Szecessziós Magazin

A klasszicizmus

Klasszis, klasszikus, klasszicista

A szó úgy ismert mint valami kiváló minőség, tehetség. Tartalmazza jelentésében ugyanakkor az időtállóságot is. Az Iliász és az Odüsszeia, Shakespeare drámái, Allan Edgar Poe verse A holló, de Ady legszebb versei is klasszikusok. A klasszicista stílus fogalom viszont ettől kissé eltérőbb tartalmat rejt. Visszanyúl ugyan az antik görög-római értékekhez, de még nem garantálja a kiváló minőséget. Az építészetben mindenki előtt ismert a klasszicista épülettípus, ha nem is a neve, de jól azonosítható jellemzője a háromszögletű timpanon az oromzaton vagy az ablakok felett. De mindenképp egy megújulás a megelőző stílus, az asszimerikusabb, díszesebb barokk és rokokó után, amennyiban zártabb, szereti a szimmetriát, valamint visszafogottabb a formákban de a színekben is,

Már volt ilyesfajta megújulás, újrakezdés...

Ez roppant érdekes megállapítás, miszerint a klasszicizmus egy ismétlés is, amit több más nyelvben - talán épp ezért - neoklasszicizmusnak neveznek (kivéve a németet és a magyart - ahol az már a későbbi, a 19.századi historizmus egy ága). Nos, a 18-19. századi klasszicizmus sokban hasonló megújulás mint az ismertebb elődje a reneszánsz. De amig a reneszánsz megújulás a természet ölén zajlott, életteli és szenvedélyes volt, úgy az ész mint a szív nevében alakította át a középkor emberét egy modernebb humanizmus irányában, addig a klasszicizmus jellegzetesen inkább városi környezetben bontakozott ki, az értelem határozta meg, szigorúbb volt, jobb ugyanis egy nyugodt, és civilizált életet élni, amelyet az értelem irányít. Szenvedélyes viselkedés helyett inkább jó modor. A felvilágosodás megkérdőjelezte és átértékelte a világot az értelem és a logika nevében. tehát a klasszicizmus és a reneszánsz az antik kor más-más értékeit tekintette követendőnek. De talán természetes, hogy azért a klasszicizmus, főleg a költészet és a festészet ezen értékek, erények bemutatását kisérte sokszor erős érzelmekkel, mint ahogy a mellékelt képek is ezt visszaadják. Megjegyzendő, hogy a szinte párhuzamosan jelen lévő romantizmus is hatással lehetett az alkotókra.

A Klasszicista festészeti stílusról - röviden

A klasszicizmus a felvilágosodás korának művészi stílusa. A 18.század második felében virágzott, de egészen a 19.század közepéig voltak művelői. A humanista és az antik kultúrát követni akaró eszmeiségével a reneszánszhoz áll közelebb. A rokokó rafináltan kecses dekoratívitása ellenében, valamint a barokk mozgalmas bonyolultságával szemben visszatér egy idealizált hellén művészet nemes egyszerűségéhez és csendes nagyságához, ami az antik művészet egy bizonyos korszakára volt csak inkább jellemző.

A klasszicizmus kialakulására Winckelmann, Johann Joachim (1717 - 1768) német művésztörténész és régész volt nagy hatással akihez az fenti általánosan ismert jellemzése is fűződik az antik művészetről, és aki odáig is elment, hogy kijelentette Az egyetlen módja annak, hogy naggyá, talán utánozhatatlanná váljunk, az, hogy utánozzuk az antik ősöket. Amihez azért hozzá kell tenni, hogy utánzás alatt nem a másolást értette, hanem az idézett hasonló egyszerűségben és nagyságban történő alkotást. A művészet célja a szépség, amit a művész céljainak megfelelően a természet és az emberi test egyes tulajdonságok kiemelésével, mások elhanyagolásával lehet elérni. A természethez való ilyesfajta fordulás nem könnyű, amihez hosszas tanulmányozás szükségeltetik, és helyes ezt a már megvalósult antik remekművekben tanulmányozni és követni.

A klasszicista festők (angol nyelvterületeken használt terminológiával neoklasszicista festők), ahelyett, hogy az addigi barokk festményeken inkább jelen levő atmoszféra és a fény drámai visszaadása határozná meg stilusukat, a 17.század második felétől kezdődöleg, határozottabb körvonalakkal, lineáris formákkal és inkább síkokba rendezett kompozícióval dolgoztak, visszafogottabb színkezeléssel és fényhatásokkal. Inkább a vonal a színnel szemben, az egyenes vonalak a görbékkel szemben, a frontalitás és a zárt kompozíciók a mély térbe vezető átlós kompozíciókkal szemben, valamint az általános az egyedi helyett. Témáikat sokszor az antik világból merítették.

