Szecessziós magazin
Szecessziós magazin

A budapesti Szabadság tér

A Kármán és Ullmann házak felújítása kapcsán


            

Bugár-Mészáros Károly
írása

Amikor ez irás első változata 2008. decemberében megjelent (Örökség, XII évfolyam, 12. szám) a szerző, aki építész a Magyar Építészeti Múzeum részéről, szilárdan hitte, hogy az írásban megfogalmazott optimizmus ami a Szabadság téri házak felújítását illeti megalapozott. De talán nem gondolt arra, hogy ma - alig néhány év múlva - több épület régi pompáját visszakapja. A Hold utcai Kármán és Ullmann tervezte ház már megújult és az építész páros által tervezett Szabadság téri - eddig rossz állapotban levő - két épület teljes felújítása is folyamatban van.

Sok képpel, valamint szöveggel kibővített cikke nemcsak, hogy aktuális, de a Szabadság térnek legkomplettebb építésztörténeti leírása. Pontosabban annak a területnek ami a hajdani Újépület lebontása után a századfordulón, mint új városrész megszületett. Megtudjuk hogyan épült fel Budapest egyik legszebb tere, a hajdani kaszárnya, sőt kivégzések helyszínén, - de ahol egyébként atlétikai versenyeknek is voltak. Most, több mint száz év után, a tér historikus és szecessziós stílusban épült paloták és házak sorában egyre több a teljes felújítás.

Valamennyi kép nagyítható illetve képsorozat indító több képhez.


Tartalom:    







Az "Új Épület" történetéből

A mai Nádor utcától a Hold utcáig terjedt


A

mi Szabadság terünkön szökőkút már van egy, a másodiknak talán legjobb helye az ívek fókuszában volna. Római kocsiversenyt viszont a tér elődjén, 1808-ban rendeztek Pesten, az "Új Épület" udvarán.

R

ómai katonai erőd kompozíciója ihlette Isidore Canevale építészt a pesti "Új Épület" tervezőjét, akinek neve a Váci Székesegyház, korát megelőző puritán klasszicizmusáról híres. A hatalmas lesarkított négyszögű, de sarkait négyzetes, diagonális helyzetű pavilonokkal kifeszített épületegyüttes, minden bizonnyal laktanyának épült, beleértve a kiszolgált katonák elhelyezésének illendő feladatait is, és minden mesterség műhelyeit, amelyek a katonák ellátásához szükségesek.

A

barokk korban a megnövekedett létszámú és ütőképességû katonai alakulatok állandó elhelyezésére nem voltak még laktanyák. A katonákat családokhoz szállásolták el, ez azonban azzal járt, hogy időigényes volt a katonák összeparancsolása és mozgósítása. A 18. század folyamán, ahol csak volt, igen sok királyi várkastélyt laktanyává alakítottak, ami azok művészeti színvonalának rendkívüli módon ártott. A szerzetesrendek feloszlatásakor kolostorokból is laktanya lett, mint Óbudán Kis-Cellből. II. József király és császár laktanya éhségét jól fémjelzi az is, amikor meglátta Egerben a Liceum építését, azt mondta: "Majd jó lesz laktanyának!" Eme eddig bemutatott műemlékrongáló folyamatokkal szemben a zöld mezős laktanyaépítés II. József részéről üdvözölhető is volna. Canevale mellett Hild János vállalta az "Új Épület" kivitelezése hosszan elnyúló feladatát (1786-1814), és a munkálatok során ott nevelkedett fel a fiú, Hild József építész is. Idézzük a Vasárnapi Újság egyik 1861-es mondatát (181 oldal):

E nagyszerű épületből legelőbb a III ik pavillon készülvén el, ebben lakott az építőmester is, s ebben látott először napvilágot a mi Hild Józsefünk 1789. dec. 8-án. — Atyja őt is az építészetre szánta.

