Szecessziós Magazin

Grafika a Magyar Szecesszió Házában

Rajzok, plakátok, metszetek

AZ UTCZA KÉPESKÖNYVE

"A

nagyvárosi utcza rohanó zsivajában némelyik utczasarkon kezdünk beleütközni a művészetbe. Szinte tegnapról-mára, estéről-reggelre kelve leptek meg ezzel az ajándékkal bennünket a hirdetésragasztók. Egy kis szin-örömmel az utczafalainkon, egy pár élénk, tüzes folttal a hirdetési oszlopon, nyájas, kedves női fejekkel, melyek elviselhetővé teszik a sütőport és az amerikai czipőt, pirosajkú szerecsen-fiúkkal, a kik kibékítenek azzal a gondolattal, hogy nincsen más szépítőszer a világon, mint az Iksia gyöngye."

A roszkedvüek és mindigsietők dühösen mordulnak fel mellette és azt mondják: új trükkjei a merkantilizmusnak. Mi inkább, úgy nézzük az egészet, mint a természetnek egy bölcs és kedves jótéteményét, mely a modern utczákon sem engedi kiveszni a színeket. A nagyváros amerikaias fejlődése elsikkasztotta a régi házak finom körvonalait, a régi téglák és tetők mohos színeit, a csöndes fák silhouettejeit és a természet ezt sem tűri, hanem új szépségszerveket növeszt helyettük. Az utcza-kerítés is vedlik, mint a nyulak, meg az énekes madarak, a csupasz falnak is megvannak a maga élettörvényei...

(Nagyításhoz katt. a képekre)

Paris a modern plakátművészet szülővárosába hetvenes évekre esik a születés időpontja és Cherét az apja. A franczia grafika pompás leleménye s a franczia élet pezsgő könnyüsége kellett hozzá, hogy az utczafalra kerüljenek azok a karcsú, lengő, színes fodrokban hullámzó nők, a kik eddig csak a Montmartre bárjaiban terjesztették az életkedvet. A technikát, a nagy töretlen színfoltok felrakását a kőre, maga a művész végezte s az egyszerre mássá tette a plakátot, mint a mi addig volt. Megérzett rajta a művészi kéz biztossága, a színeknek japán metszeteken ellesett merészsége... Mintha egy tréfás bűvész egypár ecsetvonással vetette volna oda s a papiros mohó szomjusággal itta volna fel e színeket. Ezek a szeszélyes, libbenő nők, a színek tűzijátékaban égő Lóié Fuller, az utczasarkok e tánczosnői pompásan illettek ahhoz a nagy grafikai fellendüléshez...

A czégtulajdonos mellé tehát már felkapaszkodott a művész, talán egy csöppnyi rést tud még ott ütni magának a költő is. Mert csak akkor lesz majd teljes a modern nagyvárosi utcza képeskönyve, a nagy gyermekek e sivár gyermekkertjének egyetlen müvészies játékszere... " Az idézett szöveg szerzője Nádai Pál - VASÁRNAPI ÚJSÁG 1913 február 13.

Bíró Mihályról röviden

B

író Mihály (Budapest, 1886. november 30. – Budapest, 1948. november 30.) festő, grafikus és szobrász. Budapesten, Berlinben, Párizsban és Londonban végezte tanulmányait. Angliai tartózkodása alatt megnyerte a The Studio című szaklap plakátpályázatát, ami az alkalmazott grafika felé terelte érdeklődését. Indulatos természete, amelyhez kiváló rajztudás, ötletesség és lényeglátás társult, szinte predesztinálta a plakát műfajára.