Érdemes itt kiegészítésként megjegyezni, hogy a 18. század végén tevékeny romantikus festők közt is már volt példa a lineáris körvonalú, sikokba rendezett formákra, pl. az angol William Blake esetében, akit a saját korában kevésbé méltattak, majd épp a preraffaelita festők fedeztek fel újra. Hogy egyes romantikus festők is használták a klasszicista festési stílust, azt az is mutatja, hogy ez a két, sokban ellentétes festői irány nem is áll nagyon távol egymástól, sőt egyes műalkotások mindkét festői áramlat történetében szerepelhetnek. Tulajdonképp a preraffaeliták egyik előzménycsoportját, a nazarénus festőket is a romantikus festészet széles áramlatába soroljuk, a késői középkor és a korai reneszánsz múltjába fordulásuk, valamint a vallásos és hazafias érzelmek hangsúlyozása révén, habár egyes műveik stílusa inkább klasszicista.

A mellékelt képen: Jean Auguste Dominique Ingres (1780 - 1867), Tanulmány a Szent Szimfórián vértanúságához, 1824 - 1834. Szent Szimfórián, az első Keresztény vértanú Galliában, aki megtagadta a pogány bálvány imádatát. A fiatal leány két kezét felemelve anyjára néz, aki a fenti városfalról nézve a jelenetet, arra kéri, hogy legyen erős és nézzen szembe a halállal. Ingres egyébként a kompozíciót minden részletében a szokásos gondossággal készítette el, végül több mint 200 előkészítő rajzot és legalább tizenegy olajtanulmányt készített. Az Ingres által az egyik legfontosabbnak tartott mű 1834-es bemutatása nem járt sikerrel. Amikor kritizálták a szent anyjának karjainak hosszát, Ingres felháborodottan azt válaszolta, hogy egy olyan anya karja, amely megáldja a halálra menetelő fiát, soha nem túl hosszú. Az bemutatott olajfestménnyel szemben a tanulmányokat viszont nagyra értékelik, pl. Michelangeloval is összehasonlítják.

A lenti képen egyértelmű az antik témákhoz és nagysághoz való visszatérés: Carle Vernet (1758–1836), Aemilius Paulus győzelme, 1789. Lucius Aemilius Paullus Macedonicus (i. e. 229 – i. e. 160) római consul és hadvezér volt, Makedóniát legyőzve, rablóhadjáratban hatalmas zsákmányt szerzett, majd visszatért Rómába.

NAGY KÉP ITT...

Carle Vernet: Aemilius Paulus győzelme, 1789.
NAGY KÉP ITT...

Mengs Raffaelló nyomában

Mengs, Anton Raphael (1728-1779) német festő, akinek apja Ismael Mengs dán festő 1741-ben családját Drezdából Rómába költöztette. A fiú az 1740-es évek végén kezd portrékat festeni, valamint több rokokó stílusban készült allegórikus képet. 1749-ben Frederick Augustus udvari festője lesz, de idejének nagyobb részét továbbra is Rómában tölti. Még 1749-ben Mengs megbízást kapott Northumberland hercegétől, hogy készítsen olajmásolatot Raphael Athén iskola című freskójáról londoni otthonába. Az 1752–55-ben készült Mengs festménye teljes méretű, de a kompozíciót négyszögletes formátumhoz igazítja. Ez és a Johann Joachim Winckelmann-nal való barátsága (akinek portréját is megfestette, és aki a Mengs-t megbízó Albani bíboros könyvtárosa volt) vezetett oda, hogy igen korán a klasszicizmus híve lett.

A klasszicizmus gyorsan lábrakap

Mengs élettörténete konkrétan megmutatja klasszicizmus gyors elterjedésének főbb okait. A neves festők általában több időt töltöttek Rómában, ahol megismerkedtek úgy az antikvitás emlékeivel, mint az érett reneszánsz nagy művészeivel. De a másik erős tényező a vonzóan és szenvedélyesen megírt Gondolatok a görög művek utánzatáról (1755) című Winckelmann könyv és több nyelvre való lefordítása volt, majd méginkább Az ókor művészetének története című 1764-es könyve, ami először tárgyalja a görög művészet periódusait, amivel tulajdonképp elkezdődik a mai értelemben vett művészettörténetírás.

Amig Winckelmann művei előtt egyetlen precedens Giorgio Vasari, A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete című munka az életrajzokkal foglalkozott, addig Winckelmann a művészet fejlődésével, annak fokozataival foglalkozik, stíluskorszakokat megkülönböztetve. Elsősorban az antik görög művészettel foglalkozik, de tárgyalja (igaz kevésbé értékeli) az egyiptomi és etruszk művészetet is. Először foglalkozik azzal, hogy a műtárgyak története tükrözi a társadalmi, szellemi feltételeket melyek között azok megszülettek, de kitér az éghajlati tényezőkre vagy a mesterségbeli fejlődés kapcsolatára is. Főleg az antik szobrokat tanulmányozza (a Rómában látottakat, mivel Görögországban nem járt) ezekből kiindulva magasztalja fel az antik művészetben a szépség bemutatásának ideális korát, amikor az érzelmek kifejezése is nagy szerepet kap (pl. Laokoón-csoport szobra) és a remekművekhez való visszatérést, principiumokban való követést szorgalmazza.

