CS&S
���Dante Gabriel Rossetti 1860 ut��n



���Dante Gabriel Rossetti 1860 ut��n

Történet, képgaléria

 
Rossetti: Bocca Baciata, 1859
Fordulópont Rossetti festészetében


A mellékelt kép kép: Dante Gabriel Rossetti: Bocca Baciata, 1859, Museum of Fine Arts, Boston. Wikimedia, public domain.

Giovanni Boccaccio "Dekameron" című művének (Első nap, Hetedik novella) egyik sorára utal: ”E essa che con otto uomini forse diecemilia volte giaciuta era, allato a lui si coricò per pulcella, e fecegliele credere che così fosse; e reina con lui lietamente poi più tempo visse. E perciò si disse: «Bocca basciata non perde ventura, anzi rinnuova, come fa la luna.»” Rossetti ezt az utolsó mondatot a tábla hátoldalára írta.

Révay József fordításában: ”Az pedig, ki már nyolc férfival talán tízezerszer ölelkezett, szűz leány gyanánt feküdt melléje, s elhitette vele, hogy valóban az; s királynő gyanánt hosszú időn által boldogan élt együtt vele. Annak okáért mondották: «elcsókolt csók nem vész kárba, megújul a hold módjára.»”

A festmény 1859-ben készült, Rossetti életművében fordulópontot jelent, elöző, középkori ihletésű munkáiból átmenetet jelent a művész által maga is "inkább velencei aspektusúnak" minősített alkotás felé. Festőibb kezelhetősége és pazar palettája érzékien magával ragadóvá teszi az ábrázolt hölgyet. Az idealizált érzékiség ábrázolásakor Rossetti a 16. századi velencei előzményekre támaszkodott, amelyeket Tiziano munkássága példáz.

Fanny Cornforth (1835-1909), született Sarah Cox az angliai Sussexben, gyakran állt modellt Rossettinek, és nemcsak múzsája és társa, hanem művészi munkatársa is lett az 1860-as évek elején készült számos festményén. Cornforth 1856-ban ismerkedett meg Rossettivel, de miután Rossetti 1860-ban feleségül vette Elizabeth Siddallt, Cornforth feleségül ment a szerelő Timothy Hugheshoz, de a kapcsolat rövid életű volt. Siddall 1862-ben bekövetkezett halála után, Cornforth, mint a festő házvezetőnője költözött Rossetti otthonába. A köztük lévő viszony Rossetti haláláig tartott, több képe tulajdonjogát neki ruházta át. Fanny később külön galériát nyít a képek értékesítése végett. Ebben az időszakban látogatta meg őt Samuel Bancroft, a Rossetti gyűjtő, aki festményeket és egyéb emléktárgyakat vásárolt tőle. A Bancrofttal folytatott levelezése a Delaware Art Museum gyűjteményének részét képezi, alább idézünk is egy levélből. 1907-ben felvették a West Sussex megyei elmegyógyintézetbe. Egy 1907 szeptemberében bekövetkezett esés után, amely során eltörte a karját, hanyatlani kezdett. 1909. február 24-én, 74 éves korában tüdőgyulladásban halt meg.

 NAGY KÉP ITT... 
 
Fanny Cornforth, a múzsa (1835 – 1909)

Dante Gabriel Rossettinek számos modellje volt, akik kulcsfontosságúak voltak a munkájában. Jane Morris elbűvölte sötét, feltűnő külsejével. Elizabeth Siddal volt az idealizált múzsája, akit piedesztálra állított és tisztelt. De Fanny volt az, akivel együtt megtapasztalhatta az életet, a nevetést, az élet minden élvezetét. Fanny szerencsétlenségére nem ő volt az a nő, akit Rossetti feleségül vett. Fanny Cornforth munkásosztálybeli, vidéki lány volt, nem gátlásos, hangos szavú, éles eszű, élvezte a férfiak társaságát, semmibe vette a viktoriánus szabályokat. A Rossetti család és néhány közeli barátja szégyellte a vele való kapcsolatát, és halála után mindent megtettek, hogy beszennyezzék a hírnevét, és kiírják Rossetti történetéből, mint tolvaj, hazug, aranyásó és prostituált nőt.

