A Raffaello előtti korszak követése.
Jelképük a korai Raffaello és Dürer
A festőcsoport két alapító tagja:
Johann Friedrich Overbeck (Lübeck, 1789. – Róma, 1869.) és
Franz Pforr ( Frankfurt, 1788. – Róma, 1812.) és négy csatlakozó társuk még 1809-ben, a Bécsi Akadémián, hozták létre a
Szent Lukács festői testvériséget (Lukasbund). Rá egy évre, 1810-ben, amikor a francia megszállás után, a Bécsi Akadémia pénzügyi nehézségekkel
küzdött és csak osztrák születésű diákot vettek vissza, jó alkalom volt, hogy Overbeck és Pforr kivonuljon az Akadémiáról,
mintegy megvalósítva néhány társukkal az első német művészeti szecessziót. 1810 nyarán összesen négy művész érkezett meg Rómába, és nemsokára
egy elhagyott kolostorban kapnak helyet maguknak, ahol szerzetesi körülmények közt, cellákban alkottak. Hittek egy újfajta
kapcsolatban a művész és a nagyobb közösségek közt, a művésznek alázatos, nevelő, szolgáló szerepet szánva, művelve a keresztényi
hagyományokat és erényeket. A mellékelt képen: Johann Friedrich Overbeck: Józsefet rabszolgának adják el testvérei, 1817,
Alte Nationalgalerie, Berlin - korábban Róma, Casa Bartholdy, freskó (Wikimedia, public domain). Láthatóan egyesül a korareneszánsz és a
klasszicista festésmód a bibliai téma megfestésekor.
Az aktuális festői irányokhoz képest
a nazarénus festők tehát a 19.század elején, német fiatalok egy csoportja volt, akik Rómában letelepedve,
a hazai, akadémiai jellegű tanítások ellenében kerestek más, tiszta és öszinte utakat, amit az előző századokban virágzó
barokkban és rokokóban nem találtak meg, viszont korai Raffaello és Dürer, illetve a korareneszánsz festőkben igen, ahogyan ezt
látni fogjuk az itt bemutatott alkotásaikban.
A saját korukban már múlttal rendelkező, a barokkot felváltó klasszicista festészetet illetően, pozítívan viszonyultak a bemutatott
témák erkölcsnemesítő voltához, de az antik témák helyett inkább a bibliai témákat részesítették előnyben, amelyek viszont a keresztényi erényeket
hangsúlyozták.
A jámbor keresztény eszmeiség szolgálatában az épp kibontakozó romantikus festészet kompoziciójának dinamikus mozgalmasságát és az alakok
drámai megfestését nem tartották megfelelőnek, a helyes festői módszereket abban a korareneszánsz festői stílusban találták meg, mely statikusabban,
nyugodtabb körvonalakkal ábrázolt többnyire szintén keresztényi tartalmakat. A nazarénus festőket mindezek mellett mégis nagyobb részben
a romantikus áramlathoz tartozóként jellemzik, ami részben igaz is. A klasszicista festői módszerek ugyan nem álltak
tőlük távol, de tematikában elutasították az antikizálást. További különbségként a klasszicizmushoz képest, elmondható,
hogy eszmeiségben a humanista erények közül, inkább a keresztényi erényeket hangsúlyozták, fontosabb volt a hit, a szeretet, a jámborság, az alázat.
Humanista életmód helyett a szerzetesi életmódhoz vonzódtak.
NAGY KÉP ITT...