E

bben a neorómai erődben mintegy 2500 gránátos katona és 309 hátasló kapott elhelyezést. A hatalmas középső udvara katonai gyakorló és alakuló tér volt, de Pest város közönsége számára olykor ünnepségekre megnyitották. Az 1808-as római kocsiversenyen kívül kiemelkedik az 1845. június 23-án este (Szent Iván éj) tartott ünnepség alkalmával kivilágított diadalkocsin mécsesekkel feldíszített obeliszk, amelyről kép maradt fenn a Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményében. 1871-ben a király jelenlétében parádés tűzoltó verseny gyakorlatot tartottak az "Új Épület" udvarában.

A

mai Szabadság tér déli, Széchenyi ligeti részén domborműves emléksztélé örökíti meg az 1875. évi sportversenyt, amelyet a Margitsziget helyett a Magyar Atlétikai Club az "Új Épület" nagyudvarában rendezett meg. A Vasárnapi Újság 1875/19. számában bujkáló mosolyú cikkben emlékezik meg az eseményről:

"A paradicsom s a Sahara között nem lehet kirívóbb a különbség, mint a minő az ellentét a dús növényzetü (Margit)sziget s e rengeteg udvar homoksivatagja között. Valahányszor látom a laktanya kopár falai által keritett nagy udvart, …mindig azt hiszem, hogy egyszerre csak egy sivatagutazó karavánra kell bukkannom, az obligát tevékkel, turbános és kaftános muzulmánokkal s fátyolozott arczu odaliszkekkel, kik kíváncsian néznek majd az odatévedett "gyaur"-ra. Leendő afrikai utazóknak, kik Barth, Vogel, Magyar László, Livingstone, Stanley nyomdokaiba akarnak lépni, lehetetlen volna jobb gyakorló, illetőleg „trainirozó“ helyet találni az újépület udvaránál, mely fölér egy apróbb afrikai sivataggal. …az izzó homokban nemcsak tojást lehetne lágyra főzni, hanem akár "prófontot" is keményre sütni.

Az athletikai klub elkövette azt a csodával határos dolgot, hogy áldozó csütörtökön délután válogatott közönséggel népesítette be e cs.k. Saharát, jobban mondva: annak azon oázisát, hol a néző-tribün deszkaalkotványa emelkedett... a néző-közönség is érdekes athletikai gyakorlatot vitt végbe, azt t.i., hogy három álló óráig tűrte bámulatos kitartással a szúró napsugarak perzselő hevét." A sportversenyen két angol mérföld hosszú "tartós" futóversenyén négyszer kellett megkerülni a nagy udvart. Volt gyorsfutás, súlydobás, akadályverseny, "öklözés", magasugrás is."


(A cikket és a folytatást eredetiben olvashatjuk - KATT a Vasárnapi Újság képre fentebb)


A

z 1786 és 1814 között felépült laktanya monoton végtelenségével a félelemkeltés eszköze is volt. 1793 és 1796 között a napóleoni háborúkban elfogott francia hadifoglyok őrzésére szolgált. 1849-ben a szabadságharcunk hőseinek börtönévé és kivégzőhelyévé vált. Legfőbenjáróbb gaztett gróf Batthyány Lajos első miniszterelnökünk 1849. október 6-i agyonlövése volt az épületben. A tett helyszínének közelében 1926-ban a Főváros közönsége historizáló Örökmécsest állított. Az "Új Épület" a mi Bastille-ünk lett, és el kellett tűnnie a Föld színéről. 1867-ben gr. Széchenyi Béla az épület helyén két házsort, díszes parkot és ennek közelében az új állandó Országház elhelyezését javasolta.




