Sokáig fel volt állványozva a legszebb ház a Kiskörúton. Ha eddig nem is tűnt fel senkinek, hát a magas állványzat miatt csak felhívta
a figyelmet magára! – Vajon, mi is volt mögötte? S vajon milyen lesz, ha elkészül?

Két éve jártam itt , fedeztem fel ez az épületet kívül-belül. Mindig kedvesek maradnak nekem azok a házak, amiket már megszelídítettem, és régi ismerősként köszönök rájuk (KATT balra - négy kép a felújítás előttről). Ha nagy esemény történik velük – most éppen újjászületésüket ünneplik – igyekszem meglátogatni őket!



Erről a kiskörúti házról alkotott első benyomásom az etalon, hiszen abba a küllembe szerettem bele. Szépségében patinás, pont, ahogy nekem tetszik! Külső homlokzatát szürkére festette a város zaja, mozaik lányai csak évszakonként csillantak meg a magasban, és megpróbálták magukra vonni a figyelmet.
A komor épület úgy állt a város közepén, mint egy elvarázsolt, tornyos csipkés kastély – alig észrevehetően.

Miután fél évig az állványok fogságába esett, a nyári napsütés kiszabadította, és végül lehullt a lepel! Hófehérre púderezett arcán hangsúlyt kaptak az ablakok. A mozaik csillogását a vakító fehér csipke nyomja el. Mint egy ifjú modell a kifutón, úgy lép előre a szomszédos ház fekete egyhangúságából az épület!








A Szevera házról
A homlokzat részletei

A Kiskörúton az Astoria és a Deák tér között magasodik egy gótikus elemeket hordozó eklektikus, négyemeletes épület. Az 1900 körül készült ház építtetője a szalámikészítéssel foglalkozó, olasz származású Szevera Károly volt. A tervező, Schannen Ernő maga is sokoldalú
személyiség volt. Az építészeten túl az irodalom is érdekelte. Versírás mellett Schiller-műveket fordított, és vígjátékot is írt.

Az épület szépsége a rohanó hétköznapokban kevésbé érvényesül, mert izgalmas látványa jóval szemmagasság fölé kerül. Alsóbb szintjei üzlethelyiségeknek adnak otthont. Az eklektikus homlokzat középső tengelye három zárt erkélyt mutat, melyeket félköríves ikerablakok fognak közre, előttük csúcsosan kiálló, háromszög erkélyekkel. A szinteket kőkorlátos minta választja el egymástól. Az épület tetejét csúcsíves, öntöttvas tornyok koronázzák. Az aprólékos kőfaragásokat a legfelső emeleten csillogó üvegmozaik képek teszik hangsúlyosabbá. A talán Róth Miksa-féle mozaikok a négy évszak allegorikus nőalakjait ábrázolják. A Tavasz világoskék ruhában körülötte virágokkal, a Nyár arany szoknyában egy napernyővel látható, az Ősz kezében szőlőfürttel, míg a Tél szép, sötétkék bundába burkolózva. (KATT - képsorozat, 4 részletkép felújítás után)







Nagyon kíváncsi voltam, mit rejt az új ruha. Megint körülnéztem bent, és a régi "megszokott" hangulatot találtam, azt, ami két éve is elvarázsolt! A megsárgult vakolat, rajta a kis virágok, a mennyezeten összeérő virágkoszorú, a rozsdás, kecses kovácsoltvas korlát, bimbózó virágai, az egykor futó kókuszszőnyeg leszorító réz gombjai, a virágmintás folyosóajtók és szegecselt oszlopok mind ismerősek voltak! :)




A Szevera házról
A belső részletek


A díszes megjelenés harmóniában van a belső hangulattal. Keskeny, boltíves folyosón keresztül érkezünk a főlépcsőházhoz és az udvarból induló cselédlépcsőhöz.A körfolyosók tartóoszlopai sötét színűre mázolt öntöttvas megoldással készültek. A lengőajtók üvegei közül már csak egy mutatja az eredeti mart mintát.

A főlépcsőház olyan, mintha a régmúltban járnánk. A legfelső emelet virágkoszorús tükörmennyezetének stukkó díszei még épségben láthatók. A csodálatos mintázatú kovácsoltvas korlát a beszűrődő fény homályában különleges hangulatot teremt a patinás légkörben. (KATT a kis képre - 20 kép a sorozatban)








A késői historizmus épületei dekoratívitásban vetekednek a szecesszió épületeinek díszítésével. Az ornamentika fontos szerepet kap az épület rangjának jelzésében. Amíg a lépcsőházban többnyire inkább florálisak a motívumok, az udvaron viszont (lásd itt fent kovácsoltvas rácsot) mértani vonalazottságúak.







A Szevera házról
Endrei Istvánné interjú-részlet - 2006


"Ez a ház, ahol lakom."

"A ház a Kaufmann nevezetű textilkereskedõé volt, késõbb magyarosították a nevüket Királyra. Az egész ház az övéké volt. A kapunál portás volt, és a kapu aljától egészen a félemeletig, piros kókuszszõnyeg vezetett -- azt könnyen lehetett söpörni, tisztítani --, és a lépcsõn a szõnyeget rézrudakkal rögzítették, hogyha rálép valaki, nehogy elcsússzon. Volt a háznak egy gondnoka, aki minden reggel szidolozta a kilincseket, és tisztította a szõnyeget. Őt deportálták Auschwitzba, de visszajött, és majd százévesen halt meg. Annak idején a lakást tőle vettem ki. A háború elõtt minden emeleten zárt folyosó volt üvegablakokkal és ajtóval. Amikor a háború alatt betörtek az ablakok, az ablakkereteket, amelyek vasból voltak, a 'gyűjtsd a vasat' akció keretében begyűjtötték. Azért nem lehetett már ezt visszacsináltatni, pedig nagyon szép volt az üveg is...
(Interjúalany: Istvánné Endrei, Interjúkészítő neve: Czingel Szilvia, Interjú készítésének időpontja: 2006.október-november. Az Endrei Istvánné interjút teljes egészében elolvashatja itt - centropa.org )







Hamarosan biztos sor kerül a belső felújításra is, bár nekem így, régi pompájában is kifejezetten tetszik! Örülök, hogy a homlokzat megújult, és így is szép lett!
(KATT a lenti kis képre - képsorozat a felújított részletekkel - 7 kép) Aki eddig csak elsietett mellette, az most már biztos felfigyel rá, hiszen ilyen sugárzó szépség mellett most már igazán nem lehet csak úgy elmenni! ;)



Forrás:
Helyszínbejárás 2012.
Helyszínbejárás 2015.
Adalékok a Belváros történetéhez I-II. - Budapesti Városvédő Egyesület. 1993.
Déry Attila: Belváros, Lipótváros, V. – TERC. 2005.



Kovács Veronika a
lasdbudapestet.blogspot.hu
szerkesztője




Újjászületés a Kiskörúton
A Károly körút 14. új ruhája

Irta és fényképezte: Kovács Veronika
lasdbudapestet.blogspot.hu
szerkesztője