A mellékelt képen: Mengs, Anton Raphael, Parnasszosz, (1761 körül) Ermitázs Múzeum, Szentpétervár, Wikimedia, public domain. Mengs, aki Winckelmann barátjaként ismerkedik meg az antik művészet jelentőségével, annak szellemében választja az antik mitológiai témát. Szintén az ő szellemében, kompoziciójában egy nagyrabecsült remekműhöz igazodik, Raffaelló Parnasszoszához.

Apollón jobbján ül Mnemosyne, a múzsák anyja és az emlékezet istennője, vele vannak itt tízen a sokszor csak kilenc számban emlegetett múzsák. Valamint tovább Kleió (latinosan: Clio) szintén ülve, a történelem múzsája, Thália a háttérben állva, a komédia múzsája, és a táncos Erató és Terpszikhoré a legszélen. Balján a sorban a költészetek múzsái, Kalliopé, Polühümnia, Euterpé, Melpomené és Uránia alattuk az éggömbbel, aki a csillagászat és az asztrológia múzsája.

Ez a festmény vagy előzetes olajvázlat vagy utólagos szerzői másolat, Mengs 1761-es freskójához, amely a római Villa Albani mennyezetének középső részéhez készült Alessandro Albani bíboros megbízásából. Ebben a festményben Mengs szakított a barokk hagyományokkal, és a neoklasszikus művészet felé fordult, így ez a klasszicizmus egyik legkorábbi példája, és ez szerzett neki hírnevet. Az általános kompozíciót Raffaello (1483–1520) "Parnasszosz" című freskója ihlette a római Vatikáni Palota Stanza della Segnaturájában. A középpontban Apollón, a napisten, a művészetek pártfogója és a múzsák vezetője áll, attribútumai: líra, korona a fején és babérkoszorú a kezében.

A lenti képen: Raffaello (1483–1520), Parnasszosz (1510-1511), Vatikáni Palota, Stanza della Segnatura terem, Róma, Wikimedia, public domain.
NAGY KÉP ITT...

Raffaello, Parnasszosz (1510-1511), Vatikáni Palota
NAGY KÉP ITT...

Jacques-Louis David, Horatiusok esküje, 1784

A római Horatius testvérek esküt tesznek apjuknak a harcba indulás előtt. Habár láthatóan David a fény és árnyék segítségével modellálja az alakokakt (az általános szabályként a férfiakat inkább, a nőket kevésbé) a körvonalak határozottak. A megformálás színpadias, szoborszerű, (élőképben is szokás volt bemutatni) A szinte egy síkban elrendezett három csoportnak három árkád felel meg a háttérben. A férfiak szinte geometrikus rendben helyezkednek, a nők is háromszöget alkotnak, de körvonalaik hajlékonyabbak, ezzel is hangsúlyozva az elszánt férfiak és a bánatos nők közti ellentétet. A hazafias erkölcsnemesítő szándék és a klasszikus festői forma tökéletes egységét valósítja meg a festő, nem véletlen, hogy öt évvel később össze is kapcsolják a francia forradalommal, David megbizást kap a Labdaházi eskü megörökítésére, ahol eskűt tesznek a képviselők az alkotmány megújítására.

Fontos kiegészítés:

a preraffaelita festők főleg első periódusának művei tematikája szempontjából (és elődeik a nazarénusok szempontjából méginkább), hogy a klasszicizmus korában erősött meg az a nézet, hogy a művészetnek a nemes tulajdonságokra való nevelés az egyik fő feladata. A preraffaeliták első korszakát és elődeik, a nazarénusok műveit is az jellemzi, hogy ha nem is épp azonos módon, de felvállalják a keresztény erények hírdetését.

