Szecessziós magazin
Szecessziós magazin
Bemutatjuk Fodor Gyula egyik legszebb, két utcára nyíló, két fő homlokzattal bíró épületét, ahol egyébként jelentős művészek, mesterek működtek közre. Ami kevés információnk van a tervezőről, illetve az építtető Károlyi Lajosról azt itt közreadjuk, kárpótoljon viszont a sok - részben megmaradt - szép részlet.

Köszönjük Dragos Juditnak munkáját, ami a korabeli jó minőségű képek megszerzését valamint az építéssel kapcsolatos infót illeti

KATT a fenti kis képekre, az épület megfelelő részleteiért, vagy TOVÁBB...

Keresd meg a különbségeket játék jut eszünkbe, ha az épület két - feltehetőleg hajdan azonos - homlokzatát megnézzük. Ezt az összehasonlítást - az Üllői út 14 és Baross utca 11 homlokzat közt a fenti fotók segítségével könnyen megtehetjük, elgondolkozhatunk ugyanakkor az épületeink védelméről, megóvásáról. Ugyanis a két homlokzat - más és más hiányzik róluk - de még együtt sem adják ki az eredetit.

KATT a fenti képekre, a homlokzatleirásra, valamint a korabeli Üllői úti, a mai Üllői úti illetve a Baross utcai homlokzat összehasonlitásához.


A bejárat belső részében egy sudár termetű, arany kifestésű hölgyet találunk, pontosabban annak jó méteres domborművét, hellén tunikához hasonló öltözetben. Mögötte szalagokkal körbevett hármas virágfűzér, ahol a szalagok szépen illeszkednek az öltözetéhez. A korabeli leírás szerint a tervező Ney Simon szobrászművész volt, akiről ismert, hogy itt is, mint több Fodor Gyula által tervezett házban (tucatnál is több rangos ház Budapesten) alkotott szobrokat, domborműveket, fehérben mintázott stukkó domborításokat.

Az dombormű korabeli előképét kutatva megtaláltuk - mint az épület védőszellemét, angyalát - a bécsi épületeknél, főleg Otto Wagner tervezte palotáknál. Ami természetesen mit sem von le a Ney Simon alkotás sajátos szépségéből. Wagner több épületéhez tervezett ilyen jelképes alakokat. Ismert, hogy hajdan a római polgárnak védőszelleme volt (férfiaknak genius-a nőknek iuno-ja) majd a helyeknek (genius loci), és a különböző szervezeteknek, sőt városoknak is lett védőszelleme, amihez hüség eskűt tettek, vagy imát mondtak. Később, a keresztény időkben alakult ki a védőangyal fogalma.

Az első kis képre kattintva fentebb, végig követhetjük a bécsi és magyar szecesszió néhány alkotásán a századfordulóban immár nőies védőangyal figuráját. Talán ismerős téma az angyalok neme az olvasó előtt... Kezdeti ábrázolásokban az angyalok többnyire férfiak voltak, de a századfordulóhoz közeledve a művészet nőiesitette őket.


Ney Simon egyben a fehér stukkódíszek tervezője is, a kis puttók nem annyira a termékenységre utalnak, hanem kis lantot, furulyát tartva a művészeteket jelképezik.

KATT itt is a képekre a nagyításhoz, valamint megmutatjuk Ney Simon más épületeknél formázott puttóit, pufók gyermekalakjait is, ahol szintén a művészeteket, az építészetet, szobrászatot, stb. allegorizálják.


A homlokzat stukkó diszei az épület belsővel összehasonlítva, inkább szigorú, talán kissé szúrós ornamentika mint kedélyes.

KATT az oldal képeire, az épület megfelelő részleteiért...


A kapu az épület két bejáratán azonos kivitelben készült, a Győry és Gerő kovácsműhelyben. Jungfer Gyula a sokszor díjazott kovácsmester mellett, aki a historizmus és a szecesszió korszakában nagyon sok díszes kaput alkotott a fővárosban, az egyik további legnevesebb a Győry és Gerő kovácsmester páros. Mint itt is, jellemző a munkáikra a domborított lemezek használata. Ezek egy része vöröslemezből készült és színben is különvált. A vonalas rácstípustól eltérően a szecesszió általában is kedvelte a síkszerű, enyhén domborított részleteket, levelek, madarak, nálunk még magyaros népies motívumok formájában. Csak mint érdekesség, hogy a kaput egy az egyben a Dózsa György út 29 alá is elkészítették (Csányi-ház).

KATT az oldal képeire, a kapu megfelelő részleteiért...