Kirsty Stonell Walker, a prerafaeliták társadalomtörténetére szakosodott viktoriánus akadémikus évtizedes kutató munka nyomán, 2006-ban (majd 2012-ben) megjelent könyvében megpróbálja megvédeni hősnője hírnevét a Rossetti életrajzírói által ellene felhozott különféle vádakkal szemben (Kirsty Stonell Walker, Stunner: The Fall and Rise of Fanny Cornforth, Createspace, 2012) A könyv fülszövege szerint eddig kiadatlan leveleken és kevéssé ismert portrékon keresztül léphetünk be egy ”igéző tolvaj és egy csábító hazudozó” világába. A szerző az életrajzi és társadalomtörténeti részletek mellett Rossetti minden festményét - ahol Fanny a modell - részletesen leírja. A Rossetti és Fanny közti odaadó szeretetet tükrözi az alábbi levél hangvétele is (Samuel and Mary R. Bancroft gyűjteményéből, link a forrásokban)

Kedves jó Fan

Nem akarlak akadályozni abban, hogy ma elmenj és szórakozz, ha van valami elfoglaltságod, de ha csak irigységből, kellemetlen érzésből maradsz távol, akkor gyere, kedves Fan, mert nagyon rossz kedvem van a tegnapi események miatt, és az egyetlen dolog, amitől újra önmagamnak érezném magam, az lenne, ha látnám a te jó kedélyű, vidám arcodat a két vicces lyukkal rajta. Úgyhogy gyere, ha tudsz, kedvesem, de ne gyere, ha tényleg máshol akarsz lenni. Ha esetleg mostanában nem tudnál fizetni, mellékelek egy kis apróságot, amit a tegnapi mondandódnak köszönhetsz.

Szeretetteljesen
R


Források:
Pre-Raphaelite Sisterhood (preraphaelitesisterhood.com)
Pre-Raphaelite women : images of femininity in pre-Raphaelite art, London, Weidenfeld and Nicolson, 1987 (archive.org)
Fanny Cornforth, the Essential Muse (marinamade.me)
Kirsty Stonell Walker: The Kissed Mouth blog (fannycornforth.blogspot.com)
Samuel and Mary R. Bancroft Pre-Raphaelite manuscript collection (delart.org)
The Women Behind the Pre-Raphaelite Brotherhood (smithsonianmag.com) összefoglaló írás sok linkkel

A lenti képeken:
Dante Gabriel Rossetti: Fésülködő nő (A woman combing her hair), 1864, magángyűjtemény, Wikimedia, public domain
Dante Gabriel Rossetti: Aurelia, vagy Fazio's Mistress, 1863; 1873, Tate Britain, Wikimedia, public domain

 NAGY KÉP ITT... 
Fanny Cornforth, a múzsa (folytatás)

Fanny Cornforth 1856-ban ismerkedett meg Rossettivel. A legszélesebb körben elterjedt mese a következő: Rossetti éppen egy ünnepségen járt két társával, Edward Burne-Jones és Ford Madox Brown kiséretében, ünnepség amit Florence Nightingale, a neves ápolónő krimi háborúból visszatérte alkalmából rendeztek a Royal Surrey Gardensben. A tűzijáték alatt Rossetti elhaladt egy gyönyörű szőke nő mellett. A nő a fogaival diót pattintott, és a héjakat a férfi felé köpködte.

Fanny úgy mesélte el a találkozásukat, hogy Rossetti odament hozzá, és azonnal meglazította a haját, a tincseket a hátára hullatva. Amikor Fanny nagynénje Ann dorgálni kezdte, Rossetti bocsánatot kérve elmondta, hogy Fanny haja olyan hihetetlenül szép, szeretné megfesteni, és másnapra meghívta Sarah-t (Sarah Cox volt Fanny neve kezdetben) a műtermébe.

Másnap Sarah-t nagynénje elkísérte Rossetti műtermébe, ahol Rossetti először rajzolta le őt. Ezeket a rajzokat nem ismerjük, a fenti rajzok 1862 után készültek, az utolsót kivéve, ami 1859-es. Tény, hogy kezdetben más preraffaelita festőnek is modellt állt. Ekkortájt vette fel a Fanny Cornforth, általa tiszteletreméltóbbnak gondolt nevet (Fanny hugának a neve volt, Cornforth pedig Timothy Hughes keresztapjának neve. Utóbbi foglalkozása szerelő, de időnként a festőknek is modellkedett, innen az ismeretség) Rossetti el volt ragadtatva Fanny-tól, annak ellenére, hogy titokban eljegyezte első múzsáját, a törékeny és beteges Elizabeth Siddalt, akit jelleméért is idealizált.