Hazatérve 1910–19 között mintegy harminc politikai és közel száz kereskedelmi és kulturális falragaszt készített a szecesszió harsány szellemében, közülük nem egy (Székesfővárosi Állatkert, Palma gumisarok, Gyerünk az Edison Mozgóba) a modern magyar plakátművészet ősképének számít. 1912–1913-ban a Művészházban, 1917-ben az Ernst Múzeumban rendezett kiállítást. Később Bécsbe költözött, ahol számos olyan grafikát készített, mellyel felhívta a világ figyelmét. A náci terjeszkedés elől Amerikába ment, ahonnan a második világháború után súlyos betegen tért haza, s bár még megérte erkölcsi rehabilitációját – Pro Urbe-díjat és főiskolai katedrát kapott –, érdemleges munkára már nem futotta erejéből.

Kolozsvár főtere 1887. Joánovics testvérek eredeti fényképei alapján készült régi rajz.

E

gyes források szerint az 1550-es évektől a fal mellé körös-körül „boltok” épültek, annyira, hogy a nagy tér jóformán két részre, egy nagyobb délire és egy kisebb északira tagolódott. A Piac, másképp Nagypiac azonban már a XIII. század végén vásártér volt, és valószínű, hogy a vásáros nép kiszolgálására korábban, a XV. században perec- és kenyérsütő, bormérő, pecsenyesütő meg egyéb bódé, mészárszék épült.

A kolozsvári Szt.Mihály templomot és környezetét tehát évszázadok óta magas fal védte, amihez az évek során a kereskedők hozzáépítették bódéikat, raktáraikat, sőt az egyház jó pénzért adta ki ezeket a helyeket. A főtéri piacnak e szerkezete 300 évig fennmaradt, amíg az előző századforduló idején meg nem indult a tér átrendezése. Az átrendezésért legfőképp - egy frissen alakult bizottság élén - Kővári László, jeles történész küzdött.

Több nehézség leküzdése után - többek közt a katolikus egyházat csereépületekkel kellett kárpótolni - kezdett kibontakozni a templom teljes látképe, majd 1896-ban a városi tanács elhatározta, hogy az egész Főteret rendezi, részben dísztérré alakítja.

Az utca- és térrendezések látványos eredményeként a főtéri nagytemplom kiszabadult az őt körülvevő kalyibák, üzletek és egyéb városképet rontó építmények fogságából s az elébe helyezett Mátyás szoborcsoportozattal vált a várost megjelenítő, szimbolizáló együttessé. A templom körül létesített korzót leaszfaltozták és a templomkertet 85 cm magas neogót stílusú öntöttvas kerítéssel vették körül. A Pákei Lajos építész tervezte vaskordon elkészítése Simonffy István ügyességét dicséri.

Kolozsvár Főtere
délről nézve a XIX sz.közepén

A fenti kép és a lenti idézetek forrása: Magyarország és Erdély képekben, megjelent Pesten, 1853-ban:
"Erdély legszebb piaczán nyugszik tekintetünk"...

"Jobbról ismert publicistánk, gróf Teleki Domokos háza kezdi meg a képet. Beljebb két régi ház van, amelyek egyikét Jósika, "Abafi"-jában Rázsa-háznak nevezve, leírta: abból nézetvén Báthori Zsigmond fejedelemmel az akkori ellenzék főnökei lefejeztetését"...

"Szemben velünk a katonai fő-őrtanya tűnik fel, egyike azon épületeknek, melyek a város főtemplomát, a XV. század ezen építészeti remekét elfödik... A torony, mely a túlsó oldalon a födélzettel egy magasságra van már felépítve, még nem látszik "

"A balszárnyon legbelül a püspöki lak kezdődik, s végződik a korunkban oly nagy szerepet vitt b. Jósika-ház egy részével "

"A piacz terén egy emlékoszlop merül fel, mit egy idevaló polgár építtetett Ferencz császár itteni körutja emlékére "

