���Dante Gabriel Rossetti 1860 ut��n

Rossetti: Bocca Baciata, 1859
Fordulópont Rossetti festészetében

A mellékelt kép kép: Dante Gabriel Rossetti: Bocca Baciata, 1859, Museum of Fine Arts, Boston. Wikimedia, public domain.


A festmény 1859-ben készült, Rossetti életművében fordulópontot jelent, elöző, középkori ihletésű munkáiból átmenetet jelent a művész által maga is "inkább velencei aspektusúnak" minősített alkotás felé. Festőibb kezelhetősége és pazar palettája érzékien magával ragadóvá teszi az ábrázolt hölgyet. Az idealizált érzékiség ábrázolásakor Rossetti a 16. századi velencei előzményekre támaszkodott, amelyeket Tiziano munkássága példáz.

Fanny Cornforth (1835-1909), született Sarah Cox az angliai Sussexben, gyakran állt modellt Rossettinek, és nemcsak múzsája és társa, hanem művészi munkatársa is lett az 1860-as évek elején készült számos festményén. Cornforth 1856-ban ismerkedett meg Rossettivel, de miután Rossetti 1860-ban feleségül vette Elizabeth Siddallt, Cornforth feleségül ment a szerelő Timothy Hugheshoz, de a kapcsolat rövid életű volt. Siddall 1862-ben bekövetkezett halála után, Cornforth, mint a festő házvezetőnője költözött Rossetti otthonába. A köztük lévő viszony Rossetti haláláig tartott, több képe tulajdonjogát neki ruházta át. Fanny később külön galériát nyít a képek értékesítése végett. Ebben az időszakban látogatta meg őt Samuel Bancroft, a Rossetti gyűjtő, aki festményeket és egyéb emléktárgyakat vásárolt tőle. A Bancrofttal folytatott levelezése a Delaware Art Museum gyűjteményének részét képezi, alább idézünk is egy levélből. 1907-ben felvették a West Sussex megyei elmegyógyintézetbe. Egy 1907 szeptemberében bekövetkezett esés után, amely során eltörte a karját, hanyatlani kezdett. 1909. február 24-én, 74 éves korában tüdőgyulladásban halt meg.

 NAGY KÉP ITT... 

Fanny Cornforth, a múzsa (1835 – 1909)

Dante Gabriel Rossettinek számos modellje volt, akik kulcsfontosságúak voltak a munkájában. Jane Morris elbűvölte sötét, feltűnő külsejével. Elizabeth Siddal volt az idealizált múzsája, akit piedesztálra állított és tisztelt. De Fanny volt az, akivel együtt megtapasztalhatta az életet, a nevetést, az élet minden élvezetét. Fanny szerencsétlenségére nem ő volt az a nő, akit Rossetti feleségül vett. Fanny Cornforth munkásosztálybeli, vidéki lány volt, nem gátlásos, hangos szavú, éles eszű, élvezte a férfiak társaságát, semmibe vette a viktoriánus szabályokat. A Rossetti család és néhány közeli barátja szégyellte a vele való kapcsolatát, és halála után mindent megtettek, hogy beszennyezzék a hírnevét, és kiírják Rossetti történetéből, mint tolvaj, hazug, aranyásó és prostituált nőt.

Kirsty Stonell Walker, a prerafaeliták társadalomtörténetére szakosodott viktoriánus akadémikus évtizedes kutató munka nyomán, 2006-ban (majd 2012-ben) megjelent könyvében megpróbálja megvédeni hősnője hírnevét a Rossetti életrajzírói által ellene felhozott különféle vádakkal szemben (Kirsty Stonell Walker, Stunner: The Fall and Rise of Fanny Cornforth, Createspace, 2012) A könyv fülszövege szerint eddig kiadatlan leveleken és kevéssé ismert portrékon keresztül léphetünk be egy ”igéző tolvaj és egy csábító hazudozó” világába. A szerző az életrajzi és társadalomtörténeti részletek mellett Rossetti minden festményét - ahol Fanny a modell - részletesen leírja. A Rossetti és Fanny közti odaadó szeretetet tükrözi az alábbi levél hangvétele is (Samuel and Mary R. Bancroft gyűjteményéből, link a forrásokban)