Fanny számára hamarosan nyilvánvalóvá válhatott, hogy a modellkedés önmagában nem elegendő a megélhetéshez, és valószínű, hogy ekkoriban örömét lelte Rossetti és más művészbarátok társaságában, akik nagylelkűek voltak vele szemben.

Rossetti barátja, George Price Boyce egy másik Fanny-rajongó volt, aki sikeres tájkép-akvarellfestő, a művészet és a nők gazdag szerelmese volt. A preraffaelitákkal együtt töltött időszakról vezetett naplói lehetővé tették, hogy megismerjük személyiségük részleteit, beleértve Fannyt is, akiről így írt: Érdekes arcú, vidám hajú és megnyerő természetű. Rossettivel való különleges kapcsolatát jelzi, hogy egyrészt Rossetti munkásságában Fanny jelentette a fordulópontot, középkori ihletésű munkáit ekkor hagyta el a szenzuális női portrék korszakára áttérve. 1859-ben készült még egy középkori jellegű vizfestménye (The Bower Garden, privát gyüjtemény) ahol ő volt az egyik modell és szintén ebben az évben a Bocca Baciata olajfestmény, Rossetti velencei korszakának kezdete. A Bocca Baciata című mű, amelyet Fannyról festett George Boyce megbízásából, Rossettinek meghozta a hírnevet, és Fannyt a művészvilág reflektorfényébe emelte, mint a buja, preraffaelita szépség megtestesítőjét. Még Fanny legélesebb kritikusa, a művész testvére, William Michael Rossetti is úgy jellemezte a lányt, mint ”szép külsejű, szabályos és kedves vonásokkal rendelkező nőt”, habár gúnyosan hozzátette, hogy ”nem rendelkezett a neveltetés, a műveltség vagy az intellektus bájával”.

1859-ben, Fanny, mivel már nagyobb anyagi biztonságban volt, és Boyce is a jótevője volt, Fanny elköltözött a Sohóban lévő lakásából a Tenison Streetre, a Temzétől délre, viszonylag közel Rossetti és Boyce otthonához. Új pártfogói figyelmesek és bőkezűek voltak az ajándékokat, virágokat, ékszereket és édes ételeket adtak neki, amelyeket Fanny szívesen fogadott, ami gyermekkorában hiányzott neki.

Másrészt érzelmi síkon, talán jelez valamit, hogy amikor Rossetti elvette Elizabeth Siddalt 1860-ban, Fanny rá három hónapra a már említett Timothy Hughes-hez ment hozzá. 1862-ben viszont Siddal tragikus halála után, már válása nyomán Rossettihez költözik házvezetőnőként, és ettől kezdve nagyon sok nevezetes festményéhez állt modellt.

Rossetti hajlamos volt hízelgő fényben ábrázolni modelljeit, és ez alól Fanny sem volt kivétel. Fényűző víziói Vénusz-szerű nyugalommal ábrázolják Fannyt, az életben azonban beszédes volt, élénk lelkesedéssel mesélt, erős vidéki akcentusa pedig nagy komikus vonzerőt gyakorolt Rossettire és barátaira. Fanny jó humorral teremtette meg a vidámság légkörét Rossetti házi összejövetelein; a partikon pedig egyformán nyűgözte le és döbbentette meg a vendégeket.


 
Lady Lilith
modell: Fanny Cornforth illetve Alexa Wilding

vízfestmény, 1867,  Metropolitan Museum, New York, public domain, (metmuseum.org)
illetve olajfestmény: 1872-73 (átfestve) Delaware Art Museum, Wilmington, USA, Wikimedia, public domain,

GOETHE - FAUST
Fordította: Jékely Zoltán, Kálnoky László

A TRAGÉDIA ELSŐ RÉSZE
BOSZORKÁNYSZOMBAT
A Harz-hegység.
Táj Schierke és Elend körül.
Faust, Mefisztó


FAUST
Ez a zsivajgás megbolondít!
Valóságos vásár tolong itt!

MEFISZTÓ
Mind felfelé futnak, zihálnak,
vélnéd, taszítsz, de téged taszigálnak.

FAUST
Ki ez?

