John Everett Millais: Ophelia (1851)
Az ábrázolt jelenet Shakespeare Hamlet című művének IV. felvonásának 8. jelenetéből származik,
amelyben Ophelia, miután szerelme, Hamlet megöli apját, eszét vesztve egy patakba zuhan és megfullad:
Ez az egyik legismertebb preraffaelita festmény, John Everett Millais Ophelia című festménye, a művész pályafutásának egyik legragyogóbb alkotása,
amelyet mindössze huszonhárom évesen fejezett be.
A kép jellegzetességei
1. Az élénk, világító színek (ami a preraffaeliták jellegzetessége), egyik titka a
Roberson vászon volt, amit három réteg olajalapozóval szállították, amely ólomfehér olajfestékből állt, kréta, bárium-szulfát és porcelán agyagból
készült fehér színekben. Erre egy további alapozóréteg került, amely cinkfehér és ólomfehér keverékét tartalmazza, és amelyet a vászon kifeszítése után,
feltehetően a szállítás előtt vittek fel.
2. Az eredeti természeti részletekV a preraffaeliták másik fontos jellegzetessége. Millais meglehetősen kiterjedt
és részben firkált rajzokat készített az alapra, mielőtt júliusban a szabadban elkezdte volna festeni a hátteret. Surreyben, a Hogsmill folyó partján,
Ewell és Kingston között választott helyszínt, ahol a föld sík, és a talaj még nyáron is nedves. Ebben a szakaszban William Holman Hunt a közelben festett.
A páros június végén Ewell közelében indult megfelelő helyszíneket keresni: Millais az Opheliát, Hunt pedig a The Hireling Shepherd (1851-52)
című képét készítette (lásd William Holman Hunt, A felbérelt pásztor, a William Holman Hunt, 1850-60 között fejezetben), és október végére
mindketten befejezték festményeik tájképi szakaszát.
A festményen a virágok szimbolikus jelentésüek. Ezek közé tartozik: a rózsa a szerelem jelképe; a fűz, a csalán és a százszorszép az elhagyott
szerelem, a szenvedés és az ártatlanság jelképe; az árvácska a hiábavaló szerelemé; az ibolya a hűségé, a tisztaságé vagy a korai halálé;
a pipacs a halálé; végül a nefelejcs az emlékezésé.
A kép modellje
Millais modellje Ophelia alakjához Elizabeth "Lizzie" Siddal volt, a preraffaelita nők egyike, aki tragikus módon egy évtizeddel később
halt meg ópiumtúladagolásban, miután Rossetti megtanította festeni és feleségül vette. A kor számos művészének tapasztalt modellje volt,
ezúttal kihívást jelentett munkájában. Úgy tűnik, január végétől márciusig minden nap langyos vízben feküdt, amelyet alulról lámpákkal fűtöttek.
Híres a történet, mely szerint egy nap a lámpák nem működtek, a nő kihűlt, megfázott, és orvosi ellátásra szorult. Apja jogi lépésekkel fenyegette
meg Millais-t, hogy behajtja az orvosi ellátás költségeit.
Szöveg forrása: Work in Progress: John Everett Millais ‘Ophelia’ (eclecticlight.co)
John Everett Millais: Ophelia (1851), részlet, Tate Gallery, Wikimedia, public domain
John Everett Millais: Ophelia, nyomat, (1866), részlet, Metropolitan Museum of Art, Wikimedia, public domain
William Shakespeare
Hamlet, dán királyfi
Fordította: Arany János
NEGYEDIK FELVONÁS, 7.szín, Király, Királyné és Laertes jőnek
KIRÁLYNÉ
Egy fűzfa hajlik a patak fölé,
Mely szürke lombját visszatükrözi.
Ahhoz vivé ő eszelős füzérit:
Csalán-, kakukfü-, torma-, kosborát
(Ezt pásztorink durvábban nevezik,
Holtember-ujjnak szüz leányaink),
Ott egy behajló ágra koszorúját
Függesztené, s amint kapaszkodik,
Egy gonosz ág letört; s ő maga is
Gyom-ékszerével a siró folyamba
Zuhant alá. Ruhája szétterűlve
Mint hableányt tartá fenn egy korig;
Miközben régi nótákból danolt,
Mint ki nem is gyanítja önbaját;
Vagy oly teremtmény, ki a víz-elem
Szülötte és lakója. Csakhamar
Azonban ittas és nehéz ruhái
Dallam-köréből levonák szegényt
Sáros halálba.
LAERTES
Ó, jaj! hát beléfúlt?
KIRÁLYNÉ
Belé, belé.
A kép forrása: Wikimedia, Tate Múzeum, public domain
NAGY KÉP ITT... 