Fővárosi Közmunkák Tanácsa tervpályázata

Palóczi Antal terve ami megvalósul





A

z 1871/72. évi városrendezési terven az "Új Épület" diagonális pavilonjait még megőrizték, a nagy udvar keretszárnyainak részben más épületekbe való beolvasztását javasolták. Középen négy "L" alakú háztömb egy négyzetes teret alkotott. Végül az 1894. évi XX. tc. rendelkezett az épületnek katonai céltól való megváltásáról és elbonthatóságáról. Ekkor pályázatot írt ki a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, amelyre 49 tervváltozat érkezett be. Ezekből néhány tervet bemutatunk itt (Katt. a baloldali kis képre)

A

mai fekvő diadalív forma annyira telitalálat, hogy elképzelhetetlen, hogy erre az 1894. évi pályázat egyik változata sem tudott rájönni. Végül Palóczi Antal 1897-ben tett javaslatot a megvalósult formára, amelynek további kompozícionális eleme, hogy az egyik diagonális tengelye a Parlament kupolájának látványát is beemeli a térkompozícióba, de ehhez egy geometriai trükkre volt szükség: a fekvő diadalív nyugati telektömbjét 7:8 arányban keskenyebbre kellett tervezni a keletihez képest.


Széchenyi-liget, az első pesti sétatér

A "Limonádé-pavilon"



P

alóczi Antal terve nagy tisztelettel megőrizte a Széchenyi István által kezdeményezett észak-pesti Sétatér parkot a mai Szabadság tér déli végében amit a sivatagosodás és az egészségre káros por ellen, ugyanakkor a pestiek találkozóhelyéül szánt. 1930 óta dombormûves emléksztélé örökíti meg gr. Széchenyi Istvánné gr. Seilern Cresentia 1846. március 3-i platánfa-ültetését, amely alkalommal az összegyűlt közönség tagjai mind szertartásosan meglocsolták a facsemetéket. Kis kitérővel érdemes idéznünk abból a Széchenyi István beszédből, amit Pest város 1842. évi március 15-i gyűlésén mondott:





"Mondhatnám politicai tekintetből akarnék egy sétateret állítani. Az embereknek egymáshoz kell simulni!... Az ily összesimulásra egy tisztességes sétatér, ahol mindenféle színű (rendű és rangú) ember összejő, a legalkalmatosabb eszköz. Ma köszöntik egymást, holnap egymástól cigarrót gyújtanak... aztán békével megy mindenik tovább a maga dolga után. Kérem tehát alázattal a tekintetes Rendeket, méltóztassanak engem – és pedig mondom politicai szempontból – egy sétatér felállításában pártolni."

A

sétatéren "Limonádé-pavilon" és zenepavilon is volt, a mai korai modern pénzintézeti központ előtti részen. A nyolcszögletû Limonádé-pavilon két oldalán nyitott kiülő "színek" épültek, és jellegzetes svájci stílusú kis romantikus portikusza volt fából. Ettől balra állt, kb. 90 cm magas dobogón, a 3:4 arányú, faoszlopos, nyeregtetős, lengőlámpásos zenekari pavilon. A metszeten a Limonádé-pavilon biedermeier közönsége székeken és padokon ülve hallgatta a muzsikát. Mindezt megismerhetjük a Magyar Építészeti Múzeum egy éve általam gyűjtött ritka, Reim-féle színes metszetéről. Széchenyi alkotó hőskorát úgy idézhetnénk meg méltó módon, ha a két pavilont rekonstruálnánk eredeti formájában és funkcióiban a Sétatéren, a bemutatott metszet pontos követésével.




1898: az "Új Épület" lebontása

Az építettetők ingatlanadó-mentességet kaptak


A

z immár száz éves "Új Épület" a XIX század végére már a város belsejébe került. A gazdasági pezsgés is igényelte a területet, de a Habsburg-elnyomás jelképétől is meg akartak szabadulni. Már sokkal régebbtől, pl. Közmunkatanács 1872-es jelentése igy jellemzi az Újépületet:


"Midőn építették nagyságánál fogva büszkesége és később igen sokáig a város terjedésének mintegy útmutatója volt; ma nem egyéb, mint a fokozott izlésnek és szépségi igényeknek többet meg nem felelő kőhalmaz és végtelen akadálya a város fejlődésének, melynek ma, egy rövid század múlva, úgyszólván már szivében áll."