MEFISZTÓ
Találd ki. Jobban nézz oda!
Lilith!

FAUST
Ki?

MEFISZTÓ
Ádám első asszonya!
Ajánlom, óvakodj pompás hajától,
mellyel, mint páratlannal kérkedik;
ha egy legényre rátekeredik,
onnét az egyhamar már el se lábol.


Faust és Mefisztó a Harz-hegységben (Delacroix litográfiája)
A Lady Lilith, Rossetti lenyűgöző femme fatale képe. Fanny Cornforth, mint egy 19.századi szépség, fésülködik, gyönyörű hajával és meztelen vállával csábít. A közeli virágok a szerelem különböző fajtáit szimbolizálják. A zsidó irodalomban a bűbájos Lilithet Ádám első feleségeként írják le, és jellemét Goethe Faustjából származó sorok is aláhúzzák, amelyeket Rossetti az eredeti kerethez csatolt: "Beware . . . for she excels all women in the magic of her locks, and when she twines them round a young man’s neck, she will not ever set him free again.". (Fordítását lásd Goethe, Faust részletben)

A baloldali kép, a vízfestmény az, amelyet Rossetti és asszisztense, Dunn egy 1866-os olajkép alapján készített, amikor még Fanny Cornforth volt a nő arcának modellje. Az 1866-os olajképet Rossetti átfestette 1872-73-ben, az arcot ekkor Alexa Wilding adta (fent a jobboldali kép)

Alexa Wilding rövid életrajza


Alexa Wilding (eredetileg Alice Wilding) (1847 - 1884) Rossetti egyik kedvenc modellje volt, aki a késői 1860-as és 1870-es években készült legszebb festményein szerepelt. Több kész művéhez ült modellt, mint bármelyik másik ismert múzsája. Wildingról viszonylag keveset tudunk, míg Rossetti többi modelljéről, Siddallról, Morrisról és Cornforthról gyakran írnak. Ez talán részben annak köszönhető, hogy a páros között nem volt romantikus vagy szexuális kapcsolat, ami megkülönbözteti Rossetti és Wilding kapcsolatát a többi múzsájával való kapcsolattól.

Alexa mint varrónő dolgozott, és színésznői ambíciókat dédelgetett. Színházi törekvései nem váltak valóra, de ő lett az egyik legfelismerhetőbb preraffaelita szépség. Wilding vonásait könnyű felismerni Rossetti művészetében; a vörös haj, a hosszú nyak, a tökéletes íves ajkak és a Lizzie Siddall híres, nehéz szemhéjú szemeihez képest kissé lágyabb szemek. Ismert, hogy Rossetti 1873-ban Dunnhoz írt leveleiben Wilding lakáshelyzete miatt panaszkodik, hogy a nő anyagi segítséget kért tőle. Kettejüket tartós kötelék fűzte össze; Rossetti 1882-ben bekövetkezett halála után Wilding, állítólag elutazott, hogy koszorút helyezzen el a sírjára.

Az 1881-es népszámláláskor a 34 éves Alice Wilding a kensingtoni Redcliffe Road 33-ban lakott két kisgyermekével. Apjuk kiléte nem ismert. Habár 1873-ban még lakáshelyzetére panaszkodik és Rossettitől kér anyagi segítséget, 1181-ben Alexa már földbirtokos és ingatlantulajdonos volt, ami jelentős eredmény egy munkásosztálybeli nőtől. 1884. április 25-én, 37 éves korában bekövetkezett halálának oka hashártyagyulladás és végül kimerültség volt. Még előtte, tizenhat hónappal korábban lépdaganatot diagnosztizáltak nála. Ez lehetett az a betegség, ami miatt Rossetti korábban betegnek tartotta, és ami miatt néha nem tudta megtartani az üléseket.

A test szépsége (szonett, Dante Gabriel Rossetti)


Body’s Beauty

Of Adam's first wife, Lilith, it is told
(The witch he loved before the gift of Eve,)
That, ere the snake's, her sweet tongue could deceive,
And her enchanted hair was the first gold.
And still she sits, young while the earth is old,
And, subtly of herself contemplative,
Draws men to watch the bright web she can weave,
Till heart and body and life are in its hold.

