terveztek, az épület falainak külső-belső díszítését, a beépített bútorokat és a kovácsoltvas részeket egyaránt. A belső díszítés a korszakban modernnek számító tendenciák keverékét mutatja. Az épület jelenleg az Oroszországi Föderáció Kereskedelmi Képviseletének magyarországi székhelye.” olvashatjuk a tömör összefoglalót az Iparművészeti Múzeum adattárában.A
sarokhomlokzat felső sávjában Kernstock Károly mozaikjával díszített épületről így ír Gerő Ödön a jelzett folyóiratban 1908-ban: „A háromemeletes épület egyik része a háztulajdonos külön kis palotája, másik része finoman kiképzett bérház. Az emeletes palota be van iktatva a háromemeletes sarokházba; külön jellege kidomborodik, mégis az egész épületnek szerkezeti és dekorativ egységét nem hogy nem zavarja, hanem egyenesen ennek az egységnek alapja és hordozója. A két jellegnek kidomborítása és mégis egységes érvényesítése a legmegkapóbb művészi ötletek közül való.”A
rendkívül gazdag és stílusában egységes belsők kiképzéséről ritka érzékletes képet kapunk : „Kezdték a halllal. Barnára pácolt borove-fával burkolták, a burkolatot kirakták palisander-betétekkel. A burkolat fölött a falakat kékeszöld szövettel födték, föl a mennyezet koszorújáig…”.„A
csarnokból széles tolóajtó visz jobbra az ebédlőbe. Sötétbarnás tölgyburkolatát bronzveretek tarkítják. A burkolat faliszekrényeket föd; a nagy ebédlő nagy ebédéinek készlete van bennük. A mennyezet mezőinek ornamensei közt világító testek. És nemes művű bronzcsillárok és fali karok is világosságba fürösztik a nagy termet, reflexjátékra ingerlik a sárga szövetkárpítot, a márványkandallót, rajta Ligeti Miklós bronzreliefjét. A hallból balra egy úri szoba nyílik…. A sötétre pácolt bükkfa-könyvespolcokon ezüstveretek; motívumuk a fölrakott gipszmennyezeten, az ezüstözött világító testeken, a falak ezüstszürke selyemszövetén sokféleképpen megismétlődik.”„A
nagy termet pamlagok részekre bontják és mindegyiknek más-más a jellege. Az egyik csevegésre, a másik pihenésre, a harmadik munkában elmerülésre invitál. A bútor párnázatának és a függönyök bársonyának sárgásbarna színe kellemesen olvad egységes hatássá és sok lefokozott csillogással a polcokat megtöltő könyvek kötésével. A szalonban szín és fény szabadon verődhetik egymáshoz. Bálint és Jámbor ebben a teremben a pompa legkifejezettebb elemeivel dolgozott. A falat sárga márvánnyal borították s a borítás fölött sárga selyem moiréval burkolták. A mennyezet gipszdísze ragyogó arany. Stilizált ecetlevélkoszorú övezi a kárpitot és tölti be a mennyezet szigeteit. A szigetekben opaleszkáló üvegű világító testek. A sárga szín- és fényharmóniában a sárga kapriorai márvány kandalló a maga éles vonalaival és bronzbetétével olyan, mint a tengerben a világító torony. Nyugalmat, biztonságot juttat az izgalmas hullámzásban. Az ébenfával és gyöngyházzal berakott bútor selymének csillogása, az arany tündöklése, a falak ragyogása, a villamos világ sugárzása közepette nyugalmat, szinte - klasszikus nyugodalmat juttat.”G
erő érzékletesen összegezi enteriőrtervezői munkájukat: „Bálint és Jámbor úgy van az építészi és iparművészi tervezéssel, mint a modern zene a komponálással. Az új zeneszerző hangszerelve komponál. Nem külön komponál és instrumentál, hanem instrumentálva gondolkozik. A hangszeradta lehetőségek gondolatot adnak neki s a zenei gondolat a hangszerelés formaötletével együtt támad. Bálint és Jámborék a házat és az interiőrt együtt érzik és a kettőt együtt eszelik ki.”A