A térrendezésről

A Főtér eredeti neve Nagypiac volt, szemben az Óvárban levő Kispiaccal. A város kereskedelmére emlékeztet a néhány évtizeddel ezelőtt még használatos Óvári piactér, a Kispiac, a Főtéren pedig a Piacsor, Piacszer, Piaci ószer, Nagypiac, aztán a Harmincadház helynév. Itt hagyományosan tartottak vásárokat. Másrészt a tér szabályos tágas négyszöge ritka szép jellegzetesség az erdélyi terek között. A tér és a templom érvényesülése jogos kívánalom volt amikor a városrendezés aktuális lett. Talán az eszményi megoldás egy heti vásár megtartása lett volna, aminek felszerelését csak a vásár idejére hozzák be - mint sok kereskedő város gyakorolja ezt mind a mai napig. Itt hét képet hozunk a térrendezés kapcsán - katt erre a képre és egyenként mind megmutatjuk

1.kép. A Főtér egykori állapotában. 1859-ben készült Veress Ferenc felvétele a tér déli oldaláról.
A kép készítésekor építették a neogótikus tornyot. Hosszas gyűjtés, előkészületek után 1837-ben kezdik külön alapozással a templom mellé építeni a hatalmas tornyot, melyet ma is megcsodálhatunk, s melynek nyugati oldalán emléktábla örökíti meg az építtetők emlékét. Magassága elkészültekor, a kereszttel együtt 80 méter.

2.kép. 1898-as felvétel szintén a tér déli oldaláról.
A városi tanács határozata értelmében, a házak mentén 5 méter széles aszfaltos járdát építenek, a 12 méter széles szekérutat gránitkővel borítják, a templom körül aszfaltos korzót létesítenek, a piacteret pedig kaviccsal borítják.

3-6.kép. Négy felvétel a tér északi oldaláról.
3.kép. Ezen a képen is még javában folynak a munkálatok. Igen érdekes, hogy a vasutat az állomásról idáig hozzák be a könnyebb közlekedés végett. 4-6. kép. Az északi oldal egyazon látószögből 1860 és 1900 években

7.kép. Mátyás király szobrának egykori leleplezése 1902. október 14-én.
Az emlékmű felállítását megelőzte, hogy annak gipszmintáját az 1900-as párizsi világkiállításon bemutatták, ahol a bírálóbizottság több száz szobor közül Grand Prix díjjal, a kiállítás aranyérmével jutalmazta. Ekkor avatták fel az egyetem központi épületét, a néprajzi múzeumot és az igazságügyi palotát is. Fadruszt elismerésekkel halmozták el, József főherceg vaskorona renddel tüntette ki, a várostól díszpolgári címet, az egyetemtől doktori címet kapott.

Paul-Albert Laurens, Blessés Espagnols, 1926

P

aul-Albert Laurens (1838. március 28. – 1921. március 21.) francia akadémista festő, gyakorta fest történelmi és vallási témákat, amelyekben általában a monarchikus és egyházi elnyomás ellenes véleményét tükrözi. Technikai tudását korában nagyra értékelték, kitüntetett helyekre kap megrendelést, mint pl. a Párizsi Városháza, a Pantheon, stb. Később teátrális beállítottsága miatt a kritikusok elmarasztalják, ma viszont a historikus festészet újraértékelése nyomán, Laurens műveit újra felfedezték.

A Blessés Espagnols plakátja azon ritka művei közé tartozik, amelyen azt látjuk, hogy lendületes vonalakkal is képes dolgozni, art nouveau plakátok stílusában.

A ma is népszerű és nagyra értékelt plakát érdekessége, hogy az egyik változata, ahol a szereplők nevei is megjelennek, mintegy a ruha mintáját alkotják.

A fenti kép nagyításához katt a képre. Második képként egy kinagyított részletet is bemutatunk, ennek a máig friss és üde műalkotásnak az értékelhetősége végett.

Automobil kiállítások és versenyek

A

mellékelt kép ami a múzeumban látható az 1920-as évek kocsijait mutatják. Az alábbiakban azonban álljon itt egy idézet az 1905-ös Vasárnapi Újság májusi 14 számából, beszámoló a budapesti kiállításról, a versenyekről, és a műszaki háttérről, a benzin, a villamosság és a gőz közt ekkor még nem választottak.

