KATT a Párizs feliratra




Vissza






/

A.Mucha - dia
Jules Chéret (1836 – 1932), Savon Cosmydor , 1891, Cosmydor szappan plakátja

Jules Chéret (1836 – 1932)

Chéret, a modern plakátok atyja - elnevezés teljesen jogos. Nemcsak, hogy technikai újító - a grafikai stúdiójában a többszínű litográfia bevezetője - de művészileg is rendkívüli. Plakátjaiban a francia Belle Époque megtestesítője. A levegőbe emelkedő kecses alakjai, a komplementer társítású vidám színei, az örvénylő vonalai vizuális forradalmat váltanak ki Párizs utcáin. Általa a francia rokokó frivol hangulata éled újra, de ugyanakkor az art nouveau plakát indul útjára. Monet az "utca Watteau-jának" nevezi, és Chéret tényleg csodálta a francia rokokó festészet nagymesterét.

A maximális mérethez KATT erre a képre Jules Chéret (1836 – 1932), Savon Cosmydor , 1891, Cosmydor szappan plakátja
Jules Chéret (1836 – 1932), Savon Cosmydor , 1891, Cosmydor szappan plakátja

'Chérettes'

Chéret mint a "nők felszabadításának atyja" is ismeretes, az addigi puritán, vagy prostituált női plakátfigurák helyett egy vidám, elegáns és merész öltözetű, szabad szellemű női alakot rajzol, aki ha kedve tartja függetlenül mulat, vagy akár cigarettázik. Chéret modellje egyébként egy dán színész- és táncosnő Charlotte Wiehe volt, többnyire táncolva, nevetve, felelőtlen pózban látjuk viszont. Alakja népszerű lett, divattá vált, elnevezték "La Chérette"-nek. A Chéret plakát légköre valóban a széditő, gyöngyöző és felelőtlen boldogság világa. (KATT a közbelső képre)


Jules Chéret (1836 – 1932), Savon Cosmydor , 1891, Cosmydor szappan plakátja
Pierre Bonnard. (1867 – 1947). La revue blanche 1894, Folyóiratborító

Pierre Bonnard (1867 – 1947)

Ha van festőcsoport, ami az art nouveau stílushoz kötődik, akkor az a francia Nabis (Próféták) csoport. Ennek a tagja volt Bonnard, barátja Vuillard és mások, pl. 1894-től Rippl-Rónai József is. A Nabis tagjai, mint általában a szecesszió művészei, az alkalmazott művészeteket egyenrangúnak tekintették, dekoratív pannókat, illusztrációkat, üvegablakokat, stb. készítettek. Bonnard a többiekkel együtt vonzódott a japán fametszetekhez, innen a sík, egyszínű felületek és a körvonal különleges szerepe. Több plakátot is készített, ezeken a teljesen egyszínű felületek dominálnak.

A maximális mérethez KATT erre a képre Pierre Bonnard. (1867 – 1947). La revue blanche 1894, Folyóiratborító
Pierre Bonnard. (1867 – 1947). La revue blanche 1894, Folyóiratborító

Kevéssel sokat

Bonnard, akit úgy jellemeztek, hogy ő a legjapánosabb Nabis tag, itt a japán metszeteknél is kevesebb eszközzel tud sokat kifejezni. A főszereplő, a La revue blanche folyóirat olvasója, egy finom, dekoratív hölgy. Kifinomultságát kontrasztként is érzékeljük a durva kis rikkancs mellett, valamint a háttérben levő testes olvasóval szemben. A hölgy félig elrejti arcát, de ugyanakkor vonzó pillantását is látjuk. Bonnard legtöbb képe humort és játékosságot tükröz. Az a betű pl. "megsimogatja" a hölgy lábát, ami több mint egy egyszerű tipográfiai ötlet... (KATT a közbelső képre)


Pierre Bonnard. (1867 – 1947). La revue blanche 1894, Folyóiratborító
Henri de Toulouse-Lautrec (1864 - 1901) Jane Avril, Jardin de Paris, 1893

Henri de Toulouse-Lautrec
(1864 - 1901)

