"Attila kincse"... és átiratai

Lechner, Zsolnay és mások műveiben

Habár a történelmi szempontból, művészileg és anyagilag is rendkivül értékes nagyszentmiklósi kincslelet már felfedezése évében, 1799-ben a bécsi Császári és Királyi Régiségtárba került, feltételezett magyar viszonylatairól nem feledkeztek meg, ami ma már egyesek szerint túlhaladott elképzelés ugyan, de eredetét mindenképp egy keleti vándor néphez kell kötnünk.

Lechner Ödön már az 1890-es Iparművészeti Múzeum tervpályázatának a "Keletre magyar" jeligét adta. Munkáiból kiderül, hogy a magyar építészeti hagyományokat keleten kereste és régi indiai és perzsa elemeket is sokszor használt magyar motívumokkal együtt, azon kitűzött célját igyekezvén teljesíteni, hogy létrehozza a magyar építészeti stílust, formanyelvet.

Paczka Ferenc: Attila Halála, 1884

Andrássy Képtár, Krasznahorkaváralja

Paczka Ferenc (1856 - 1925) festményén a nagyszentmiklósi kincs részlete, egy-egy bikafej keretezi Attila ágyát, jelezve ezzel is a a feltételezett összetartozást. A nemzeti érzelmeket is kifejező festmény a korabeli Magyarország területén felfedezett Attila kincsének nevezett lelettel is igyekszik hitelesíteni a környezetet.

A hun-magyar és a hun-székely kapcsolat, rokonság, a középkorig visszanyúló hagyománya a magyar és részben európai történelem írásnak. Később (pl. Nádasdy Mausoleum, 1664) Attila a hun király már egyszerűen a magyar fejedelmi sorban foglal helyet Buda és Árpád közt. A kutatás ma ezeket így nem fogadja el, de a XIX század ismeretei és a korabeli társadalmi felfogás Attila alakjában a magyar erőt és géniuszt látta. Így teszi Paczka Ferenc a képet nemzeti tartalmúvá még 1884-ben.

Lechner Ödön: A kecskeméti Városháza

Székely Bertalan: Vérszerződés (1896-97, falkép)

Munkácsy Mihály katafalkja

Fadrusz, Stróbl, Lechner -1900

"A kormány által alakított országos bizottság Wlassics miniszter elnöksége alatt, a művészi társulatok küldöttjeivel május 5-én megállapították a gyászszertartás részleteit, s kijelölték a szónokokat. Az első beszéd megtartására Wlassics miniszter vállalkozott. A Műcsarnok művészi díszítését Fadrusz, Stróbl szobrászokra, Hegedűs László, Karlovszky Bertalan festőkre bízták, a halottas kocsiét Dudics, Tornai és Vajda Zsigmond festőkre." ( Vasárnapi Ujság 1900. p.316)

"Wlassics miniszter a hamvaknál látogatást tett, elvitte a kormány koszorúját. A közoktatási minisztérium is külön koszorúval járult a ravatalhoz. A Műcsarnok előtt ekkor emelték az ácsok a négyszögletű talapzatot, mely fölfelé keskenyedik; I erre helyezték a katafalk bordázatát. Fadrusz és Stróbl szobrászok antik katafalkot választottak mintául. Hogy a márványhoz hasonló legyen, fehér vászonnal vonták be. A talapzatot betakarták fekete szövettel. Ennek a lábtúl eső részén aranyos babér koszorúba foglalták a művész féldomború mellképét. Az alsó széles talapzatán, melyen a koporsószerű etrusk stílű szarkofág nyugodott, még maradt annyi hely, hogy a négy sarkon ampollákat lehessen elhelyezni, s azokban lángoló naftát gyújtani. Ezek az ampollák a Nagy-Szent-Miklóson talált "Attila kincse"-beli edények mintája után készültek. Mindegyik elejéből bikafő emelkedik ki, hátrafordulva a csészék felé, melyekből lobogó lángok csapnak ki."

Ha a Vasárnapi Ujság nem is említi, a Lechner Ödön életművét tárgyaló könyvek Lechnerhez (is) kötik a Munkácsy Mihály katafalk tervezését. Jelenleg nem eldönthető, kinek volt az ötlete a nagyszentmiklósi kincs ivócsanakjának dekoratív felhasználása, de tény, hogy Stróbl Alajos pontosan ugyanezt a formát máshol is használta. Egyértelműnek tűnik az Arany János-mellszobor esetén (Margit sziget, 1912) amiről ismert, hogy Stróbl Alajos műve, és valószínűsíthető a Pulszky illetve Hampel síremlék esetében, ahol viszont tévesen tulajdonítják azt Donáth Gyulának E két alkotást szemléltetjük alább, de ezekkel külön kis fejezetben is foglalkozunk lentebb.