A felvilágosodás mozgalmának ikonikus műve, a Nagy Enciklopédia nevében is ott rejtőzik a nevelés görög szó (paideia) de amúgy e korszakalkotó munka célja szerint mindenkit érintett, hozzáférést nyújtott az általános emberi tudáshoz. De, hogy maga a nevelés tudomány is épp ekkor vált rendkívül fontossá, ahhoz most itt egy egyetemi előadás útmutatóból idézünk:

FINÁCZY ERNŐ, AZ ÚJKORI NEVELÉS TÖRTÉNETE (oszk.hu): ...alig volt kor, melyben az emberek többet beszéltek volna szigorú erkölcsről és meg nem alkuvó erényről... A pedagógiai század. – Azok a nemzedékek, melyeknek szellemi vezetői egy új világot akarnak felépíteni, mindig fokozott figyelemmel fordulnak a nevelés kérdései felé. A tizennyolcadik század is, mely állami és egyházi, gazdasági és társadalmi, tudományos és művészeti téren új ösvényeket keresett és új eszményeknek hódolt, tele van pedagógiai gondolatokkal és tervekkel, s minden iránt, ami nevelés, a legmelegebb érdeklődéssel viseltetik. Nem ok nélkül nevezték el 'pedagógiai' századnak. Ez az elnevezés első sorban Franciaországra talál, ahol a nevelés tényleges és óhajtott rendje közt legnagyobb volt az ellentét. A francia felvilágosodás hívei úgy vélekedtek, hogy az új világ csak akként valósulhat meg, ha a fiatalság, a jövő reménye, oly szellemben neveltetik, mely ennek az újjáépítésnek sikerére teljes biztosítékot nyújt...

NAGY KÉP ITT...

Kontraszt

Kontraszt: Piranesi a preromantikus + Róma-párti

Amig Winckelmann a görög-római művészet értékelése során a pálmát a görögnek osztotta, ahol a görög művészet jelentette a csúcsot a szépségben és erényben, addig Piranesi, Giovanni Battista (1720 – 1778) Róma-párti volt, felismerte, hogy a megmaradt ókori műemlékek a birodalom nagyságát, építészetének fenségességét tanúsítják, és nem maradnak el a görög emlékektől, sőt. Azt javasolta, hogy a kor építészei a római emlékekből merítsenek ihletet. Metszetei egyrészt a régi épületmaradványok megörökítését szolgálták, másrészt fantázia rajzok. Számos metszete valóban ihlette is a kor építészeit Európában.

A klasszicizmus preromantikus változata.

Azzal, hogy saját érzései, a római építészet csodálata oda vezetett nála, hogy nemcsak fokozta a műemlékek fenségességét, de ki is egészítette őket plusz részletekkel, környezetet is konstruált nekik, koldusokkal, banditákkal, néha az elhagyatottságot hangsúlyozó kigyókkal, Piranesi a klasszicizmus egyfajta preromantikus változatát hozta létre. Még inkább igaz ez a csupán a képzelete által megteremtett Börtönök sorozatra, amelyek drámai látásmódjukkal, ijesztő részleteikkel, azok halmozásával, szerteágazó térszerkezetükkel nem hagynak megnyugvást sehol a szemnek. Ezeket a metszeteket halála után is újranyomatják, ismerték szerte Európában. A sorozat még a XX.század filmrendezőit is inspirálta (pl. Szergej Eisentein), de a grafikusokat, festőket is.

Piranesi általában pontos építészeti részleteket rögzített a metszetein, de néha 'rekonstruálta' a romokat, amilyenek azok lehettek. Hatásos látószöget választva, drámai árnyékolással alkotta újra a műemlékeket. A mellékelt képen Diana Temploma, legalábbis ezt írta rá a metszetre a művész (lásd A NAGY KÉP ITT képnagyítást, annak jobb alsó sarkában). Erről a templomról ma keveset tudunk. A legenda jellegű történetírás szerint Dianának szentelt templom épült az i.e. 6. században Servius Tullius király uralkodása idején az Aventinus római dombon de személyes véleményem szerint nem hasonlíthatott az itt megrajzolthoz.

A mellékelt képen: Giovanni Battista Piranesi (1720-1778), Diana Temploma (1748), metszet, 34.9 x 46.7 cm, Museum of Fine Arts, Houston, Wikimedia, public domain.

A lenti képen: Giovanni Battista Piranesi (1720-1778), Egy csodás kikötő részlete, amelyet az ókori rómaiak használtak. (1749-50 körül) Metropolitan Museum of Art, New York City, Wikimedia, public domain.

Alatta: Giovanni Battista Piranesi (1720-1778), Foglyok egy kiálló emelvényen (Képzeletbeli börtön) (1745-50 körül), metszet, 41 x 53 cm, Leideni Egyetem, Leiden, Hollandia. Wikimedia, public domain.
NAGY KÉP ITT...

Giovanni Battista Piranesi, Egy csodás kikötő részlete, amelyet az ókori rómaiak használtak. (1749-50 körül)
Különböző építészeti alkotások, perspektívák, groteszkek és régiségek; tervezte és metszette Giambattista Piranesi velencei építész. (Harris Brisbane Dick Fund, 1937, www.metmuseum.org, wikimedia.org, public domain)
NAGY KÉP ITT...

Giovanni Battista Piranesi, Foglyok egy kiálló emelvényen (1745-50 körül)
NAGY KÉP ITT...

Az el��z�� 150 ��v: klasszicizmus