Toulouse-Lautrec ma mint az új párizsi plakát megteremtője is számon tartott, habár ilyen téren akkor nem volt osztatlanul sikeres. Betegsége miatt is, nem a felhőtlen vidámság festője, szereplőit - az éjszakai élet figurái - sokszor sújtja a sors, de mélyen együtt érez velük. Plakátjai annak ellenére, hogy egyszínű foltokkal fest - japán fametszetek és személy szerint Bonnard hatása is - színesek és mozgalmasak. Ezt a színgazdagságot és dinamizmust eddig csak Chéretnél láttuk, de ezzel Lautrec inkább a modelljei életének belső titkait próbálja kifejezni.

A maximális mérethez KATT erre a képre Henri de Toulouse-Lautrec (1864 - 1901) Jane Avril, Jardin de Paris, 1893
Henri de Toulouse-Lautrec (1864 - 1901) Jane Avril, Jardin de Paris, 1893

Jane Avril

Jane Avril (1868–1943) a Moulin Rouge egyik leghíresebb kán-kán táncosnője volt. Hírnevét a plakátoknak is köszönheti, és akárcsak Sarah Bernhard esetében ma Jane Avrilt is már csak a plakátjai révén ismerjük. Annak ellenére, hogy a táncosnő ekkor csak 25 éves, a fényképei alapján csinos arcu, és még sok éven keresztül ünnepelt híresség marad, Toulouse-Lautrec, mint általában a női figurái esetében inkább jellemrajzot próbál adni a személyről és főleg a környezetről. Itt az akrobatikus mozdulat, a dinamikus kompozició, a kán-kán ritmusa az ami inkább meghatározó, az a lendületes mozgás, amire a festőnek nem volt ekkor lehetősége. (KATT a közbelső képre)


Henri de Toulouse-Lautrec (1864 - 1901) Jane Avril, Jardin de Paris, 1893
Théophile Steinlen (1859 – 1923), Comiot Motocycles 1899

Théophile Steinlen (1859 – 1923)

Steinlen Svájcból érkezett Párizsba, ahol Toulouse-Lautrechez hasonlóan otthonosan mozog a városi polgárok környezetében, de amíg Lautrec inkább az éjszakai élet szereplőivel foglalkozik, addig Steinlen a mindennapi pillanatokat ragadja meg, a család és az egyszerű munka is - mint például a vízhordás - gyakori téma lesz nála és mindet realistán sok kedvességgel, színesen ábrázolta. Ezért is volt népszerű a saját korában, abban az időben Lautrecnél is ismertebb. De ezek mellett néha különleges témákkal is foglalkozik. Készít politikai tárgyú plakátokat, vagy azt itt a mellékelt első reklámot, ami hölgyeknek szánt motorkerékpárt hirdet.

A maximális mérethez KATT erre a képre Théophile Steinlen (1859 – 1923), Comiot Motocycles 1899
Théophile Steinlen (1859 – 1923), Comiot Motocycles 1899

A városi lány

A századvég technikája a hölgyeknek biztonságos háromkerekű motorkerékpárral bővül, a társadalmi mozgalmak pedig a női emancipáció mozgalmaival is. E két idea találkozását találjuk itt együtt ezen a reklámplakáton. Rajta egy modern városi lány kiruccanását látjuk, a korabeli elegáns, de kevésbé sportos öltözetben. Amit motorkerékpár nyújt, az a szabadság, a könnyed haladás nagyszerű érzése, azt mutatja be ez a kép. Ahogy ilyenkor minden másról el tudunk feledkezni, (két dolgozó földműves azért jelzi a valós világot) és csak szárnyalunk önfeledten, ami lám a képen kénytelen-kelletlen a kacsákra-libákra is átragad... (KATT a közbelső képre)


Théophile Steinlen (1859 – 1923), Comiot Motocycles 1899
Eugène Grasset (1845 – 1917), plakát előnyomat a Grafton Gallery, London, részére, 1897

Eugène Grasset (1845 – 1917)