The rose and poppy are her flowers; for where
Is he not found, O Lilith, whom shed scent
And soft-shed kisses and soft sleep shall snare?
Lo! as that youth's eyes burned at thine, so went
Thy spell through him, and left his straight neck bent
And round his heart one strangling golden hair.

(Forrás: Pedrick, Gale: Life with Rossetti; or, No peacocks allowed. -- archive.org)


 NAGY KÉP ITT... 
 
A bibliai Lilith
mint a végzet asszonya


A fenti képeken:
Franz Von Stuck, Die Sinnlichkeit (Érzékiség), 1889-1891, metszet, British Museum, wikimedia, public domain
John Collier, Lilith, 1889, olaj, Atkinson Art Gallery and Library, wikimedia, public domain


A végzet asszonyának alakja a 19.sz. végén


John Collier (1850-1934) preraffaelita festőművész a mitológiai Lilith két oldalát is bemutatja. Az érzékiség, a szépség és a halálos csábító képe között zsonglőrködve Collier egyike azoknak a művészeknek, akik kialakították Lilith kettős képét. Az asszír-babiloni istennőből, a zsidó mitológiában később első nőként ismert Lilith a 19.század végén a végzet asszonyának ikonjává válik. Habár nem Lilith névvel készül Franz Von Stuck műve, hasonló a tartalma és a jelentése, ugyanabban az évben készül.

Valamivel később, a 20.század legelső éveiben készül Gustav Klimt, Judit képe - lásd Magazinunk írásában, a festő leglátványosabb és leghíresebb femme fatale vagy másképp végzet asszonya alakja. A korabeli kritikusok a csábitó Salomet is meglátták benne, aki a halálos csábítás egy hasonló, másik megjelenítője a XIX század második felében. A leghíresebb irodalmi mű ebből az időből, Oscar Wilde Salomé című drámája, amely a bibliai történetet dolgozza fel, Szent János fejevételét, Salomé híres-hírhedt táncát stb, melyhez a századforduló grafikáját meghatározó grafikus Aubrey Beardsley, szecessziós grafika legnagyobb hatású művésze készít illusztrációkat.

Lilith a zsidó mitológiában


Láttuk fentebb, hogy Rossetti a költeményében, amit a Lady Lilith képhez társított, Lilithet mint Ádám első feleségét szerepelteti.

Ádám első feleségéről, Lilithről azt mondják
(A boszorkány, akit Éva előtt szeretett),
Hogy édes nyelve, mint a kígyóé, elcsábította

A 8-10. századi Ben Sira ábécét a legrégebbi ismert szöveg, ami a Lilithről megemlékezik, mint Ádám első feleségéről.
Miután Isten megteremtette Ádámot, aki egyedül volt, azt mondta: "Nem jó az embernek egyedül lenni". Ekkor teremtett Ádámnak egy nőt a földből, ahogyan magát Ádámot is megteremtette, és Lilithnek nevezte el. Ádám és Lilith azonnal veszekedni kezdtek. A nő azt mondta: "Én nem fekszem alul", a férfi pedig azt mondta: "Én nem fekszem alattad, csak felül. Mert te csak arra vagy alkalmas, hogy alul legyél, én pedig arra, hogy felül legyek". Lilith így válaszolt: "Egyenrangúak vagyunk egymással, amennyiben mindketten a földből teremtettünk". De nem akartak egymásra hallgatni. Amikor Lilith ezt látta, kimondta a Kimondhatatlan Nevet, és elrepült a levegőbe.

Hogy a monda már régebben is létezhetett-e, nem ismert. Névszerint Lilith a holt-tengeri tekercsekben (i.e. 40 - 10) is előfordul, ahol mint démont említik.

Ennél is régebbi Ésaiás próféta könyve, ahol a 34.fejezet 14.mondata említi (Károli Biblia):
Ézsaiás 34:14 Ott találkozik a vadmacska a hiénával, egyik pusztai démon a másikkal. Ott pihen meg a boszorkány, ott talál magának nyugvóhelyet.