Feltételezhetően szintén Stróbl Alajos műhelyéből:

Pulszky Ferenc síremlékének kérdéses alkotója

Donáth Gyula Minerva szobra és a mai síremlék

A mai - Pulszky Ferenc síremlékével kapcsolatos - írások a fenti ivócsanak típusú síremlék alkotójának Donáth Gyulát adják meg. Megkeresésünkre több művésztörténész is, erre feljegyzést vagy említést nem ismer, így a jelenlegi síremlék és Donáth Gyula kapcsolat nem tűnik alátámasztottnak. Viszont a Művészet folyóirat 1909-es száma (p.368-371) Donáth munkásságát bemutatandó közli a szobrász által alkotott Minerva szobor fényképét (lásd fentebb a kis képet). Szövegben azt említi, hogy Donáth Gyula síremléket készített Pulszky Ágost részére a Kerepesi temetőben, az ott közzétett - Minerva szobor - kép alatt viszont a felirat: MINERVA. PULSZKY FERENC SÍREMLÉKE DONÁTH GYULA SZOBORMŰVE. Ami Pulszky Ágost és leánya, Henriette sírját illeti Kerepesi temetőben, ott a síremléket Stróbl Alajos és Vögerl Alajos alkotásának mondják (agt.bme.hu).

Így a téma jelenleg nyitott, tekintve azonban, hogy hasonló méretű, a nevezetes ivócsanak formájú emlékszobor a Munkácsy katafalk (1900) esetében Stróbl nevéhez (is) köthető, a margitszigeti Arany János-mellszobor (1912) hasonló részlettel pedig Stróbl Alajos alkotás, inkább Stróbl műhely lehet a Pulszky Ferenc síremlék forrása, vagy egyszerűen a Stróbl munkáról ez egy egyszerű másolat.

Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a Pulszky sír egyben Hampel sír is, ahogy a sírtábláról is leolvasható (fentebb lásd a képsorozatot). És épp Hampel József volt az, aki „Attila kincsének” nevezte a nagyszentmiklósi leletet. Ez a síremléktípus, ami a Munkácsy katafalk révén lett nevezetes utóbb több helyt is megjelent, még a 30-as években is (lásd lentebb a debreceni krematórium). Elmondható, hogy ha jelenleg a Pulszky síremlék alkotója nem is egyértelmű, az ivócsanak típus a Pulszky és Hampel sír esetében a leginkább találó. Itt lentebb néhány kép Hampel József ezzel kapcsolatos munkáiból:

Lechner Ödön: Postatakarékpénztár

Magyaros épületszobrászat Zsolnay kerámiában

1901-ben az egyik legszebb Lechner épületen - a mester legkiemelkedőbb alkotásán - jelenik meg a bikafej, a Postatakarékpénztár sátorszerű, íves tornyának csúcsán. (Lechner Ödön, Baumgarten Sándor: Postatakarékpénztár, Budapest, 1054 Hold utca 4, 1899 - 1901). A tetődísz egyedül is mutatja Lechner filozófiáját a megteremtendő magyar stílusról, ahogy az "Attila kincse" részletét, a bikafejet stilizálja, és amiből kettő itt népies és magyaros közelinek mondható motívumokat fog közre. Az ősi keleti formák és a magyar népművészet régebbről megőrzött formáinak egyesítése révén született volna meg az új magyar formanyelv alapja. És ebben a kerámiának fontos szerepet szánt.

Három mondatot idéznénk Lechner Ödön: "A Magyar építőstílusról" című előadásából (Szeged, 1902):

--- "Vannak-e olyan művészeti motívumok, amelyek által építészetünknek eredeti magyar szín és zamat adható?"