A

Szabadság tér helyén állt "Új Épületet" 1898-ban bontották le. Ahogy az Andrássy út és a Nagykörút építésénél is a városkompozíció építtetői számára 30 éves ingatlanadó-mentességet adtak, ezt a Szabadság tér kompozíció építtetői számára az 1894. évi XX. tv. adta meg azzal a kikötéssel, hogy az újonnan épülő házaknak 1905. augusztus 1-jén lakhatási engedéllyel rendelkezve késznek kell lenniük, ha nem, elesnek az adómentességtől. Ez utóbbit senki sem kockáztatta meg. A térre néző kilenc különböző méretû és stílusválasztású épületen kívül további húsz telek húzódik meg a keretező és a térbe betorkolló utcákban, az egykori "Új Épület" területén.


A két kupola közti tengelyről

A Kármán és Ullmann házak felújítása



A

Szabadság tér kompozíciója olyan egységes, hogy látszik rajta a Fővárosi Közmunkák Tanácsa kézivezérlő szerepe. Az FKT-nál követelmény volt, hogy az utcák építészeti hangsúlyokra érkezzenek, végződjenek. Ez lehetett kupola, torony, oromzat, domináns rizalit.

A

parlament kupoláját az Alkotmány utca tengelyébe állították be, de ez a kupolalátvány a Vécsey utcán keresztül a Szabadság tér záróívének fókuszába is érkezik az aránytrükk által, és ellenpontot is kapott a keleti térfal 10-es számú épülete a Kármán és Ullmann építészpáros tervezte Kánitz áruház (1899-1901) szecessziós középrizalitjával és annak gúlakupola tetejével, rajta a már hiányzó nagy méretû szecessziós rézkoronával. Ezt vissza kell építeni, írtam néhány évvel ezelőtt. És valóban a 2012-ben megindult felujítás során vissza fogják épiteni. Katt. a részletekhez a felső, illetve itt a baloldali képre

A

z építészpáros a Postatakarék hátában lévő mindhárom telket egyidőben beépítette. Középen (11. sz.) Ullmann Gyula építész saját bérházát építette meg, majd a 12. szám alatti nagyobb saroktelken a Kereskedelmi Csarnok Rt. szecessziós bérháza épült fel, homlokzatán Hermész négy szárnyaskígyós, virágokkal övezett botjával, szintén gazdag sarki és lizénazáró rézfelépítményekkel, első emeleti íves télikerttel, amelyek várják visszaépítésüket mai funkciójában, az Egyesült Államok Nagykövetsége szerepkörében.








A Kármán és Ullmann házak 1902-es képe

A Kiss Ernő és Perczel Mór utca közti épülettömb.




Főv.Szabó Ervin
könyvtár
Budapest gyűjtemény

A fotó
készítője: 
Azonosítatlan
Hely:  Budapest
Felv.idő:  1902
Megj.:  A Kiss Ernő és Perczel Mór utca közötti épülettömb.
Leirás:  Szabadság tér 12-11-10. V. kerület
Kereskedelmi Csarnok, Ullmann-ház, Kánitz áru- és bérház
Tervező
építészek 
Kármán Géza Aladár (1871-1939), Ullmann Gyula (1872-1926)





A

Főv.Szabó Ervin könyvtár kitűnő Budapest gyűjteménye tartalmazza a három épület korabeli fotóját. Ez interneten itt érhető el:

Régi:
Budapest gyüjtemény 2006
Új:
Budapest gyüjtemény


A fotó az Architektur des XX. Jahrhunderts. - 2. Jahrg. (1902) publikációban jelent meg (berlini kiadótól). Az eredeti képet most nagyban is megjelentették a házak felújítása alkalmából.

Katt a fenti képre a részletekhez.