A Károli Biblia boszorkány szava a héber szövegben Lilith-ként jelentkezik, ami szó szerint erdei fülesbagolyt jelent
Héber: ,וּפָגְשׁוּ צִיִּים אֶת-אִיִּים, וְשָׂעִיר עַל-רֵעֵהוּ יִקְרָא; אַךְ-שָׁם הִרְגִּיעָה לִּילִית, וּמָצְאָה לָהּ מָנוֹח
u-pagšu ṣiyyim et-ʾiyyim, w-saʿir ʿal-rēʿēhu yiqra; ʾak-šam hirgiʿa lilit, u-maṣʾa lah manoaḥ


Ennek egy részletesebb fordítása:
Ézsaiás 34:14 A sivatag vadállatai is találkoznak a sziget vadállataival, és a szatír [héberül: sheir] kiált a társához; a fülesbagoly [héberül: lilith] is megpihen ott, és pihenőhelyet talál magának.

Vagyis itt Lilith a Szatír társa, felesége.

Összesítve tehát, a zsidó mitológia/hagyomány alapján Lilith Ádám első felesége volt, és éjszakai démonasszony lett. Ezzel szemben a Teremtés könyve (Genezis), vagyis a keresztény Ószövetség első könyve világosan kimondja, hogy ez nem így volt, és hogy Éva volt Ádám egyetlen felesége.

 NAGY KÉP ITT... 
Alexa Wilding portrék. 1865 ill. 1867

A fenti képeken:
Alexa Wilding portréja, 1865, ceruzarajz, magángyűjtemény, wikipedia, public domain
Aspecta Medusa, 1867, színes kréta, magángyűjtemény, wikipedia, public domain

Az Alexa Wilding sztori


Wildingot Rossetti 1865-ben látta először, amikor egy este a Strandon sétált. Rögtön lenyűgözte a lány szépsége. A lány másnapra beleegyezett, hogy modellt üljön neki az Aspecta Medusa című tervezett festményéhez, de nem érkezett meg a tervezett időpontban. Hetek teltek el, és Rossetti már lemondott a festményről, amelyről álmodott. Annyira fontosnak tartotta ennek a bizonyos modellnek a megjelenését, hogy amikor ismét megpillantotta az utcán, kiugrott a kocsiból, amelyben ült, és rábeszélte, hogy egyenesen vezesse vissza a műtermébe. Heti díjat fizetett neki, hogy kizárólag neki üljön, mert attól tartott, hogy más művészek is alkalmazhatják.

Rossetti bátyja, William Michael Rossetti úgy látta, hogy Alexa ”sokféle kifejezésre képes”. Henry Treffry Dunn (1838–1899), Rossetti asszisztense, titkára és barátja, aki sokban igyekezett a festő kaotikus életvitelét, háztartását rendbe rakni, emlékirataiban úgy jellemezte Wildingot, mint akinek ”gyönyörű, minden vonásában gyönyörűen megformált arca volt, tele nyugodt, lágy, misztikus nyugalommal, amely csodálatosan illett néhány elképzeléséhez. Gyönyörű arca és aranyló, vörösesbarna haja lenyűgözte. Pontosan az a fajta arc volt, amelyet Rossetti oly régóta keresett.” Ami Alexa kommunikatív oldalát illeti, Dunn azt írja, ”... a kifejezés minden változatosságát nélkülözte. Úgy ült, mint egy szfinx, várta, hogy kérdezzék, de mindig csak egy homályos választ adott... De látszólag nyugodt külsejében mélységes gyengédség lakozott”.

A Lillith arc átfestése kapcsán


Rossetti festményein Wilding elegáns megjelenése és éteri szépsége ellentétben állt a buja Fanny Cornforth-tal. Az előbb látott Lady Lilith című képen Fanny Cornforth arcvonásait Wilding kifinomultabb vonásaira cserélte, részben azért, mert Rossetti mecénása és a festmény tulajdonosa, Frederick Leyland túl földhözragadtnak ítélte az eredetit.

A dícséretek mellett, azonban Dunn, Rossetti asszisztense, sajnálta, hogy a Lilith képen az arc átfestésre került, szerinte az eredeti kép, amiről egyébként ő készítette a vízfestmény másolatot, Fanny arcával sokkal jobb volt: ”Általában veszélyes kísérletnek tartom az első elképzelés megváltoztatását; a varázs, a színminőség és az ihlet oly könnyen elvész.” Rossetti bátyja, William Michael hasonlóképp vélekedett: ”...de egy másik fej - Miss Alexa Wildingé - egy évnyi szünet után a Lilith helyébe lépett, és véleményem szerint nagyon hátrányosan”. Máskülönben Rossetti egyéb, különböző arc átfestéseket is végzett, többnyire a barátok helytelenítése ellenére...