A fenti képeken azt fogjuk illusztrálni, ahogyan a XIX századvégi nagypolgári palota historikus stílusú - lodzsás - belsőudvara egyszerűbb formában megjelenik az itt bemutatott de igényes polgári bérpalotánál. A lodzsaszerkezet láthatóan már nem árkádos, de a körfolyósó itt is széles és élhető tér (két méter feletti szélességben, mintás burkolattal) ami még szervesen az épület része. Az oszlopok és a díszes korlátok közt inkább otthon vagyunk, ahol elbeszélgetni inkább szeretnénk, mint máshelyt pl. egy keskeny vaskorlátos fűggőfolyósó szivarszünetre alkalmas területein. A korlátmintázatot is érdemes megnézni közelebbről, finoman bécsies vonalazású.

Meglepő módon az udvari lodzsaszerkezet pontos mását egy másik budapesti épületben is megtaláljuk.

KATT a fenti kis képekre, az udvar megfelelő részleteiért...


Az épület tervezése idején már túl vagyunk az art nouveau hajlékony, mozgalmas vonalain, a rigurózusabb bécsi stílust, a Hoffmann féle kockákat részesitették előnyben nálunk is. Kontrasztként egy kismadár ajánlkozik feloldani a szigorúságot.

Ami színes üvegablak megmaradt, azt szintén itt mutatjuk meg.

KATT az oldal képeire, az épület megfelelő részleteiért...


Az igényesebb polgári lakások mintás burkolókövezete a bejáraton és a folyósókon elterjedt szokássá lett a századfordulón. Itt egy ritkább - többszínű - változat láatható a bejáraton. Pluszban egy másik Fodor épület burkolómintáit is bemutatjuk itt, negyedik képként.

KATT az oldal képeire, az épület megfelelő részleteiért...


  

Magyar Épitőművészet, 1908. 6. évf. 3. sz

Gróf Károlyi Lajos Üllői-úti bérpalotája. Tervezte Fodor Gyula. A bérpalota 597 négyszögöl telken épült 460 négyszögöl beépített területtel. A földszinten kávéház és üzlethelyiségek vannak, a nagy udvar alatt a "Terna" r.t. raktárai helyezettek el. A négy emeleten modern 4-8 szobás lakások vannak, körülfutó 2,20 széles loggiával. Az utcai homlokzat kiképzése nagyrészt haraszti márványból eszközöltetett, az oszlop és mellvéd karsztmárvány.

Az építkezést 1905 szeptemberében kezdték el és a kész épület 1907 május hóban lett lakhatóvá. Az építkezés circa 900.000 koronába került.

A föld-, kőműves- és elhelyező munkát Paulheim és Stahuljak, a homlokzat haraszti márvány kőfaragó-munkát, a vesztibülök és főlépcsőházak márványburkoló munkáit, az utcai és udvari lábazatokat Müller Rezső, a díszbádogos-munkát és villámhárítókat Konti Imre, a pala- és cserépfedőmunkát ifj. Háber Sándor, a szobrászmunkákat, belső mennyezet- és fehérmunkákat Ney Simon, a díszlakatos- és vörösrézmunkát Gerő és Györy, a parkettmunkákat az Egyesült Parkettgyárak, Bauersdorf és Blach czég, a vízvezeték és csatornázást Janish János fiai, cserépkályhákat Markovits Izidor, villamosvilágítást és csengőket Diemmer Hugó, esslingeni redőnyöket Magaziner Lajos, személylift, cselédlift és teherfelvonót Wertheim F. és társa, az aranyozó munkát Kilinger József készítette.



Gerle János, Kovács Attila, Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Budapest, 1990.

Fodor Gyula, Budapest, 1872. december 4. - Budapest, 1942. január 27.
Műegyetemi tanulmányait Bécsben(?) végezte. Önállóan dolgozott, 1905-től nagyszámú budapesti bérházat tervezett. Pályázatokon nem vett részt, közvetlen megbízások alapján végzett munkája kötötte le. Az Atlantica Tengerhajózási Társaság építésze volt: ipari létesítmények tervezésével is foglalkozott. Gazdagon díszített épületeinek szobrászati munkáit – az esetek többségében – Ney Simon készítette.



epiteszforum.hu/node/20296
JELES ÉVFORDULÓK 2012-BEN

70 éve, január 27-én halt meg Fodor Gyula építész, aki Bécsben szerzett oklevelet, majd Magyarországon dolgozott, s kiemelkedő bérházépítési tevékenységet fejtett ki (Hajós utca 25., Napóleon Udvar, a Csokonai utca 8. és az Üllői út elején az Aranysas-udvar.) Stílusa a mértéktartóbb szecessziót képviseli. Fodor tervezte a műgyűjtő és mecénás Ernst Lajos számára a Nagymező utcai Ernst-házat, amely egyik fő műve.