Szecessziós magazin
Szecessziós magazin












R

ippl-Rónai több képe is bizonyitja, hogy stílusbelileg nem állt távol a hagyományos ólomüveg technika vonalakból kialakított szerkezetétől. Rajzos tehetsége révén kezdettől fogva alapoz a vonalakra. Mint tudjuk már Munkácsy is a tehetséges rajzolót ismerte fel benne és nála sajátította el rézmetszés technikáját is, ami szintén jó rajztudást igényel a finom részleteket illetőleg. Párizsi önálló - u.n. fekete - korszakában a színeknek kevesebb szerepet is szánt. Később palettája megszínesedett, de a körvonalaknak nem egyszer jól látható szerepet adott. Az itt mellékelt első kép - a Magyar Szecesszió Házában látható - nem ólomüvegablak ugyan, de ahhoz hasonló körvonalas kompozició.

A

XIX század végén az európai festészetben megjelent a sík felületek és az egyszínű színfoltok használata, melyeket nemegyszer erős körvonalak határoltak. Mint elöző számunkban láttuk - a magyar Nabi cimű cikkünkben - mindezt Rippl, a párizsi festő barátaitól - a Nabi csoport tagjaitól - ismert meg mely csoportban ő is elismert szerepet játszott. A festők, ebben az időben, az impresszionizmus színes fény-árnyék foltjaitól eltávolodva, a keleti metszetekben és iparművészeti tárgyakban, de a középkori művekben pl. ólomüveg ablakokban is találták meg azt a stílust, ami már nem a pillanatnyi impressziót, hanem az állandóbb formákat és azok szimbolikus jelentését hangsúlyozta. "Újból elállt az eszem a Guimet-múzeumban a perzsák, indokínaiak, kínaiak, egyiptomiak nagy művészetének láttán. Eláll, azt hiszem, másoké is. Elállna, ha élne, Giottoé is. Meg a japánoké is " irja Rippl az emlékezéseiben.

A

Japán Kávéház (ma Irók Boltja) telefonfülkéjének egyik táblája, amelyet ma az Iparművészeti Múzeum őriz, Rippl-Rónai József tervezése, Róth Miksa kivitelezése (1910?). Kék alapon, többféle színű és ezen belül többféle árnyalatú, fehér, lila, sárga és piros virágok nyílnak egy ideális kert részleteiként.

Rippl fekete korszaka után bekövetkezett színes kivirulásról, barátja Petrovics Elek így ír: " Láttuk, hogyan derült és szinesedett művészete, hogyan cserélte fel a tompított párizsi hangot teltebb és hangosabb hazai beszédmóddal"

Rippl-Rónay ezekben az években már Magyaroszágon elismert művész, rendszeresen feljár Budapestre. A Kairó, majd Japán Kávéház törzsasztalánál Szinyei Merse Pál, Mednyánszky László, Ferenczy Károly, Petrovics Elek, Lyka Károly és mások társaságában beszéli meg a művészeti élet eseményeit. De ebben az években festi meg a kávéház híres vendégeit, Lechner Ödönt a magyar nemzeti szecessziós építészet megalapitóját, Nemes Marcellt aki képeinek szenvedélyes gyűjtője volt.

Az 1920-as években a Japán Kávéház tulajdonosa, Kraszner az üvegablakot Bársony Istvánnak ajándékozta, aki Nagymező utcai lakásának halljában helyezte el. Ekkor toldotta az ablak alsó és felső széléhez a 14 cm-es bordűröket


A

Japán Kávéház az 1890-es években nyílt meg az Andrássy út 45. számú házban. A kávéház nevét színes, növényi ornamentikával díszített fali csempéiről kapta. A mellékelt kép a kávéház teraszát mutatja, a művészek asztaltársaságát 1912-ből. Balra világosabb felöltőben Szinyei-Merse Pál, jobbra sétapálcával Rippl-Rónay József. De idejártak festők és építészek mellett az irók és költők is, mint Kassák Lajos, Szép Ernő, Nagy Lajos, Tersánszky Józsi Jenő, Bródy Sándor és József Attila. A Japán Kávéház a két világháború közt is sikeres, amikor Kraszner Menyhért volt a tulajdonos. Kiváló konyhát és cukrászatot vezetett, s adott hitelbe a kispénzű művészeknek, gyakran egy-egy szegény sorú képzőművészeti főiskolásnak is juttatott kosztot.


G

róf Andrássy Tivadar 1896-ban bízta meg Rippl-Rónayt budai palotája ebédlőjének berendezésével. Rippl ebben az évben rendezi első hazai kiállitását, ami teljes kudarc, a hazai kritika sem a képekre, sem azok kedvező párizsi fogadtatására nincs tekintettel. A gróf a kivétel, akit mindez nem érdekel, megvesz egy pasztellképet, és meghívja a festőt kastélyába. A gróf egyébként maga is festett képeket, a képzőművészet támogatója volt a parlamentben is, 1890-től elnöke az Országos Képzőművészeti Társulatnak.