Frederick Leyland és a Páva szoba


Egyébként az említett Frederick Leylandhoz, a gazdag hajótulajdonoshoz kapcsolódik a japonizmus jegyében készült gyönyörű Páva szoba, James McNeill Whistler festő és Thomas Jeckyll építész alkotása Londonban, ami ma is látható, de már Washingtonban. Mindketten, a főleg Angliában elterjedt, esztéticizmus (L'art pour l'art) áramlat képviselői voltak. Ez az, ahol ”a művészet önmagáért van, nem feladata a társadalmi problémák tükrözése”. A meghatározás Walter Patertól, a neves esszéirótól származik, aki Rossetti verseiről is írt Aesthetic Poetry (Esztétikus költészet) címmel. Az esztéticizmus áramlathoz, ami az art nouveau egyik forrásának is tekinthető, sorolják még Oscar Wildeot is, de ebben a későbbi periódusában Rossettit is.

 
Monna Vanna (Venus Veneta avagy Belcolore), 1866

A fenti képen: Monna Vanna, 1866, olaj, Tate Britain, Wikimedia, public domain
Modell: Alexa Wilding

Venus Veneta
Eredeti címe Venus Veneta (Velencei Vénusz) volt, így a reneszánsz és klasszikus archetípusokra, különösen Tiziano, Veronese és más velencei régi mesterek alkotásaira reagált amikor azt irta (1866 szeptemberében John Mitchellnek írt levelében), mint ”a klasszikusabb Vénusz [Verticordia] párja” Valamint még azt, hogy festésével az volt a célja, hogy ”egy velencei hölgyet ábrázoljon gazdag fehér és arany ruhában - egyszóval a női szépség velencei ideálját.” Érdemes itt talán megemlíteni, Rossetti, egy 1872-es, szintén a velencei stílusában megfestett képét, akkor a veronéziai nőiesség szépség dícséreteként, ami Veronica Veronese néven ismert.

Monna Vanna
A festmény elkészülte után új nevet kapott: Monna Vanna (”Hiú nő - Vain Woman”, szójáték Vain - Vanna), Rossetti egyik kedvenc könyvének, az általa angolra lefordított könyv, Dante Alighieri La Vita Nuova (1294) XXIV. fejezetének egyik szereplője. A szóban forgó nő neve Giovanna, a költő Guido Cavalcanti szerelmére utalhat, aki Dante művében erősen kötődik a tavasz képeihez. A festő még 1848-ban fordította le angolra a Vita-t, és intenzív személyes jelentőséggel bírt számára, elsősorban a tavaszra való utalások révén, amelyekre ezen a festményen a jobb felső sarokban lévő virágváza és a nő aranybrokát köntösének virágmotívumai utalnak.

Belcolore
1873-ban Rossetti retusálta a képet, kivilágosította a hajat és megváltoztatta a gyűrűket a kezén. A kép címét is megváltoztatta Belcolore-ra (”Szép szín”), mivel úgy vélte, hogy a téma túl modernnek tűnik a korábbi címhez. A festő testvére William Michael Rossetti írja: ”Monna Vanna címnek ... XIII. századi hangzása van, mivel Rossetti Dantéból vette; és úgy érezte, hogy ez nem illik egy ilyen viszonylag modernnek tűnő képhez”. A testvér még Rossettinek, a hozzá írt leveléből is idéz: ”eredetileg ezt a címet szántam a képnek; csak amikor elkészült, kételkedtem abban, hogy egészen megérdemli-e a 'Szép szín' nevet; most azt hiszem, nem lesz téves elnevezés”. Ennek ellenére a festményt továbbra is Monna Vanna néven ismerik ma.

Frederic George Stephens (1827 -1907) brit műkritikus, a Preraffaelita Testvériség író tagja, a kép modernségét, velencei jellegét hangsúlyozza, de egyben erkölcsi kétértelműségét is. Szerinte a figura ”minden vonásából, bármilyen szépek is ezek a vonások, egy énközpontú karaktert tár fel”. Az ékszerek és a pompás öltözék mind a modernitást és a világiasságot jelzik, és amikor Stephens azt írja, hogy ”ajkai, amelyeket gyakran csókoltak, cseresznyeszínűek, érettek és teltek, de nem melegíti őket a belső szenvedély, és nem is magasztosítja őket a szemlélődés mámora”, kifejezetten utal e kép és Rossetti első nagy velencei stílusú képének, a Bocca Baciatának a kapcsolatára.