Források:
Pre-Raphaelite Sisterhood (preraphaelitesisterhood.com)
Pre-Raphaelite women : images of femininity in pre-Raphaelite art, London, Weidenfeld and Nicolson, 1987 (archive.org)
Fanny Cornforth, the Essential Muse (marinamade.me)
Kirsty Stonell Walker: The Kissed Mouth blog (fannycornforth.blogspot.com)
Samuel and Mary R. Bancroft Pre-Raphaelite manuscript collection (delart.org)
The Women Behind the Pre-Raphaelite Brotherhood (smithsonianmag.com) összefoglaló írás sok linkkel

A lenti képeken:
Dante Gabriel Rossetti: Fésülködő nő (A woman combing her hair), 1864, magángyűjtemény, Wikimedia, public domain
Dante Gabriel Rossetti: Aurelia, vagy Fazio's Mistress, 1863; 1873, Tate Britain, Wikimedia, public domain

 NAGY KÉP ITT... 

Fanny Cornforth, a múzsa (folytatás)

Fanny Cornforth 1856-ban ismerkedett meg Rossettivel. A legszélesebb körben elterjedt mese a következő: Rossetti éppen egy ünnepségen járt két társával, Edward Burne-Jones és Ford Madox Brown kiséretében, ünnepség amit Florence Nightingale, a neves ápolónő krimi háborúból visszatérte alkalmából rendeztek a Royal Surrey Gardensben. A tűzijáték alatt Rossetti elhaladt egy gyönyörű szőke nő mellett. A nő a fogaival diót pattintott, és a héjakat a férfi felé köpködte.


Másnap Sarah-t nagynénje elkísérte Rossetti műtermébe, ahol Rossetti először rajzolta le őt. Ezeket a rajzokat nem ismerjük, a fenti rajzok 1862 után készültek, az utolsót kivéve, ami 1859-es. Tény, hogy kezdetben más preraffaelita festőnek is modellt állt. Ekkortájt vette fel a Fanny Cornforth, általa tiszteletreméltóbbnak gondolt nevet (Fanny hugának a neve volt, Cornforth pedig Timothy Hughes keresztapjának neve. Utóbbi foglalkozása szerelő, de időnként a festőknek is modellkedett, innen az ismeretség) Rossetti el volt ragadtatva Fanny-tól, annak ellenére, hogy titokban eljegyezte első múzsáját, a törékeny és beteges Elizabeth Siddalt, akit jelleméért is idealizált.


Rossetti barátja, George Price Boyce egy másik Fanny-rajongó volt, aki sikeres tájkép-akvarellfestő, a művészet és a nők gazdag szerelmese volt. A preraffaelitákkal együtt töltött időszakról vezetett naplói lehetővé tették, hogy megismerjük személyiségük részleteit, beleértve Fannyt is, akiről így írt: Érdekes arcú, vidám hajú és megnyerő természetű. Rossettivel való különleges kapcsolatát jelzi, hogy egyrészt Rossetti munkásságában Fanny jelentette a fordulópontot, középkori ihletésű munkáit ekkor hagyta el a szenzuális női portrék korszakára áttérve. 1859-ben készült még egy középkori jellegű vizfestménye (The Bower Garden, privát gyüjtemény) ahol ő volt az egyik modell és szintén ebben az évben a Bocca Baciata olajfestmény, Rossetti velencei korszakának kezdete. A Bocca Baciata című mű, amelyet Fannyról festett George Boyce megbízásából, Rossettinek meghozta a hírnevet, és Fannyt a művészvilág reflektorfényébe emelte, mint a buja, preraffaelita szépség megtestesítőjét. Még Fanny legélesebb kritikusa, a művész testvére, William Michael Rossetti is úgy jellemezte a lányt, mint ”szép külsejű, szabályos és kedves vonásokkal rendelkező nőt”, habár gúnyosan hozzátette, hogy ”nem rendelkezett a neveltetés, a műveltség vagy az intellektus bájával”.


