Az ég legyen tivéletek,
Üllői-úti fák.
Borítsa lombos fejetek
szagos, virágos fergeteg,
ezer fehér virág.
Ti adtatok kedvet, tusát,
ti voltatok az ifjúság,
Üllői-úti fák.
Ebben a házban lakott Kosztolányi Dezső (1885-1936) az 1905-ös esztendőben és itt
írta az Üllői úti fák című versét. Az akkori fák már csak az épületen maradtak
meg (egy-egy allegorikus nőalakkal, itt fent a Tavasz), de oly megfeketedve, hogy
csak egy verőfényes reggel, súroló fényben teleobjektívvel sikerült a részleteit
jobban bemutatni. Az épület homlokzata annyira füstös, kormos, siralmas helyzetű,
hogy szavakat már erre tovább nem is lehet hozzáfűzni, talán a költő szavai
adhatnak némi reménységet.
KATT az oldal képeire, az épület megfelelő részleteiért...