Források:
The Complete Writings and Pictures of Dante Gabriel Rossetti - rossettiarchive.org illetve
Dante Gabriel Rossetti, Monna Vanna, 1866 - tate.org.uk

 NAGY KÉP ITT... 
 
Venus Verticordia, 1864-1868

A fenti képen:
Venus Verticordia (tanulmány), 1867-1868, kréta, Juan Antonio Pérez Simón magángyűjtemény, wikipedia, public domain
Venus Verticordia, 1864-1868, olaj, Russell-Cotes Art Gallery & Museum, wikimedia, public domain
Modell: Alexa Wilding.
Venus Verticordia, vizfestmény, 1864, modell: Fanny Cornforth.
A kép jelenlegi helye: The Viscount Leverhulme gyűjtemény
(forrás: rossettiarchive.org)
A Venus Verticordia kifejezés, egy nevezetes szótárban, John Lemprière, az angol klasszikus tudós legismertebb munkájában kap jelentést a SULPITIA tárgyszó alatt:

SULPITIA, Paterculos lánya, aki Fulvius Flaccushoz ment férjhez. Annyira híres volt tisztaságáról, hogy templomot szentelt Venus Verticordia istennőnek, akitől azt kérték, fordítsa a római nők szívét az erényesség felé. Plinius, 7, c 36. Egy költőnő a Domitianus római császár korában, aki ellen a költőnő azért írt verset , mert száműzte a filozófusokat Rómából. Ez a mű még ma is fennmaradt. Írt egy verset a házastársi szeretetről is, amelyet Martial dicsér, ep. 36, amely viszont mára elveszett.

Forrás: A classical dictionary : containing a copious account of all the proper names mentioned in ancient authors, with the value of coins, weights, and measures used among the Greeks and Romans and a chronological table by Lemprière, John, (1765?-1824), Philadelphia : Published by James Crissy, 1822 --- archive.org

Rossetti ennek az ellenkező jelentést adja


”A Venus Verticordia kiváló képét most nagymértékben átformálták; az arc egy isteni szépségtípust képvisel; arany pillangók lebegnek hajának glóriája körül, szállnak a kezében lévő almára és a nyílvesszőre; arcán magasztos, halhatatlan szépség édes fölénye uralkodik; keble úgy tűnik, mintha ujjongana, rózsák vannak mindkét oldalán; a lugas ragyogását a mögötte lévő fák sötétje emeli ki. A levelek, gyümölcsök és virágok ábrázolása ezen a képen felülmúl minden lehetséges szóbeli dicséretét; csak a festő tudja szavakba önteni e mű értelmét és szellemét ilyen tökéletesen. ” (részlet Algernon Charles Swinburne ”Notes on the Royal Academy Exhibition, 1868” című művéből)

A kép Rossetti első és egyetlen akt képe. Van aki szerint nem a Bocca Bacciata, hanem ez a kép jelenti a fordulópontot a festő stílusában. Rossetti esetében a Venus Verticordia épp ellenkezőleg, a vágy felé fordítja a férfiakat, vagyis e képpel egyéni és romantikus jelentést adott a névnek. És ezt a képhez írt szonett is szavakban megerősíti. Az első változatában a rá erős erotikus hatással bíró Fanny Cornforth volt a modell (lásd itt balra), a későbbi olajfestményen már Alexa Wilding.

Ez a kép John Ruskin, az addigi feltétlen támogató, erős bírálatát váltotta ki. Ruskin nem értett egyet azzal, hogy Rossetti elhagyta a középkori témákat, addigi stílusát és áttért az érzékiség irányában alkotott női portrékra. A szakítás a két férfi között ennek a veszekedésnek a következtében következett be. Rossetti testvére, William Michael Rossetti szerint "valamikor - valószínűleg 1873 felé - visszakapta a vevőtől, és nagyon alaposan átdolgozta" az olajfestményt. Szerinte ezek a késői változtatások tönkretették "az egész koncepció és feldolgozás frissességét és spontaneitását". Lehetséges, hogy ezek a változtatások azért történtek, hogy a képet Ruskin erkölcsi szigorához igazítsa.

 NAGY KÉP ITT... 
 
 
   Vissza