Sokáig fel volt állványozva a legszebb ház a Kiskörúton.
Ha eddig nem is tűnt fel senkinek, hát a magas állványzat miatt csak felhívta
a figyelmet magára! – Vajon, mi is volt mögötte? S vajon milyen lesz,
ha elkészül?
Két éve
jártam itt
,
fedeztem fel ez az épületet kívül-belül. Mindig kedvesek
maradnak nekem azok a házak, amiket már megszelídítettem, és
régi ismerősként
köszönök rájuk (KATT balra - négy kép a felújítás előttről). Ha nagy esemény történik velük – most éppen
újjászületésüket ünneplik – igyekszem meglátogatni őket!
Erről a kiskörúti házról alkotott
első benyomásom az etalon,
hiszen abba a küllembe szerettem bele. Szépségében
patinás, pont, ahogy nekem
tetszik! Külső homlokzatát
szürkére festette a város zaja,
mozaik lányai csak
évszakonként csillantak meg a magasban, és megpróbálták magukra vonni a figyelmet.
A
komor épület úgy állt a város közepén, mint egy elvarázsolt, tornyos csipkés
kastély – alig észrevehetően.
Miután fél évig az
állványok fogságába esett, a nyári napsütés kiszabadította,
és végül lehullt a lepel!
Hófehérre púderezett arcán hangsúlyt kaptak az ablakok.
A mozaik csillogását a vakító fehér csipke nyomja el. Mint egy ifjú
modell a
kifutón, úgy lép előre a szomszédos ház fekete egyhangúságából az épület!
A Szevera házról
A homlokzat részletei
A Kiskörúton az
Astoria és a Deák tér között magasodik egy gótikus elemeket
hordozó
eklektikus, négyemeletes épület. Az 1900 körül készült ház építtetője a
szalámikészítéssel
foglalkozó, olasz származású Szevera Károly volt. A tervező,
Schannen Ernő maga is sokoldalú
személyiség volt. Az építészeten túl az irodalom is érdekelte. Versírás mellett
Schiller-műveket
fordított, és vígjátékot is írt.
Az épület szépsége a rohanó hétköznapokban kevésbé érvényesül, mert izgalmas látványa jóval
szemmagasság fölé kerül. Alsóbb szintjei üzlethelyiségeknek adnak otthont. Az eklektikus homlokzat
középső tengelye három zárt
erkélyt mutat, melyeket félköríves ikerablakok fognak közre, előttük
csúcsosan kiálló,
háromszög erkélyekkel. A szinteket kőkorlátos minta választja el egymástól.
Az épület tetejét csúcsíves, öntöttvas
tornyok koronázzák. Az aprólékos kőfaragásokat a legfelső
emeleten csillogó
üvegmozaik képek teszik hangsúlyosabbá. A
talán Róth Miksa-féle mozaikok a négy évszak
allegorikus nőalakjait ábrázolják. A Tavasz világoskék ruhában körülötte virágokkal, a Nyár arany
szoknyában egy napernyővel látható, az
Ősz kezében szőlőfürttel, míg a Tél szép, sötétkék bundába
burkolózva. (KATT - képsorozat, 4 részletkép felújítás után)
FRISSÍTÉS
1904-es újságból:
A IV. ker. Károly-körut 14. szám alatt épülő új házban folyó évi augusztus
elsejére kiadandó (...) Bővebb fölvilágositással szolgál a tulajdonos:
Szevera Károly, Károly-körut 20. sz., naponta délelőtt 10 és 12 óra közt;
míg a tervek Schannen Ernő műépítész irodájában, VII., Dohány-utca 5/a. 12.
alatt tekinthetők meg.
Nagyon kíváncsi voltam,
mit rejt az új ruha. Megint körülnéztem bent, és a régi
"megszokott" hangulatot találtam, azt, ami két éve is elvarázsolt! A
megsárgult vakolat,
rajta a kis virágok, a mennyezeten összeérő virágkoszorú, a rozsdás, kecses kovácsoltvas
korlát, bimbózó virágai, az egykor futó
kókuszszőnyeg leszorító réz gombjai, a
virágmintás folyosóajtók és szegecselt oszlopok mind ismerősek voltak! :)
A Szevera házról
A belső részletek
A díszes megjelenés
harmóniában van a belső hangulattal. Keskeny,
boltíves folyosón keresztül
érkezünk a főlépcsőházhoz és az udvarból induló cselédlépcsőhöz.A körfolyosók
tartóoszlopai sötét
színűre mázolt öntöttvas megoldással készültek. A lengőajtók
üvegei közül már csak egy mutatja az
eredeti mart mintát.
A
főlépcsőház olyan, mintha a régmúltban járnánk. A legfelső emelet virágkoszorús
tükörmennyezetének stukkó díszei még épségben láthatók. A csodálatos mintázatú kovácsoltvas korlát
a beszűrődő fény
homályában különleges hangulatot teremt a
patinás légkörben.
(KATT a kis képre - 20 kép a sorozatban)
A késői historizmus épületei dekoratívitásban vetekednek a szecesszió épületeinek
díszítésével. Az ornamentika
fontos szerepet kap az épület rangjának jelzésében. Amíg a lépcsőházban többnyire
inkább florálisak a motívumok, az udvaron viszont (lásd itt fent kovácsoltvas rácsot) mértani
vonalazottságúak.
A Szevera házról
Endrei Istvánné interjú-részlet - 2006
"Ez a ház, ahol lakom."
"A ház a Kaufmann nevezetű textilkereskedõé volt, késõbb magyarosították a nevüket Királyra.
Az egész ház az övéké volt. A kapunál portás volt, és a kapu aljától egészen a félemeletig,
piros kókuszszõnyeg vezetett -- azt könnyen lehetett söpörni, tisztítani --, és a lépcsõn a
szõnyeget rézrudakkal rögzítették, hogyha rálép valaki, nehogy elcsússzon. Volt a háznak egy
gondnoka, aki minden reggel szidolozta a kilincseket, és tisztította a szõnyeget. Őt
deportálták Auschwitzba, de visszajött, és majd százévesen halt meg. Annak idején a lakást
tőle vettem ki. A háború elõtt minden emeleten zárt folyosó volt üvegablakokkal és ajtóval.
Amikor a háború alatt betörtek az ablakok, az ablakkereteket, amelyek vasból voltak, a
'gyűjtsd a vasat' akció keretében begyűjtötték. Azért nem lehetett már ezt visszacsináltatni,
pedig nagyon szép volt az üveg is...
(Interjúalany: Istvánné Endrei, Interjúkészítő neve: Czingel Szilvia, Interjú készítésének időpontja:
2006.október-november. Az Endrei Istvánné interjút teljes egészében
elolvashatja itt - centropa.org )
Hamarosan biztos sor kerül a
belső felújításra is, bár nekem így, régi pompájában is
kifejezetten tetszik! Örülök, hogy a
homlokzat megújult, és így is szép lett!
(KATT a lenti kis képre - képsorozat a felújított részletekkel - 7 kép)
Aki eddig
csak elsietett mellette, az most már biztos felfigyel rá, hiszen ilyen sugárzó szépség
mellett most már igazán nem lehet csak úgy elmenni! ;)