--- "Népstílusunk évszázadokon át minden művészeti áramlattal megküzdött, megőrizve ősi keleti karakterét"

--- "Mert jól jegyezzük meg, uraim, a nyelv mellett, amelyet beszélünk, egy másik is, egy nem kevésbé fontos, a forma nyelve is létezik. Ebből a formanyelvből itt az idő, hogy megalkossuk díszítőművészetünk egész nyelvét"

Kinai tetődekorációk - az épület örzői, védelmezői

Peking - a Tiltott Város tetőszobrai

A Lechner Ödön által a Postatakarékpénztár tornyának csúcsára tervezett kerámiaszobor elemei (dupla bikafej közt magyar népies formák és stilizált mintarészletek) mellett marad az elhelyezés kérdése. A sátorszerű, íves toronytető sem gyakori, de annak élére helyezett épületszobor igazi ritkaság a magyar századfordulóban. A tető dekorációjának témája komolyabban foglalkoztathatta Lechnert, mint akinek kérdésére válaszolt a legendás "Elég, ha a madarak látják!" mondattal.

Ha - főleg állatokkal - díszített tetőket keresünk, azokat Távol-Keleten találjuk nagy számban. Ebben a részben ilyen példákat látunk a tető élekre elhelyezett szobrokról és azok szerepéről, főleg a pekingi Császári Palotából, ami a századfordulón már ismert volt. A mázas kerámiaszobrok elhelyezése a tető éleken régi kínai hagyomány és tudott az is, hogy azok narancssárga színe a császári épületeket illette meg a Ming dinasztia óta. A palota vagy templom tetőgerincen elhelyezett sárkányok az épületet védték a tűz és a villám veszélyei ellen, lévén hogy a mítoszok szerint eső hullt valahányszor kitátották szájukat e tengeri lények. A védelmező jelleg miatt nagyon sok palota és templom tetőzetén találkozunk velük. Itt csak néhány példa a sokból: a fenti képsorban még két kép a pekingi Császári Palotából, itt lentebb pedig egy kolostorból.

(Fentebb az alsó két kép és az információ forrása: Viktória és Albert Múzeum)

Kossuth-mauzóleum pályaterve, 1902

Lajta Béla, Telcs Ede és Tóth István pályázata

'...melynek lépcsőzetét Attila kincse után mintázott medenczék diszitik'

Budapest székesfőváros törvényhatósága nemzeti közadakozásból létesítendő Kossuth-síremlék vázlatmintájára és tervrajzára nyílvános pályázatot hírdetett 1901-ben. Az első díjat az "1848" jeligéjű terv nyerte - Gerster Kálmán és Strobl Alajos munkája. Lajta Béla (még Leitersdorfer Béla néven) műépítész, Telcs Ede és Tóth István szobrászok a második díjat nyerték meg, "Az eszme halhatatlan" jeligéjű pályaművel. Idézzük a Vasárnapi Újság méltatását:

"A kidolgozás eredetisége, s a jól átgondolt eszme hamar kitűnik. A szobrászok is egyértelműleg dolgoztak az építésszel ugyanazon eszmén. Erőteljes az építmény, lehetőleg nyitott, magyar motívumokkal. Ez is boglyakupola, illetőleg sátor-kupola. Az építész azt mondja, hogy Arany „Buda halálá”-ban és a „Tetétleni halmon” költeményeiben találta meg a magyar sátor leírását, azt kívánta utánozni, de hozzá vette az Alföld elterjedt virágának, a harangvirágnak formáját. Fölhasználta díszítésül a végződéseken a magyar református temetők fejfáit, a följárásnál a szentmihályi [nagyszentmiklósi] Attila kincseinek olajmécseit tűzvedrekhez." (Vasárnapi Újság, 1902. IV. 6. 222. p.)

Ahogy a fenti idézetben is dícsérik a szobrászok és az építész harmonikus együttműködését úgy a Budapesti Hirlap is, 1902. március 30-i számában említi a "képfaragók és az építők" munkája közti szerves összefüggést. Érdekes, hogy ez az írás is az Attila kincse ivóedényeit úgy említi mint Attila kincse olajmécseseit. Egyébként a Budapesti Hirlap e második helyezett munkát részesíti előnyben, mai kifejezéssel ez kapta volna a közönségdíjat, amely nem gyászol hanem dícsőit, mely "eszméjében a legtartalmasabb, minden szándékában magyar és eredeti, monumentális Kossuth nimbuszához méltó"

Lechner Ödön: Katolikus Főgimnázium, Pozsony

A példamutató felújítás

A Pozsonyi Királyi Katolikus Gimnázium története a Pázmány Péter által alapított jezsuita kollégiummal indul 1626-ban. A Főgimnázium 1908-ban költözött a jelenlegi Lechner Ödön által tervezett épületbe. A 2008-tól 2010-ig tartó alapos felújítást a jelenkori "öregdiákok" által létrehozott alapítványból fedezték. A bikafej, mint tetődísz ennél a Lechner épületnél ismét megjelenik a kerámiánál olcsóbb anyagból kivitelezve, de formailag igen igényesen megalkotva.