A Kármán és Ullmann házak 1909-ben (vagy előtt)

Egy felvétel színezett és fekete-fehér változata




Országos Széchényi
Könyvtár

A fotó
készítője: 
Azonosítatlan
Hely:  Budapest; Szabadság tér
Postázás dátuma:  1911.12.10.

Zempléni Múzeum,
Szerencs

A fotó
készítője: 
Azonosítatlan
Hely:  Budapest; Szabadság tér
Postázás dátuma:  1909.09.



Szabadság tér íves záródását négy kiváló épület adja.
A két szélső sarokkupola-páros, a két középső pedig középrizalitos.

A négy reprezentatív épület

a Szabadság tér íves oldalán



A

Szabadság tér íves záródását négy kiváló épület adja; a két szélső sarokkupola-páros, a két középső pedig középrizalitos. A sarokkupola szülőépülete a Szabadság tér 13. szám alatti épület lehetett, mert bal kupolája éppen az igen hosszú Sas utca tengelyét zárja le. A neoromán várkastélyt idéző épület 1900 és 1901 között épült fel Gyalus László tervei szerint Sváb Imre részére. Földszintjén díszes kávéház mûködött, és mûködhetne újra. Belső tereit régi képeslap mutatja meg nekünk. A szimmetria igénye megkövetelte, hogy az előbbi palota tükörképén, a 16-os számú íves épületen is a sarokbástyarizalitokat kupola fedje. A neobarokk épületet az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Társaság Rt. emeltette Meinig Artur építész tervei szerint 1900 és 1902 között. Meinig Artur mûve többek között a pesti, 1889-ben épült neorokokó Wenckheim palota (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár) és a Park Club (Stefánia palota) épülete.

T

engerész palota homlokzata tele van hajóorr díszekkel, kikötőgyûrûkkel, szobrokkal és "AT" monogramokkal. Az épület belseje is rendkívül díszes: márványarchitektúra, stukkók, freskók. Iparmûvészeti védelmet élveznek csillárjai, faburkolatai, az ajtók, a neoreneszánsz kandalló, tapétái, könyvtárbútora, neorokokó kör alakú terme. Illő volna ezért az épületet közkinccsé tenni, és megnyitni a nagyközönség számára a historizmus világfővárosában, Budapesten.

M

einig Artúr tervezte a két középső íves palota közül a jobb oldalit is neorokokó stílusban. Az 1899 és 1900 között épült középkupolás palota építtetője Dungyerszky Lázár volt. A kőburkolatos épület ép architektúrájából csak a középoszloppárok tetejéről egy-egy szoborpár tûnt el az idők folyamán. A balközépen álló íves, neoreneszánsz stílusú palota (CIB Bank) homlokzatára, Schannen Ernő építész négy félkör oszlop pilaszteres, timpanonos hatalmas portikusz motívumot helyezett fel, gazdag plasztikával. A timpanonba középen Kossuth Lajos álló szoboralakjával, tőle jobbra Petőfi kardos alakja mellett lant, a földművelők apa, anya, kisgyermek, nagyapa és méhkas alakjaival. Kossuthtól balra Eötvös József, 48-as kultuszminiszter iratokkal, hozzá apa hozza tanulni fiát, háttérben zászló és fogaskerék, hazafiság és iparűző cselekedet, mögöttük kovács üllővel, végül Gábor Áron ágyúja. A nemzeti érzelmű építtető Deutsch Antal volt. Ez a palota is 1899 és 1900 között épült fel. A timpanon szoborcsoport üzenete: Az elkötelezettség, lendület és tudás a nemzet gyarapodásának, felemelkedésének záloga.


Panorámakép a budapesti Szabadság térről, 1909 körül, amikor a növényzet még látni engedte a kompozíciót,
Erdélyi photogr. Budapest, MÉM, gyűjtötte: Bugár-Mészáros Károly 2005-ben
Hasonló felvételnek a színezett változata
Erdélyi photogr. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár

Alpár Ignác palotái I.