Rippl-Rónai a tervezést illetően szabad kezet kapott és az anyagiak sem korlátozták munkáját, így lehetősége nyílt egy teljes, stílusában egységes enteriőr megalkotására. A két év alatt elkészült szecessziós enteriör világszinten is az elsők közt volt a korszak összművészeti törekvéseit illetőleg, de hazai szinten mindenképpen. Hasonló, a szecessziós művészeteket és iparművészetet összehangoló enteriőrök készültek később, 1903-ban a Bedő Házban (Honvéd utca 3, Vidor Emil tervezésében - megmaradt darabjai iparművészeti védelem alatt állnak), 1912-ben a Munkácsy utcai Schiffer-villában (Vágó József tervezése - benne Kernstok Károly impozáns ólomüveg ablakát az 1980-as években restaurálták)

Rippl így ír a Visszaemlékezésekben: " ... nemcsak a pikturámhoz stilusban közel eső szőnyegeket, hanem izlésemnek megfelelő módon, tányérokat, üvegeket, bútorokat is terveztem, ami ebben az időben nagyon feltünő, majdnem egyedülálló dolog volt. Társaim így Maillol is csak itt-ott csináltak legfeljebb kerámiai dolgokat, mást nem. Maillol ebben is folyton Gauguin kerámikus fazekainak nyomán. Bútorra egy sem gondolt, pláne nem egy egész berendezésre. Párisban sem röpködtek - legalább akkor még nem - az olyanféle ízlésű és vagyonu emberek, mint a megboldogult Andrássy Tivadar gróf. - Ki is mert volna látatlanra, minden példa nélkül ily vállalkozásba fogni?"

F

ent az ebédlő fő ékességének számitó ólomüveg ablak tervrajza és az elkészült ablak fényképe látható. A 12 négyzetméteres ablak kivitelezője Róth Miksa volt. Figyeljük meg - a teljes ebédlő fényképén feljebb jól látható - hogy a üvegablak mintái balra tovább, a falon felfestve is folytatódnak. De a virágminták a bútorok, a himzett szőnyegek, a poharak, stb. vizuális egységét is megvalósitották. Mindezt valószinűleg csodálatos fény lengte körül, amit a mennyezet üvegablaka sugárzott. Az ebédlő elemeit egyébként az 1898-as karácsonyi vásáron már sikerrel kiállították. Lentebb egy korabeli képen látható e bútorok nemes egyszerűsége és amint Rippl az üvegablak virágait a bútorokra is felvitte.

A

A Magyar Iparművészet 1899 január-márciusi számában Diner-Dénes József erről így ír: " A bútorzat-osztály legkülönb dísze kétségtelenül az a pohárszék és az a tömör mahagóniból készült asztal, amelyet Thék Endre Rippl-Rónainak, az ismert festőnek tervei szerint csinált. Ez a két bútor gróf Andrássy Tivadarnak egy most készülő ebédlő berendezéséhez tartozik. Nemcsak külső hatás dolgában kitűnőek, de konstructió szempontjából is kifogástalanok." A beszámoló méltatja a bútor előkelőségét és Rippl művészi érdemeit. Sajnos miután a gróf özvegye az ebédlő berendezését Tiszadobra átköltöztette, az ott a második világháborúban megsemmisült.


E

rnst Lajos 1912-ben nyitotta meg magánmúzeumát, ahol az előcsarnok lépcsőfordulójába Rippl-Rónay tervezett nagyméretű üvegablakot. Ernst Lajos apja Ernst Mór, zsidó származású, több ingatlannal is rendelkező lisztkereskedő elfogadta fia gyüjtőszenvedélyét, aki gyűjteményét már 15 éves korától (!) kezdte kialakitani, ami 11 év alatt akkorára bővült, hogy 1898-ban a Vasárnapi Ujságban több képpel számoltak be róla. A régebbi képek mellett fontosnak tartotta a folyamatosság fenntartását, a modern műalkotások beszerzését. Az 1900-as évektől kezdte megvásárolni az iparművészeti tárgyakat is. Gyüjteményének egy-egy része sokszor szerepelt a Műcsarnok illetve az Iparművészeti Múzeum kiállításain. 1901-ben a Nemzeti Szalon igazgatója lesz, ahol sok modern művész is ki tudott állitani, de 1909-ben elveszti e vezető pozicióját és ekkor gondol saját múzeuma alapítására.