Másrészt érzelmi síkon, talán jelez valamit, hogy amikor Rossetti elvette Elizabeth Siddalt 1860-ban, Fanny rá három hónapra a már említett Timothy Hughes-hez ment hozzá. 1862-ben viszont Siddal tragikus halála után, már válása nyomán Rossettihez költözik házvezetőnőként, és ettől kezdve nagyon sok nevezetes festményéhez állt modellt.

Lady Lilith
modell: Fanny Cornforth illetve Alexa Wilding
vízfestmény, 1867,  Metropolitan Museum, New York, public domain, (metmuseum.org)
illetve olajfestmény: 1872-73 (átfestve) Delaware Art Museum, Wilmington, USA, Wikimedia, public domain,

A Lady Lilith, Rossetti lenyűgöző femme fatale képe. Fanny Cornforth, mint egy 19.századi szépség, fésülködik, gyönyörű hajával és meztelen vállával csábít. A közeli virágok a szerelem különböző fajtáit szimbolizálják. A zsidó irodalomban a bűbájos Lilithet Ádám első feleségeként írják le, és jellemét Goethe Faustjából származó sorok is aláhúzzák, amelyeket Rossetti az eredeti kerethez csatolt: "Beware . . . for she excels all women in the magic of her locks, and when she twines them round a young man’s neck, she will not ever set him free again.". (Fordítását lásd Goethe, Faust részletben)

A baloldali kép, a vízfestmény az, amelyet Rossetti és asszisztense, Dunn egy 1866-os olajkép alapján készített, amikor még Fanny Cornforth volt a nő arcának modellje. Az 1866-os olajképet Rossetti átfestette 1872-73-ben, az arcot ekkor Alexa Wilding adta (fent a jobboldali kép)



Alexa Wilding (eredetileg Alice Wilding) (1847 - 1884) Rossetti egyik kedvenc modellje volt, aki a késői 1860-as és 1870-es években készült legszebb festményein szerepelt. Több kész művéhez ült modellt, mint bármelyik másik ismert múzsája. Wildingról viszonylag keveset tudunk, míg Rossetti többi modelljéről, Siddallról, Morrisról és Cornforthról gyakran írnak. Ez talán részben annak köszönhető, hogy a páros között nem volt romantikus vagy szexuális kapcsolat, ami megkülönbözteti Rossetti és Wilding kapcsolatát a többi múzsájával való kapcsolattól.

Alexa mint varrónő dolgozott, és színésznői ambíciókat dédelgetett. Színházi törekvései nem váltak valóra, de ő lett az egyik legfelismerhetőbb preraffaelita szépség. Wilding vonásait könnyű felismerni Rossetti művészetében; a vörös haj, a hosszú nyak, a tökéletes íves ajkak és a Lizzie Siddall híres, nehéz szemhéjú szemeihez képest kissé lágyabb szemek. Ismert, hogy Rossetti 1873-ban Dunnhoz írt leveleiben Wilding lakáshelyzete miatt panaszkodik, hogy a nő anyagi segítséget kért tőle. Kettejüket tartós kötelék fűzte össze; Rossetti 1882-ben bekövetkezett halála után Wilding, állítólag elutazott, hogy koszorút helyezzen el a sírjára.

Az 1881-es népszámláláskor a 34 éves Alice Wilding a kensingtoni Redcliffe Road 33-ban lakott két kisgyermekével. Apjuk kiléte nem ismert. Habár 1873-ban még lakáshelyzetére panaszkodik és Rossettitől kér anyagi segítséget, 1181-ben Alexa már földbirtokos és ingatlantulajdonos volt, ami jelentős eredmény egy munkásosztálybeli nőtől. 1884. április 25-én, 37 éves korában bekövetkezett halálának oka hashártyagyulladás és végül kimerültség volt. Még előtte, tizenhat hónappal korábban lépdaganatot diagnosztizáltak nála. Ez lehetett az a betegség, ami miatt Rossetti korábban betegnek tartotta, és ami miatt néha nem tudta megtartani az üléseket.