Érdemes megfigyelni, hogy Lechner Ödön - rá jellemző ez - nem veszi át, nem másolja a eredeti mintát, itt konkrétan a kincsbeli bikafej részleteit (mint Stróbl Alajos a fentebb látott művein vagy Pilch Andor Pécsen a Zsolnay kút esetében) hanem stilizálja, akárcsak a Postatakarékpénztár épületének csúcsán, itt is egyszerűsít, a finom részletek a lechneri szecesszió népies sziromformái valamint kis körei, gyűrűi. A bika nyakán itt ismét - az eredeti ivócsanaktól eltérően - de hasonlóan a Postatakarékpénztár csúcsán levő változathoz, gyűrűk sorozata látható. (Lásd a lenti illusztrációt)

A SANEX cég példamutatóan újította fel a magyaros szecessziós stílusú épületet. (A cég kimondott hitvallásának része, hogy megvédje az őseink által épített emlékművek hitelességét) Eltávolították a később hozzáadott nem odavaló részeket, minden eredeti képző- és iparművészeti elemet felújítottak, a hiányzókat pótolták. A színeket az eredeti terv szerint választották. Belsőleg is az eredeti tervnek megfelelően alakították, kivétel az ebédlő és a konyha, amit modern technológiával láttak el, valamint bővült még a tornaterem. A felújítást 2010-ben díjazták is. (Lásd a fenti képsorozat képeit)

A Kölcsey gimnázium esetében

íves tornyának csúcsán szintén hasonló dísz (volt)

Budapest, 1063 Munkácsy M utca 26-32. VI. ker. főgimnázium , tervezte Kőrössy Albert, 1906. A Lechner tervezte Postatakarékpénztár csúcsdíszének alig változtatott másolata a főgimnázium tornyán nem véletlen, a két építész együtt is dolgozott, nagyszabású pályázaton is például. Egyébként a Kölcsey gimnázium története, Kőrössy Albert munkássága a témája Rózsa György nemrég megjelent kitűnő könyvének (Rózsa György, "Itt nyújt az élet örömet, fájdalmat, tövist és rózsákat", Körössy Albert Kálmán és a Munkácsy utcai gimnázium, Budapest, 2014) Ebből idézünk:

"Egy százéves épület története nem fordulatokban bővelkedő, izgalmas kalandregény. Inkább példabeszéd az állandóságról. Ha az idő folyását filmszerűen fel lehetnek pörgetni, az épület hangyaként körülrajzó emberek mellett talán néhány másodpercre felvillannának az átalakítások, a kisebb-nagyobb karbantaró munkák eredményei, a nyári kifestések, vagy a nagy átfogó tatarozások ritka alkalmai, amelyek meghatározzák egy iskola épületének sorsát.

Hogy a torony dísze mikor egyszerűsödött (a fenti kép 1927 körül készült) pontosan nem tudni. Viszont ez a dísz is, mint sok belső dekoráció is, magas szinten egészíti ki az iskola funkcióját, nemcsak a művészeti, de a történelmi tartalmakat is illusztrálja. Az iskola felújítása - mint eddig is számos esetben a száz év alatt - újból aktuális, remélhetőleg a dekoráció sem merad ki. Mint ahogy friss példa is van erre több helyt is.

"Olyan építészeti alkotás ez, amely kora iskoláihoz képest modern tömegalakításával, dekorációjának egységes, minden részletre kiterjedő felfogásával, hű lenyomata egy száz évvel ezelőtti művészeti irányzat jellegzetesen magyar megnyílvánulásának. Éppen ennek az egységnek a megőrzése jelentheti számára a túlélést. Némi reményre adhat okot, hogy a Munkácsy utcai iskolával szinte azonos évben épült pozsonyi Grössling utcai Lechner-gimnázum milyen gondos és szakszerű felújításon esett át 2010-ben. Reméljük, hasonló sors vár a mi iskolánkra is"

A felújítás során eltünt részletekről

...és egy kissé keserű történet, Kós Károlyt idézve

Ahogy látható, egy felújítás során a torony bádogdekorációja elvesztette a figuratív részleteit, akár anyagi meggondolásból, akár a cifraságot mérsékelendő, nem újult meg, de elhagyták a torony élein végig futó bimbós dekorációt is. Ha sántít is a párhuzam, Kós Károly rövid elbeszélése a bádogos felújítások kapcsán, az értékeink megőrzéséről ide kívánkozik, vehetjük példabeszédnek is, irodalmi parabolának.