fenti képsorban a Léderer-ház enteriőrjeit vesszük sorra korabeli felvételekkel és a mára megmaradt részletekkel: a szalon négy képpel, a hall három képpel, az úri szoba két képpel, az ebédlő kilenc képpel szerepel fentebb. Egy képet találunk az emeleten lévő női öltözőről, ahol különlegességként, a többi épületbelső stílusától elkülönülve, a bécsi szecesszió geometrikus stílusát figyelhetjük meg.Műteremházak
Zala György műteremháza (1901, Lechner Ödönnel), Budapest
A
z 1900-as évek elején építészpárosunknak Zala György szobrászművész számára a Lechner Ödönnel tervezett és felépített ligeti villaházát már korábban bemutattuk magazinunkban. A Vénusz megdicsőülését ábrázoló, színes mázas Zsolnay kerámiából készült monumentális homlokzati dombormű a historizáló szobrairól ismert Zala György munkája. Francia Art Nouveau hatást érzékelhetünk rajta.Ligeti Miklós műteremháza és enteriőr (1899-1900), Budapest
A
városligeti Anonymus-szobor alkotója, Ligeti Miklós Stefánia úti műtermes háza előremutató, amennyiben megfelelt annak a modern építészet által előhívott követelménynek, hogy az épület homlokzata tükrözze a belső kialakítás elveit is (1905-1906). A kivitelező cég mindkettőnél a Bloch és Holitscher építési vállalkozás. Ennek a korát meghaladó szellemben tervezett műteremháznak a 2018-ra már erősen leromlott állapota sürgős beavatkozást igényelt, ami végül el is kezdődött a MONOSTUDIO Építész Kft. tervezésében. Fürdőegyüttes és szálloda (1904 - 1911),
Vizakna (Románia)
A
magyar földművelésügyi miniszter 1903 év végén hirdetett pályázatot: „A vízaknai kincstár sósgyógyfürdőben építendő melegfürdőház, gyógyterem, szállóépület és a három épületet összekötő fedett folyosó terveinek elkészítésére”. A legjobb tervnek Bálint Zoltán és Jámbor Lajos „Vízakna“ jeligéjű pályaterve bizonyult, mely csak a második díjban azért részesült, mert túlhaladta az előírt összeget, de a megfelelő átdolgozás után "reflektálhattak" az I. díjra. A tulajdonképpeni munkálatok 1907 tavaszán kezdődtek. A kivitelezést a budapesti Grünwald testvérek végezték. Az új épület az eredeti tervek klasszicizáló stílusától eltérően szecessziós stílusban, a lechneri szecesszió stílusát folytatva valósult meg. A külső munkálatok 1910-ben, a belsők 1911-ben fejeződtek be.A
lább a fürdő u.n. gyógytermi épülete, ahogy az ma, a felújítás-átalakítás nyomán látható.A
z 2000-es évek elején még meglévő szállodáról és épületrészletekről kérésünkre Bagyinszki Zoltán küldött képeket, akinek ezúton is köszönjük. A Nagyszállót ugyanis a 2003-ban lebontották, a helyére vízmedence került, tőle északra ugyan tömbkialakításában hasonló, de stílusában teljesen eltérő szálloda épült.A lebontott Nagyszálló és más fotók. Bagyinszki Zoltán képsorozata:
dr. Korányi Sándor bérháza (1908), Budapest
K
ésőbbi épületeiken is felbukkannak a mozgalmas, íves formákból építkező homlokzatok (példa erre a budapesti Váci utcában álló, a neves orvosprofesszor által építtetett, nevét viselő Korányi bérház, pazar monokróm, eredetileg eozin mázas Zsolnay kerámia díszeivel), ám ezek mellett jelent meg a szecesszió kései időszakára jellemző egyszerűbb, geometrikus tagolású (valójában a bécsi szecesszió hatását mutató) formavilág. Legkorábbi épületeiktől kezdve alkalmazták a vakolt, sima- és a dús ornamenses felületek kontrasztját, ezzel egyfajta sajátos festőiséget is megteremtve homlokzataikon.A
természeti formákból, vagy a népi motívumokból fonódó stilizált növényi ornamensek kőből faragva vagy stukkóként is egyaránt készülhettek ezeken. Előszeretettel alkalmazták a szecessziós homlokzatok kedvenc anyagát az építészeti kerámiát, partnerük minden esetben a pécsi Zsolnay-gyár volt. Későbbi terveikben bontakozott ki igazán újító tehetségük. Az épületek puritánabb, tömbszerűbb megjelenésükkel, geometrikus tagolásukkal és nem utolsó sorban e későbbi időszak végletekig stilizált és visszafogottan alkalmazott díszítményeivel válthattak az újító törekvések hordozóivá.István király szálloda és vigadó (1906-1908), Nagybánya (Románia)