Grasset szintén Svájcból érkezik Párizsba. Építésznek tanul Zürichben, de jár Egyiptomban is. Keleties érdeklődése később a japán művészet felé vezeti, az itt mellékelt képen lásd pl. a jobboldali fa rajzát. Sokoldalúságára jellemző, hogy kipróbálja a kerámia, bútor, ólomüveg, szőnyeg, ékszerek, bélyeg műfajait, sőt art nouveau stílusú betűtípust is tervez az 1900-as világkiállításra. Ólomüvegablak terveit a Tiffany cég is megvásárolja. Ismertségét a kereskedelmi plakátainak és illusztrációinak köszönheti. Többek közt növényi ornamens-illusztrációkat készít a Képes Larousse Enciklopédiának, dolgozik a Harper's Bazaar magazinnak, stb.

A maximális mérethez KATT erre a képre Eugène Grasset (1845 – 1917), plakát előnyomat a Grafton Gallery, London, részére, 1897
Eugène Grasset (1845 – 1917), plakát előnyomat a Grafton Gallery, London, részére, 1897

Álomhölgy egy álomkertben

Tündérmese illusztráció. Álmaink hölgye, hosszú, hullámzó, fodrozó hajjal. Idilli kép, de ugyanakkor a jó modor, a jó ízlés szabályain belül. Stílusban Grasset a tartózkodóbb angol századvégi grafika párizsi képviselője, hasonlóan vonzódik a régi, Raffael előtti mesterekhez. Berry herceg kalendáriumának hercegnője modern kiadásban. Egyébként Grasset 12 képes kalendáriumot is készít, hasonló eszményi alakokkal, a La Belle Jardinière áruház ügyfeleinek. Ami az erős körvonalakat illeti, a keleties ornamentika stílusa jut eszünkbe, vagy az ólomüvegek vastagabb rajzolata, és Grasset valóban készített ólomüveget is. (KATT a közbelső képre)


Eugène Grasset (1845 – 1917), plakát előnyomat a Grafton Gallery, London, részére, 1897
Paul Emile	Berthon (1872 - 1909), L'Ermitage képes folyóirat borítója, 1897

Paul Emile Berthon (1872 - 1909)

Berthon a főiskolán Grasset tanítványa volt, ez látható a stílusán is, egyébként a mellékelt képe az előbb látott Grasset képpel egy időben készült. De amig Grasset az Art Nouveau előfutára, addig Berthont, Mucha mellett, vele egyenrangú kiforrott Art Nouveau művésznek tartják. Mindkét művésznél látható, hogy tanulmányozták a japán fametszeteket, valamint a későközépkori növény- és állatvilág ábrázolásokat. Ami viszont Berthonra jellemző, hogy Grasset erőteljesebb színeiből áttér az őszies pasztell színekre, a vonalai habár szintén erőteljesek, sokkal finomabbak. (KATT a közbelső képre a maximális mérethez)

A maximális mérethez KATT erre a képre Paul Emile	Berthon (1872 - 1909), L'Ermitage képes folyóirat borítója, 1897
Paul Emile	Berthon (1872 - 1909), L'Ermitage képes folyóirat borítója, 1897

A végzet asszonya

Ha ezt a női alakot előző Grasset hölggyel hasonlítjuk össze, akkor ez szintén törékeny és idilli, a zajos világtól távol álló "hercegnő" típus, az ártatlanság liliomával, viszont ez annál sokkal vonzóbb, egy ideális boldogságot sugalló és ígérő, a férfi szívet tönkretevő hölgy tud lenni. A stílust illetőleg Berthon elmondja, hogy a természetből elindulva, annak lényegét kívánja visszaadni, nem a részleteket annak minden hajlatával és levelével, hanem harmonikusan meghúzott vonalakkal, a természetnél ha lehet még szebben. A színekben nem riad vissza, hogy egy hölgy haját finom vörösre, vagy akár zöldre fesse, ha a ezt a tónust a kép színkompozíciója mwgkívánja.

Paul Emile	Berthon (1872 - 1909), L'Ermitage képes folyóirat borítója, 1897
A.Mucha - dia