Kós Károly ide illő parabolája

kis keserű történet a körösfői templom tornyáról

.... Nem tudom, mi volt az, amitől egyszerre keserű lett a torkom, amikor szemembe csillant a torony fényes horgony bádogos teteje. De az első embertől, akivel találkoztam, azt kérdeztem:
       - Ki pléheztette be a tornyot?
Mire az nagy megelégedetten felelte:
       - A papunk, instálom. Szép ugyé - és büszkén nézett vissza, le a hegyoldalból a
toronyra - eltart vagy százötven esztendeig is talán.

Úgy van! Eltart sok ideig így. Több ideig mint a divatjamúlt, és a ma már hamar romlós zsindely. ....

De!
Itt mégis történt valami!
Megindult valami, ami menni fog ezután tovább-tovább, mind sebesebben-sebesebben és még nem tudjuk, hol áll majd meg.

Ahogy Kós előre látta a következő 50-60 évben valóban sok építészeti érték veszített eredeti szépségéből, sőt megsemmisült nálunk is, világszinten is. Viszont a körösfői templom tornyát ma ismét zsindely fedi. Ismét az eredeti anyag és forma. (Kántor Attila lelkipásztor (1968-1994) idejében épült az új parókia és az imaház, 1977-ben fedték át újra zsindellyel a templom tetejét - a fenti első kép kb. 1952-ből, még a barnásabb színű bádogot mutatja a régi képeslapon.) És az idő meghozhatja majd ezt az óhajtott megújhodást a Munkácsy utcai gimnázium esetében is, mint ahogy a bikafejeket megújították a pozsonyi iskola esetében is (lásd lentebbi leírásunkat a pozsonyi hasonló bikafej dekorációról).

Frissítés - 2017

Felkerültek a kúszó bimbósorok

Örömteli esemény, hogy a központi torony éleire visszakerültek azok a kúszóleveleknek illetve kúszóvirágoknak nevezett dekoratív elemek, melyet a német irodalom Kriechblume (Krabbe), az angol padig Gothic Crocket néven nevez meg (katt. az alábbi képre a képsorozathoz és a részletekhez). A kúszólevelek a 12.század második felében jelentek meg a gótikus építészetben és oromzatok, fiálék, vimpergák és támívek ferde éleit díszítették. Később a levelektől eltérő más formákat is öltöttek, a Postatakarékpénztár fentebb látott tornyán állatfejek is sorakoznak az éleken.

Pogány Móric, Batthyány-emlékmű

Magyar Építőművészet 1912. 7-8. szám

Pogány Móric több változatot tervezett a Batthyány-emlékműhöz. Az első 1907-es, második 1912. 1926-ban lebontották az eredetit és a ma is látható változatot szintén Pogány Móric tervei alapján állították fel. (Budapest, V.ker., Báthory utca, Batthyány-örökmáécses).
(Szöveg forrás: Gerle János - Kovács Attila - Makovecz Imre, A századforduló magyar építészete, Pogány Móric cikkszó, 156.oldal)

... a székesfévaros ugyanis az ország nagynevű fiának, a szabadságharcban vértantúhalált szenvedett Batthyány grófnak emlékművet óhajtván emelni, annak terveire a Magyar Mérnök- és Épitész-Egylet útján a "Batthyány örökmécses" cimén tervpályázatot hirdetett. Pogány tervezete oly sikert aratott ez alkalommal, hogy vele az Ybl dijat s a székesfőváros részéről a kivitellel való megbizatást is sikerült elérnie. (Szöveg forrás még az 1907-es változatról, ami akkor egy magas obeliszkszerű kőépítmény volt: Lendvay Károly, Tőry és Pogány. Magyar Építőművészet 1912.(X. évfolyam) 7-8. szám)