Body’s Beauty

Of Adam's first wife, Lilith, it is told
(The witch he loved before the gift of Eve,)
That, ere the snake's, her sweet tongue could deceive,
And her enchanted hair was the first gold.
And still she sits, young while the earth is old,
And, subtly of herself contemplative,
Draws men to watch the bright web she can weave,
Till heart and body and life are in its hold.

The rose and poppy are her flowers; for where
Is he not found, O Lilith, whom shed scent
And soft-shed kisses and soft sleep shall snare?
Lo! as that youth's eyes burned at thine, so went
Thy spell through him, and left his straight neck bent
And round his heart one strangling golden hair.

(Forrás: Pedrick, Gale: Life with Rossetti; or, No peacocks allowed. -- archive.org)


 NAGY KÉP ITT... 

A bibliai Lilith
mint a végzet asszonya

A fenti képeken:
Franz Von Stuck, Die Sinnlichkeit (Érzékiség), 1889-1891, metszet, British Museum, wikimedia, public domain
John Collier, Lilith, 1889, olaj, Atkinson Art Gallery and Library, wikimedia, public domain




John Collier (1850-1934) preraffaelita festőművész a mitológiai Lilith két oldalát is bemutatja. Az érzékiség, a szépség és a halálos csábító képe között zsonglőrködve Collier egyike azoknak a művészeknek, akik kialakították Lilith kettős képét. Az asszír-babiloni istennőből, a zsidó mitológiában később első nőként ismert Lilith a 19.század végén a végzet asszonyának ikonjává válik. Habár nem Lilith névvel készül Franz Von Stuck műve, hasonló a tartalma és a jelentése, ugyanabban az évben készül.

Valamivel később, a 20.század legelső éveiben készül Gustav Klimt, Judit képe - lásd Magazinunk írásában, a festő leglátványosabb és leghíresebb femme fatale vagy másképp végzet asszonya alakja. A korabeli kritikusok a csábitó Salomet is meglátták benne, aki a halálos csábítás egy hasonló, másik megjelenítője a XIX század második felében. A leghíresebb irodalmi mű ebből az időből, Oscar Wilde Salomé című drámája, amely a bibliai történetet dolgozza fel, Szent János fejevételét, Salomé híres-hírhedt táncát stb, melyhez a századforduló grafikáját meghatározó grafikus Aubrey Beardsley, szecessziós grafika legnagyobb hatású művésze készít illusztrációkat.



Láttuk fentebb, hogy Rossetti a költeményében, amit a Lady Lilith képhez társított, Lilithet mint Ádám első feleségét szerepelteti.

Ádám első feleségéről, Lilithről azt mondják
(A boszorkány, akit Éva előtt szeretett),
Hogy édes nyelve, mint a kígyóé, elcsábította

A 8-10. századi Ben Sira ábécét a legrégebbi ismert szöveg, ami a Lilithről megemlékezik, mint Ádám első feleségéről.
Hogy a monda már régebben is létezhetett-e, nem ismert. Névszerint Lilith a holt-tengeri tekercsekben (i.e. 40 - 10) is előfordul, ahol mint démont említik.

Ennél is régebbi Ésaiás próféta könyve, ahol a 34.fejezet 14.mondata említi (Károli Biblia):

Összesítve tehát, a zsidó mitológia/hagyomány alapján Lilith Ádám első felesége volt, és éjszakai démonasszony lett. Ezzel szemben a Teremtés könyve (Genezis), vagyis a keresztény Ószövetség első könyve világosan kimondja, hogy ez nem így volt, és hogy Éva volt Ádám egyetlen felesége.