A
nagybányai István Király Szálló épülete a homlokzat hullámvonalaival, plasztikai díszeivel a szecesszió magyaros változatának jellegzetes építészeti példája. E formák a korszak más kiváló tervezőinél például Komor Marcell és Jakab Dezső épületeinél is megjelennek és jól azonosítható arculatot adnak épületeiknek.László király páholy, páholyház (1901), Nagyvárad
E
gyik különleges, korai épületükön: az 1901-ben felépült nagyváradi László király páholy páholyházának zárt főhomlokzatára applikált stilizált timpanon formáit a sarkain felszökkenő szecessziós formák zárják, mintegy modern kori óriás akrotérionként tűnnek fel ezek. E finom, az antik építészetre történő utalás valamilyen formában legtöbb későbbi épületükön is kimutatható, megadva ezzel épületeik archaikus ízét, egyfajta klasszicizáló hangulatát. Másik jelentős nagyváradi munkájuk magánház, az 1903-ban felépült ízig-vérig szecessziós Füchsl-palota, amelyben nyílott a híres Bihar kávéház.Füchsl-palota, (1902-1903), Nagyvárad
Két jelentős középület:
a szatmári Pannonia Szálló és a debreceni Megyeháza
É
rdemes összehasonlítani a korábban, 1903-ban elkészült - a lechneri örökséghez még inkább kötődő - szatmári Pannonia Szálló és Vigadó épületét - valamint a későbbi, 1912-ben felépült debreceni Megyeházát. Küllemükben mindkettő a szecesszió ízlésvilágához igazodik, szerkezeteik a legkorszerűbb építési elveknek megfelelően a hasonlóan korszerű anyagok felhasználásával készültek. Épületeik fémszerkezete forradalmi újdonság volt a századelő Magyarországán.A
míg a szatmári szállodaépület a lechneri formavilágot idézi, addig a debreceni egyfajta, Bálint és Jámbor építészetét jellemző egyszerűsödés, és a díszítményrendszer újra gondolásával (stilizálás és a formák új rendbe foglalása) született alkotás. Mindkettő a szecesszióra jellemző összművészeti (Gesamtkunstwerk) gondolkodás jegyében született.M
indkettőben nyomát hagyták kiváló belsőépítészi és enteriőrtervezői képességüknek is. A szatmári szálloda nagytermében keleties hangulatú szecessziós mesevilág fogadja a látogatót. A debreceni ház hófehér belső tereiben már egy tisztább és hűvösebb világ veszi körül az itt áthaladót.A
homlokzatokon alkalmazott építészeti kerámia, - a szecessziós építészet e közkedvelt újszerű anyaga – tervezői közreműködésükkel mindkettőnél Zsolnay-kerámia.A
míg a szatmári épületen a magyar népművészet formavilágából vett kerámiadíszek inkább keretekbe foglalt applikációk, addig a debreceni megyeházán stilizáltabban és tömbökbe sűrűsödve az épülethomlokzat tagolásának, a nyílások keretbe foglalásának elemei. Az előző épület mázas kerámiáinak polikróm világát utóbbin egyfajta monokróm, az itt használt pirogránit anyagából adódó barnás-vöröses színvilág váltja fel.Pannonia Szálló és Vigadó (1899-1900), Szatmár (Románia)
A
szatmári egykori Pannonia Szálló és Vigadó (később Dacia Hotel). Pompás épületénél a lechneri ornamentika gazdag használata társult a korabeli technikai vívmányok eredményeivel. A szimmetrikus épületet középrizalittal hangsúlyozott szelvények vertikálisai tagolják. Az ablakkeretek és ablakközök majolika elemei és díszei és a homlokzatot záró pártázat kerámiaelemei és növényi díszei is a pécsi Zsolnay-gyárban készültek.Bálint Zoltán és
Jámbor Lajos műveinek listája
(összeállították: Bolla Zoltán és Merényi György)
Bezár
Az összes kép
nagyítása, vagy..
a kép felkeresése
Képsor vége