... Ezek a hagyományok vezették a Batthyány-örökmécsesre hirdetett pályázat első díjának nyertesét, Pogány Móriczot. Hatalmas obeliszkszerű kőépítményt tervezett, ennek alján emelkedik fel az örökmécses oltára, mely virágáldozatok számára szolgál. Négy sarkában egy-egy bánatos karitid alak, melyek mintegy össze vannak nőve magának a toronynak a testével: mintegy belőlük nő ki a torony 10 méter magasságig, a hol egy nyílásból az örökmécses lángja világít messzire Batthyány ártatlanul szenvedett halálát jelképező liliomrácson át. (Forrás: huszadikszazad.hu, korabeli újságcikk, 1908, március)

Figyeljük meg, hogy amig egy olyan historikus stílusban alkotó, mint Stróbl Alajos a nagyszentmiklósi ivócsanak hű visszaadására törekszik, a későbbi szecesszióhoz, modernhez kapcsolódó művészek átalakítják azt. Itt Pogány, akárcsak Lechner a saját stílusában fogalmazza át a szobrot és mintázatát. Pogány Móric a nagy körvonalakban simulóbb és modernebb, az ősi témát pedig sűrű és apró népi mintalemekkel díszíti ki, melyeket vékony vonalakkal stilizál és mértani rendben szervez. Utóbbi jellemzőhöz hasonló dekoratív világgal dolgoznak, a XX század első évtizedének végén, a magyar úttőrő művészeink (is): Kozma Lajos, Kós Károly, Sassy Attila, egy sajátosabb stílusban Falus Elek, majd Helbing Ferenc stb. (Ezt megelőlegezve és ezzel párhuzamosan e területen úttörők a bécsi szecesszió műhelyének grafikusai, festői, építészei)

Beöthy Ákos megcsonkított síremléke

Mivel már ismét nagy érték lett...

Szecessziós értékeinket egy ideig nem becsültük, sokat el is takarítottak. Mára ez megfordulni látszik, becstelen kezek által eltulajdonítva valakinek a díszes szekrényébe vándorolhatnak a nyilvánosságnak kitett szecessziós értéktárgyaink.

Az 1904-ben elhunyt Beöthy Ákos publicista és országgyűlési képviselő síremlékét Hikisch Rezső tervezte, 1906-ban avatták fel. A szimmetrikusan elhelyezett páros nagyszentmiklósi bikafej bronz inspirációt egy nem oly régi fotón még láthattuk, de mára nyomtalanul eltünt. Alatta még ott van Zala György remek szobra a Búsuló vitéz... (lásd a fenti képsorozatot)

A Zsolnay-kút bikafejes díszei...

a nagyszentmiklósi ivóedény bikafejét követik

A Zsolnay-kút terve már 1908-ban megszületett, Zsolnay Miklós apjának, Zsolnay Vilmosnak óhajtott emléket állítani. A kút 1912-re el is készült (Pilch Andor építész tervezése, több pécsi épület is fűződik a nevéhez) de előbb helyet nem kaptak neki, majd anyagiakat, végül csak 1930-ban állították fel. A szecssziós jellegű emlékműről egy idézet (Magyar Művészet 1890-1919. I. Szerk.: NÉMETH Lajos, Akadémiai Kiadó, Bp., 1981.):

"A Zsolnay-épületkerámia diadala az 1907-es pécsi országos kiállítás volt, ahol minden pavilont Zsolnay-dísz borított. Pécs amúgy is bővelkedik Zsolnay-épületkerámiákban, korszakunkban is számos épületet, bérpalotát burkoltak velük, azonban a szecessziónak nincs nyoma ezeken, inkább eklektikus jellegűek. Egyedül az Irgalmasok temploma elé felállított Zsolnay-emlékkút felépítésében érződik szecessziós vonás, s egyúttal ez a kút összefoglalója is a századforduló virágzó Zsolnay-kerámiája jelentőségének: a pirogránit és eozin alkalmazásának."

Kozma Lajos...

A Nagy Szonáta, 1908

Az Attila gyógyforrás: bikafejes szobrok és..

a 'győztes fejedelem', égberagadás domborművei

A fenti képet Kinszki Imre (1901-1945) a fiatalon elhurcolt amatőrként dolgozó kitűnő fotóművész készítette az "Új tárgyiasság" ("Neue Sachlichkeit") jegyében. Anyagszerűen, és meglepő fényhatásokkal, látványosan adta vissza az ivókút környezetét, szinte tapintható a pára, de a bikafejek részletei is a fennmaradt korabeli képeknél, képeslapoknál pontosabban láthatók.

