A nemzeti építészet
"nem volt, hanem lesz"
Lechner elismerten a legnagyobb szecessziós építészünk.
Tavaly Európa szintű art nouveau vándorkiállítás volt a Nemzeti Múzeum kertjében.
Barcelona - Budapest - Brüsszel volt a címe, de valójában Gaudi - Lechner - Horta
alkotásai volt a téma. Ehhez az értékeléshez nem kell semmit hozzátennünk.
Első szecessziós periódusa - a kezdetek: népies és indus. Az új magyar stílus keresésének időszaka ez,
aminek itt két remekművét, a Kecskeméti Városházát és az Iparművészeti Múzeumot nézzük meg.
Lechner azt tartotta, hogy magyar jellegzetességként a népművészeti motívumok meghatározó szerepűek kell
legyenek, de arra is hamar rájött, hogy a részletdekoráció önmagában kevés. Keresi azt a nagyobb
építészeti környezetet, mai szóval tömegformákat, a nagybani alakítás módját, amibe
szervesen beillesztheti a folklór elemeit.
Amíg Kecskeméten ez az építészeti forma még inkább historikus, Budapesten
már keleti eredetű.
Folytatás itt
A második periódusa - a nemzeti formanyelvünk - már a kiforrt lechneri stílus. Ő ezt magyar formanyelvnek
nevezi. Talán azért is használja ezt az
elnevezést, hogy ne kösse azt csak egyedül magához, ne adjon okot a vitákra.
Ami a homlokzatot illeti, az ablakokat, a népies dekorációt zseniálisan úgy ágyazza be
nagyobb szinten az épületbe, hogy kitalálja azt a - köztes méretű - formát, amit téglaszalagnak
nevezünk és ami Lechner sokak által követett találmánya.
Folytatás itt
A téglaszalag önmagában is esztétikus dekorvonal, néha vonalháló, ami az ablakoknak, a
népies díszeknek, stb. keretet ad és ami az egész
épülettel szervesen összefonódik, megrajzolja az épület főbb vonalait, mozgalmasan
hullámzó felületet hozva létre.
Lechner másik nagy újítása, ami szintén inkább az épület külsejéhez köthető, a kerámia
dekoratív már-már épületszobrászati használata.
A mázas cserepek, a pirogránit díszítőelemek, olyan lechneri
magyaros jellegzetesség, ami szinte egész pályája alatt jelen van épületein.
Az épületbelsők művésze.
Ami az épület belsejét illeti, ott a teret Lechner talán még felszabadultabban kezeli.
Ez egyébként jellemző rá minden alkotó periódusában. Úgy is mondhatnánk a belső tér három
dimenziójában még inkább szárnyal fantáziája.
A nagyobb épületek esetében - a nagy közintézményeknél - hajlékony ívű
előcsarnokok, kupolák, félkupolák, fény-árnyék játékban gazdag folyosók viszik a látogatót - mondhatni
egyik ámulatból a másikba - gazdagon bánva többek között a magyaros diszitőelemekkel is.
Ha a külsőben Lechner a homlokzat és a felület magyaros megújításának művésze, a belsőben a
téralakítás és a hullámzó dekoráció varázslója. Ezeket a jellegzetességeket, és ezeknek
nemzeti vonatkozásait illusztrálja ez a kis fejezet. (Lechner két periódusának 2-2 monumentális
remekművéhez KATT fentebb a két indító képre)