A Nemzeti Bank székháza


         

Fent balra és itt lent a az Osztrák-Magyar Bank – a mai Magyar Nemzeti Bank – épülete. Fent jobbra a Tőzsdepalota (MTV) volt székháza összehasonlításul, amennyiben mindkettő kéttornyos középrizalittal rendelkezik, a téren egymással szemben állnak. Katt. a fenti képekre a nagyításhoz.



A

hét kisebb épület után felépült a két nagy középület a 8-9-es szám alatt, az Osztrák-Magyar Bank – a mai Magyar Nemzeti Bank – épülete, és a 17-es szám alatti Tőzsdepalota (MTV) székháza. A Szabadság tér kompozíciója egységes fővonalaiban szimmetrikus, mégis a monotóniát messze elkerülendő aszimmetrikus is, de az aszimmetriában is összetartó, amihez eszközül szolgál a két Alpár Ignác épület tér felőli homlokzatán megjelenített kéttornyos középrizalit motívum. Ez az építészeti eszköz 1900 körül sűrűn megjelenik, gondoljunk csak a közeli Igazságügyi Palotára, 1896/97 (Néprajzi Múzeum) vagy a Mûszaki Egyetem főépületére 1902-1908. Mindkét új középület a kor ismertetői szerint "monumentális római stílusban" épült. Mindezt a homlokzatokon megjelenő párkánytartó oszlopsor mély plasztikája hatalmas párkánykiülésekkel jeleníti meg. Ez a homlokzatképzés már az Igazságügyi Palotánál is jelentkezik, de a nemzetközi gyakorlatban az 1910-es években is a tovább élő historizmus ilyen eszközökkel él, különösen a kiemelt jelentőségű középületek esetében.

A

Nemzeti Bank székháza 1902 és 1905 között épült fel, gazdagabb műrészletekben, képzőművészetekben és iparművészeti eszközökben. A homlokzatán a tudományok és mesterségek allegorikus domborműfrízei vonulnak végig a lábazat attikasávjában. A dél-nyugati sarokrizalit beforduló élén maga Alpár Ignác szimbolizálja az építészetet, lábával egy trigliefes párkányra lépve, és a térre forduló domborművön építészhallgatók éppen élő aktot rajzolnak és mintáznak. (Lásd itt balra a KÉPGALÉRIÁT, KATT a baloldali képre)

A

Bank belsejében a lépcsőházak, folyosók díszesek, Róth Miksa színes ablakokkal ékesek. A tárgyalótermek, bankelnöki irodák gazdag belsőépítészetet hordoznak. A historizáló műrészletek között a szecesszió is fel-felbukkan. A Magyar Nemzeti Bank az épületében látogató központot működtet, és bemutatja a székház egyes részleteit és a pénztörténeti kiállítását.

Alpár Ignác palotái II.