Idézet 1904-ből a Hungária forrásról: "Az Erzsébet-híd építése közben buggyant elő, sok bajt okozott az építkezésnek, de most már fel tudják használni, mint elsőrangú gyógyvizet."
(A HUNGÁRIA forrás - B. Hírl. (Fischer) 1904. ápr. 10. p. 1.)

Idézet a Filléres Budapesti Kalauzból (Mátéka Béla, 1933): "A Gellérthegy lábánál épült Rudas-fürdő boltozatos gőzfürdője még a török Sokoli Mustafa idejéből (1556) való. Az Erzsébet hídfőnél található a csak nemrégen felfedezett Hungária-gyógyforrás, hatása a karlsbadi vizekkel vetekszik gyomor-, vese-, májbajok stb. ellen."
(Szövegforrás: Budapesti Negyed 12. évf. 3. (45.) sz. (2004. ősz))

Egy másik idézet 1933-ból: "MEGNYITOTTÁK a főváros két új gyógyforrását az Erzsébet-híd b-i hídfőjénél." (Újság 1933. aug. 13.)

A korabeli képeslapokat átnézve látható, hogy 1935-ben már használatban van az Attila szabadtéri gyógyforrás (itt lent a középső képrészlet), de a bikafejes szobrok valamint a domborművek még nincsenek rajta. Az előző képsorozatban láttunk már egy képet 1937-ből, amikor ezek is jelen voltak. Az alábbi képsorozat időrendi sorrendben mutatja be a gyógyforrásokat (kisebb magaslaton a Hungária gyógyforrás zárt épülete, a később épült pedig az Attila szabadtéri gyógyforrás - KATT a lenti képsorra)



A Hungária és Attila gyógyforrás dekorációja - főleg az utóbbi - esetében természetesnek tűnik, hogy az "Attila kincse" tárgyi részleteiből merítsenek inspirációt, a már eddig sikerrel megvalósított ivócsanak szobrokat is követve. Ezekből két formát is látunk, középen hat bikafej a pécsi Zsolnay-kút nál látotthoz hasonlóan ontja a vizet. A szintén kör alakú külső keret bejáratánál két oldalt pedig két nagy méretű bikafejes ivócsanak volt, mintegy dekoratív őrállat szerepében. (KATT - lásd a fenti képsorozat többi képét)

A nagyszentmiklósi kincs több részlete is felfedezhető

A gyógyforrás központti részének oldalfalain domborművek voltak melyeket szintén a nagyszentmiklósi kincs inspirált. A jelenetek eredetije: a páncélos lovas, a 'győztes fejedelem', a 2.számú korsón illetve az égberagadásnak mondott jelenet a 7.számú korsón. (Lásd részletesebben a lenti képsorozatot)



A gyógyforrást sajnos már lebontották, a háborús pusztítások után ugyanis átrendezték a környéket (a mai Erzsébet híd 1961 és 1964 között épült újjá modern külsővel), megszüntetve ezt kellemes és népszerű környezetet (a Rudas Fürdőben a Hungária illetve az Attila gyógyvizet máig forgalmazzák).

Ravatalazó, Debrecen, épült 1931-32

Borsos József egységes terve

"Borsos megszüntette a városban szétszórt felekezeti temetőket és a Parkerdő mellett jelölte ki az új Köztemető helyét. Körutas, íves sétányainak fókuszába állította a Ravatalozót, s ennek tengelyében sugárutat nyitott a Csónakázótó felé. A Ravatalozó építészeti megoldását festőművészek és iparművészek - részben Debrecen szülöttei - alkotásaikkal méltó módon egészítették ki. Az épületről írt korabeli elemzésekben jeles építészek leginkább a mű magyarságát emelték ki."
(Borsos József virtuális kiállítás a Debreceni Városi Könyvtár oldalán)

A központi épület oromzatának csúcsán egy, az "Attila kincse" ivócsanakából inspirálódó szobor látható megmagasított nyakú bikafejjel. Ez a szobortípus ahogy fentebb is láttuk síremlékek esetében is elterjedt a századforduló nyomán. Azt sugallja, hogy az elhunyt a holtak táborában talán együvé kerül rokonaival, őseivel, köztük a magyar nemzet nagyobbjaival. Szintén Attila a témája az egyik ravatalazóban található műnek ami Haranghy Jenő alkotása, a secco Attila temetését ábrázolja.