NEMZETKÖZI AUTOMOBIL-KIÁLLÍTÁS BUDAPESTEN. Tavaszi, nyári időben máskor is nagyon mozgalmas az élet a budapesti Városligetben, de most különösen nagy itt a sürgés-forgás főkép a nagy Iparcsarnok előtt, a hova egyre-másra érkeznek minden irányból az elegáns fogatok, valamint a legkülönbözőbb szerkezetű, alakú automobilok, melyek hangos pöfögéssel száguldanak végig a kavicsos utakon. E nagy mozgalmat a nemzetközi automobil-kiállítás okozta, mely május 7-ikén nyilt meg s melyet a Magyar Automobil-Club védnöksége alatt rendeztek a városligeti Iparcsarnok tágas helyiségeiben.

Mindeme járműveket vagy robbanó-géppel, vagy gőzzel, vagy villamossággal hajtatják s e szerint három főcsoportba sorozhatok. Az első csoportnál az erőforrást a benzin zolgáltatja s úgy látszik, hogy mindinkább ez a hajtatási mód terjed el legjobban, mert a kezelés egyszerű, olcsó és az ilyen jármű minden pillanatban rögtön elindítható. A villammotoros kocsik — az erőforrást illetőleg — még csak a kezdet legelején állnak, mert a mai akkumulátorok, — melyek a villamos hajtóerőt szolgáltatják, — még sok tekintetben tökéletlenek s az ilyen kocsi egy töltéssel csak 50—60 kilométer utat futhat be. Ezenkívül ezek a kocsik aránytalanul nehezek s az akkumulátorok újra töltése is sok időbe és költségbe kerül.

A kiállítás május hó 21-ig tart sez alatt több kirándulást és versenyt is terveztek. így 9-ikére közös automobil-kirándulást Visegrádra; másnap léghajó üldözést automobilokon; 12-ikére léghajó felszállást, 14-ikén hegyi versenyt a János-hegyre; 15-ikén automobil-kirándulást a Margitszigetre ; 17-ikén ismét több rendbeli versenyt.

Louis Icart, Margit és Mefisztó

L

ouis Icart (1888 Toulouse - 1950 Párizs) rajzait már fiatal korában felkapták, több divattervező stúdiónak dolgozott, épp akkor amikor a XIX századi, fontoskodóbb divat átalakult egy közvetlenebb, egyszerűbb viseletté. 1914-ben találkozott Fanny Volmers-el, a Paquin divatház 18 éves varázslatos szépségű és elevenségű alkalmazottjával, aki felesége és művészetének ihletője lett. Icart női alakjai általában érzékiek, gyakran erotikusak, de mindig humorral áthatottak ami ugyanolyan fontos nála, mint a burkolt vagy közvetlen szexualitás.

A 20-as években, még a világválság előtt, egy gazdag, ugyanakkor ábrándozó, szeszélyes, néha bolondos női alak lett népszerű a médiákban, aminek a kialakításában, elterjesztésében Icartnak is nagy szerepe volt. Az Art Deconak mint stílusnak - maga a szó az 1925-beli párizsi Exposition des Arts Decoratifs-hoz kötödik - Icart lett az egyik szimbóluma. Divatlapoknak és stúdióknak is dolgozott egyszerre. Rézmetszeteinek nagy sikere volt Európában és az Egyesült államokban is. Érdekes, hogy a metszeteknek volt európai és amerikai változata, lévén az izlések és igények különbözők. Ezeket - több mint 500 metszetet készített - ma magas áron adják el az aukciókon.

A Magyar Szecesszió Házában levő metszet mellett itt még néhány képét bemutatjuk, amiből kitűnik, hogyan ötvözi az Art Deco viszonylagos kompozíciós egyszerűségét, az Art Nouveau mozgalmasságával. Egyéni stílusának ugyanakkor másik forrása (mint az Art Nouveaunak is egyébként) a francia rokokó, gondoljunk csak Watteau és Fragonard finoman erotikus, vagy Boucher kissé erőteljesebb női alakjaira.

Diashow indításhoz - KATT a képre.