Az Ernst Múzeum, a Nagymező utcában nem véletlenül került a Japán Kávéház közelébe. A kávéház művészasztalánál körvonalazódhatott a múzeum programja, Ernst ide járó neves művészeket bízott meg a múzeum belsőjének kialakításával. A Vasárnapi Ujság 1912 május 19-i számában így írják azt le: " A múzeumban, mely időszaki műkiállítások számára való kiállítási helyiségekkel is meg van toldva, legelőször is a berendezésnek művészi dísze lep meg. Márványlépcső vezet fel, melynek tervezése Lechner Ödön mesteri rajzónjára vall, a nap Rippl Rónai József egy rendkívül szép üveg festményének színein át vetődik be a múzeum hallijába s a termek falait Falus Elek tervei szerint készült élénk, kellemes, magyaros ízű fali festés borítja." Ha az akkor készült képen nézzük meg a Rippl üvegablakot, látható, hogy Falus Elek keretet festett neki, a Lechner pad közepén az állványon pedig egy szobrot helyeztek el, előtte virágcsokor:


A

Vasárnapi Ujság fotóján nem kis különbséget látunk a környezetben a jelen állapotokhoz képest. Ahogy Róka Enikő egy tanulmányban kifejtette néhány évvel ezelőtt, az Ernst Lajos által ide kialakított környezet, vagyis a virágcsokorral is kiemelt Munkácsy szobor a márványposztamensen mintegy összeköti a XIX század magyar festőit, a XX századi modernekkel, azok képviselőin keresztül, Munkácsyt Rippl-Rónayval, a mestert a tanítvánnyal.

Mint ismeretes, Ernst Lajos, a történelmi festmények mellett a modern alkotásokat sőt az iparművészeti alkotásokat is értékelte, a múltat és a jelent összekötve a folytonosságot is be akarta mutatni. A Rippl ablak hölgyei, múzsái, mintegy tisztelegnek Munkácsy előtt, sőt a véletlen úgy hozta, hogy mintha a jobboldali hölgy koszorút nyujtana a mester felé.



F

alus Elek által tervezett üvegablakok a Rippl ablakok közelében láthatók az Ernst múzeumban. Ezeken a keretdísz hasonló ahhoz, amit a fenti képen, az 1912-es fotón láttunk. E három kis üvegablak, kb. ennyi maradt meg a múzeumban Falus munkásságából.

Falus Elek grafikus, iparművész, sokat dolgozott külföldön, Londonban iparművész-tervezőként és illusztrátorként működött. Később Berlinben lakásberendezéseket tervezett. Itthon művészi könyvborítóival, plakátjaival keltett feltűnést, sikerrel alkalmazott magyar népies motívumokat. 1909-től a Nyugat folyóiratát és könyveit illusztrálta, később enteriöröket is tervez, sőt szinházi díszleteket is, (pl. Molnár Ferenc, A testőr)

Visszatérve a Rippl-Rónai üvegablakhoz, lentebb a festő által készített terveket láthatjuk, amelyekből Ernst Lajos mint megrendelő választhatott: (e lenti képre kattintva, most mindhárom vázlatot külön-külön mutatom meg nagyobb méretben)

N

os, jellemző Rippl művészi függetlenségére, hogy Ernstnek megírta, csak a harmadikat választhatja, esetleg az első színeiben, vagy a második változat - sárga - színével. Mert "nem szeretném, ha munkámba százféle befolyás tolakodnék bele. Ez olyan ügy, amiben én teljesen otthon érzem magam, és annak kell történni amit én akarok "

E

mlítsük meg, hogy Ernst a Rippl ablakban több közvetlen kapcsolatot is szívesen látott volna a múlttal, pontosabban a történelmi gyüjteményeivel. Igy szóba hozta, hogy Petőfi is jelen lehetne a hölgyek közt, vagy máskor történelmibb öltözéket kivánt e múzsáknak, de legalább a kezükben lenne egy-egy tárgy ami a különböző művészeteket jelképezte volna. Minderre Rippl röviden válaszolt:
" Marhaság! "

A történet hitelességét erősíti, hogy az Ernst múzeumban - A Vasárnapi Ujságban ezt is reprodukálták - látható volt egy Petőfi szoba.

A kijelölt változatot a múzeum megnyítojára időben kivitelezte Róth Miksa, mindmáig legnagyobb üvegművészünk, akinek döntő része volt az új stílus, a szecesszió meghonosításában, elterjesztésében is. Feleky Géza, aki jelen van az ablak behelyezésének pillanatában, a Nyugatban számol be az eseményről és arról, hogy Rippl-Rónai a következőket mondotta: " Talán jólesik majd az emberek pillantásának kijövet ez a csokor tarka virág "