A volt Tőzsdepalota (MTV) székháza






A

Tőzsde palota telkét 1899 áprilisában vették birtokba – tervpályázat és tervezés után –, a földmunkákat 1902 szeptemberében kezdték el, a falak bokrétaünnepsége 1903. október 10-én volt. Pontosan 1905. augusztus 1-re elnyerték a lakhatási engedélyt, vele a 30 évi ingatlanadó-mentességet. Az épület október 30-án vált megnyithatóvá. A telket a Tőzsde 10 évi kölcsönre vette, az építési jelzálog-kölcsön 60 éves futamidejû volt. A telek 2.277.540,- Koronába, az épület 4.278.000,- Koronába került. Mivel az épületet ma eladták, és új funkciót keres, érdemes megvizsgálni, hogy adottságai mire alkalmasak. Építészeti minősége, fekvése és hatalmas belső terei a Budapesten szükséges reprezentatív Kongresszusi Központ funkcióra a legkiválóbbak, úgy hogy a közösségi tereken kívül kb. 60 kiemelt személy számára egy-egy szállodai szoba illetve lakosztály is biztosítható legyen. Az épület eredeti tervezői programjából és műszaki leírásából, valamint a funkciókat feltüntető alaprajzokból kitűnik, hogy a fő funkciók azért kerültek az első emeletre, hogy a lábazat-földszint terei az épület fenntartási költségeinek mérséklése céljából bérbeadhatók legyenek, és a Tőzsdeépület bezárásától függetlenül nyitva tarthassanak. Eredetileg a földszint déli oldalán egy kávéházat kis étteremmel alakítottak ki, a Nádor utcára néző helyiségek pedig kiadható irodaterek voltak. A földszint északi térre néző portáljai mögött kiadható boltokat terveztek, az északi rövidoldalon pedig egy postahivatal kapott helyet.A Kongresszusi Központ funkció esetén étterem és üzletek szintén nyílhatnak a földszinten. A Tőzsde díszlépcsővel felvezetett első emeletén az épület déli végében volt az 1320 m2 alapterületû és közepén 3 szint belmagasságú dongaboltozatos, díszes értéktőzsde-terem három oldalra néző ablakaival, amelyet 1200 fő jelenlétére szántak. Ennek tükörképe a Tőzsde északi végében az ugyanekkora és ugyanolyan díszes Árutőzsde-terem volt, azzal a különbséggel, hogy hatalmas, 9 m magas ablakai a búza színének és minőségének biztos megállapítását természetes fényben tegyék lehetővé. A két termet a középső, nyolcszögletű, kb. 180 m2-es kupolateremből jobbra és balra egy-egy 500 m2-es oszlopcsarnok-ruhatárterem kötötte össze. Kongresszus esetén például az északi "árutőzsdeterem" volna a plenáris ülések terme, a déli terem pedig a rendezvényi étterem szerepét töltheti be. A kettő között a homlokzatok mögött szekció termek sorakoznának. Kisebb létszámú kongresszusok esetén északon és délen különböző események párhuzamosan is zajlódhatnak. Ekkor a büfé a régi nagyruhatárterekben is helyet kaphat. A szállások a II. III. és IV. emeleten a hosszhomlokzatok illetve a belső udvarok irányában sorakozhatnak. Érdekes adottság, hogy mindkét nagyterem esetében a II. emeletről a közönség a karzatról figyelhette az eseményeket. Ezek a karzatok pontosan úgy helyezkednek el, mint a báltermek zenekari karzatai, annak is használhatók a jövőben. Hasonló karzatterek a kupolateremhez is csatlakoznak. A Tőzsde új funkcióinál természetesen az eredeti tervstruktúrát és díszítőelemeket kell visszaállítani. Az ad méltóságot és megbecsülést az épület új vendégeinek és az új funkciókat csak az épület megengedte mértékéig szabad belehelyezni. Mivel relatíve kevés az ablak, ezért nem szabad szállodai szobák számát túlzottan növelni, inkább azok belsőépítészeti minősége és tágassága legyen a vendégek iránti tiszteletadás eszköze. A bemutatott panorámaképen látható kertet 1905- ben telepítették. A kis fák akkor még megengedték a térfalak együttes élvezetét, mára a fák felnőttek, sőt szerencsés módon a forgalom is kiszorult a térről, amelyen a park a teljes felületet eluralta. Az ideális emberbarát fővárosnak olyannak kell lenni, hogy a gyalogos utcákat, tereket és parkokat összekötve babakocsival is el lehessen jutni háborítatlanul akár a Margitszigetre vagy a Városligetbe; a szép Szabadság tér éppen elágazóhelye a két babasétáltató iránynak.






Melléklet: a Tözsdepalota látványterve

Kép az epiteszforum.hu cikkéből




A Tőzsdepalotáról

Hely:  Budapest
Leirás:  Szabadság tér 17. V. kerület
Tőzsdepalota, a volt MTV székház
Épités éve:  1899-1905
Tervező
Alpár Ignác (1855-1928)
Jelenlegi
tulajdonos 
Tippin Corporation
A felújitás
tervei 
Beyer Blinder Belle New York-i iroda, magyar részről a CMA International budapesti építésziroda



A

felújitási tervekről az epiteszforum.hu számolt be, Zöldi Anna irása révén Ez interneten itt érhető el:

Épitész Fórum

Megtudjuk, hogy a felújítás során a rengeteg utólagos beépítést kell majd megszüntetni és az feltett burkolatokat az eredeti felületekről eltávolitani. Fentebb a látványterv egy része, ami a magyar építész és látványtervező, Fretyán Viktor munkája Ahogy a fenti cikkből kiderül, bejutott a 2010-es év 50 legjobb látványképe közé.



A szecesszió kiváló épületei

a Szabadság tér körül


A

Szabadság tér körüli 29 telek közül három külső épületet érdemes kiemelni. Mindenekelőtt a Hold utca 4. szám alatt a Lechner Ödön tervei által 1900 és 1901-ben épült magyar néprajzi és régészeti motívumkincsekre alapozott, nemzeti stílusú szecessziós Postatakarék épületét, amely egyértelműen a legjelentősebb és világhírû magyar szecessziós épület. Az Otto Wagner által tervezett és 1904-1906 között épült, bécsi Postsparkasse, a bécsi szecesszió csúcsépülete és auláját, egyes irodáit és lépcsőházát, valamint egy Otto Wagner múzeumrészt a nagyközönség számára megnyitották. Nekünk is ezt kell tenni a Magyar Államkincstár által használt Magyar Királyi Postatakarék épületünkkel. Természetesen a megnyitás előtt az aula és a tanácsterem Lechner tervezte bútorait rekonstruálva az eredeti helyzetükbe kell visszahelyezni. Szerencsés volna, ha hasonlóan a barcelonai gyakorlathoz, ahol Gaudi épületeinek tetejére is fel lehet menni. A Postatakarék lenyűgöző Zsolnay kerámia tetőfiguráit közelről szemlélhetnék a látogatók.

M

eg kell említenünk még egy negyedik Kármán és Ullmann tervezte házat is, ami teljesen leromlott állapotából nemrég kapta vissza eredeti szépségét. Ez a hajdani Wertheimer és Frankl Áruház épülete, Hold utca 6. alatt, a Postatakarék mellett. Oldalhomlokzatuk egymás felé néz a Perczel Mór utca két oldalán és egyszerre látjuk a magyar és a bécsi szecesszió stílusának legszebb képviselőit. Az áruház vasmunkáit a Forreider és Schiller cég készítette. A cég éppen a ház építése alatt szerepelt az 1900-as világkiállitáson is, 1901-ben pedig a kereskedelmi minisztérium nagy érmét nyerte el. Alkotásaikat ma már újból láthatjuk kapun, a balkonokon és az épület homlokzatán - KATT itt balra a képre a KÉPGALÉRIA indításához.

V

égül az üdvözlendő magánkezdeményezés elismerésével zárom soraimat. Különösen tiszteletre méltó, hogy a Honvéd utca 3. szám alatti, Vidor Emil által tervezett és 1905 körül Bedő Béla részére épült, különösen gazdag kerámia homlokzatú, lépcsőházú és belső terû, öt-hatemeletes lakó- és üzletház egyik tulajdonostársa a földszinti üzlethelyiségben megnyitotta a Magyar Szecesszió Házát, a korstílus tárgykultúráját és képzőmûvészetét tárja a látogató elé. A hely adottságából következik, hogy olyan érzés fog el bennünket, mintha 1905- ben egy budapesti lakberendezési üzletben sétálnánk, ahol a tulajdonos a séta végén kis kávéházában meg is kínálja vendégeit. Nagyon sok ilyen önzetlen országbemutató, országfelemelő polgárra volna szükség. A mellékelt képre katt. bemutatjuk a ház eredeti, a felújitás előtti és utáni részleteit hat képben.